Műemlékvédelem, 2013 (57. évfolyam, 1-6. szám)
2013 / 1. szám - Nagy Levente: Túlvilági elképzelések és értelmezési problémáik a pécsi késő-római ókeresztény temetőben
Vác, 2013 AUG 17 A pécsi késő római-ókeresztény temető az egykori Sopianae városától északra, a mai pécsi belváros területén, a Széchenyi tér és a Dóm tér közötti területen helyezkedik el. A késő római temető területén a kora császárkorban agyagkitermelő gödrök, téglaégető kemencék mutathatók ki, a legkorábbi csontvázas temetkezések a III. századtól jelennek meg. A XVIII. századtól kezdve számos ásatás volt a területen, mára több mint 30 igényesen kialakított sírépítmény ismert. (1. kép) A XX. századi ásatásai csak részben publikáltak, de az ismert eredmények, előzetes közlések alapján ma már egyre több információ áll rendelkezésre a temető szerkezetéről, belső kronológiájáról, a temetkezés során alkalmazott rítusokról, szertartásokról, amelyek a sírépítmények elhelyezkedését, alaprajzi elrendezését befolyásolják.3 Az eddigi kutatási eredmények alapján a temető időrendje nagy vonalakban meghatározható: a legkorábbi, III. századi sírok a temető déli-délkeleti részén találhatók, amely a későbbiekben észak és nyugat felé terjeszkedett.4 A temető északnyugati részén találhatók a legkésőbbi sírok és egyúttal a legtöbb igényesen kialakított, egyedülállóan változatos alaprajzú sírkamra, mauzóleum, amelyek a IV. század második felére keltezhetők. A temető északnyugati zónájában néhány sírépítményben keresztény szimbólumok, bibliai jelenetek láthatók, ezek miatt a temetőnek ez a része az „ókeresztény temető” elnevezést kapta, és 2000-ben UNESCO világörökségi helyszínné vált. Nagy Levente TÚLVILÁGI ELKÉPZELÉSEK ÉS ÉRTELMEZÉSI PROBLÉMÁIK A PÉCSI KÉSŐ RÓMAI-ÓKERESZTÉNY TEMETŐBEN 7. Sopianae északi temetőjének késő római-ókeresztény sírkamrái. Tóth István Zsolt 2012. i. m. 2. kép nyomán 1