Műhely, 2019 (42. évfolyam, 1-6. szám)

2019 / 4. szám - Borián Elréd: A Zrínyi-kultusz hatása Petőfi Sándor írásaiban

BORIAN ELRED A Zrínyi-kultusz hatása Petőfi Sándor írásaiban A Petőfi-szakirodalomban alig-alig olvashatunk a Zrínyi család hőseinek recepciójáról.­ Csak Kovács Sándor Iván tekinthető kivételnek, aki az Egy gondolat bánt engemet... című híres verssel kapcsolatban a Zrínyi-eposz valószínű hatására mutatott rá: „»Ágyban, párnák közt halni meg« - bántotta Petőfit az »egy gondolat«. Bántotta már a vitéz Farkasicsot Zrínyi eposzában (VII., 29): »S csak azon törődik, hogy ágyon halna meg.«”. Kovács Sándor Iván az egyetemisták számára írt Zrínyi Miklós című összefoglaló esszéjé­ben felhívta a figyelmet a Kazinczy Ferenc által kiadott Áfium (1817) és Petőfi egyik versének, a Kemény szél fúj... kapcsolatára.3 Kemény szél fúj, lángra kap a szikra, Vigyázzatok a házaitokra, Hátha mire a nap lehanyatlik, Tűzben állunk már tetőtül-talpig. Édes hazám, régi magyar nemzet, Alszik-e csak a vitézség benned, Vagy apáink halálával elhalt? Illik-e még oldaladra a kard? Magyar nemzet, ha rád kerül a sor, vessz-e megint, ami voltál egykor? Oly hatalmas harcos, ki szemével jobban ölt, mint más a fegyverével! A világot védtük hajdanában A tatár és a török világban; Vajon most, ha eljön a nagy munka, Meg bírjuk-e védni mi magunkat? Oh magyarok istene, add jelit, Ha a kenyértörés elközelit, Hogy az égben uralkodól még te A magad s néped dicsőségére! A neves Zrínyi-kutató a Petőfi-versben az Áfium felkiáltásának hatását érzi: „íme kiáltok, íme üvöltök, hallj meg engem, élő magyar, ihon a veszedelem, ihon az emésztő tűz!” A szerző jegy­zetében rámutat a Pető­fi-költemény 3. és 4. szakaszának forrására: a Zrínyi-eposzban a szigeti Zrínyi bán volt az, „ki szemével / jobban ölt, mint más a fegyverével!” (...) „Előtte törökök futnak szerte széllel; / Az piacon megáll, és szörnyű szemével / Nézi, hogy hon vagyon pogány sok sereggel.” (XV., 55—56) 1848 augusztusában a Zrínyi által észlelt „emésztő tűz”-re való figyelemfelhívás lett jellemző Petőfi politikai költészetére, mert világosan látta az egykori Oszmán Birodalom, illetve a Horvát­ország diktátorává választott Jellasics és az őt támogató bécsi udvar célja közötti hasonlóságot. A magyar nemzet (1845) a ,szidva szerető’ típusú költeményekhez hasonlít, Ady magyar­ság-költeményeinek egyik előzménye lehet. A magyar nemzet (1845) nem jelent meg a költő életében, a cenzor nemzetgyalázónak tartotta, ezért törölte.­ Petőfi a nemzethalál víziójával rémiszti, és egyben ellenállásra, ellentmondásra készteti a magyart: „Más hazában híven őrzik / Mindazt, ami nemzeti; / Ősi kincsét a­ magyar nép / Meg­veti és elveti, / A magyar magyarnak lenni / Elfeled vagy szégyenes­­ / És az illy elkorcsult nemzet / Életet nem érdemel...”. Elsősorban Kölcsey Zrínyi-verseit sejtjük az 1845-ben keletkezett Petőfi-vers hátterében. De közvetlen Zrínyi-hatás is kimutatható a szókészletében. Az első sorai („Oh ne mondjátok nekem, hogy / Hajnallik hazánk felett!”) különleges „hajnallik” igéje felidézheti bennünk Zrí­nyi Miklós Az török áfium ellen való orvosság írásának bevezetését: „De mi dolog ez, magya­rok, hogy nem csak az őrállatok jelenségét hallván, hanem magatok szemével a veszedelmet látjátok, s mégis fel nem serkentek mély álmotokból?”5 A „sors”, amely szemfödelet sző a haza számára, szintén tipikus Zrínyi-téma az eposz ref­lexióiban. Az első versszakban a kegyetlenül önostorozó refrén előtti gondolat, amelyben nem meri kérni Istent a nemzet ’felgyógyítására’ a Zrínyi-kiáltvány (Az török áfium ellen való or­vosság) „orvosság” szavára utalhat „S kérni istent nem merem, hogy / Nemzetem gyógyítsa fel, / Mert e nemzet, elhiggyétek, / Életet nem érdemel.” Véleményem szerint ez a vers Zrínyi gondolatainak költészetbe sűrítése. Zrínyi hosszan fejtegeti a történetíróktól átvett részek summáját, Petőfi pedig így kezdi a második strófát:

Next