Munka, 1958 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
hogy nem ritkán egyes szakszervezeti funkcionáriusok hibái miatt „a szakszervezeti mozgalomról” mondtak ítéletet. Mindezek azonban nem akadályozták a fő feladatok megoldását, viszont a kérdések tisztázásakor szerzett tapasztalatok is gazdagítják a mozgalom fegyvertárát. Jogos bizakodással tekintünk tehát az új esztendő elé. Hisszük, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom — élve a kétségtelenül megnövekedett lehetőségekkel — sikerrel oldja meg 1958 nagy feladatait. Az első hónapok a Szaktanács XIX. kongresszusának előkészítése jegyében zajlanak le. A kongresszuson alkalmunk lesz tisztázni a még vitatott kérdéseket, világosabban jelölhetjük meg feladatainkat. Milyen területen, hogyan kell még eredményesebbé tenni munkánkat? A marxizmus—leninizmus egyik alapvető tétele, hogy a forradalomban a legfontosabb a hatalom kérdése. Ennek kell alárendelni a szakszervezetek munkáját is. Sokat kell még tennünk a munkáshatalom erősítéséért. Nagyon fontos, hogy ezzel kapcsolatban helyesen vonjuk le az elmúlt évek tanulságait. A hatalom szilárdulásának a fontosságát ugyanis eddig is állandóan hangsúlyoztuk. Nem a feladat új értelmezéséről van tehát szó, hanem arról, hogy helyesebben folytassuk a munkát, hasznosítva a jót, elhagyva a hibásat, a formálisat. A munkáshatalom sorsa — 1956-ban ezt is megtanulhattuk — egy a párt sorsával, de nem független a szakszervezetek munkájától sem. Nekünk mindenekelőtt védenünk kell a munkáshatalom politikai, társadalmi, gazdasági pozícióit és azok tekintélyét. Másrészt — minthogy a proletárdiktatúra ereje a tömegek támogatásában rejlik — szüntelenül harcolnunk kell a tömegek megnyeréséért és az olyan gyakorlat ellen, amely elfordíthatja a tömegeket a párttól, az államtól. Kezdeményeznünk kell — a lehetőségek keretén belül — olyan intézkedéseket, amelyek javítják a dolgozók élet- és munkakörülményeit, emelik kulturális színvonalát. Az általános és politikai műveltség növeléséről külön is kell beszélni, mert csak művelt emberek képesek a szocializmus építésével kapcsolatos egyre növekedő feladatokat megoldani. A tudatlanok könnyebben az ellenség befolyása alá kerülnek, mert nem képesek különbséget tenni a munkáshatalom és a maguk vélt és valóságos érdekei között. A kötelességek teljesítésére és a jogok helyes gyakorlására való nevelést is a középpontba kell állítani. Mert a legjobb program sem ér sokat, ha nem teremtettük meg a végrehajtás feltételeit. Tűnnek az igazságiak teszünk eleget, amikor 1958-ban fokozottan részt vállalunk népgazdaságunk fejlesztéséből. A kormány célul tűzte ki, hogy megvédi az 1957-ben elért életszínvonalat. Ez csak a dolgozók, a szakszervezetek közreműködésével lehetséges. Tíz- és százezrek okos javaslatára van szükség, hogy valóban a legésszerűbben használjuk fel a beruházásra szánt viszonylag kisebb összegeket, hogy megvalósuljanak a műszaki fejlesztés tervei, hogy többet és jobbat exportáljunk. Százezrek becsületes, néha áldozatos munkájával számolunk, amikor bizton reméljük, hogy terveink valóra válnak. A becsületes munkásemberekre számítunk a fegyelmezetlenség elleni harcunkban is. Szakszervezeteink 1958-ban is minden erejükkel munkálkodnak a népgazdaság fejlesztésén. Az elmúlt években sok hasznos tapasztalatot szereztünk és néhány fontos intézkedés a feltételeket is megjavította. 1957 jelentős gazdasági sikere nem utolsó sorban a helyes anyagi ösztönzés eredménye. A nyereségrészesedés, a bérek emelése és a bérarányok javítása, a helyesen alkalmazott jutalmazás mind az átgondoltabb vezetés és ösztönzés hasznos módszereinek bizonyultak. Ez év eredményeit természetesen csak kezdetnek lehet tekinteni és az 1958-ban rendelkezésre álló kevesebb anyagi eszközöket is úgy kell felhasználnunk, hogy célszerűen érvényesüljön az anyagi ösztönzés. Hasonló állhatatossággal munkálkodunk tovább аз 11 üzemi demokrácia elmélyítésén. Az üzemi tanácsok létrehozása új lehetőségeket teremtett. A szakszervezeteken múlik, hogy éljenek ezekkel, hogy általuk rendszeresen és hatékonyabban vonják be a munkások százezreit gazdasági feladataink megoldásába. Hangsúlyozzuk azonban, hogy az üzemi demokráciának már rég bevált olyan formái, mint például a termelési tanácskozások, semmit sem vesztettek jelentőségükből. Valljuk be, az elmúlt esztendőben elhanyagoltuk ezt a fontos fórumot, amely a dolgozók számára lehetővé teszi, hogy kifejtsék gondolataikat a termelés minden kérdéséről. Hasonlóképpen még megoldandó feladatnak tekinthetjük a helyes szocialista verseny általános kiszélesítését is. Az általános műveltség emelésével együtt — amelynek fontosságáról fentebb szó esett — biztosítanunk kell a rendszeres és céltudatos szakmai oktatást. Az automatizálás, a műanyag, az atom, a világűr meghódításának korszakában csak úgy állhatunk helyt a nemzetközi versenyben, ha minden munkás állandóan bővíti tudását, szakmai ismereteit. A magyar dolgozók szociális ellátása igen fejlett, nincs semmi szégyelni valónk. Néhol azonban a helyi vezetők hanyagsága, vagy tehetetlensége miatt rossz a betegellátás, az étkezés, elhanyagolt a munkásszállás stb. Viszont igaz, hogy néhány központi intézkedésre szükség van. Mozgósítani kell a társadalmi erőket is, hogy létesítményeinket megvédjék, fejlesszék, igazságosan megadják a juttatásokat és saját erőből minél többet tegyenek az élet- és munkakörülmények javításáért. Úgy gondolom, hogy a nehezen megoldható, nagy pénzösszegeket igénylő tennivalókat (nyugdíj, családi pótlék) sem vehetjük le napirendről. 1958-ban helyes lenne egy alapos, több évre szóló tervet készíteni, ami megnyugtatná és lelkesítené is a dolgozókat és biztosítaná, hogy a rendelkezésre álló összegeket helyesen használjuk fel. Ezek a feladatok a szakszervezetekre várnak. jóéhány szót a szakszervezetek munkamódszereiről és ■L szervezeti építéséről. Tennivalóinkat abban látom, hogy tovább javítsuk a vezető szervek és a tagság kapcsolatát. Kérjük ki minden fontos kérdésben a tagok véleményét, győzzük meg őket az intézkedések szükségességéről. Persze ez — bár már eddig is sokat beszéltünk róla — nem könnyű feladat. Tisztázzuk és tanítsuk a szakszervezeti mozgalom lényeges kérdéseit. Emeljük a vezetés színvonalát általában. Szükség van arra is, hogy az alapszerveket, főleg az üzemi szakszervezeti szerveket késedelem nélkül megerősítsük. Különösen fontos a bizalmiak tájékoztatása, tekintélyük növelése. Ne szülessen döntés sehol a bizalmiak meghallgatása nélkül! A választott vezetők egy percre se feledkezzenek meg a választóik iránti felelősségről. Ez a kulcsa a tömegek közötti munka javításának. Csupán néhány gondolatot soroltam fel, amelyek jellemzőek az elmúlt esztendőre és talán segítenek ezévi munkánk körvonalainak kialakításához. Az egyes szakmák központi vezetőségének, a szakszervezeti bizottságoknak áldozatos, hasznos tevékenysége és a tagság aktív munkálkodása a feltétele annak, hogy céljaink valóra válhassanak. Hiszem, hogy az új esztendőben szakszervezeteink meg tudnak felelni annak a várakozásnak és bizalomnak, amely népünk és pártunk részéről megnyilvánul irántuk.