Műemlékvédelem, 2017 (61. évfolyam, 1-6. szám)
2017 / 1-2. szám - Latorcai Csaba: A jelen öröksége a jövőben = The heritage of present in future
„A modern ember (így) a műemlékben önnön élete egy részét látja, és megbolygatását éppoly zavarónak érzi, mintha saját szervezetébe avatkoznának be. A természet működése (...) ugyanolyan joggal bír, mint az ember alkotó működése. Amit viszont szigorúan kerülendőnek, mert visszatetszőnek tartunk, az ennek a törvénynek az önkéntes megtörése, a keletkezés begyűrűzése az elmúlásba, és fordítva: a természet működésének emberkéz általi feltartóztatása (...) illetve az ember munkájának idő előtti elpusztítása a természet erői által. Mármost, ha a régiségérték szempontjából az elmúlásnak, a természetfizikai és vegyi bomlasztó erejének jelei azok, amelyek a műemlék esztétikai hatását biztosítják, akkor ebből az következik, hogy a régiségérték kultusza a műemlék változatlan állapotban való megőrzésében nemcsak nem érdekelt, de ez egyenesen ellene volna érdekeinek. (...) Amint az elmúlás is állandó és feltartóztathatatlan, amint a körforgás törvénye (...) sem a megmaradás nyugvó állapotát, hanem a változás szüntelen mozgását vonja maga után, akként a műemléket sem szeretnénk megóvni a természeti erők bomlasztó hatásától - még annyira sem, amennyire erre egyáltalán az embernek lehetősége van. ” Az ezredforduló emberének nem csak joga, de kötelezettsége is Riegl alapvetően örökérvényű gondolatainak újraolvasása. A „régiségérték” fogalma egy olyan (béke)időszakban fogalmazódott meg, amikor az egyén a kiegyensúlyozottan emelkedő gazdasági-, és életszínvonal, valamint az egységesen fejlődő kultúrtársadalom önképe szerint értékelte az őt körülvevő örökséget. Ami utána következett, a két világégéssel, majd hazánkat nézve a rákövetkező majd fél évszázaddal - átírta ennek a magasztos szellemi viszonynak az alapjait. Ma azonban újra egy nyugodt és kiegyensúlyozottnak mondható korban élünk, egyenletesen fejlődő gazdaságban és társadalomban, ahol úgy az államnak, mint polgárainak egyaránt lehetősége és feladata ennek a fennmaradt emlékanyagnak az átörökítése. A Jó Állam ethoszát követő kormányzat döntéseiben ennek a szellemiségnek kell tetten érhetőnek lennie és saját felelősségvállalásán túl, támaszkodnia kell az egyén, valamint a közösség felelősségvállalására is. Olyan műemlékvédelmi struktúra újralétesítésére van szükség, amelyben az egyén a közösségben elfoglalt helye és tenni akarása által, hozzájárulhat műemlékeink továbbörökítéséhez. Ehhez együttgondolkodás - egy szójátékkal élve: együttgondolkodás - szükséges, mely három fő pilléren nyugszik: átlátható (építés)igazgatási renddel, biztos tudományos háttérbázissal és (lehetőségeinkhez mérten) forrástámogató rendszerrel. A műemlékekhez kötődő hatósági-hivatali ügyfélkezelési rend kiépítése megtörtént az elmúlt években, amely egységes rendszerben a kormányhivatalokba integrálva, egyszersmind kitüntetett figyelemmel kíséri a műemlékeinket érintő építési folyamatokat. Minden átalakuláshoz idő kell. A kialakult új struktúrában mind a kormányzati szereplők, mind a döntéshozók és a hatósági munkát végzők, de ugyanilyen súllyal az épített örökséggel tulajdonosként és építész tervezőként, gyakorló restaurátorként foglalkozóknak fel kell ismernie a lehetőségeket és kötelezettségeket is. A széles körben elfogadott korszerű szakmai irányelvek minden résztvevőre azonos súlyt helyeznek, ami egyfajta tanulási folyamatot tesz szükségessé, minden szereplő számára. A 2017-ben megszületett normatív változások megteremtették az intézményesült alapjait annak a tudományos háttérbázisnak, amely biztosítja az évtizedek alatt felhalmozott tudományos anyag kezelését, kutathatóságát és szabadabb felhasználását. Ennek keretében - jelentős források biztosításával - létrejön a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, amelynek feladata lesz az épített örökséghez kötődő korábbi tudományos anyagok rendszerezése és felhasználásnak közjóra bocsájtása, mindamellett a korábbi hivatali anyagok áttekinthető és kutatható állapotba hozása. Ehhez anyagi forrás, személyi háttér és fizikai környezet is biztosításra került a Magyar Művészeti Akadémiával való együttműködésben. A tudományos értékbázis feltárását biztosítja a Műemlékvédelem folyóirat további gondozása is. A lap folyamatos megjelenésének a műemlékvédelemhez kötődő közgyűjtemények, állami intézmények és civil örökségvédelmi szervezetek együttes munkájával kell folytatódnia. E második pillér szimbolikusnak mondható jele, hogy az örökségvédelmet a kormányzat kiemelt figyelemmel, helyettes államtitkári szinten kezeli, amelyhez jól körülhatárolt feladatkörrel felruházott főosztályok tartoznak. A műemlékeink és régészeti örökségünk továbbörökítésének felelős feladatát ellátó Társadalmi és Örökségvédelmi Ügyekért, valamint Kiemelt Kulturális Beruházásokért Felelős Helyettes Államtitkárság a Budai Várban, a Táncsics Mihály utca 1. szám alatt folytatja munkáját a