Mult és Jelen, 1842 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1842-10-18 / 83. szám
65. következik: IS. TAM. CA. ME. RAIYI. E. DI. PI. CA. VIT. STE. PHAS. SA. CER. DOS. AN. NO. D. M. CC. XC. mely kamarát vagy sekrestyét tehát Stephas vagy István pap 12Q0-b. épített. (E’ sekrestye ugyan ma, ’s hihetőleg a’ reformatzio óta nem létez, de kivágott ajtaja látható a’ sanctuarium oldalán kívülről, mely mintegy másfél lábnyi vastag kőfallal bérakva van.) Megyei tudósítás. A’ törvény szabta időben, ’s némely bévégzetlen tárgyak iránti végzések hozásáért, és Doboka megyének f. October utolsó napján közgyűlése lészen. Nyílt válasz, erdélyi liberalismus és conservatismus. (Idégzet. L. 01 -d. számuzíhat.) Az állítás tehát, helyesebben vád, mi hirlapunkról mondatik az, hogy conservativ elveknél, és iránynak hódol. Itt legelsőben azt jegyezzük meg, hogy hírlapi szerkesztő lehet liberalis, radicalis, communista vagy conservativ, absolutists, de oly lapnak,mely a’ censura által teljesen a’ kormány felvigyázatja és akaratja alatt van, mint önállása, úgy valódi saját színe sem lehet; sokszor más vélekedése és tetszése határozza el azt, hogy világosabb vagy homályosabb színe legyen........... Fennebb kifejtettük, hogy másoktól külömbözőleg vélekedni és gondolkodni talám nem vétek , azért e’ lap iránnyából és elveiből szerkesztőre politikai eretnekség vétkét ráfogni nem is lehetne. Nem igen pengettek e’ kis hazában egy szót gyakrabban a’ közelebbi években a’ liberalismusnál, de talán nem hibázunk annak kimondásával, hogy az, és a’ közvélemény nállunk még bizonytalan jelentésű, bajosan meghatározható eszmék. Mi ennek az oka, fejtegetni és magyarázni igen hoszszú lenne, éppen azért nem is ide tartozik. Annyit csak ugyan szerkesztőség maga iránti kötelességének ismer nyilvánitni, hogy az alkotmányos haladásnak, tehát mérsékelt liberalismusnak hódolva, ezt hazánk állapotja javítására nézve is legczélszerűbbnek hiszi. — Hogy sokan találtatnak, kik nem igy gondolkoznak, kiknek politikai evangyéliomok más elveken alapul, ezt tagadni nem lehet, s a’ külömböző pártokat, nézeteket, színeket öszvehasonlitva ,— látunk egymással szembe álló’ két pártot, melyek köziül mindeniknek jelszava egy, a haladás czélja azonban merőben ellenkező irányra törekvő, midőn az egyik haladni akar a’ fennálló alkotmányt lépcsőnként és időszakaszonként javitva, minden megrázkódást a’ lehetőségig eltávoztatva, a’ másik ellenben halad a’ régit nem kiméllve, az alkotmányt felforgatva, és nem javítást de újítást rögtönzéssel eszközöl *■ ve. Melyik ezek közzül bizonyosabban czélra vezető út, azt nem vitatjuk, a’ ki hazánk állapotára, ’s annak belső viharait és tusakodásait a közelebbi években némi figyelemmel kisérte: e’ kérdésre könnyen megfelelhet— de bátran és nyíltan kimondjuk — fia az alkotmányos haladásnak és ezt eszközlő elveknek hódolni, tehát e’ kis hon és abban lakó nemzetek jelen és jövő sorsát közelről érdeklő, azt elhatározó kérdések körül, a’ nállunk sokféle alakban járó tulság lelkével kezet nem fogni, de az időtől kívánt javításoknak lépésönkénti, azért illő megfontolással, és a’ századoktól fogva fennálló, fejedelem ’s nemzet közötti kötés szent esküjével biztosított alkotmányban gyökerező jogok tiszteletben tartásával, nem egyszerre leendő életbe léptére szükségességet vallani, ha ily meggyőződésben lenni, szégyen és gyalázat, annak bélyegét örömest magunkra veszszük. Éppen igy, ha a’ sokszor helytelenül közvéleménynek mondott otromba kiabálástól el nem ijjedni, — nem minden csillogó fényt nevezni aranynak, bár a’ gyávák vagy a legvastagabb önzésnek bálványozok szeme azt olyannak látja — továbbá gorombaságban, piszkolódásban és rágalmazásbani bőkezűséget liberalizmusnak nem tartani, bármely divatszerv legyen is az, éppen azért a velünk egy értelemben nem lévők üldözését, gúnyolását, és azok ellen elkövetett erkölcsi terrorizmust nem helyeselni, sőt azt az ember legfőbb jogát a’ szabadságot megfojtó zsarnokságnak tartani és mondani, — ha igy gondolkozni bűn és vétek, ennek súlyát is elvállalni nem kétkedünk. Ha végre tilalmas azon meggyőződésben is lenni, hogy a’ szükséges javításokat legbizonyosabban leghamarább és legczélszerűbben úgy lehet végrehajtani, ha a’ nemzet a’ kormánynyal kezet fog, egyetért nem pedig annak makacsul elleneszegül, éppen azért ha polgári van a kormány jótékony intézeteinek gyanúsítását, attól az illő és tartozó tisztelet, mint szintén törvényes engedelmesség megtagadását, vagy a’ mi ennél még roszszabb és gonoszabb, annak a’ nagy község előtt gyalázását, gunynyal és rágalmakkal halmozását kárhoztatni, a’minek úgy is egyéb czélja nem lehet, mint lehúzni a’ felsöségröl azon nimbust, melynek azt a’ nép szeme előtt környezni kell, sárral bajgálni tehát, hogy megvetni tanulja azt, mi aránt ön java tekintetéből tisztelet az első és fő kötelessége, ’s a’ mely működéseknek más eredménnyé nem