Mult és Jelen, 1842 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1842-10-25 / 85. szám
lasztásban, mikor a’ patronusoknak csepe fizetőknek (más szókkal nemeseknek és közrendű hallgatóknak) együtt kell választani—merőben elmellőzte, mire a’ jelenlévő szent atyák őszintén kijelentették, hogy a’ közönséges zsinat igen is érezte az ez iránti intézkedés szükségességét, de annak helyes és czélra vezető módját teljeséggel nem találta ki, azért e’ darázs-fészekbe nem akart nyúlni. A’ reconsistorium azonban jónak látta maga figyelmét e’ pontra is kiterjeszteni, ’s mivel az érdekelt eset, midőn a’ papválasztásban a’ patronusok és a’ rendes bért fizető választók joggyakorlata együtt és egyszerre jó elő, múlhatatlan intézkedést kíván, meghatároztatott a' közönséges zsinatnak viszszairni, hogy e’ hitlányt pótolja ki, és határozzon egy kulcsot arra, hogy az említett esetben a’ választás mind a’ patronusok, mind a' rendes bért fizetők részéről, mily rendszerrel és mértékben gyakoroltassák, mit is terjeszszen a’ reconsistorium eibe, azon esetben pedig ha e' részben legyőzhetetlen akadályokat találna, az iránti jelentését sokait irja meg. (E’ záradékot talán» kár volt e' felszóltásba belé tenni, mert miután a’ szent atyák egyszer kijelentették, hogy a’ darázsfészekbe múlni nem akarnak, a’ mi természetesen a’dolognak sokkal könnyebb oldala is, bajosan képzelhető, hogy a’ mondott és nekik igen tisztességes kibúvóhelyet mutató záradékba két kézzel belé ne csipeszkedjenek, a' mi annál inkább megbocsátható, mert az egyházi elöljáróság legjobban ismeri hogy a' legszámosabb, és a’ legtöbb követelést formáló, az az nem fizető patronusokkal,— vulgo nyíltpatronusok—• mennyi baj és vesződés van.) — A’ mi végre az eddig gyakorlatban volt papi dislocatiot illeti, erre nézve meghatároztatott: azt csak azon egy esetben engedni meg, ha mind az eklézsiák, mind a’ papok költségösen megegyeznek abban, hogy eklézsiájukat egymással felcseréljék. És csak azon esetben nem kívántatik a’ pap megegyezése, ha ellene méltó panasz tétetvén, jónak látta az elöljáróság máshová cserélni, az eklézsiák meghallgattatása ekkor is megkivántatván. Az ily értelemben gyakorolható dislocatio csak a’partialis synoduson, (az egyházi kerületek gyűlésén) eshetik meg. Más esetben, midőn panasz van az eklézsiában a’ pap vagy oskolamester ellen, ezt a’ canonica visitationak béjelentve, az azt elenyésztetni igyekezzék. A’ canonica visitatiora maga idejében bé nem adott panasz, egy vagy több évelt eltelése után fel nem vétetik; ’s csak egy eset van a’ panasz felvehetésére, mikor t. i. canonica visitatio után hibázott valamelyik egyházi személy a’ tavaszi partialisig. Az oly' hibákért pedig, melyek a’ papi szent kötelesség folytatásával merőben ellenkeznek, nem a’ dislocáltatással, hanem a’ törvénytől kiszabott úton a’ hivatalbóli elmozdítással fog a’ pap vagy oskolamester büntettetni. — Megállittatván igy a’ papi választást illető szabályok költsönösen a’ közönséges zsinat és reconsistorium által, megint élénk vitatás támadott azon kérdésre nézve, hogy miután az érdeklett szabályok egyik lényeges szinte legfőbb pontja — a’ fennérdekelt patronusi kérdésben — viszszaküldetett a’ zsinathoz vélemény-adás végett, a‘ hűtőmben megállított és végképpen elintézett pontok kiküldessenek-e megtartás és teljesítés végett? Némelyek, de igen kevesen pártolták azon nézetet, hogy mivel a’ reconsistorium némileg módosította és változtatta a’ közönséges zsinat határozatát, a’ fennemlitett pontot viszszaküldötte, a’ mi tehát még ezután eligazitandó, a’ két testület egymáshozi állása és viszonnyal azt kívánnák, hogy a’ közönséges zsinatnak a’ tett módosításokhoz hozzájárultáig, s a’ patronusi kérdés végképpen eldöléséig az egész tárgy maradjon függőben, de a’ többség abból indulván ki, hogy a’ közönséges zsinat határozatain tett változtatások, módosítások részint a’ papságnak kedvezők, részint a’ könnyebben czélra vezetés tekintetéből tétettek, ’s azért kételkedni sem lehet, hogy a papság azokat el ne fogadja, a’ patronusi kérdés végképpen eligazítását pedig ez emberi nyom meg nem éri: az oly szükséges és hasznos szabályok a’ papi választásra nézve, melyek a’ fennebbiek szerint a’ református státus két főbb törvényhatóságai által megalkttattak és elintéztettek, a’ szokott módon hirdettessenek ki. Meghatároztatott azért, hogy a’ fennforgó tárgybeli intézkedések a" közönséges zsinat és reconsistorium költsönös elhatározásával meg lévén állapítva, a' lehető viszszaélések kikerülése és a’ jó rend fenntartása tekintetéből léptessenek életbe, mi végre a' szerént mint elhatároztattak, irassanak le, és megtartandó finormérték gyanánt, tudás és magok alkalmazása végett a’ püspöki vizsgálat alatt álló eklézsiáknak, úgy mindenik egyházi kerület elöljáróinak küldessenek ki, az utolsóknak azon hozzáadással, hogy a’ fennforgó tárgybeli intézkedésekről mindenik eklézsiát külön külön értesítvén, tegyenek rendelést, hogy az előfordulandó esetekben mindannyiszor magokat a’ fennirttsza