Mult és Jelen, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)
1841-03-26 / 24. szám
187 védfalat, emberiség miatt kitűnő honunknak fényes győzelmet szerzendene. A’ két magyar ev. felekezet egybeolvadását értjük itt, melyet külföldön már a’ reformatio kezdetével, mindjárt a’ meghasonlás után, több európai tartományban, ’s főkép Németországban ,számtalan zsinat, 's egyes fejedelmek századokon keresztül megkísértettek ugyan, de mind annyiszor szenvedélyek ’s elfogultság miatt minden emberbarát fájdalmára e szent ügy hajótörést szenvede, ’s mely végett magyar hazánkban is, régibb időket mellőzve, mindjárt a’ türelmi parancsolat után 1781-ben a’ bajai gyűlésen a’ tiszamelléki és tiszántúli ref. superintendensek ’s néhány ágostai testvér jelenlétében, közösen tartandó zsinat tűzetett ki, ’s ez ugyan azon évben a’ pilisi conferentia alkalmával gróf Beleznay Miklós tábornok elnöksége alatt kedben is hagyhatott , de életbejövetele mind a’ mai napig jámbor óhajtásban maradt. Azonban mit századokon keresztül az emberiség létesithetlennek tapasztalt, azt az idő szelid lelke Poroszországban 1817-ben megérlelé, ’s a’ dicső példa varázserővel hatvan, már ma a’ műveit Németország több tartományiban, nem ágostai és helvetziai vallástételt követő, hanem csak evangelicus keresztyének találtatnak. ’S miért nem lehetne nekünk magyaroknak is az egybeolvadást reméllnünk? Nem adtak-e bizonyságit, főkép az utolsó évtizedben egyesületi szellemünknek? Egyesületek által keletkezett intézetink nem világos tanujelei-e annak, hogy alacsony önzésből, hiúságból, előítéletekből kibontakozva, sziveinkben szeretet és hazafiság szent tüze lobog? ’S e’ szent tűz által mozgásba hozott erők egy évtized alatt nem annyi eredményt állítottak-é már elő, mennyit a’ mult századokban eldödinknek reméllniök sem lehete? Vagy tán azon szelid atyáskodó kormány pártolásához nem bízunk, melynek védpaizsa alatt magyar hazánk néhány év óta oly örvendetes haladást tön? Csak tiszta és erős akarat kell tehát mind a’ két részről, mint a’ nemes gróf megjegyzzé, ’s a’ siker bizonyos, ’s a’ mit magas állásánál fogva a’ czél kivitelére nagyobb hatással kezdhet meg, abban mi mindnyájan mint egyesek és még ezrek, szűkebb körökben bár, de buzgó ’s csüggedetlen segédei leszünk, mert e’ lelkes felszólításnak: jegyesüljünk!* ez általunk választott jelszó ,neveljünk* nem rokona-e? mely két fenséges eszmének, mind két részröli tiszta akarat mellett, pusztában elhangzó szózatkint elenyészni nem lehet, nem szabad. És ha a’ szeretet e’ századnál, legszebb diadala kivivathatik , akkor azon öntudat, hogy ama szép eredményekkel biztató általányos egyesüléshez parányi erőnkkel mi egyesek is járulhattunk, végóráinkat is megfogná édesíteni. — Mi már a’ felszólamló új gróf azon javaslatát illeti, mely szerint az általunk munkába vett pesti ref. főiskola felállittatását gyorsabban vélné eszközölhetőnek, ha az a’ két testvér felekezet öszpontositott erejével, ez pedig egybeolvadásuk által történnék. Mi alól irt választmányi tagok kijelentjük, hogy egyenes kiküldetésünkhöz képest, addig is, mig e’ közkívánat szerinti egybeolvadás sikerülhetne, a’ czélba vett pesti ref. főiskolára nézve munkálatinkat minden halasztás nélkül tovább folytatandjuk, mert magának a’lelkes grófnak nemzetileg ismert ’s magasztalt jelleme, valamint minden szép, jó és hasznos iránt felekezeti szakkeblüséget mellőzve, csupán belső beesőknél fogva, lángoló emberszeretete ’s hazafiúi buzgósága megnyugtatólag kezeskedik a’ felől, hogy valamint az alálirt választmányi tagoknak mindegyike, úgy ő is meleg keblében találja azon meggyőződést, miszerint a’ nevelés tárgyában, nyelvünk ’s nemzetiségünk meggyökeresitésében mentül többet tennünk, a’ kornak legsürgetösebb szükségei közé tartozván, miután minden pillanat mulasztása nyilványos veszteség, sőt csak a’ megállapodás és viszszalépés volna, a’ tervezett ref. főiskolának, melyben nem egyedül hitágazatok utáni nevelés, hanem a’ nemzet gyermekeinek, imádott Hazánk hasznos hűt polgáraivá, ’s emberbarátokká leendő miveltetések czéloztatik, életrejötte a’ hűlömben igen óhajtan