Mult és Jelen, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)

1844-03-26 / 25. szám

Kolozsvárit. Kedd márt. 36-­ 1844. 35 HŰLT ÉS JELEN ERDÉLYI HÍRLAP. Hig a' Lapjain!« jelen félévi folyamából úgy szintén a’ ,,Magyar Gyermekbarátból“ még teljes számú példányokkal szolgálhatunk. Szer­t. Megjelenik­ e’ históriai és politikai erdélyi h­irlap minden héten kétszer, kedden is pénteken. ITVailt «*s Jelen 's melléklapja a« Hon és K­ülf­üld és a’ g­yar GlyermeUsi sirát (hetenként négy iv) félévi dija í»-luat rft. ezü­stben­. — Misit és Jelen 's ínelleklajija lB«»n és 24 n S 2‘i* έ­5 csak magára (hetenként há­­rom iv) helyben félévre 5-öt rft. postán 5 rft. 12 I« r ezüstneli Jmagyar C g­y­ermekb­arát csak magára, helyben t -«­ gy rft -2­­6 kr. postán rft ezüstben. Minden cs. k. postán lehet előfizetni, különben a­ pénz, biztos alkalomtól is beküldhető. — Mindennemű hirdetések közrebocsátásáért a felvétel 's egyszeri kiadás dija az l-so nyomtatott sortól a’ to­kig 2­0 k r. azon túl minden sor 3 három kr aj ez az ezüstben, második és harmadik kiadásért az első dijnak felet kell fizetni.— ERDÉLY ÉS MÍA ÍRORSZÁG. Kf flCVC’/ÓS. Erdélyi stb­. lincstár­­tanácsi concipista nagyenyedi Mezei Já­nos, ugyanoda titoknokká neveztetett­ ki.— (Lieb. Bote.) Kolozsvári u­jS­lgon. A’ ko­lozsvári muzsikai conservatorium, idei mártz. 11-e tartotta a’ városi nagy tánczteremben idei első hangversenyét. Hallgatók, kik köztt többen lehettek ’s voltak is nézők, — ezt kö­zönségünk ízlésének nem dicséretére mond­juk — kevesen valának , a’ mi annál inkább szembetűnt, mert azelőtti estvén a’ nemzeti játékszínen adott betyár spectaculumra, a’ második „Tisztujitásra“ csakugyan számosan felgyülekeztek. Az említett hangversenyi nyolcz darabok köztt jelesebbek és az elő­adásért is méltó dicsérettel említendők va­lának Beethoventől a’ hires ,,Sinfonia eroica.“ Fontolóra véve e’ valóban nagysze­rű és hősi lelkierőt mutató mestermivvel ösz­­vekötött nehézségeket, mé­tán lehet bámul­ni annak, egy csupán műkedveltekből álló hangászkar által oly pontos és kielégítő elő­adásán, a’ mi mutatta, hogy az abban ural­kodó magas szellemet mindnyájan felfogni k­éppesek valának, valamint a* méltó dicsé­retet az egészet veszető, igazgató Ruzics­­ka György úrtól is senki sem tagadhatta­­meg. Kedvesen meglepő d.junk volta’ ,,Fan­tázia és változatok“ czim­ű is zongorán és k­obozon Reissigertől és Kombergtől előad­va Wertán Mária kisaszszonytól és igaz­gató Ruzicska György úrtól, ’s vala­mint a’ kerek és erős játszás a’ zongorán, úgy a’ pompás és fényes koboz-kiséret is k­öztetszést nyertek.— Ebben részesedett a’ „Lovagi kedv“is, ének quintetto Liszt Fe­re­n ezt­öl, ki azt gr. T­e­l­e­k­i Sándor ba­rátjának ajánlá. Szembetűnő volt e’ hang­versenyben a’ nyelv-türedelem, mert egy fenn­­hangu ária „Chiara di Rosenberg“ daljá­tékból Z­i­t­o­t­t­i Miklós által olaszul, Liszt ,,Lovagi kedve“ németül, végre Ru­zicska György urnak ,,Alonso“ czimű­ daljátékéból egy ,,quartetto­ finale“ magya­rul énekeltetett. —Nem mellőzheti­ el tudó­sító, hogy a’ conservatorium fennállása és gyarapodása a’ tagok buzgó és haszonlesé­sen felyülálló munkás részvétén kívül, elnök gr. Mikes János úr hazafi lelkes párto­lásának , valamint igazgató Ruzicska György ur fáradhatatlan, és semmi nehéz­­ségtől viszsza nem rezzenő szorgalmának kö­szönhető. V­irágozzon ’s terjeszsze a’ szép és csinos ízlést városunkban ! (Itt megem­lítjük, hogy közelebbi u. m. 24-i számunk­ban 93 1. 1 -so hasábján alól kezdve a con­servatorium állásáról tett közlésben e' szám 195 hibásan nyomatott­ ki, e' keltjeit 1095 ) •—■ Mint közelebbről irtuk, nálunk az öngyil­­kosság és básfelörés napi­renden kezd len­ni — Tiz tizenkét nap alatt, már negyedik szerencsétlen öngyilkossági áldozat történt. E’ hónap 13-i egy jó igyekezete és tanulá­­su ifjú a’reformatum kollegyomból Herczeg Imre, árva és elhagyatott sorsának, a’mel­lett gyakran előkerülő nyavalyatörésének meg­gondolásából kétségbe esve,a’Szamos hullámai­ban keresett minden szenvedést megszünte­tő sirt magának­ ugyan az nap egy kémény­seprő Lőrin­cz János házi kereszttől me­­nekedni akarván, magába kést ütött, minek kö­vetkezéséül néhány nap múlva a’halál, Xan­­tippeje bilincseiből fel is oldás­tQ-It egy cszizmadia-legény lötte­ meg magát, a’ kiről elhíresztelt regényes kalandot bővebb után­járás után alaptalannak találták­ végre 23-t egy pinczér, ki hihetőleg kártyaszenvedély­ért vetemedett e’lépésre, magát meglőni pró­bálta, de mint mondják nem halálosan, mert csak torkát találta. — Az újra eláradott lo­pásokról és e­ részben a’ vagyon bátorság­nak itt fővárosunkban nagy veszélyben for­gásáról néhány eszme kíséretében csak ké­sőbben szolándunk: annyit csakugyan rend­őrségünk méltó dicséretére most is megem­­lítendőnek vélünk, hogy a’ mint a’ ,,parca“ neve ,­a’ non parcendo“ van, úgy nálunk is a’ rendőrség a’ ,,rend nem őrzésről“ birja e’ nevet.-------E’ hónap 23-ra virradólag nagy hó esett, 's minden téli formába öltözött. Rész politikus az idő­ czammogva halad a’ tavasz felé. — Egyházi közlés. Kolozsvárit f. mártzius 12-kén a’ kolozskalotai evang. ref. egyházmegye részletes zsinata tartatott, mely­nek főbb tárgyául a’ főjegyző t. Her­epei Gergely ur hivatalróli lemondásának bea­dása vala kitűzve. Meg is tette ezt t. H. G. ur egy terjedelmes iratban, melynek nagy része, mint akarta , egyházigazgatási hitval­lását, ’s mint maga nevezi, hattyúdalát fog­lalta magában. Egyházunk ingadozó állását ’s a’ javítás szükségét megismeri ugyan, de a’ résznak­ oka, és a’ javítás módja felett, legtöbbektől eltérő véleményei vannak. El­ső helyen említi, mit süllyedésünk okául so­kan tartanak­, a’ világi elemnek a’ papin fel­­jül kerekedett túlsúlyát, ’s erre igen helye­sen jegyzi­ meg, hogy ha van is valami igaz ezen állításban, annak oka maga a’ papság, mely egyházi szerkezetünk által adott bé­­folyását használni nem tudta, vagy elhanya­golta. Második kedvencz paripának mondja a’ successio kérdését, és erről szintén úgy vélekedik itt is, mint Alcsernátonban, ’s el­felejtvén, hogy maga adott alkalmat ezt il­lető kéretlen és illetlen hírlapi iratával a’ bővebb vitatásokra , hibáztatja ezeket itt is, ’s a’ successio miatt a’ papságnak csak tet­sző kárát, eltörlésével pedig semmi hasznát nem látja. Már ez igazán dissentiens opi­nio! Harmadik helyen említi mint másoktól ajánlott javítási­­ módot, a­ restauratiót, és ezt csak is az egyes tractusok szektoraira tartja kiterjeszthetőnek, hasznát pedig maga nem látja. Negyedik pont alatt hozza­ fel a’ képviseleti rendszer tökélyesebb kifejtését, ’s ezt maga is óhajtja és várja. Azonban vég­re is úgy fejezé­ ki magát, hogy az ingado­zó állásnak ok­a a’ határozatlanságban van, nagyon bölcsen­­ mintha mondaná: az indu­latosság az indulatban , vagy az epésség az epében fenekükt­ ’s ezen határozatlanságra vonatkozólag méltányolva idézett azon könyv­ből, melyet a’ tordai közönséges zsinaton i­­rójával együtt, ha tőle függő tűzre tett vol­na. A­zt lehet­ már várni, hogy búcsúzó fő­jegyző fel fogja fejteni, mi okok gyüjték a' sok­ epét, és mi eszközökkel kellene áttól a’ beteges organismust megtisztítani? — de er­re nézve csak azt hozá­ fel, hogy a’ püspö­ki és főconsistorians levéltárakból a’ régi intézkedések , határozatok öszveszedésétöl, mely most éppen munkában lenne, várja az idves lépést. Ennek eredményéül minden tractusok utasitással küldött követei dolgoz­zanak egy meghatározott normativumot. Kis­sé furcsa kívánat, az új idő eszméit régi sy­­nodalis határozatokhoz szabni ! Erre illik a’ Szentirás mondása: ,,Senki pedig nem told­ja új posztó folttal bé a’ hitvány ruhát, mert annak új posztó foltja a’ hitvány ruhát meg­­szakasztja, és azután nagyobb szakadás lé­szen rajta. Sem pedig az új bort nem töl­tik hitvány tömlőkbe, mert elszakadoznak a’ tömlők, és a’ bor kiömlik, a’ tömlők is el­vesznek, hanem az új bort új tömlőkbe töl­tik és mindenik megmarad.“ Mate IX. 16. 17.— Az elbúcsúzó főjegyző úr kegyes ó­­hajtása volt­, hogy nézeteit a’ papság fogad­­ja­ el, úgy tán — legalább sokan hiszik ezt —­­szíve meglágyult volna folytatni azon hiva­talt, miből annak idejében jure haeredita»­rio beüljön az esperesi székbe; de ezt a’ városi fáin fogásokat nem értő falusi pa­pok nem látták­ át, hanem a’ helyett szó­­zattöbbséggel a’ lemondást elfogadták , ’s igy H. G. ur a’ successio elvének áldozat­ja lett! — — Találkozott egy n­evész if­jú pap is B. S. ki azt kívánta, hogy a’ le­köszönő főjegyző urnak az ótordai és al­­csernátoni zsinatokban tett nyilatkozatai és magaviselete ellen , mint a’ melyeket a' tractus magáéinak nem ismer, a’jegyzőkönyv­be óvás tétessék. Másfelől többen sürget­, a­­ téli a’ megüresült főjegyzői hivatalnak, mint ezelőtt öt évekkel is határozattá lett vala, esperesi következés nélküli rögtön betölté­sét. Azonban most csak helyettesítés történt, ’s a’ közzsinathoz intézendő felterjesztéssel remélvén ez egy­házkerület törvén­yes jogába viszszaállittatását, csak azután fog főjegyzőt választani v­olt szó arról is, hogy az egy­házkerület ebbeli czélja és kérése pártolá­sára a’ több tractusok is atyafiságosan ke­­re­stessenek­ meg ; de ezen merőben loyans cselek­vényben némelyek az agitatio vádjá­tól féltek, ’s ez úttal határozattá nem is lett. M a r o s v és sa rri e I y i új sus s­ok. Mártzius 17-k. Sándor napja csöcstvéjén, or-25

Next