Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-05-30 / 43. szám
egy pesti koresmáros a napokban tetemes pénzöszveggel éjfél felé közelítvén Pesthez, nem meszsze a váczi sorompótól rablók által megtámadtatott, kik kocsisát megölték, ’s magát is súlyosan megsebesiték, a’ pénzzel pedig melyről hírlik hogy 40,000 IV. volt, odébb állottak. Illír szerint a’budai színkörben minap rettentő előadás volt. Egy néző eszmélet nélkül vért tajlékozva adá ki lelkét, ’s némely ármányosok ezt kizárólag a nagy szinihatásnak tulajdonítják, mert a’ sirásó a’ színpadon éppen akkor végezte dalát, midőn a’ haldokló körül egész karzat zúgott. A „Széchenyi“ gőzösön három futólegény haltmeg,s az egyik erőművész hihetőleg követni fogja őket, a másik életének megtarthatását még reményük , noha annyira öszveégett, hogy tulajdon neje sem tuda rá ismerni. Az utasok közzül tetemesen egy sincs megsérülve. Az egész szerencsétlenséget az erőmüvek gyengeségéből következettnek tulajdonítják. A' N. V. szerint „Széchenyi“ gőzösön szétpattant erőmüvet a’ társaság nem fogja a’ készítőnek megfizetni, mert a' történt szerencsétlenséget leginkább annak hanyag készítése okozta. — A. B. H. egy közelebbről a’ budai temetőben történt borzasztó temetést ir le. Délután négy óra felé számos hölgy, gyermek és néhány férfi volt a’ sirkertben, midőn ott egy fekete ládás kocsi jelent meg. A’ hölgyek szánakozó tekintettel fordultak az egyszerű temetés felé , imádkozni akarván a' szegény felett, kit nyomom sorsától a' halál megszabadított; de mi történt? Egy vaskos ember megnyitá a fekete ládát, 's egy meztelen férfit rántott ki belőle üstökénél lógva ’s a’ közel sirhoz vonczolván, belé dobta, hogy a' sirból a' víz, melyvel az félig vala telve, magasra leescsentfel. Ezután ismét a* ládába nyult ’s egy hasonlókig mezítelen némbert rántott ki belőle, kit karon fogva és derekát átölelve, mintha tánczra vinné, vezetett a* vizes sirba, és ezt még két meztelen férfi követte , mire azután a'sirba egy kis földet hányt.—A’ P. N. szerint a' Dunából minap egy holttestet húztak ki; csinos öltönyéről ítélve, a' szerencsétlen fiatal , nem alsó osztálybeli lehetett.— A' Hírnök írja, hogy a' pozsonyi izraeliták korodájában egy szerencsétlen ifjú thalmudista van, ki az élet becsét elfeledve, fogadást tett , miszerint akár él akár hal , tiz napig semmit sem eszik. Fogadását bámulandó állhatatossággal kézié végrehajtani; de merényét hitsorsos , észrevévén, őt már egészen elgyengült állapotban a’ kórházba vivék, hol sem szép szóval , sem fenyegetésekkel nem birhaták őt vétkes fogadásáróli lemondásra, ’s csak vassal erőszakosan nyilván fel fogait, naponként kevés levet töltögettek beléje. Ez alatt szava a gyengeség miatt ellátott ’s fogadását is csak ivás által tudatta meg. Végse tizedik nap késő estéjén kezdett egy keveset enni, tizennegyedik nap ismét keveset. Ez észbeteg, kórágyán, felfelé szegzett mereven szemekkel, halálsápadtan ’s várképp elsőványodva hanyatt fekszik. Okát meggondolatlan feltételének senki sem tudja.------Nyítra megyének Felsőzéla nevű falujában május 1-je napján huszonkét ház hamvadt el és szegény lakosai az által véginségre jutottak. KÜLFÖLD. Francziaország. A' jezsuiták elleni harcz a’ követek kamarájában a’ régi törvényeket idézvén elő , a' vitatás folyamában május harmadikán Berryer megmutatni igyekezett , hogy azon törvények nem állanak fenn,s nem is állhatnak fenn, mert ha valósággal fennállanának, úgy azokat végre kellene hajtani. Harmincz év óta, mond szónak , a politikának, vallásnak és szabadságnak sok kérdéseit fejtegette ,s azokról törvényszék előtt és a kamarában hangosan beszélt, de sem akkor midőn a’ vérpadtól áldozatot akart megmenteni, sem itélőszék előtt, hogy az lelkiismeretesen ítéljen, sem a’ kamara szónokszékében hol jelenleg tanácskoznak , egykor sem történt hogy egyebet mondott volna, mit jelenleg mondani és mi iránt ö őszinteséggel fog nyilatkozni. A gallicana anyaszentegyház szabadságairól , rendelleniségekre hozott státustanácsi határozatokról , oktatás szabadságáról volt szó, de tulajdonképpen a vallási congregatiók létezése forog fenn, vagyis a közigazgatásnak azon kötelessége , melynél fogva státus engedelme nélkül fennálló congregáliókat szétoszlatni tartozik. Diában kisérlelték meg több szónokok e kérdést szűkebb határok közzé szoritni, azt részletes egyes és csak nem személyes kérdéssé tenni. Anglia is megemlltetett. De hát Anglia mindenben Francziaország vetélytársa legyen-e? Meg kell tekinteni, mi történik a’ csatorna két partján, mit tett egy nagy státus férfi , első minisztere egy olyan országnak , hol status vagy uralkodó anyaszentegyház létez, hol a’ politikai rend egyházi reformatzióra alapulatott, hol a' szabadságot ugy értik, amint azt Francziaországban is érteni kellene. Peel segedelmet, jövedelemszaporitást kívánt—mi czélra? Egy katholikus intézet számára, hogy a' katholikus közoktatás terjesztését segítse. Ez ám a' szabadság teljes erejében, ez ám a' kormány egész élelmességében. (Thiers közbe szól: „ez eszköz lenne dissidensek anyaszentegyháza felállítására, mi merőben ellenkezik azzal mit kívánunk!) mindenek felett legyen szabad kimondania —• folytatja tovább Berryer— hogy a* congregatiók kérdése a' katolikusokra nézve a' lelkiismeret szabadságávals a’ katholika hitnek szabad vallomásával nagy mértékben öszvekapcsolt kérdés. Az 1790-k. évi februariusban hozott törvény szerint, a' congregatiók vagy is vallási községeknek nyilvános, törvényes és státus által megismert létezése megszűnt, de azon jog melynél fogva községben szabadon együtt élhessenek, ugyan azon egy szabály követésére egyesülhessenek, együtt imádkozhassanak és munkálhassanak — ezen jog az emlitett törvény által, nem különben a’ későbbi octoberi törvény által sem támadtatott meg. — Berryer itt a' törvény 1-ső czikkét felolvasta, miszerint „a birodalom alkotmányi törvénye semmi innepélyes szerzed fogadásokat mind két nemre nézve többé nem ismer meg, a’ szerzetek melyekben ilyetén fogadások létetnek ennél fogva eltöröltetnek . . . (Thiers közbeszólva: olvassa csak ön a' czikk végét) a’ nélkül hogy olyatén szerzetek jövendőben viszszaállittathassanak.“ (Thiers: Fia akarja ön hogy e’ végzést megfejtsem...) Oh nem! — viszonzá Berryer ugyan azon törvénynek második czikkét olvasván fel: „A’ klastromokban vagy szerzed házakban élő személyek, azokat elhagyhatják. Jeleltessenek ki olyan házak, hová azon szerzetesek magukat megvonják, kik az első czikkben foglalt határozatot használni nem akarják.“ Az 1790-k évi octoberi törvény által —folytatá beszéde! Berryer — e’ házak megneveztettek, jövedelmeik szabályozhattak ’s megállittatott hogy minden szerzetes az ötét megillető öltözetet viselje. Mi tehát e’ törvények értelme? Semmi más, mint az, hogy a’ státus semmi szerzesi fogadást meg nem ismer, hogy olyan egyének, kik szerzeli kötelességeket vállalni akarnak, a’ státus szemei elött nem bírnak nyilvános jellemmel, nem alkotnak nyilvános községet ’s nem polgári személyek a’ státusban, hanem önmaguk által választott házban, önmaguk által meghatározott rendszabályok szerint, mint egyesek együtt élhetnek, a’ nélkül hogy ezen czim alatt, valamely közjogot, kijelelést, kiváltságot felmentesitést követelhessenek. E’ törvény után az egyházi alku (concordata) következett bé; szónok nem tagadja — mint sokan azon gallicanusok közzül, kik az 1682-k évi három utolsó pont túlzásában erősiték, hogy a’ pápának nem volt joga egyházi tekintély ellenére az egyházi megyék határait megváltoztatnia, egyházi javak elfoglalását és eladását helyben hagynia. Szónok azon egyházi alkut Frantziaországra ive nagy politikai cselekménynek, jótéteménynek tekind. A’ belszerkezeti törvények a’ concordiaiak végrehajtására nézve javítást kívánhatnak ugyan, ’s azokban történtek is némi változtatások, de szónok ez úttal a’ kérdést annyiban hagyja, s csak azt jegyzi meg, hogy az, a’ netalán a congregatiók ellen felhozható végzésekben is végrehajtalik, p. o. a'9-k czikk ezeket mondván: A katholikus cultus gyakoroltalik az érsekek és püspökök egyenes felvigyázata alatt azoknak egyházi megyéikben, és a’ papoké alatt azoknak megyéjükben. Minden kiváltság, mely az ordinariatus tulajdonságait csonkája, el van törölve.“ Szónok tagadja, hogy Francziaországban katholikus pap legyen, ki hivatalát a’ megyés püspök engedelme nélkül gyakorolja és ezen alárendelt állapotban él nem csak a’ papság, hanem a' congregalioknak minden tagja. A’ jezsuiták is a' közjog alá tartoznak. Kifogás létetik ugyan ellenük, hogy már egyszer száműzöttek legyen , és most csak az őket kárhoztató ítéletet kellene végrehajtani. Hogyan? kiáll fel Berryer 80 év eltelése után térjenek-e viszsza ama parlamenti végzésekhez, mint írott józan okossághoz. Egy oly ország, mely oly sok változásokat szenvedett , még most is azon kinos helyzetben legyen-é, hogy a’ mult és jelen között eltévedjen egy elv és részrehajlatlan józan ítélet kérdésénél, egy hatalmas szózat igy szólhatna a’ francziákhoz: hogyan, ti még ma is mint józan okosság ítéletére úgy hivatkoztok olyan bírák ítéletére, kik ugyan azon évben Galast , mivel katholikussá lett fiját meggyilkolá, kerékre huzaták , ti megismeritek olyan parlamentek tekintélyét, melyek ugyan azon egy időben midőn a’ jezsuitákra a’ száműzést kimondották „Emirét“ hakókéz általi elégetésre itélték. Minden kornak megvannak saját gyengeségei, minden becsületes törekvés mellett is bal ítéletek és szenvedélyek gyakran a’ legerősebb lelkeket is ködbe borítják. Szónok nem akarja a’ régieket ezért szidalmazni , de törvényes tekintélyét nem ismerheti meg annak mi közönséges elfogultság és gyülölség, csalódások, tévedések, bölcsészek elméletei, felekezetük ellenségeskedései közepette történt, melyeknek béfolyása a’ különben igazságos és becsületes hatóságok teljes részrehajlathiúsága iránt Francziaországban méltán kétséget támasztnak. (Dupin közbe szólva : És egész Európában!) Igen is, egész Európában. Amaz írott józan okosságra akarnak-e hivatkozni, mint akkor, midőn 1762-ben Lissabonban egy hetvenhét éves öreg, Mulagrida, állítólag bűvölés bűnéért máglyára küldetett? Fy szózat: Mint király elleni öszveeskütvök és mérgezés megkísérléséért száműzettek a’ jezsuiták Portugáliából.) Ez legyen az írott jó, tan okosság, melyet máglya rangja világit. Nem rágalmazni és szitkozódni, hanem egy jobb idő korszelleme szerint kell ítélni. Most az igazság, szabadság és egyenlőség uralkodása alatt él Francziaország, ’s váljon most megengedhetnné, hogy Francziaországban egy hatalom létezzen, mely azt mondhassa, hogy francziák kénszerűttessenek saját házaikból kitakarodni, hol ordinariatus védelme alatt egy olyan hitben együtt élnek, mely a’ francziák többsége vallása? Szónok nem kiván büntetlenséget senki számára, sem jogot arra hogy szív és lelkiismeret megrontassék , ’s a’ hívők nyugalma megzavartassék. Csak igazságot szabadságot kiván! Ugy de a’ jezsuiták idegen uralkodónak engedelmeskednek, a’ francziák is mint katholikusok mindnyájan ezt teszik , mert a’ lelki ügyekben a’ pápát ismerik főnek. De ez nem idegen uralkodó. Szónok kijelenti, mily mélyen fájlalja, hogy ál-