Mult és Jelen, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)
1844-05-28 / 43. szám
kutya rá mért sorsát későbbre csaluigyani nem bortiké. Megesett az is, hogy a’ kosarat a’ kutyáról lelopták, a’ mit azért az illető gazdának újra kellett csináltatni, sőt egy szakács szép vizslája, melynek kosarát hasonlóan lelopták, agyon ültetett, valamint történt, hogy a’ bakó legények néha kereskedést űztek a’ nekik adott szabadsággal , ’s ki őket megfizette, annak kosaraikon kutyáját sem bántották. Szóval, az elsőbb hetekben ilyen viszszaélesek és hasonló ingerlő eseteit nem hijánzottak, miket tán eltávoztatni lehetett volna, ha a’ nemes rendőrség, az állítólag csak maga fejétől tett rendszabály kihirdetése előtt a’ lek. tanácstól útmutatást és tanácsot kerdjen. Sok ember van azonban e’ világon, hogy magát bölcsnek és tudósnak véli, azonban észre sem veszi mikor betelik rajta bölcs Salamon mondása: „Mikor azt gondolnám, hogy bölcs vagyok, én tőlem a’ bölcseség akkor távol vala.“ Préd. VII. 23.-------Folyó május 2-i-h egy kutya iránti részvétnek valónk tanúi. Egy szép pudli — mint beszélték — az őrháznál levő felvigyázó tiszté — a’ piac/ra szaladván a’ bakó meg okárá ütni, midőn a’ veszélybe forgó kutyát nagyok és kicsinyek kergették , űzték, csak hogy szaladjon el az ötét fenyegető veszély elől, a’ miből támadott zaj és lárma valóban mulatságos volt. — — Ugyan e’ hónapok történt, hogy egy udvarból egy becsületes, de kissé együgyű kupta a’ piaczra menvén, a’ földön maga előtt egy csomó bankjegyet meglát, melyet felvévén , mig nézegeti egy ravasz piaczi kofa oda fut és kezéből azon pénzt kiragadja. Azon ur, Ilinek duplája volt a' lelt pénztől megfosztott szegény legény, elküldi számtartóját egyik rendőrbiztos úrhoz, de a’ki hivatalos útja miatt a’ dologba nem elegyedhetvén , a’ panaszt feljebb utasítja. Azon érdemes ur szokása szerint nyájasan kihallgatja a’ hozzá küldött számtartót, ki a’ pénznek a’ dupta kezébe azért viszszaadatását kérte, hogy a’ vesztés kihirdettetvén, a’ szegény legény a’ kártyákon tulajdonostól egy kis jutalmat kapjon. Az érdemes ar igéri, hogy kikérdezi a’ kofát is, és igazságot fog szolgáltatni, ’s más napra a’ számtartót magához rendeli. Akkor azonban solt elfoglaltatásai miatt a’ dolog eligazítva nem volt, ’s igy újra kellett a számtanénak sürgetni a’ határozatot. Az érdemes ur nem mulatta el a’ számtartó előtt a’ hozzá küldő ur iránt viseltető nagy tiszteletét elbeszélni, azon ur és fényes családja érdemeit elősorolni,s mellékesen a’ pénz leendő kihirdetését is ígérni. A’ közbejött eseményeket nem tudjuk, csak az eredményről vagyunk értesítve, hogy az érdemes úr magához hivatván a’ számtartót, neki kijelentette, hogy mivel a’ kihirdetésnek semmi következése nem lett, a’ pénzt t. i. három ezüst rftot ezennel átadja, a’ szegény kupta kezébe szolgáltatás végett. (Hogy változtak a’ bankjegyek ezüstté: ez alakos mesterségről sem* mit sem hallottunk, t. ez. olvasóinknak elég annyit tudni, hogy néha veszett fejsze helyett a’ nyelével is meg kell az embernek élni. Neveket e’ tény elbeszéllésében nem közlöttük; szükség esetében azokkal is szolgálhatunk.) —• — Legyen szabad egy érdekes és becsületes tényről is említést tenni. A’ kolozsvári cs. k. érdemes postamester ur édesanyja nehány hetekkel ezelőtt meghalálozott. Betegségében és végső napjaiban egy tőle felnevelt és következőleg külső sziritszai kőmiveshez férjhez adott aszszony volt körülötte, ki, mint a következés megmutatta háládatosságból jóltévőjét meglopta. Az örökösök vették észre a’ kárt, de azon aszszonyra gyanakodni nem akartak. Történik azonban, hogy csak hamar azon aszszony férjével együtt a’ tordai sokadalomra menvén, ott néhány gyűrűt, fülbevalót ’s más arany ékszereket egy Wertholm Mózes nevű kolozsvári becsületes zsidóhoz vitte. A’ zsidó azon környűlállásból, miszerint az aszszony a’ tőle ajánlott arany portékák becsét nem ismerte, látta, hogy azok becsületes után kezébe nem jutottak, s kissé alkudozván vele, más napra megint magához rendeli. Ez idő alatt azonban a’ tordai elöljáróságnak hirt adván, a’ nevezett aszszony és férje elcsípettek,s a’ gaztett megvallása után őrizet alatt Kolozsvárra kísértettek, bob a’ mint tudjuk, híresen ülnek. Zsidótól szép és sok keresztyént megszégyenitő nemes tett tanúság arra, hogy milyen hiba nemzeti előítéleteknek hódolni. — — Opticus Heinrich György ur diorámája folyvást látható, s a’ mint számos látogatói bizonyítják , köz méltánylást is nyert. A’ most látható darabok közti jelesebbek és figyelemre méltóbbak. XV Lajos piacza Párizsban a’ júliusi innepélylyel. A’ mint béestveledik, a’ piaczon számtalan nép tódul öszve, melynek jelenlétében egy azon tájékot lénynyel elárasztó nagy tűzijáték lobban-fel, továbbá a’ juan-i tengeréből Délifrancziaországban , a’ Caroussel-hid Párizsban, ’s Velenczében a’ Santa Maria della salute (boldogságos szent szűz) temploma végre a’ paduai szent Antal temploma, melynek mozaik kövezete tisztán kivehető, és a’ refectoriumba siető barátok égő szövétnekkel igen érdekes látványt mutatnak.—Emlékezér iránti felszólítjam. Megholt, nincs többé Hegedűs Sámuel, de emlékének nem szabad elhalni, az valami becses, és a’ dereti férfi miénk volt, mert a’ mely nemzet, fiai érdemeit el nem ismeri, emberiség és polgárosodás még alsó fokán áll, mely pedig azokat tiszteletben tartja, ’s emléküket bérnokosulni nem hagyja miveit, magasztos szellemű és dicső, mert gyémánt csak pora által fényesül. Ragadjuk ki hát érdemei ’s közhasznúsága elismerése által emlékét azon férfiúnak a’ sir méhlepte üregéből , ki valóban nemzeti dísz, ’s mind a’ tudományok mind emberiség egén idvet árasztólag tündöklő csillag volt ki a’ mívelődés, becsület, hazafiság és emberiség szellemét elragadó ékesszólása által sok keresztyén gyülekezet és nemzedék ifjaiba átömleszte, midőn mint hitszónok ’s főleg történészettanár, maradandó emléket hagyott maga után.— Becsüljük jeles polgártársainkat és tudósainkat, mert bizony mondom, magunkat becsítlendjük bennök. Ez östön szedjük egybe ritka elméje nagyérdekű miveit, jelesen haza históriáját, melyen hogy lélek, élet, hazafiság és emberi szellem ömlik el, kitetszik csak e’ következő jelszavából : „Mint egy éjjeli csendes szél A’ temető gyász pusztáján: — Úgy repül az idő is A’ vén századok homályán. Ront az idő, de épít is ; Mert a’ szivet ő gyógyítja , 'S a' jó vagy rész tettek dolgát Az idő világosítja.“ Szedjük öszve izléstanát vagy aestheticáját, továbbá verseit, melyeknek csak kevés része van még kiadva, — számtanát ’s adjuk át a’ tudós társaságnak, hogy az adja át a’ következendőségnek, mint egy hazafi és tagtárs becses ereklyéit. Ez leen a legszebb nárczisz-fűzér sirhalmán azon férfiúnak, kinek sok nyomorultakon ’s főleg szegény tanulókon segítő emberi kebele, úgy szólva a’ hazafiság ’s emberiség szellemi pantheona volt. Én ugyan, ki e’ sorokat írom, szerencsés nem voltam leczkéit hallgatni, de szavalatain sokszor lelkesültem, tudományos érdemeit miveiből, erényeit, emberszeretetet tanúsító tetteiből méregettem; mert ki szép jövedelmét annyira mások felsegélésére fordítja, miként szegénységben hal meg, mint Aristides, az nem utolsó az erénybarátok sorában. ’S ennyi érdemelttől áthatott lelkem, az érdemeiben örökké élő tudóshoz méltó és szép adóját fizeti-le ez emlékéröhitö indítvány által. i 1 j• I' 8 r li a s bániéi 8k. té iw£í8ggy iát í's kfizmás. Száznegyvenötödik országos ülés, május 10-k. a’ KK és RRnél. 1' oly takat van a bányatörvénykünyv tárgyalása, a bányászok alómentes joge felelt a’ közelebbi ülésen bevégzett vitatkozás, egy városi követ által ismét felelevenittetett, ’s az ennek következtében folyt tanácskozás következményéül, azon módosítás állapittatott meg, hogy az adózás mostani gyakorlata, a’ törvény további rendelkezéséig nemcsak a’ bányapolgárokra, hanem a’ bányatisztekre, ezek segédeire és helyetteseire, valamint a’ bányamunkásokra nézve is meghagyassék. Továbbá a’ következő szakaszok egészen a’ 303-dikig némely csekély érdekű szerkezeti észrevételek és módosítási javaslatok elfogadása vagy félrevetése mellett jóváhagyatak Száznegyvenötödik országos ülés, május 10-k a múlt. fölénél. Ülés kezdetével a’ börtön-rendszer iránt készült viszonszenet fel olvas látván, cneghittesite tett. Ezután a’ városok rendezése ügyébeni második rendi izenet körüli tanácskozás folytattatván , a’ kisebb fontosságú észrevételek elfogadtattak, részint a’ főRR előbbi nézeteik mellett maradtak Fübbérdekű volt a’ város hatóságáról rendelkező 63-bal őrüli tanácskozás, a’ megre néz’, egy gróf azon észrevételt teve, hogy a’ HK és RR szándéka nincs egészen határozottan kifejezve, ’s azért a’ RRet felszólittatni javallá, hogy e’ tárgy iránt tisztán nyilatkozzanak. Egy főispán ezen nézetet pártolván, kijelenté, miképp itt a’ BR viszszalépést tesznek, a’ midőn a’ városi territorialis hatásnak első impulsusát adván, oda nyilatkoztak, hogy coordinatio nem is gondolható teljes territoralis hatóság nélkül, most pedig, miután a’ JóRA ezen elvben megegyeztek, ’s még valamivel tovább menvén, a’ városi törvényhatóságot bizonyos ’s világosabb alapokra helyezek , a’ RH előbbi nézeteiktől elállvén, oly szerkezetet javasolnak , mely a’ legnagyobb határozatlanság mellett a’ legtágabb nagistratualis önkényre alkalmat adna. Ezt szóló a’ két szerkesztés öszvehasonlitása által világosan megmutatván, felszólitandóknak javaslotta a’ RKat és RRet, hogy bármily véleményük legyen is, azt világosan előadni ne terheltessenek.— E’ vélemény átalános elfogadást nyervén, egy báró, e’ felett még azt is nyilvánítói kivanta , hogy a’ fóRR elöbbi nézeteiknél maradnak, a’ mi hasonlóul helyeseltetvén , a’ végzés e’ szerint mondatott ki. Száznegyvenhatodik országos ülés, május 11-kén a’ KK cs RKnél. A’ bányatörvénykönyv tárgyalása ez ülésben kevégeztetett. Annak folytán, a’ kerületi szerkezet szakaszai változtatás nélkül meghagyattak, csupán a’ bányajogokbani örökösödésről rendelkező 105d czikk jött módosítás alá. Mert ugyan is a’ BA nem akarják a’ koronái ügyvéd ’s földes ur jogait az örökösödésre nézve megsérteni, sem az oldalas atyafiak örökösödését kizárni, ’s miután igy két módja lett volna a’ koronás ügyvédnek, a’ bányamivelők hátrahagyott vagyonaiban örökösödni , t. i. a’ felségsértés bűnében és végrendelet hiányában; többnyire kirekesztőleg a’ földes ur és oldalas atyafiak jogai csonkításával, az egész czikk igy módosíttatott: „A’ bányai jog és birtok, természeténél fogva ingó gyanánt tekintetvén, felette az illető tulajdonosok a’ 101-d czikk értelméhez képpest, értökben szabadon rendelkezhetnek végrendelet hiányában pedig az egyenes örökösök, ezeknek nem létében a’ 170