MunkaErő, 2002 (2. évfolyam, 1-4. szám)
2002-01-01 / 1. szám
A SZOCIÁLIS FORDULAT FÓRUMA ♦ 2002. JANUÁR O Schalkhammer Antal, a bányászszakszervezet és az MSZOSZ szocialista- szociáldemokrata platformjának elnöke, 1994 óta Tatabánya 1. számú választókerületének MSZP-s országgyűlési képviselője, a 2002-es parlamenti választásokon is vállalja az egyéni megmérettetést. Mielőtt ennek okáról, s jövendő terveiről kérdezném, arra kérem, hogy összegezze röviden azokat tapasztalatait, melyeket az elmúlt nyolc évben szakszervezeti vezetőként a legfelső törvényhozásban szerzett. - Felezzük el a nyolc évet. Az 1994-től 1998-ig tartó választási ciklusban kormánypárti képviselő voltam, míg a jelenlegiben ellenzéki. Mondanom sem kell, hogy a kettő között mekkora a különbség. Az úgynevezett szociálliberális hatalomban aktív részese lehettem a döntéseknek, beleszólhattam, mint a munkavállalók és nyugdíjasok érdekeit védő politikus azokba a folyamatokba, amelyek az ország sorsát befolyásolták. - Visszaemlékszem olyan kritikákra, amelyek elég markánsan fogalmazták meg a köz véleményét, a tagság elégedetlenségét a szakszervezeti vezetők parlamenti szerepléseit illetően. - Ennek az volt az oka, hogy a plenáris üléseken - akkor még hetenként üléseztünk és a televízió is több figyelmet szentelt a helyszíni közvetítéseknek - valóban ritkán kaptunk szót, s a szerepléseinket a szakszervezeti tagok kevesellték. Ugyanakkor, s ez volt a fontosabb, bár nem a nyilvánosság előtt zajló munkában, hanem a különböző törvényelőkészítő bizottságokban, mint tagok, igen keményen fejtettük ki a véleményünket a bérből és fizetésből élők, s a nyugdíjasok érdekeinek érvényesítésében. Aminek akkor volt foganatja, s számos javaslatunk köszönt vissza az előterjesztésekben. A szavazatunkkal pedig szintén a választóink akaratát erősítettük, s ezzel sok, máig ható törvény megszületését segítettük elő. Akkor még megtehettük. Kormánypártiként könnyű, hiszen a szavazati többség garantálja a hatalom akaratának érvényesülését. Nekem a jelenlegi ciklusban sem az ellenzékiséggel volt, van gondom. Ez egy helyzet, ami a választók akaratát tükrözi. Ezt is lehet európai módon gyakorolni. Sajnos nem ez történik. A jelen hatalom birtokosai erőből politizálnak, s még gesztusként sem engednek teret az ellenzék kezdeményezéseinek. Javaslatainkat már a bizottságokban leszavazzák, szinte el sem jut a parlament elé, de ha nagy néha igen, ott buktatják meg. Ilyen körülmények között ellehetetlenül az érdekképviseleti szándék is. Jellemző példa erre a Munka törvénykönyv módosítása. Ezt a demokráciaellenes, munkavállalóellenes és szakszervezet-ellenes törvénymódosítást, minden ellenkezésünk, javaslatunk, tömegmegmozdulásunk ellenére a kormánypárti többség megszavazta. Ez a regnáló hatalom szégyene. Immáron harmadszor indul egyéni választókörzetben. Igen, mert az a meggyőződésem, hogy a valós képviselői megbízás, a kapott mandátum ne csak a politikai szövetségek alapján lévő szervezeti erő pozíciójából fakadjon. Az egyéni választókörzetben kapott bizalom erősíti a képviselőt a törvényalkotási munkában. - Nyolc éve, hogy a város lakóinak bizalmából Tatabánya parlamenti képviselője. - Az elmúlt évek során igyekeztem mindent elkövetni azért, hogy szülővárosom épüljön és gazdagodjon, hogy a megszűnő bányák helyén új, korszerű ipar települjön, munkahelyek létesüljenek, fejlődjön a város infrastruktúrája, hogy a tatabányai emberek jól és otthon érezhessék magukat saját városukban. Erőmhöz és lehetőségemhez mérten próbáltam segíteni az itt élő emberek helyzetén. Csak remélni merem, hogy erőfeszítéseim eredménye érzékelhető a város fejlődésében. Tudom, hogy még nagyon sok a tennivaló, a megoldásra váró probléma, s ha bizalmat kapok a következő négy évre is, ígérem, mindent elkövetek azért, hogy eddigi eredményeink tovább gyarapodjanak. H. I. P. Schalkhammer Antal Lapzártakor tartott sajtótájékoztatón a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete bejelentette: sztrájkfelmérésbe kezd, hogy az új bértábla azonnali megalkotásának kikényszerítését célzó országos sztrájk támogatottságát megismerje. A KKDSZ arra vár választ, hogy a szervezett dolgozók részt vennének-e egy általános, valamennyi közalkalmazottat megmozgató országos figyelmeztető sztrájkban, amelynek célja, hogy a parlament kivételes sürgősséggel döntsön a közalkalmazotti bértábla emeléséről. A kormány hibájából 2002. január 1-től a közalkalmazottak kétharmada, 360 ezer munkavállaló minimálbérért dolgozik, a bértorlódás súlyos feszültségeket okoz. (Háttérként lásd az Egységes közszolgálatot! című írást a 3. oldalon.) Jólét, haladás, biztonság Az érdekvédők együttműködnek Medgyessyvel Harmincöt szakszervezet, köztük a legjelentősebb ágazatok, a vasasok, vasutasok, építők, bányászok, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a közlekedés képviselői 2002. január 21-én együttműködési nyilatkozatot írtak alá Medgyessy Péterrel, a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltjével a Szociális fordulat programjának megvalósítására. Az eseményen Kiss Péter, a munka világa kabinet vezetője bejelentette: további szakszervezetek, illetve szakszervezeti szövetségek jelezték, hogy megfelelő testületi felhatalmazás és egyeztetés után csatlakozni kívánnak az együttműködéshez. Az aláíró felek helyre kívánják állítani az európai normáknak megfelelő társadalmi párbeszéd intézményét és alkotmányos, jogi garanciákkal védik a munkavállalók érdekeit. Együttműködnek 300-400 ezer új munkahely megteremtésében, a bérek európai felzárkóztatásában, valamint a közalkalmazotti bértábla felzárkóztatásában és a kötelező heti munkaidő 38 órára való csökkentésében. Medgyessy Péter az aláírás alkalmából hangsúlyozta: szociális fordulatra van szükség, jólétre, haladásra és nagyobb biztonságra, mert a rendszerváltozással hiába kaptak több jogot az emberek, ha a szegénység korlátozza a jogok érvényesülését. Az új kabinet kormányprogrammá emeli a nyilatkozatban megfogalmazott feladatokat. - A társadalmi párbeszéd személyes elkötelezettségem, mert meggyőződésem, hogy egy ország teljesítménye akkor optimális, ha a közös feladatok párbeszédben alakulnak ki, hiszen akkor jön ki az a többletteljesítmény, ami mindannyiunk boldogulását szolgálja - mondta a miniszterelnök-jelölt. Emlékeztette a jelenlévőket, hogy 1988-ban közvetlen szerepet vállalt az országos érdekegyeztetés kialakításában, amelynek változatlanul híve. Ezért egyenrangú, partneri viszonyra törekszik a szakszervezetekkel. Kovács László, az MSZP elnöke a nyilatkozat aláírását követően mondott pohárköszöntőjében - más pártok paktumaira utalva - felhívta az eseményen nagy számban megjelent újságírók figyelmét, hogy a nyilatkozatot nem megélhetési politikusok látták el kézjegyükkel, akik képviselők akarnak lenni minden áron, akár szervezetük elárulásával is. Ez az együttműködés nem arról szól, ki hogyan biztosíthatja egzisztenciáját a parlamentbe jutással, hanem arról, hogy mi lesz azután, ha a szocialisták megnyerik a választásokat. Nem a győzelemig tart, hanem akkor kezdődik igazán. A pártelnök pályakezdő munkáséveit felidézve nagyon fontosnak ítélte, hogy a munkások gyerekei esélyt kapjanak a tanulásra, és versenyképes tudást szerezhessenek. A szociális fordulat ezt is szolgálja. Medgyessy Péter és Kovács LászlóFotó: Horváth L Szakszervezetek vannak, voltak és lesznek Az országos érdekegyeztetés helyzete kihat a helyire A szociális párbeszéd jelenlegi rendszerével nem lehet Európához csatlakozni - fogalmaznak a hazai szakszervezetek vezetői. A politikai támogatás hiányával magyarázzák, hogy az ágazati kollektív szerződések és bérmegállapodások még nem hódítottak teret Magyarországon. Paszternák Györggyel, a vegyész-, Petke Lászlóval, a villamosenergiaS *sári és Sáling József országgyűlési képviselővel, a kereskeelmi alkalmazottak szakszervezetének vezetőjével az országos és ágazati szintű érdekegyeztetés helyzetéről, továbbfejlesztésének szükségességéről, kihatásáról beszélgettünk. Magyarországon mélyponton van az érdekegyeztetés. Önök kit hibáztatnak a szociális párbeszéd kiüresedése, a szakszervezetek ellehetetlenítése miatt? P. Gy.: Nemzetközi tapasztalat az elégedetlenség a szociális párbeszéddel. Az uniós országokban ugyanakkor kitüntetett szerepe van a szakszervezeteknek. Természetesnek tartják, hogy a szakszervezetek nemcsak országosan és ágazati szinten, hanem a munkahelyeken is jogilag szabályozott vagy a kialakult szokásjog szerint, minden fontos kérdést megtárgyalva együttműködnek és megállapodásra törekszenek. Ma Magyarországon azzal, hogy a kormányzat megpróbálja a fontosabb kérdésektől minél távolabb szorítani a szakszervezeteket, a társadalmi párbeszéd egész rendszerét veszélyezteti, hiszen ez óhatatlanul hatással van az ágazati megállapodásokra és a munkahelyi együttműködésre, a munkáltató és a szakszervezetek közötti viszonyra is. Közismert, hogy a kormányzat uniós támogatással, Phare-pénzből egy ágazati paritásos bizottsági rendszer kialakítására törekszik, és azt vallja, hogy ágazati szintű kollektív szerződéseket a jelenleginél nagyobb arányban kell kötni - azáltal is erősítve egyébként a munkahelyi megállapodásokat. Legalábbis furcsa, hogy ez a szándék és a napi gyakorlat, ami most már majdnem három éve tart, élesen ellentmond egymásnak. A szakszervezetek mindaddig nem tartják hitelesnek az ágazati szintű megállapodásokra való kormányzati törekvést, amíg makroszinten nem jön létre egyfajta „egyensúly”, amíg nem erősödnek a jogok, és amíg a mindenkori hatalom az érdekegyeztetés teljes hierarchiájára nem sugározza ki a jószándékot, az együttműködésre való törekvést - függetlenül az adott kormány színétől. IFolytatás a 2. oldalon.I ► Balról: Paszternák György, Sáling József és Petke László