Munka, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1. szám
Munka Malájföld delegátusa arról beszélt: ,,Az angol támadók Malájföldön eddig több mint ötvenezer hazafit gyilkoltak meg. A brit gyarmati kormányzat a régi japán minta szerint kollektív sarcot vet ki egész vidékek lakosságára — így rabolja el a parasztok terményeit, igásállatait és utolsó ingóságát is.” Kim Hen Szu, a koreai küldöttség tegja beszámolójában megállapította : Egyetlen tartományban tizenkétezer ártatlan embert gyilkoltak meg az amerikai megszállók, amikor átmenetileg benyomultak Észak-Koreába. Egy tömegsírban hetven meggyilkolt apró gyermeket találtak. Lehetne folytatni a megrendítő leleplezések hosszúhosszú sorát. A népek bécsi békekongresszusán az imperializmus pőrére vetkőztetve, igazi mivoltában, mint a népek gyilkosa szégyenülhetett meg a világ közvéleménye előtt. Az első két kérdés beható vitája eredményezte azt az egységet, amely a nemzetközi feszültség enyhítésének kérdésében a kongresszus folyamán megnyilvánult. A különböző társadalmi osztályokat, különböző világnézeti felfogást valló embereket, a különböző kultúrákat képviselő küldöttek egyöntetű véleménye volt: békés tárgyalások útján kell rendezni minden vitás kérdést. Megegyeztek a legfontosabb kérdésben, hogy a béke megvédése a legsürgősebb tennivaló. A kongresszusnak a világ népeihez intézett kiáltványa összegezte a kialakult véleményeket. Megállapította, hogy a béke legfőbb alapja, valamennyi állam nemzeti függetlensége. Ezért követelte, hogy szüntessék meg a jogos nemzeti függetlenségi mozgalmak elfojtására alkalmazott imperialista erőszakot. Hangsúlyozta a kiáltvány, hogy a támadó katonai egyezmények, amelyek révén az erősebb magához láncolja a gyengébbeket, továbbá a más nemzet területén létesített támaszpontok és az ott tartott idegen haderők, súlyosan fenyegetik nemcsak az ilyen módon függetlenségét vesztett országok érdekeit, hanem a békét is. A kiáltvány megállapítja, hogy a német és japán kérdést tárgyalások útján, békésen lehet és kell megoldani. Szükségesnek tartja, hogy a leghamarabb kössenek békeszerződést az egységes és demokratikus Németországgal, kössenek békeszerződést Japánnal és folytassák a tárgyalásokat az osztrák államszerződés megkötése érdekében. Hangsúlyozza a kiáltvány, hogy a tudomány nagy eredményeit nem szabad a védtelen emberek millióinak elpusztítására felhasználni. Ezért erélyesen követeli: haladéktalanul tiltsák be a baktériumháborút, az atomfegyver, a vegyifegyverek, valamint a polgári lakosság kiirtására alkalmas más hadieszközök alkalmazását. Végül — egyebek között — tolmácsolja a népeknek azt az akaratát, hogy az öt nagyhatalom kezdjen haladéktalanul tárgyalásokat az igazságos és nem egyoldalú leszerelésért. Követeli, hogy a Kínai Népköztársaság és az a tizennégy állam, amely eddig nem szólalhatott meg az ENSZ-ben, elfoglalhassa jogos helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A népek békekongresszusa ugyanakkor felhívással fordult az öt nagyhatalom kormányához és felszólította őket: kezdjenek tárgyalásokat, kössenek egymással békeegyezményt, vessenek véget a nemzetközi feszültségnek, mentsék meg az új világháborútól a világot. A bécsi tanácskozás fordulópontot jelent a nemzetközi békemozgalom történetében. Olyan erővel juttatta kifejezésre a népek békeakaratát, amilyenre eddig a történelem során példa nem volt. Nagyszerűen szemléltette ezt az erőnövekedést Ilja Erenburgnak, a kiváló szovjet békeharcosnak felszólalása, amikor azt mondotta : ,,A nagy folyók észrevétlenül kis patakokként törnek elő a föld mélyéből. Aztán egyre növekednek, szélesednek. Száz és száz patak és folyó siet feléjük és végül a hatalmas folyamok már egész szárazföldeket szelnek át, országokat kötnek össze egymással, emberek millióinak életét változtatják meg. Ehhez hasonló a mi mozgalmunk is, amely méltatlankodó szívek mélyén született, de gyorsan nőtt, most már átfogja századunkat, összeköti a népeket. Soha ilyen mozgalom nem volt a történelemben.” Ennek a növekedésnek, ennek a sikernek fő forrása az a lankadatlan harc, amelyet a Szovjetunió folytat a békéért, fennállása óta. Nem véletlen az, hogy a bécsi kongresszus legmeggyőzőbb, legnagyobb jelentőségű felszólalásai a szovjet küldöttek felszólalásai voltak. És a népek világszerte mély hálával és a béke ügrének győzelmébe vetett hittel fogadták Sztálin elvtárs nyilatkozatát, amelyet néhány nappal a bécsi kongresszus befejezése után tett a New York Times diplomáciai munkatársának. A nyilatkozat ismét világosan megmutatta a tartós béke megteremtésének reális útját, kifejezte a Szovjetunió állhatatos törekvését a béke megőrzésére és a különböző rendszerben élő országok népeinek békés együttélésére. A sztálini szavak még nagyobb súlyt adnak a bécsi kongresszus világot felrázó döntéseinek és ezek a szavak megerősítik a békéért harcoló százmilliók hitét és bizakodását igaz ügyük győzelmében.