Műemlékvédelem, 2017 (61. évfolyam, 1-6. szám)

2017 / 1-2. szám - Latorcai Csaba: A jelen öröksége a jövőben = The heritage of present in future

„A modern ember (így) a műemlékben önnön élete egy részét látja, és megbolygatását éppoly za­varónak érzi, mintha saját szervezetébe avatkoznának be. A természet működése (...) ugyanolyan jog­gal bír, mint az ember alkotó működése. Amit viszont szigorúan kerülendőnek, mert visszatetszőnek tartunk, az ennek a törvénynek az önkéntes megtörése, a keletkezés begyűrűzése az elmúlásba, és for­dítva: a természet működésének emberkéz általi feltartóztatása (...) illetve az ember munkájának idő előtti elpusztítása a természet erői által. Mármost, ha a régiségérték szempontjából az elmúlásnak, a természetfizikai és vegyi bomlasztó erejének jelei azok, amelyek a műemlék esztétikai hatását biztosít­ják, akkor ebből az következik, hogy a régiségérték kultusza a műemlék változatlan állapotban való megőrzésében nemcsak nem érdekelt, de ez egyenesen ellene volna érdekeinek. (...) Amint az elmúlás is állandó és feltartóztathatatlan, amint a körforgás törvénye (...) sem a megmaradás nyugvó állapo­tát, hanem a változás szüntelen mozgását vonja maga után, akként a műemléket sem szeretnénk meg­óvni a természeti erők bomlasztó hatásától - még annyira sem, amennyire erre egyáltalán az embernek lehetősége van. ”­ Az ezredforduló emberének nem csak joga, de kötelezettsége is Riegl alapvetően örökérvényű gon­dolatainak újraolvasása. A „régiségérték” fogalma egy olyan (béke)időszakban fogalmazódott meg, amikor az egyén a kiegyensúlyozottan emelkedő gazdasági-, és életszínvonal, valamint az egységesen fejlődő kultúr­társadalom önképe szerint értékelte az őt körülvevő örökséget. Ami utána következett, a két világégéssel, majd hazánkat nézve a rákövetkező majd fél évszázaddal - átírta ennek a magasztos szellemi viszonynak az alapjait. Ma azonban újra egy nyugodt és kiegyensúlyozottnak mondható korban élünk, egyenletesen fejlő­dő gazdaságban és társadalomban, ahol úgy az államnak, mint polgárainak egyaránt lehetősége és fel­adata ennek a fennmaradt emlékanyagnak az átörökítése. A Jó Állam ethoszát követő kormányzat döntéseiben ennek a szellemiségnek kell tetten érhetőnek lennie és saját felelősségvállalásán túl, támaszkodnia kell az egyén, valamint a közösség felelősségvál­lalására is. Olyan műemlékvédelmi struktúra újralétesítésére van szükség, amelyben az egyén a közösségben elfoglalt helye és tenni akarása által, hozzájárulhat műemlékeink továbbörökítéséhez. Ehhez együtt­gondolkodás - egy szójátékkal élve: együttgondolkodás - szükséges, mely három fő pilléren nyugszik: átlátható (építés)igazgatási renddel, biztos tudományos háttérbázissal és (lehetőségeinkhez mérten) for­rástámogató rendszerrel. A műemlékekhez kötődő hatósági-hivatali ügyfélkezelési rend kiépítése megtörtént az elmúlt évek­ben, amely egységes rendszerben a kormányhivatalokba integrálva, egyszersmind kitüntetett figyelem­mel kíséri a műemlékeinket érintő építési folyamatokat. Minden átalakuláshoz idő kell. A kialakult új struktúrában mind a kormányzati szereplők, mind a döntéshozók és a hatósági munkát végzők, de ugyanilyen súllyal az épített örökséggel tulajdonosként és építész tervezőként, gyakorló restaurátorként foglalkozóknak fel kell ismernie a lehetőségeket és kö­telezettségeket is. A széles körben elfogadott korszerű szakmai irányelvek minden résztvevőre azonos súlyt helyeznek, ami egyfajta tanulási folyamatot tesz szükségessé, minden szereplő számára. A 2017-ben megszületett normatív változások megteremtették az intézményesült alapjait annak a tudományos háttérbázisnak, amely biztosítja az évtizedek alatt felhalmozott tudományos anyag kezelé­sét, kutathatóságát és szabadabb felhasználását. Ennek keretében - jelentős források biztosításával - létrejön a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, amelynek felada­ta lesz az épített örökséghez kötődő korábbi tudományos anyagok rendszerezése és felhasználásnak közjóra bocsájtása, mindamellett a korábbi hivatali anyagok áttekinthető és kutatható állapotba hozása. Ehhez anyagi forrás, személyi háttér és fizikai környezet is biztosításra került a Magyar Művészeti Aka­démiával való együttműködésben.­ A tudományos értékbázis feltárását biztosítja a Műemlékvédelem folyóirat további gondozása is. A lap folyamatos megjelenésének a műemlékvédelemhez kötődő közgyűjtemények, állami intézmé­nyek és civil örökségvédelmi szervezetek együttes munkájával kell folytatódnia. E második pillér szimbolikusnak mondható jele, hogy az örökségvédelmet a kormányzat kiemelt figyelemmel, helyettes államtitkári szinten kezeli, amelyhez jól körülhatárolt feladatkörrel felruházott főosztályok tartoznak. A műemlékeink és régészeti örökségünk továbbörökítésének felelős feladatát ellátó Társadalmi és Örökségvédelmi Ügyekért, valamint Kiemelt Kulturális Beruházásokért Felelős Helyettes Államtitkárság a Budai Várban, a Táncsics Mihály utca 1. szám alatt folytatja munkáját a

Next