Mult és Jelen, 1842 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1842-07-15 / 56. szám

mentum, azt a’ katholikusok azzá nem tek­én­tik , és így valamint nem régiben két fényes példa, a’ Belga király és Orleansi herczeg há­zassági szövetsége szép előképül szolgál, nem is lehet a’ vegyes házasságokbani eljárást a’ vallások jogegyenlöségének sérelme nélkül más­képp képzelni minthogy mindenik pap eskes­­se­ meg a’ maga vallásán lévő félt , ide értve a’ görög nem egyesült vallásbelieket is. A’ válóperekre nézve pedig, a’ he­lyes következetesség a’ törvény szavai tiszta értelmével és az osztó - igazság elvével mege­­gyezőleg nem lehet egyebet követelni, mint­hogy a’ vegyes házasok köztti válóperek foly­janak a’ két külömböző valláson lévő, ’s el­válni akaró személyeknek külön külön magok illető egyházi itélőszékeik előtt; igy lévén le­hetséges, hogy mindegyik fél, a’ maga vallá­sos elvei szerent itéltessék­ meg. Sok történt elhunyt eleink korában a’ ve­gyes házasságok egybekötése, elválasztása, és azokból született gyermekek vallása körül, a’ katholika egyház által formált követelések mi­att olyan, mi sérti a’ vallás gyakorlás szabad­ságát , a’ vallások jog­os egyenlőségét, és sze­mély bátorságot biztositó legalapossabb tör­vényeinket; olyan, a’ mi nem csak egyesek sőt egész nemzetségekkel­ méltatlan bánást, és a­­zok szerencsétlenségét vonta maga után;—o­­lyan, mi a’ bévett vallások közzt­l háromnak követőit annyi vérrel szerzett jogaikból tettleg kivetkezteté: nem kívánják azonban a’ RB. és RB. ezeknek emléket megújít­ni. De elenged­­hetlen törvényhozói kötelességüknek tartják az országos Rendek azon uj sérelmeket, fölter­jeszteni , miként a' rom. katholikusok egyházi föpásztorának kiadott rendeléséből, a' vegyes házasságokban az esketési innepél­y, ’s áldás megtagadtatik azoktól, kik születendő magzat­­joknak a’ rom. katholika vallásbani nevelendé­­séröl innepélyes ígéretet nem tesznek, noha ezen honban a’ fenn említett föpásztori ren­delet kiadása után az ígéret kü­lömbféle mó­don kívántatik, midőn hol reversalis vétetik, mint a’ nagyváradi püspökség alatt lévő Szilágy­ban; hol szóbeli kötelezvény adásra kénszerűt­­tetnek a’ felek, mint ez Erdély több részei­ben történik, azonban mind e’ két mód tulaj­donképpen nem egyéb, mint csak külső for­máiban változott, de a’ törvények által egyá­­taljában határozottan tilalmazott reversalis; ez­ért nem tehetik a’ KK. és RR. hogy azon fő­­pásztori rendeletet, mely a’ vallások jogegyen­lőségét biztositó törvényekkel merőben ellen­kezik, ’s veszélyes eredményeket idéz­ elő, tör­vényellenesnek ne nyilvánitsák. Tudják ugyan a’ Rendek, hogy a’ Körlevél a’ föpásztori ren­deletén alapulva, a’ rom. katholikus püspök ál­tal néma módosítással botsáttatott­ közre, azon­ban abban nyilván ajánlunk a’ lelkipászto­roknak, hogy a’ katholika hiten lévő házasság­ra lépendőt bírják arra, miszerént nem katho­likus társát nyerje­ meg a’ katholika hitre le­endő általállásra, az öszveeskélendő pap pe­dig intse­ meg a’ nem-katholikus felet, miként az eklézsia nézetének, intentiojának eleget tenni igyekezzék ’s ha czért nem érhetne és minden reménytől megfosztatnék, hogy a’ szü­letendő gyermekeket az öszvekelendők nem fogják a’ katholika hitben nevelni, azon eset­ben nyilatkoztassa­ ki a’ pap, hogy ő a’ katho­lika eklézsia törvénnyé és tanítása által el lé­gyen tiltva az áldásadástól, mely cselekvés mód az lTel­ki 57-d. törvényczikkel merőben ellenkező. -—- Annyival váratlanabb vala ezen cselekvés­­­mód e' bonban, mivel még az 1557-ki országgyűlésen törvényh­ozásilag kimondatott az elv: quisque teneat eam fidem, quam vellet------permittentes in negotio fi­dei eorum arbitrio id fieri, quod ip­sis liberet, mivel az ló" á-ben nov. lQ­ k. kört törvényczikk rendszabásához képpest 1.8 esztendős korú, minden ország szá­ll­­óságával élő Rendek k­ö­z­zü­­ való tartozik az Approbata 3-d. rész 1 -se c­z­i­m­­j­é­b­e­n foglalt egyesületi hit sze­rént. megesküdni arra, ,, h­o­g­y a' négy recepta r­e­l­i­g­i­o­k­n­a­k ez hazában va­ló megtartásokra igyekezik teljes tehetségével, és soha azoknak op­pressio­jával maga religio­j­át promo­­v­álni nem akarja, sem azoknak o­p­­pressiojára való dolgokat, sem tit­kon,sem nyilván nem cselekszik. Sen­ki személye ellen hitéért, vallásáért, gyűl­öl­séget, ellenkezést nem visel.“ Mivel honunkban a’lelkiesméret szabadsága feje­delmi oklevelekkel is biztosíttatott, jelesen a’Sco­­poldi köti e vél 1 -6 pont­ja ezen szavaiban: in cau­sa receptarum ibidem religionum u nis alterabitur, contradictionibus quibus cunque, sive sacri, sive pro­­fa­n­i ordinis nil unquam in contrari­um valentibus; továbbá az izQl-dihi 53-d. czikkben, midőn a’ vallások teljes jog egyen­lősége ezen záratokkal mondatikrki: non ob­­stantibus in contrarium editis ordi­nationibus, már pedig a’ vegyes húzósság

Next