Mult és Jelen, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)
1846-09-27 / 78. szám
1 -Sz,ISz Mi :i* ország RRei a/.on kívánságát, nem sérelmét illeti, hogy a' királyi hivatalosok laistroma roscriptum mellett egyszersmind a* tek. RK és RRkel közöltessék ([proi. diáét, ami 18 | i — 13 pag. *309 suita) elfogadandónak vélem a’ kir. kormányszéknek ezen pontra lett észevételét (Htot. diáét, ami 18 i l -43 pag. 3d—35) annyival inkább, minthogy az országgyűlési tagok (iszvehivása a* végrehajtó hatalom körébe vág, a kir. (ökormányszéknek mint a végrehajtó hatalom egyik I(»orgánumának, midőn az • 17 .) I -1 i f, 11—dik törvényczikk utasítása szerint a meghívó-leveleket * kibocsátja, hiteles lajstrommal kell bírni és a’ lajstromnak már ie országgyűlése kezdetén késznek kell lenni, mivel a’ Comp. 5-ik Része 18-dik Fdi-dz. ezen szavai szerint ,,a’ straesidens urak a* catalogust elolvastál vának az országgyűlés elnöke a* lajstromot felolvastatni ki.teles. 2-or. Alkotmánysértéssel vádoltatik a kormány, mivel igen sok regalistákat kinevezett légyen, mivel a' kir. hivatalosok száma k* municipalitások hol kinevezett , hol szabadon választott; képviselőinél aránytalanul nagyobb. De lek. Kis, és ily! minden sérelem lehetősége fel van tételezve fennálló világos törvénytől, melylyel a’ kormánynak ellenkező rendelete szembe áll, létezni kell tehát egy világos törvénynek , melyet a’ kormány a’ regalistáknak mostani számmal kinéveztetése általsértett, mert a’ sérelemnek csak igy lehet alkotmányos értelme. Ilyen törvény pedig az emelt vád támogatására fel nem hozatt álván és nem is hozattal halván, én részemről nem járulhatok nyilvánításához egy oly sérelemnek , melynek mapjálét szolgálni kellett világos törvényt kimutatni képpel nem vagyok. A regalisták számát illetiűleg két epochát külömbüzt ethelni-meg, az 1791 - beli esztendő előttit és az azutánit vagy ez innenit. Az 1791-beli 11-esik törvényezikkaz országgyűlésnek jelen szerkezetét szentesitvén és a' regalisták kinevezhetési jogát kirekesztőleg ö Felségének tulajdonítván, csak is ezen törvényezikk értelmezésén, mint sarkon, fordul meg az állítólagos alkotmány Solti'S. De ezen szempont alatt kiemelendőnek vélem , nem az a’ kérdés, miként lehet ezen törvényt mostanában magyarázni és értelmezni,’hanem az a’ főkérdés : miként magyarázták és értelmezték ezen törvényt az ország elnéi akkor, mikor azt javaslanak és mikor ő Felsége azt megerösitette. Alkalmazzuk tehát ezen tö övénymagyarázási elvet a’ regalistáknak mostani számmali kineveztetésökre. Midőn az 1791- beli 11-dik törvényczikk javasoltatott ás az ország Betöl ő Felsége elibe terjesztetett, a' törvényjavaslatba (Prot. diáét, anni 1790 — 1791 append, pag. 31) a’ regalisták mily számmal leendő kineveztetésére nézve ezen szavak iglatódtak ,,neque ultra módumn angehuntur“. Felsége ezen szókat a’ megerősített törvényből kihagyván, az ország ővei azt mostani alakjában elfogadják az 1792-i országgyűlésen (Prot. diáét. 1792 pag. 228) a’ nélkül, hogy a regalistáknak akkori számában, mely a' regalisták mostani számánál jóval nagyobb, alkotmánysértést láttak volna. Ugyanis jelen voltak az 1791— 92-beli országgyűlésen, midőn a’ kérdéses 1791-beli 11-dik törvényezikk javasoltatott 233 regalisták; az 1792- i országgyűlésen, midőn ezen törvényezikk ő Felségétől megerősítve az ország Pv évtől elfogadtatott, 222 regalisták. — Ilyen számmal későbben is kineveztettek a* regalisták, t. i. az 1794 — 1795 országgyűlésen 198 regalista, az 1809-dik országgyűlésen 108 regalista, az 1810—1811-beli országgyűlésen 114 regalista, az 1837-beli országgyűlésen 152 regalista, az 1841 — 43-béli országgyűlésen 150 regalista. — Már tek. KK és RPv! ha áll azon törvénymagyarázási elv, hogy azon országgyűlés és azon ország hei, akik egy bizonyos törvény alkotásába közvetlenül befolynak, leginkább jogositvák azon törvénynek értelmezésére, úgy az 1790 — 91 -k és az 1792-beli ország Bgei nézetének a* regalisták számát illetőleg okvetetlenűil több nyomatékkal és érvényességgel kell hogy bírjon a’ későbbi országgyűlések magyarázatánál, minthogy ezek a' kérdéses 1791-b 11-k törvényezikk kelésétől meszszebb állanak. Ugyanis az országgyűlési jegyzőkönyvekből és irományokból minden kétségen kivül bebizonyosodik, hogy egészen 1837-ig az ország őei a regalisták mostani számát alkotmánysértésnek soha sem tekintették; sőt bebizonyításául annak, hogy a regalistáknak mostani számát alkotmánysértésnek venni nem lehet, szolgál az «179 1 — Q7»-beli országgyűlésnek azon határozata: „mivel a'regalisták számának nevelése vagy leszállítása más alkalmatossággal tanácskozás alá fog vétetni , azért amit ezen fágyban vagy megjobbítani, vagy újítani szükséges volna, annak meghatározása másszon;» halászteleit.(K. az 1794 — 95-béli országgyűlésijegyzőkönyv 1 7-dik lapját . Már t. KK és RR! ha az »1794 — 95-ki országgyűlés a’ regalistáknak 198 ‘egyénből álló számát alkotmánysértésnek nem nézte, hogy lehet már most a’ regalistáknak mostani jóval kisebb számát alkotmánysértésnek venni? ’s ezen állítólagos sérelem támogatásául ugyan azon 179 beli 1l-dik törvényczikkre hivatkozni, melynek a’ mostani véleménytől merőben eltérő értelmet tulajdonitottak az ország Hitei szakadatlanul 1711 óta egészen 1837 ig. A’ fennálló törvények szempontjából tehát kiindulva, küldőim a regálisták mostani számában nem látnak alkotmánysértést, mert nem létezik világos törvény, melynek a’kormány által történt megsértését bebizonyítani lehetne, annyival kevésbé, mivel köt döfni a regn■liátákat úgy tekintik mint relususat, mint maradványát azon hajdani ősi intézménynek, miszerint minden magyar nemes embernek joga vett, a’ Hírkos mezején országgyűlésen személyesen megjelenni. — Az elösoroltaknál fogva küldőim nem is látnak sikert, nem reménytetek szélérést, ha a’ regálisták száma iránti kérdés továbbra is a gravamenek mezején vitattatik, hanem úgy vagynak meggyőződve, hogy ezen kérdésnek át kell tétetnia’ törvényhozás mezejére ’s meg kell oldatnia az ország és fejedelem köztti kölcsönös egyezkedés úttján. Tek. KK és Hit! küldőim is alkotmányos kötelességeknek tartják minden Törvénysértés eljen felszólalni, de a' jelen esetben nem létezvén világos törvény, mely a' kormány által megsértetett, nem tarthatják alkotmányszerűnek, a’ kormányt törvénysértéssel vádolni. Hozzá járul az előrebocsátotta’khoz , hogy az országgyűlés a' regalisták mostani számát ismételve tö6b-ben és 1842-ben sérelemnek nyilvánította, a’ kormány pedig ismételve leküldött kegyelmes leirataiban kifejezte, hogy sérelem nincs, ennél fogva küldőim azt hiszik, hogy ezen kérdés, ha a’ törvényhozás mezejére át nem tétetik, hanem továbbra is a’ gravatninalis mezőn vktattatik, szerencsés megoldáshoz jutni nem fog, hanem inkább maradni fog in statn (ja®. 5-or. Sérelem, nem kívánat tijiostalatum) alakjában — felhozatik s a 11 it tatik, hogy az ország éHei csak azokat tekinthetik törvényes regalistákra, kiket a' kir. főkormányszék regalistáknak ajánlott. Ezen sérelem alapittatik az 1842-ki august. 4-rőli feliratnak 5-dik pontjában (lásd az 1842-beli irományokat pag- 175) hasonlólag az 1791-beli t1-dik törvényezikkre. Ezen sérelem is tehát az idézett törvényezikk értelmezésén mint sarkon úgy fordul meg. Való ugyan, hogy az 1791-beli 11-dik törvényezikknek ezen szavai: „Regalistae audit® Regio Gubernio per Principem ,,denominanturia" kir. főkormányszéket felruházzák azon joggal, miszerint regalistákat kinevezés végett ő Felségének ajánl, ő Felségénél maradván ezen ajánlásról határozni. A tömény idézett szavai nem teszik azt, hogy ő Felsége csak a’ kir. gubernium által ajánlott egyéneket kinevezhetné regalistákul, —vagy másként formulázva; nem teszik azt, hogy ő Felsége a’ kir. gubernium által ajánlattakon kivöl, másokat regalistákul ki nem nevezhetne. Hogy ezen szókból ,,regalistae audito Gubernio per Principem denominantur“ az állítólagos sérelem támogatására semmi következtetést vonni nem lehet, minden kétségen kívül kitetszik ugyan azon 17g1-beli törvényczikk egy párásért locusából, mely az országgyűlési helynek ő Felsége általi meghatározását tárgyazza. Azt mondja t. i. az idézett törvényczikk ,,locum vero Princeps audito Gubernio determinate Már pediglen senkinek is köztünk nem jutott eszibe ezen audito szónak azt az értelmet adni, hogy ö Felsége tartoznék azon városba, vagy helyre öszvehivni az országgyűlést, a’ hova a’ kir. gubernium azt öszvehivandónak javasolta, vagy, ha ö Felsége az országgyűlést nem a’ kir. gubernium által javasolt helyre hirdetné, hogy az országgyűlést törvényesnek ne néznék ’s azon megjelenni nem akarnánk. —Küldőim tehát ezen fronthon sem látnak a’ kormány részéröli alkotmánysértést, következőleg nem is látják a’ sérelem esetét fennforogni. /sor. Mi a’ gubernialis seeretariusoknak regalistaságát illeti, azt sem tekinthetni sérelemnek, mert ezeket az országoket mind 1790 előtt, mind azután mindig minden ellenmondás nélkül regalistáknak tekintették egészen az 1837-dik országgyűlésig. Felhozatik ugyan ezen állítólagos sérelem támogatására az 1791-beli l-dik törvényezikk, az állíttatván, hogy a' gubernialis secretanusokat a’ guberniumhoz , mint az országgyűlésnek egyik alkotó részéhez, törvény értelmében nem számíthatni. Tehát e’ sérelem alapjára nézve is az 1791-beli lt-dik törvényezikk értelmezésének esete 'forog fenn. De ezen szempontból kiindúlva a’ gub. secretariusoknak regalistaságát sérelemnek tekinteni nem lehet, mert azon országgyűlésekei, kik az idézett törvényezők helyt alkották, a’ gubernialis secretariusokat minden kivétel nélkül mindég törvényszerinti regalistáknak nézték, a’ mint ezen állításomat az 1791, 1792, 1794—95, 1809, 1810— 11 -béli országgyűlési jegyzőkönyvek igazolják. Ezen törvényes szemponthoz járult még azon ügytárgyalási tekintet is, miszerint a’ kir főkormányszék éppen az 1791-beli 1 irlik törvényezikk világos utasítása nyomán a’ J. KK és Rilkei secretariusai által correspondeál. Kötelesnek nyilvánítom tehát magamat, küldőim nézeteit tolmácsolva hivatkozni és ragaszkodni azok nyilatkozathoz, mely a’ gub. secretariusok regalistaságát illetőleg a’ közelebb múlt országgyűlésen 1841-ben nov. 25-én (I. a’ jegyzőkönyvet pag 36 — 51) és 1842-ben június 1-jején {jegyzőkönyv pag. 315) a’ szász nemzet követei részéről e’ tárgyra nézve létetett. 5-ször. Serelmül hozalik fel kihagyása oly regalistáknak, kik elébbeni országgyűlésekre már «egyszer regalistáknak kineveztetek. Ezen sérelemnek, ezen alkmány sértési vádnak alapja a’ kitűnő többség azon méretében központosul, miszerént »' kocnvánnak törvényszerűleg nem állana hatalmában, nemlenne joga, oly regalistákat, kik általa már óvszer az országgyűlésre meghivattak, későbbi országgyűlésekből kihagyni. De t. KK és áll! minden sérelem, minden alkotmánysértési vád feltétele«!«I vén egyfelől világos törvény létezésétől, másfelől a’ kormánynak ezen világos törvénynyel ellenkező rendszabályától, küldőim sérelem ’s alkotmánysértési vád esetét nem látják fennforogni, mert nem létez világos törvény, mely eltiltaná a’ kormányt, egy országgyűlésre kinevezett regalistákat későbbi országgyűlésre kinevezett regalisták lajstromából kihagyni. Ugyanis az 1791-beli 11-dik törvényezik, minden országgyűlésre a regalistákat specialiter ő Felsége által kinevezendőknek rendelvén, az egy országgyűlésre meghívott regalistákat életfolytáig való regalistáknak tekinteni nem lehet, mert az idézett törvény a’ regalisták kinevezését a’ Felség reservált jogai közzé számitván, csakis ő Felségére van törvényszerűség bizva rzégitélni, valyon ki légyen az 1791-beli 1 l-dik törvényczikkben említett tulajdonokkal ,,experientia, morum integritate et in rebus agendis dexteritate“ felruháza és ,,ad tractanda Principis ac Regni negotia omni respectu idoneus.“ Jöhet ugyan idő, melyben a’ regalistákat kinevezési jog használtathatik egy oly országgyűlés alakítására, mely inkább a’ kormány nézeteit képviselné, mint az ország akaratját tolmácsolná, mely inkább a kormány kívánságai, mint az ország szükségei mellett emelné szavát. Tek, RK és RR! küldőim távol vannak attól, egy oly országgyűlést óhajtani, mely a kormány bármilyen kivánatainak csupán csak szükségesített bitncoja legyen, de szintén oly távol állanak az alkotmánysértési vád emelésétől akkor, midőn nem létezik világos törvény, melyre ily vádat építeni lehet. Tek. KK. és RR ! külföldi események sajnosan tapasztaltatják velünk azon káros következményeket, melyeknek múlhatatlanul hőállaniok kell, midőn egy népképviselői kamara többé nem tolmácsolja hiven az ország akaratját, kívánságait és szükségeit, hanem — úgy szólva — kirekesztőleg a’ kormánynak csak is szolgai echoja. Nincsen senki e’ teremben, ki tagadná, hogy a’ regalisták nagy számmal kinevezhetésének, valamint a’ már egyszer regalistákul kinevezettek későbbi kihagyhatása e’ kérdése roppant fontossággal bir 's alkotmányos létünk lényegébe a’ legmélyebben belé vág. De ezen politikai éltek ’s tekintetek, melyeket hozandó új törvény alkotásakor számításából a’ törvényhozónak kihagyni, vagy éppen merőben mellőzni nem lehet, nem bírhatnak engemet arra, hogy a’ fennforgó kérdésben a’ kormány ellen alkotmánysértésre vádat emeljek, mert minden ily vádnak csak létező világos törvényen kell alapulnia. T. KK és RR! én is ez alkotmányos haza fia lévén, kötelességemnek tartom a’ kormány ellen felszólalni akkor, midőn rendszabályai által fennálló világos törvényt sért, mert alkotmányos jogaink szintúgy, mint a’ kormány létezése, ugyan azon egy alapon