Mult és Jelen, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1843-08-01 / 61. szám

243 szerkeztőségnek egy jegyzésére egy­es fel­világítást tennem. Csudálk­ozását nyilvánítja, a’ t. szerkesztőség, hogy a’ ig-d. században, hogy oldozhatta­ fel egyházi közgyűlésünk a kez­di egyházi hezedet jegyzőjét letett esküje alól. Úgy hiszem ez megeshetett, a’ ig-d. században is abban az értelemben melyben a' jegyzőkönyvbe be ment, t. i. miután a jegyzői választás, siet­ves okoknál fogva megsemmisittetett, a’ jegy­zőt letett esküje nem kötelezi hivatala folytatására, és itt nem történt nagyobb csudára méltó, mint mikor a’ házas pá­rokat, az elválasztás után, letett esküjök nem kötelezi az egy­más iránti kölcsönös hivségre és szeretetre, vagy a felszentelt pap minden letett esküje mellett, hivatala továb­bi folytatása alól felmentetik, bizonyos akadályok közbe jö­­te miatt. — Ezen rövid nyilatkozatomra, hivatali állásom ál­tal felszólitatva, remétlem, és újból is kérem, annak felvé­­tettetését és kiadását, valamint azt is, hogy nevemet csak az általam beküldhető tudósításokba méltóztassék a’ t. szerkez­­tőség jövendőben használni .) II. Enyed július 23-i 1845. Z. Bodola Sámuel Generális Notarius. *) egy költőnek igazán költői állitását, hogy a’ magyarok a’ miveltség szellemét mind e’ mai napig nem tudták sajátuk­­ká tenni, de hóditási vágyásoktól ösztönözve, a’ velük s közttök lakó népek nemzetiségét akarják elnyomni, mire e­­rösségül azon bölcs költő felhozta Kisfaludy Sándor szavait: ,,Adja Isten hogy a’ magyart, A’ fél világ uralja.“ Határozat lett, hogy a’ UH a’ tartományi gyűlés végzése mellett álla­nak, miszerint a’ követek a’ nekik ott adott utasítás szerint tartozzanak az országgyűlésen deákul beszéli­­m, ha pedig ebben ismét gátoltatnénak, egy számos tagok­ból álló követség melyet bán ő excja vezéreljen, e’ sérelem orvoslásáért ő Felségéhez folyamodjék , s mig ez meg nem történik, a’ k­ö­v­e­t­e­k a’gyűlések­ben részt ne vegye­nek. — Varasd vármegye jul. 10 és u­­d. napjain tartott köz­gyűlése is hasonló szellemű volt. Itt határozatba ment; a cs. kir. föhbségének a’ nádornak felírni, miszerint Horvátország követeit utasításuk következtében pártolni, ’s a’ latin nyelv használhatásába őket viszszatenni méltóztassék; a’bán­i exc­ja által pedig legközelebb tartandó báni conferentzia folya­modjék ö Felségéhez, hogy Horvátországot municipalis jogai­ban, a’ deák nyelvvel tovább is élésben megtartani, ’s az elüttök idegen magyar nyelvnek Horvátországba be­vitelét meggátolni méltóztassék. — Végre ö Felsége egy a­ Jázatos feliratban megkéretni végeztetett, hogy turopolyai gróf Jozipovics Antalt, ki a’ zágrábi püspököt és főispánt az országgyűlésére béadott jelentésében gúnynyal érdekelte, megfenyitni és dorgálni méltóztassék. —• E’ határozatoknak nincs semmi comm­entariusra szüksége! — *) Felelet. A kérdéses tudósítás zsinat érdekében és színezetében készült ist van, de a' nagy tiszteletű gener, notarius urat beküldőjének csak a­­zért sem fogja gondolni senki, mivel az írók a’maguk munkájának nem derekába, hanem végére szokták feltenni nevüket: ott pedig tisztelet­ből és hitelesítésül fordul­ elő­ azon adatra néz­ve, mely egy jegyzőkönyv kihúzásával, és a­ kihúzónak is nevével örök emlékül áll. A dolog ilyen állásán kivü­l szerkesztő is kinyilatkoztatja, hogy az al-Csernátoni küz­­zsinatróli tudósításnál­ beküldője nem n. t. gener, n Marius úr. De sza­bad legyen szerkesztőnek is a’maga mentségére megjegy­zni : — A’ mi illeti a' kézdi egyházi kerület jegyzőjének letett esküje alóli feloldoz­­tatását, erre nézve tiszta felvilágosítást vehetni jelen számunk toldalé­­kában foglalt észrevételekből. Tehát csak a’ felhozott példákra. a) A’ házasság protestánsoknál isteni rendelmény ugyan, de valósággal contractus civilis, a’ minthogy több országok!) , ma is nem rit­kán polgári tisztviselők előtt köttetnek házasságok; a felek aláírják szerződésüket, 's kezet adnak és ha esküt tesznek is le, ez által a’ contractus természete nem változik, ’■­ a' felek semmi új kötelezést ez által nem vettek fel. Nem jó a' contratus, akkor magában semmi.— Jól köttetett, de későbbre valamelyik fél megszegte, vagy mind két fél érzi hogy a’ természet okét nem egymásért alkotta ekkor a’ contrac­­tust rescundáltatni kert­l az illető bíróság előtt,­­s az első esetben annullatioról , itt pedig divortiumról hozatik itelet. A’ contractus bon­­tatott­ fel, nem pedig eskü alól oldoztattak fel. Az esküt sem az evan­­gyeliom­, sem a’ dolog természete nem is kívánja. De menjünk tovább, az elvált felek (példa van rá) újra egybe kelnek, és újra esküt tesznek le; de nem azért, mivel az első eskü­ alól feloldoztattak, hanem hogy új contractusra léptek. Azonban ugyan azt ígérik most is egymásnak a’ mit előbb , ’s nem ellenkező ajánlattal eszkü­sznek mint a’ kérdéses esetben történt. Egyébaránt sincs a’ nótáriusz eskünek a’ házaspárokéval hasonlatossága. A’ notarius leteszi hivatalát, mikor tetszik, ’s vége min­den abbeli kötelezésnek, de azt a’ házasok ha néha szeretnek is, nem tehetik, mert a’ contractust törvényesen kell előbb elbontatni. Vagy ha csak ugyan keresünk, némi hasonlítást abban találunk, hogy a’ kézdi egyházvidéket egy jegyzővel erőltetve kötötték öszve, tehát ezen adtus magában nullus, vagy annullálni való lenne. A­ váló személyekről fel­hozott példa tehát nem illik ide, és sajnálni lehetne, ha az ilyen alkal­mazás, a’ pap bírákat és protestáns hallg­atokat is, a’ házasságról­ bal fogalmakra vezetné. Ily esetben itt is kívánatos lenne, hogy a’ válópe­rek mint a’ szomszéd Magyarhonban , és német protest, atyafiaknál , polgári törvényszékek eb­be tartozzanak. — b) Másik példa vétetik on­nan , „mikor a’ felszentelt pap minden letett esküje »­ellett is hivatala tovább folytatása alól felmentetik.“ Ismét nem protestansi fogalom. Nálunk a’ pap és hallgatók vagy laicusok között semmi lényeges különb­ség ’s a’ papnak semmi indelebilis charactere nincsen. Felesketik arra különösen, hogy a’ symbolicus könyvek szerint tanit, ’s ezt tenni köteles is: de ha körülményei azt kívánják, lemond a’ papságról,­­s minden es­kü mellett kötelezése is megszűnik; és éppen nincs semmi szükség hogy eskü alóli feloldozásba elegyedjen a' sz. synodus. Az ügyvéd megeskü­szik hogy szegénynek, gazdagnak ügyét folytatja; 's ha úgy tetszik fel­mond a’ prokátorságrol, és telyesitvén a’ telyesitendöket lehet pap, mint szintén a’ pap lehet ügyvéd. Ez a’ példa sem vételi viszsza tehát szer­­keztőséggel minapi csudálk­ozását; sőt nevekedik annyiban, ha a’ felho­zott példák és a' vet­­ c­­ juramenti relaxatio közöt , milyen volt az, mikor a’ szegedi béke esküje alól Julián I Ulászlót és a’ magyar ren­deket feloldozta, 's a’ várnai vérmezőre vezette, ha az ilyen feloldozás között a' n. t. gener, notarius ur különbséget tenni vagy nem tudna, vagy nem akarna. Végső kívánságra pedig azt jegyzi­ meg szerkesztőség: kényelmes dolog lenne, ha az ember neve csak ott és akkor fordulna meg, a’ hol, és a’ mikor maga szeretné, de köz élhivatásu férfiak ezt nem tehetik, az emberi tettek, akárkijei legyenek, az együttélök ítéle­te alól is ki nem vonathatnak. Egyh­aránt szerkesztőség mint nem maga hozta­ fel a’ n. t. gener, notarius ur nevét az érdeklett czikkben, úgy ez­után is maga részéről csak általa, ha arra méltalanulja lapjait — bekül­dendő tudósításokban használandja, de hogy ha mástól beküldött c­­ikk­­ben a' nagytiszteletü gener, notarius ur nagyon tisztelt becses neve ben­ne lesz, mint jelenleg is történt— azt kihagyja, 's e’ név díszétől meg fosztva és kopaszon adja­ ki azon közlést, ezt nem ígérheti Az ily eset­ben , de csak az ilyenben , ha a’ költő szavaival élve , „in cob­urnis prodit Aesopus novis“ ezért a’ n. tiszt, gener, notarius úr szerkesztő ellen ne lobbanjon szent haragra. Szerk. rJTÍÍZVOSZ. Misitől ez a’ népes és élénk kereskedést űző mezőváros Borsod megyében, mult jul. ig-k borzasztó é­­gést szenvedett, a’ belső város csak­ nem egészen elhamva­dod. Egy onnan jul. 20-ról ide irt levél szerint, a’ minori­tást szép silastroma és temploma, melynek harangjai elolvad­tak­, a’ gymnasium, normalis oskola, lutheránusok temploma és osk­oláj­a, a’ reformátusok szép ’s nagy temploma, kápta­lanház, vármegyeház, szinház mind a’ lángok martalékivá lettek, és többre megyen 1000-nél az elégett házak száma. U­­gyan abban a’levélben irják , hogy Eger városában is tűz volt. Magyarít'Mi­ megyei köztetek. Zágráb megyének jul. 10-k tartott, ’s közelebbi számunkban emlí­tett közgyűlésén a’ horvát nyelven folyt vitatások tárgyát nagyrészint a’ magyarok elleni éles gyanúsító és gúnyos ki­­fakadások özöne tette. Nagy örömzajjal fogadták különösen II. Mlrskráldi tudósítások, napi események. Uj York-ból junius 16-ig terjedő tudósítások szerint, az északam­erikai egyesült státusok számára két millió dollárt tevő új kölcsön felvétele van munkába véve. A’ terv kihirde­tése szerint a’ tőkéért 5 procent kamat fizettetik, és az tiz év alatt viszszafizetendő lesz; 10,000 dollárnál kisebb ösz­­veg-ajánlása el nem fogadtatik.­ Az izlandi repeal-kér­dés iránti részvét a’köztársaság különböző tájékain folyvást tart, az ügy gyámolitására közelebbről is több gyűlések tartattak, különösen egyben, mely Buffaloban, Canada szélén tartatott, Anglia ellen heves beszédek voltak.— A’ spanyol mozgások úgy látszik a’ végkibonyolodás pontjára eljutottak. Parizsba Madridból jul. 12-ig terjedő fon­tos tudósítások érkeztek. Aspiroz tábornok, ki G V­alladolid fe­löl nyomul­ előre, 10,000 gyalogból, 1­­00 lovasból álló ser­­gével ’s több ág­u­kkal Gallopagos-ban Madridtól hetedfél spanyol mértföldre eső helységben áll, ugy hogy a’ főváros lakosai, kőfalukról az ellenséges főhadiszállást láthatják. Mi­vel a’ madridi örsereg csak egy lovas ezredből áll , Asphroz közeledése ott folrhatatlan ingeri­ltséget okozott , minek kö­vetkezéséül a’ főváros ostromi állapotba tétetett. Mendizabai és társai megrémülve a’ fővárost oda akarták hagyni, ’s a’ kormány székét más városba tenni­ át, de a’ fővárosi közön­ség és a’ nemzeti örsereg a’ királyné s minisztérium eltávo­zását nem engedték­ meg. Az ingerültség nevekedvén a’ fővá­rosi kormányzó szükségesnek látta Gallopagosba kimenni, ’s a’ hazafi vér kimélésiért alkudozni , hogy Madrid micsoda feltételek mellett adja­ fel magát. Ha ez megtörténik, akkor Espartero katonai és politikai nagyságának végórája ütött.— Madridban jul. 4-k a’ tartományi deputatio (megye gyűlése) és az ayuntamiento (fővárosi közönség) egy a’ polgárokhoz, de egyszersmind minden spanyolokhoz intézett nyilatkozat­ban a’ franczia kormányt súlyos vádakkal terheli. ,,A’ fran­­czia nemzet, mely a’ spanyol dicsőségnek és szerencsének ellensége, szórja a’ megvesztegetés aranyát a’ hivség classi­cus földjén—kormánya alattomos fondorkodásait nem titok­ban űzi, ’s azt oly czélzattal teszi, hogy a’ francziák kirá­lyának egyik fiát Sz. Ferdinánd királyi székébe ültesse.“ — A’ kormány Madridban jul. 1-sején kiadott rendeletében az naptól fogva az ellenzéki hírlapoknak postán szétküldését megtiltotta, mely törvénytelen rendszabály ellen azok — mind­­öszre 11-en — óvást tettet­ közönségessé. ■—Az igazgató her­­czeg jul. 7-ke éjjelén Albaceté­t oda hagyva Balazote felé indult, mely oda egy napi járó földre esik, Andaluzia és Estremadura irányában. — Ebből valamint van Halén tábor­nok hadimunkálodásából, ki Sevilla ellen fordult, azt követ­keztetik, hogy a’ madridi kormány a’ királynénak Cadizba viteléről gondolkozik. — Catalonia egészen a’ lázadók kezé­ben van. — Mequinenza, az Ebro és Segre öszvefolyásánál fekvő erősség is felzendü­lt. — Serrano, ’s a’ junta serge fővezérévé nevezett Cortinez, masok főtisztikarával egyu­tt jul. Ő­k Leridába érkeztek, hol a’ főhadiszállás valn. — Zur­bano elöljáró-serge Saragossába megérkezett, s­ötét magát .

Next