Mult és Jelen, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)

1844-12-03 / 97. szám

Kolozsvári­. ERDÉLYI HÍRLAP Figyelmeztetés: Közelgetvén ez esztendő vége, midőn t. ez. olvasóinknak ennek folytában 19 bizonyított pártfogását há­rsan köszönjük, tisztelettel kívántuk kérni és figyelmeztetni a’ jövő évi előfizetés mentős előbb és hamarább béküldésére. Hetenként ötöíl* fél ivbetl megjelenő lapunkra félévi előfizetés a : Sitli í*it ezüstben. Szer­­. ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. Szerkesztői kérés és nyi­latkozat­ Aiái számunkhoz csatolván a’ jövő félévi előfizetést tárgyszó kérelmünket és felszólításunkat, lapunkat mind azon ér­demes hazafiak figyelmébe és pártfogásába tisztelettel ajánljuk, kik annak irányát mél­tányolják, ’s az alkotmány és törvények tisz­teletét, a’ három rokon nemzet kezet-fogá­­sát, fejedelem és óhaza iránt tartozó hívsá­get és engedelmességet a' köz jólét és haladás rendithetlen alapjának ismerik, ’s azért min­den bal vagy jobb oldalról jövő tulságtól idegenek. Ily értelemben és szellemben mű­ködni a’ jövő évben is hazafi kötelességünk­nek tartjuk. S­z­e­r­k. Halálozások. Gr. Gyulay La­jos az erdélyi kir. udv. cancellaria egyik tanácsosa és referendáriusa , sz. István jeles rendje kis keresztes vitéze, a’ fejedelem és haza egyaránt hiv szolgája, ki az utolsó há­rom évben fizetéséről lemondva ,­ nemes in­dulatból és a' közjó iránti buzgóságból szol­gált, nov.­ll-n Bécsben véletlen guttaütés által kimúlt. —• — Szász Ferencz beth­leni evang. ref. pap és a’ széki egyházkerü­let esperese — az erdélyi ref. papi testület egyik érdemes és tudomány­nyal 's hivatali pontossággal és egyenességgel kitűnő tagja — száraz betegségben nov. 27-n meghalt. 14.010 fővári ifjságok. Városunk­ban a' lopás és rablás elharapozásáról köze­lebbről megint sok panaszt lehetett hallani ’s néha még a’ közbátorság is veszélyben forog, jelesen hallottunk esetet, hogy nem régen egy kereskedő hitvesét, egy zsivány, ki kéregetés szine alatt ment a házhoz , megfojtani akará, de a’ megtámadott nő ki­állására csak hamar segítség érkezett. Köz­­óhajtás azért, hogy a­ rég emlegetett új rend­őrségi szabályok már valaha életbe lépje­nek, mert naponként érezhetőbb lesz ná­lunk a’ rend és vigyázat hiánya. Mostani rendőrségünk, úgy mint alkotva és fizetve van, többet szinte nem tehet; a’ ki tudja k­épzelni azt, hogy kivált oly időben, midőn még a’ gyermekek is szabadok akarnak len­ni,— alig lehet a'rendőrségnél gyűlöletesebb és terhesebb hivatal, 's annyi fáradság, bosz­­szuság és nyargalás után, mi azzal együttjár, 100 —120 ezüst tíz esztendei dijt kapni, ki ezt tudja képzelni, ’s azt is meggondolja, hogy e’ szabad királyi városban legalább 15 törvényhatóság van, ’s csak 16-dik és leg­utolsó a’ rendőrség — valóban nem csudál­­kozand a'rendnek itt csak gyengén őrzésén; bizony pedig jó és áldott dolog a’ rend! Annál inkább említést és dicséret érdemel, hogy vannak esetek midőn rendőrségünk a’ gonoszságot kifürkészi és világosságra hoz­­za,— így közelebbről egyik rendőrbiztosnak H. J. úr polgár és kalapos N­nak két ello­pott drága tajték pipáját elökeritette , azok a’ Nádas vize mellett valának beásva; a’ tettben három kopet áruló czigányné volt részes, kettő ellopta, egyik elasta, kik kö­vetkezőleg híresre is tétettek. — Egy SZ°E gála továbbá, vásár napján egy tizes bankjegyet elváltván és a’ pénzből költvén, abból egy ötös bankjegyet előruhája zsebébe tett, honnan azt haza mentében kilopták, ’s panaszra men­vén a nevezett rendőr-biztos úrhoz, ez a pénzt, melyet egy fenesi czigányné lopott­ki, csak hamar kezébe adta. — Egy idegen aszszony közelebbről Forda kapun kívül megszállván, csak hamar egy köpot­ áruló czigány négy szép és fáin ingét ellopta, s még mielőtt kárát észrevette volna, rendőr­ségi szemesség következéséül azok már ke­zébe adattak, a’ czigány pedig megbotolta­tok.—­ Városunk érdemes és tisztelt pleba­­nusának házánál is, mint halljuk, valami csavargók által lopási­ próba tétetett volna, kik közzül egyik, magát székelynek adván­­ki, kéregetés szine alatt a házi­ gazdahoz ment­ be, ’s későbben ez és két társa a’ konyhában akartak szinte erővel éjjeli szál­láson maradni, azonban lárma esvén, elsza­ladtak, egyik csakugyan elcsipetett.— — A’ s mint már t. ez. olvasóink tudják, nemzeti játékszínünk, folyvást adja előadásait.— Má­sodik darab, nov. 18-a volt „Belizár“ hősi daljáték 3 felvonásban, zenéje Donizettitől. Szerdahelyi, (Belizár) Szerdahelyi Nelli (An­tonia Belizár hitvese) Lukácsy Antonia (Ire­ne) és Havi (Alam­ir) dicséretet érdemelve’s kielégitőleg működtek Szerda­helyi és Hav­, ezt bátran mondjuk, közönségünk kedvenczei, az első hathatós és férfias, az utolsó olasz szabású kedves hangjával. Szerdahelyi M­­e 11­­, kivált a’ harmadik felvonásban a bűnön bán­kódó jelenésben köztetszést aratott, valamint Lukácsy Antonia kellemes’s még jobban ki­formálható hangjával szép reményre kecseg­tető — Nov. 20 . adatott „Örökség“ erede­ti dráma Obernyik Károlytól ’s bár nem minden hiba nélküli, jelesen a’ valószínűség­re abban nem éppen pontos ügyelet van forditva , de mind a’ mellett egészben véve jó és természetes kibonyolódást mutató, ’s lélektani tekintetben is benne sok érdekes van. De van e’ darabban egy kivető, mit el nem hallgathatunk. Dráma czéljához bajosan lehet­ne számitni az indulatok hevítését, zaklatást és a’ társaság egyik osztályának a’ másikra ingerlését. E’ dráma pedig elég vastagon ki­tűnő alakban, az aristokratzia kisebbítését, gyalázását, sőt pellengérre állítását tűzte­ ki maga főbb czéljául — ’s ezt ismételjük, helyeselni nem lehet — magyar földön. Hogy az aristokrátziai osztály mind két ,Magyarhonban pompát szerető, fényűző,ez igaz, de azt kérd­­jük , hogy nem hasonlót mivel a polgári osztály is!—még pedig ereje megfeszítésével ? mire hogy meszsze ne menjünk, áldott Kolozs­várunk krónikájából érdekes adatokat tudnánk közleni — ha azon Isten adta rosta, könyö­­rületességet nem ismerő fekete vonásaival előttünk nem állana. Bár mit mondjanak, írjanak liberalis, radicalis, »jóval bár ró párthoz tartozó nagy és szellemes patriótáink — a’ magyar föld, magyar levegő, magyar társasági viszonyok , mind az aristok­rátzia bélyegét viselik, azért nem gúnynyal és sértegetéssel elidegenitni , de inkább meg­nyerni és a’ polgári osztályhoz igy közelebb hozni kellene az aristokratziait ; e’ lényege­sebb haszon volna, mint a’karzat tapsa, mely természetesen most sem maradott­ el , vala­mikor egy az úri rend ellen intézett vágás vagy ellenezkedés fordult­ elő. — A’ mi az előadást illeti: E­rkelné (Mathilde) a’ ne­­messzivü és szenvedések köztt is tántorít­hatatlan hivségü nőt igen jelesen és megin­­ditólag adta; Gyulai (Pókfalvi Vincze) a’ cselszövő, ravasz és csak önzésének áldozó ifjú szerepében minden dicséretre méltó volt, és Szabó is (Nyárasi Lajos) a szenvedések­kel vívni nem tudó, azért hajlékony, de még­is jóérzésű főrangú ifjú képét elég jól ál­­lítá elénkbe. Kevésbé volt kielégítő Almási (Schmid Krisztián) játéka , ’s bizonysága , hogy nem éppen könnyű egy szerep jelle­mét jól felfogni és érteni, pedig szinte minden ezen fordul­ meg. Nov. 21-n „Marcsa a’ szép markatányosné“ ismeretes és a’múlt nyáron e’ társaságtól már adott katonai víg­játék 2 felvonásban. E’ színmű az „Ezred leánya“ nevű franczia opera nem egészen szerencsés utánzása, nem is oly mulattató, mint az em­litett nemzet élénk és könnyel­mű jellemét hiven ábrázoló daljáték. Egyéb­iránt Erkelné (Marosa) most is köztetszést aratott; egyik szerepe ez, miben e’ déréti szinészné kedves játéka maga fényében tün­­döklik , ’s e’ dicséret illeti Szerdahelyit is, (Skultéti őrmester) ki e’ szerepet valóban mindég con amore adja. — Novemb. 25*n „Szökött katona“ Szigligetitől, Szabó a’ Gergely szerepében elég jól működött. Nov. 24-n „Mátyás Diák“ eredeti új színmű 5 felvonásban dalokkal, irta Berki. A’ szinház, vasárnap lévén tömve volt, e’ játék a­ kicsé­pelt czinkotai kupa anekdotájának új, nagyon silány és ügyetlen alakban kidolgozása. (Helyszűkéért e színházi közlés, mint a ko­lozsvári újságok folytatását kéntelenek va­gyunk jövő számunkra halasztani.) EgyhcV­.f UÖXgyű­lDS. Az erdé­lyi ev. reformatum reconsistorium idei oct. 1-n tartatott üléséről, még akkor t. i. 80-d számunkban előlegesen rövid közlést ad­tunk : a’ terjedelmesebb tudósítást Szoká­sunk szerint most sem mellőzzük­ el, ha szinte bizonyos akadályért, azt későbbre is tehet­jük, mint akartuk; azért most már t. ez. ol­vasóinkkal azon ülés részleteit is kívánjuk, de csak az érdekesebb tárgyakra szorítkoz­va , közlem­. 1) Olvastatott a szászvárosi gymnasium új épülete mikénti elintézése tár­gyában kinevezve volt biztosság abbeli tudó­sítása, mely szerint 1 -61) Megvizsgálván a’ mostani iskola..az épületét, azt igen rosz állapotban találta , jelesen a’ lakószobák ki­­csínyek, törpék, nedvesek egy­ ablai ak, a 9.

Next