Műemlékvédelem, 2016 (60. évfolyam, 1-6. szám)
2016 / 1-2. szám - Kovács Gergely: Pécs-Málom késő Árpád-kori falképeiről, különös tekintettel a félkupola töredékeinek ikonográfiájára, valamint az együttes pécsi székesegyházhoz fűződő viszonyára
Kovács Gergely Pécs-Málom római katolikus temploma elsősorban mintaszerű műemléki helyreállításáról (Mendele Ferenc, 1972-1977) ismert a művészettörténet és a műemlékvédelem számára. A 13. század második felében épített templom falképei, rendkívül csekély számú kivételtől eltekintve, ezidáig nemigen hívták fel magukra a kutatás figyelmét. Annak ellenére sem, hogy meglehetősen töredékes állapotuk dacára is fajsúlyos, a kései Árpád-kor, valamint ebből kifolyólag a korai Anjou-kor művészetére nézve egyaránt általános érvényű kérdéseket rejtenek magukban. Emiatt és önmaguk miatt is érdemesnek tűnnek egy átfogóbb vizsgálatra. Noha az eddigi irodalomba utat talált az a feltételezés, mely szerint a falképek a 14. század elejére datálandók, készítésük ideje stíluskritikai alapon, valamint a hordozó épülethez való viszonyukból kiindulva - a 13. század utolsó harmadában keresendő. Abban az időintervallumban tehát, amely kronológiai és stíluskritikai szempontból a középkori magyar falkép-kutatás egyik legvitatottabb periódusának számít. Abban már a hazai művészet első szintéziskísérletei is többnyire egyetértettek - már amennyiben egyáltalán mélyebben érintették a témát -, hogy a falfestészet terén az Árpád-kor folyamán kialakult tendenciák jellemzően a 14. század elején is folytatódnak. Tóth Melinda szerint az idesorolandó emlékek elemzőiben „a datálási nehézségek láttán az a képzet alakul ki, hogy e korszakban valamiképpen megállt az idő”. Az említett korai összefoglalások közül kiemelendő Péter András A magyar művészet története című opusza, amelyben a szerző a 13. század második felétől kezdődő ún. „átmeneti stílust” az utolsó Árpád-házi uralkodóktól az Anjouk koráig terjeszti ki. Differenciált vizsgálatának eszköztárából - helyesen - mintegy száműzi a „bizánci”, „román”, „gótikus” jelzőket, továbbá megállapítja, hogy Magyarország 13. századi freskófestészetét dél-német, nem pedig észak-itáliai hatások érték. De vajon valóban negligálható volna a nemzetközi orientáció vizsgálata során Itália, s főként Észak-Itália szerepe? Egy másik, e tanulmány szempontjából ugyancsak fontos szemléletmód újabban - szintén Péter András munkásságából kiindulva körvonalazódott a hazai művészettörténet-írásban. Az elterjedt elmélet szerint „a vidékek középkori emlékei sok vonatkozásban kárpótolják a hazai központok elpusztult művészetét, betekintést adnak az ország egészének európai jelentőségű középkori művészetébe.” Úgy tűnik, ez az elképzelés nehezen ültethető át a gyakorlatba. Hisz’ nyilvánvalóan nem tárgyalhatok azonos megítélés szerint az egyházi központok és a provinciálisabb emlékek számára dolgozó műhelyek, mesterek, s ugyancsak különbség mutatkozik a városokban és a falvakban élő hívek alkotta befogadó közösségek közt. A különböző kiindulási körülmények más és más ikonográfiát, stiláris megoldásokat, eltérő kvalitást eredményeznek. Ráadásul az egyes művészeti jelenségek általában azt követően „kerülnek le” a perifériára, hogy a centrumban meghaladottakká váltak.10 Az így keletkező időbeli csúszás pedig nem könnyíti meg utóbbi rekonstruálását az előbbiből kiindulva. De mi a helyzet akkor, ha a periféria feltételezhetően erősebb szálakkal kötődik a hozzá földrajzilag igencsak közel eső centrumhoz? Továbbá milyen lehetőséget nyújt a kutatás számára, ha maradtak ránk a centrum központi épületét, jelen esetben a pécsi székesegyházat, annak egykori festett dekorációját legalább részben dokumentáló források? Hiszen ebben az esetben nem az egyik alapján kell rekonstruálnunk a másikat, hanem együttesen tudhatunk meg valamit a kettő múltjáról. Amennyiben persze az emlékek közt valós kapcsolat mutatkozik. Mindezek alapján a malomi falképekre irányuló kérdéseink és javaslataink első 201/ JAN 17, Városi Könyvtár Vác, JúdML..... PÉCS-MALOM KÉSŐ ÁRPÁD-KORI FALKÉPEIRŐL, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A FÉLKUPOLA TÖREDÉKEINEK IKONOGRÁFIÁJÁRA, VALAMINT AZ EGYÜTTES PÉCSI SZÉKESEGYHÁZHOZ FŰZŐDŐ VISZONYÁRA.