Mult és Jelen, 1842 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1842-10-18 / 83. szám

65. következik: IS. TAM. CA. ME. RAIYI. E. DI. PI. CA. VIT. STE. PHAS. SA. CER. DOS. AN. NO. D. M. CC. XC. mely kamarát vagy sekrestyét tehát Stephas vagy István pap 12Q0-b. épített. (E’ sekrestye ugyan ma, ’s hihetőleg a’ reformatzio óta nem létez, de kivágott ajtaja látható a’ sanctuarium oldalán kívülről, mely mintegy másfél lábnyi vastag kőfallal bérakva van.) Megyei tudósítás. A’ törvény szabta időben, ’s némely bévégzetlen tárgyak iránti végzések hozásáért, és Doboka megyének f. October utolsó napján közgyűlése lészen. Nyílt válasz, erdélyi liberalismus és conservatism­us. (I­dégzet. L. 01 -d. szá­­muzíhat.) Az állítás tehát, helyesebben vád, mi hirlapunkról mondatik az, hogy conservativ el­veknél, és iránynak hódol. Itt legelsőben azt jegyezzük­ meg, hogy hírlapi szerkesztő lehet liberalis, radicalis, communista vagy conserva­tiv, absolutists, de oly lapnak,­mely a’ censu­ra által teljesen a’ kormány felvigyázatja és akaratja alatt van, mint önállása, úgy valódi saját színe sem lehet; sokszor más vélekedése és tetszése határozza­ el azt, hogy világosabb vagy homályosabb színe legyen........... Fen­nebb kifejtettük, hogy másoktól külömbözőleg vélekedni és gondolkodni talám nem vétek , azért e’ lap iránnyából és elveiből szerkesztő­re politikai eretnekség vétkét ráfogni nem is lehetne. Nem igen pengettek e’ kis hazában egy szót gyakrabban a’ közelebbi években a’ liberalismusnál, de talán nem hibázunk annak kimondásával, hogy az, és a’ közvélemény nál­­lunk még bizonytalan jelentésű, bajosan meg­határozható eszmék. Mi ennek az oka, fejte­getni és magyarázni igen hoszszú lenne, ép­pen azért nem is ide tartozik. Annyit csak u­­gyan szerkesztőség maga iránti kötelességének ismer nyilvánitni, hogy az alkotmányos hala­dásnak, tehát mérsékelt liberalismusnak hódol­va, ezt hazánk állapotja javítására nézve is leg­­czélszerűbbnek hiszi. — Hogy sokan találtatnak, kik nem igy gondolkoznak, kiknek politikai evangyéliomok más elveken alapul, ezt tagad­ni nem lehet, s a’ külömböző pártokat, né­zeteket, színeket öszvehasonlitva ,­­— látunk egymással szembe álló’ két pártot, melyek köz­iül mindeniknek jelszava egy, a haladás­ czél­­ja azonban merőben ellenkező irányra törek­vő, midőn az egyik haladni akar a’ fennálló alkotmányt lépcsőnként és időszakaszonként javitva, minden megrázkódást a’ lehetőségig el­­távoztatva, a’ másik ellenben halad a’ régit nem kiméllve, az alkotmányt felforgatva, és nem javítást de újítást rögtönzéssel eszközöl­ *■ ve. Melyik ezek közzül bizonyosabban czélra vezető út, azt nem vitatjuk, a’ ki hazán­k ál­lapot­ára, ’s annak belső vih­arait és tusakodá­sait a közelebbi években némi figyelemmel kisérte: e’ kérdésre könnyen megfelelhet— de bátran és nyíltan kimondjuk — fia az alkotmá­nyos haladásnak és ezt eszközlő elveknek hó­dolni, tehát e’ kis hon és abban lakó nemze­tek jelen és jövő sorsát közelről érdeklő, azt elhatározó kérdések körül, a’ nállunk sokféle alakban járó tulság lelkével kezet nem fogni, de az időtől kívánt javításoknak lépésönkénti, azért illő megfontolással, és a’ századoktól fog­va fennálló, fejedelem ’s nemzet közötti kö­tés szent esküjével biztosított alkotmányban gyö­kerező jogok tiszteletben tartásával, nem egy­szerre leendő életbe léptére szükségességet val­lani, ha ily meggyőződésben lenni, szégyen és gyalázat, annak bélyegét örömest magunkra veszszük. Éppen igy, ha a’ sokszor helytelenül közvéleménynek mondott otromba kiabálástól el nem ijjedni, — nem minden csillogó fényt nevezni aranynak, bár a’ gyávák vagy a leg­vastagabb önzésnek bálványozok szeme azt olyannak látja — továbbá gorombaságban, pisz­­kolódásban és rágalmazásbani bőkezűséget li­beralizmusnak nem tartani, bár­mely divatsze­­rv legyen is az, éppen azért a­ velünk egy ér­telemben nem lévők üldözését, gúnyolását, és azok ellen elkövetett erkölcsi terrorizmust nem­ helyeselni, sőt azt az ember legfőbb jogát a’ szabadságot megfojtó zsarnokságnak tartani és mondani, — ha igy gondolkozni bűn és vétek, ennek súlyát is elvállalni nem kétkedünk. Ha végre tilalmas azon meggyőződésben is lenni, hogy a’ szükséges javításokat legbizonyosabban leghamarább és legczélszerűbben úgy lehet vég­rehajtani, ha a’ nemzet a’ kormány­nyal kezet fog, egyetért nem pedig annak makacsul elle­­neszegül, éppen azért ha polgári van a kor­mány jótékony intézeteinek gyanúsítását, attól az illő és tartozó tisztelet, mint szintén törvé­nyes engedelmesség megtagadását, vagy a’ mi ennél még roszszabb és gonoszabb, annak a’ nagy község előtt gyalázását, gunynyal és rá­galmakkal halmozását kárhoztatni, a’minek úgy is egyéb czélja nem lehet, mint lehúzni a’ fel­­söségröl azon nimbust, melynek azt a’ nép szeme e­­lőtt környezni kell, sárral bajgálni tehát, hogy megvetni tanulja azt, mi aránt ön java tekintetéből tisztelet az első és fő kötelessége, ’s a’ mely működéseknek más eredménnyé nem

Next