Múlt és Jövő, 2007 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 4. szám
az állam- és pártvezető ״ négyesfogat” kispolgári (értsd zsidó) származását és mentalitását jelölte meg az ’56-os válsághoz vezető út egyik indokaként, de egy csepeli ״ munkásgyűlésen” egyenesen szembeállította az igazi proletárokat a párthoz csapódó zsidó származású értelmiségiek bomlasztó tevékenységével. Az egymás közötti zsidózás akár antiszemitizmusból, akár a politikai harc fegyvereként — úgy tűnik — nem volt kivételes felsőbb pártkörökben. Ez vonatkozik Nagy Imrére is, akinek ilyen megnyilatkozásai elsősorban nem ideológiai problémákból vagy előítéletekből fakadnak, hanem pragmatikus, funkcionális hatalomtechnikai eszközül szolgálnak. Vö. Nagy Imre: Snagovi jegyzetek — Gondolatok, emlékezések 1956-1957, (Budapest, 2006), 93-96, ahol többek között azt veti „a zsidó Rákosi és klikkje”, köztük nyolc név szerint megnevezett csúcsfunkcionárius szemére, hogy ״ magyarabbak akartak lenni a magyaroknál, ״ soviniszta és nacionalista” vonalat képviseltek, holott ״... zsidók, méghozzá Moszkvából jött zsidók lévén túlnyomó többségükben, a magyar nép széles tömegei gyűlölettel viseltettek irántuk, szembefordultak velük, s nem voltak hajlandók elfogadni őket a magyar nemzeti érdekek képviselőinek, még kevésbé vezéreiknek.” A nyíltan revizionista, holokauszt-tagadó szélsőséges angol történész, David Irving szerint a szovjet tankok nyomán Budapestre belopakodó szolnoki kormány nevében Münnich Ferenc ״ azzal kérkedett, hogy ez [mármint a szolnoki — H. Gy.] az első magyar kormány, ami nem áll zsidókból”. David Irving: Felkeled! Egy nemzet küzdelme: Magyarország 1956, (Budapest: Gede testvérek, 2003), 575. A nemzetközi történészszakmában egyértelműen náciszimpatizánsnak tekintett Irving könyvében azt sugallja, hogy ״ az első két napon egy antiszemita pogrom volt” az 56-os felkelés, amelyet a munkásság robbantott ki a „zsidó kormánynak” tekintett magyar vezetés ellen, és az értelmiség csak később csatlakozott a forradalomhoz. Tézisének ismertetését és cáfolatát lásd Benjamin Geist. ״ Az 1956-os forradalom és a zsidók: a revizionista (Irving-féle) változat” in: Szombat 1992/8, 21-22 és Matúz Gábor: Zsidógyilkosságok 1956-ban? Vádak és tévhitek, (Budapest: Kairosz Kiadó, 2004), passim. Johann Weidlein már többször idézett munkája is a zsidóellenes nacionalista érzelmek fellángolása szempontjából interpretálja az eseményeket, de — Irvinggel ellentétben — nyomatékosan elítélőleg. 129 Dikán Nóra: Az 1956-00 forradalom utáni megtorlás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei dokumentumai. 1/7 köt. A tengeri járás, (Nyíregyháza: Józsa András Múzeum, 1994), 62-63. rél. inspirált nyilatkozatával. ״ Jaltában annak idején a világ vezető nemzetei pontosan leszögezték a fasizmus ismérveit: túlzott nacionalizmus, kommunistaellenesség és antiszemitizmus. Mindhárom jellemző feltalálható volt Budapesten, de az antiszemita jelszavakat hamarosan abbahagyták, mert ha továbbra is zsidóznak, akkor elvesztették volna a nyugati, de különösen az amerikai nagytőke támogatását. Ezért Dudás úr, az ellenforradalom egyik főalakja, napiparancsban (sic!) tiltotta meg a zsidózást. Erre később került volna sor, ha véglegesen kezükbe került volna a hatalom, mint ahogy egyéb népellenes céljaikat is csak később valósították volna meg taktikából.” — az 1957. május 11-i tanácsülés jegyzőkönyve (Veszprém Megyei Levéltár, XXIII, 326). 128 Vö. Standeisky Éva: ״ A tagadott, a kibukó és az álcázott előítéletesség” in: Szombat 2006/8, 19-21. ״ Hodászon a járási forradalmi küldött a rendteremtést fontosabbnak tartotta a zsidók védelménél. "4-5 zsidót megesznek — mondotta állítólag — de rendnek kell lenni.” — a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár XXV.6.1995/1958 jelzetű dokumentuma alapján idézi Standeisky. ״ Antiszemitizmus az 1956-os forradalomban” in: Rainer M. János — Standeisky Éva (szerk.): Évkönyv 2004 (XII) Magyarország a jelenkorban, (Budapest: 1956-os Intézet, 2004), 168. 129 Szilágyi Gyula, 1954-től a település tanácselnöke. Pár nappal később hasonló taktikával ״ szabadította ki" egy elmenekült zsidó túszként tartott feleségét: megígérte a helyieknek, hogy túszukat gépkocsival Debrecenbe viteti és átadja a bíróságnak. A sofőrt ugyanakkor arra utasította, hogy a foglyot Debrecenben engedje szabadon. A zsidókkal ellentétben a pogromlovagok őrizetbe vételét viszont a forradalmi bizottság többsége elutasította, mondván, hogy erre nincs hatáskörük. — Völgyesi: i.m., passim. 130 Standeisky Éva: Antiszemitizmus az 1956-00 forradalomban in: Élet &s Irodalom, 2004. február 27., 15. A történetét némiképp más — a volt és leendő tanácselnök számára kedvezőbb interpretációban - lásd Völgyesi Zoltán: i.m., 63-64, 71. Október 27-én Füzesabonyban egy kiskereskedelmi vállalat zsidó származású vezetőjének is a kiegészítő parancsnokság egyik tagja általi ideiglenes őrizetbe vételével sikerült az agyonveréssel fenyegető tömegtől megmenekülnie - Cseh Zita. ״ Heves megye” in: Szakolczai Attila - A. Varga László (szerk.): A vidék forradalma, 1956 I., (Budapest: 1956-os Intézet — Budapest Főváros Levéltára, 2003), 277. 131 Mészáros Gyula: Forradalom és szabadságharc Veszprémben 1956. Tények, dokumentumok, vipozaemlékezések, (Veszprém: Művészetek háza, 2001), 145, 196. Lásd továbbá Sebők József: Moira. Bruznyai Árpád élete év kora, (Budapest: Kairosz, 2002), 188. Hasonló inzultus érte dr. Herényit, a szarvasi forradalmi bizottság tagját — vö. Gadó János: ״"Összegyűjtöttük és regisztráltuk”. Antiszemita atrocitások 1956-ban”, 18. 132 Ripp Zoltán: 1956. Forradalom év szabado ág harc Alagyarországon, (Budapest: Korona, 2002), 328. 133 Körösi Zsuzsanna — Tóth Péter (szerk.): Pártok, 1956. Válogatód 1956-00 pártvezetők vipozaemlékezéseiből, (Budapest: 1956-os Intézet, 1997), 211. Büchlernek az ilyen 125 A helységek többségének felsorolását (a megfelelő irodalmi hivatkozásokkal) lásd Standeisky Éva: Rainer M. János — Standeisky Éva (szerk.): Évkönyv 2004 (XII) Magyarország a jelenkorban, (Budapest: 1956-os intézet, 2004), 161 skk. 126 Izsák Lajos et al. (összeállítás, szerkesztés). 1956 plakátjai és röplapjai. Október 22 - november 5. (Budapest: Zrínyi Kiadó, 1991), 429. Standeisky Éva.־ Antiszemitizmus az 1956- 00 forradalomban in: Élet és Irodalom, 2004. február 27., 14. 12/ Vö. a Tapolcai járás tanácselnökének — Standeisky Éva (i.m., 179) által idézett 1957 májusi, nyilván ״ felül