Munka, 1931 (3. évfolyam, 19-20. szám)
1931-10-01 / 19. szám
FEL A HIDAKKAL A világválságon belül a magyar válság lassanként a rendszer válságává szélesedik. A polgári társadalom legjobb fülű lovagjai távoli dübörgést hallanak, a legjobb szimatu patkányok a kitörni készülő tűz füstjét érzik. A fordulat, amelyet mindenki érez, jövendöl nagy feladatokat ró a munkásmozgalomra és annak irányítóira, a pártokra. A jófülű és jószimatú polgárok már megkezdik a hajóról való menekülést és megkezdték —, mint a szocializmus lovagjai — a pártoknál való jelentkezést. Igazgatók és elnökök, akik a kapitalizmus vezető pozícióiban rendelkeztek a dolgozók élete felett, most könyvet írnak a kapitalizmus bukásáról. Intellektüellek, akik a fennálló társadalmat meggondolás nélkül szolgálták, hangoztatni kezdik szélsőbaloldali nézeteiket. Művészek, írók, akik mindenkor kész hozsannázói voltak a hatalmasoknak, akik a kurzuslapok redakcióiban tömjénezték a fennálló rendszert, most hirtelen felfedezik proletárhű szívüket. Mi azonban a leghatározottabban tiltakozunk ez ellen a kezdődő népvándorlás ellen. A konjunktúra induló szele rengeteg szemetet hord magával és a munkásmozgalom pártjai csak úgy tudják hivatásukat teljesíteni, ha megkísérlik soraiknak tisztántartását! A munkásmozgalom felelős fórumainak emlékezniük kell 1918—1919 konjunktúrájára! Akkor is, ugyanígy, az érvényesülni akarók, a gyors karóért csinálni akarók tömege tódult a pártokba, hogy a munkásmozgalom szellemét meghamisítva, a saját érvényesülési szempontjaik szerint befolyásolják a mozgalmat. Vezérek és alvezérek akartak lenni és részben tudtak lenni. A betódulásnak, a munkásmozgalmat meghamisító beáradásnak most gátat kell vetni! Ne engedjük meg, hogy a múlt megismétlődjön. Megszorító határozatokra van tehát szükség, melyek szerint az 1931 szeptember 15-ike után belépett új tagokat kétévi milyen funkciót, semmilyen tisztséget, pozíciót nem kaphatnak. Kétségtelen, hogy a munkásmozgalom elkövetkezendő nagy feladatainak teljesítését hirtelen támadt elvtársakkal el nem végezheti. A következő hónapok a pártok megduzzadását hozhatja, de ez nem jelent okvetlenül megerősödést. A rokonszenvezők, a szimpatizálók nyereséget jelenthetnek a párton kívül, de a párton belül annak szellemét, annak harci készségét, komoly elhatározását ronthatják. Nem a pártkönyvecskék számán dől el a munkásmozgalom döntő harcainak sikere, hanem pártjainak szellemén, erején és tisztaságán. Ezért követeljük, most, mikor még nem késő: Fel a hidakkal! A „munka“ szerkesztősége