Munka, 1958 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

hogy nem ritkán egyes szakszervezeti funkcionáriusok hibái miatt „a szakszer­vezeti mozgalomról” mondtak ítéletet. Mindezek azonban nem akadályozták a fő fel­adatok megoldását, viszont a kérdések tisztázásakor szerzett tapasztalatok is gazdagítják a mozgalom fegyvertárát. J­ogos bizakodással tekintünk tehát az új esztendő elé. Hisszük, hogy a magyar szakszervezeti mozga­lom — élve a kétségtelenül megnövekedett lehetőségek­kel — sikerrel oldja meg 1958 nagy feladatait. Az első hónapok a Szaktanács XIX. kongresszusának előkészí­tése jegyében zajlanak le. A kongresszuson alkalmunk lesz tisztázni a még vitatott kérdéseket, világosabban jelölhetjük meg feladatainkat. Milyen területen, hogyan kell még eredményesebbé tenni munkánkat? A marxizmus—leninizmus egyik alapvető tétele, hogy a forradalomban a legfontosabb a hatalom kér­dése. Ennek kell alárendelni a szakszervezetek munká­ját is. Sokat kell még tennünk a munkáshatalom erősí­téséért. Nagyon fontos, hogy ezzel kapcsolatban helye­sen vonjuk le az elmúlt évek tanulságait. A hatalom szilárdulásának a fontosságát ugyanis eddig is állan­dóan hangsúlyoztuk. Nem a feladat új értelmezéséről van tehát szó, hanem arról, hogy helyesebben folytas­suk a munkát, hasznosítva a jót, elhagyva a hibásat, a formálisat. A munkáshatalom sorsa — 1956-ban ezt is meg­tanulhattuk — egy a párt sorsával, de nem független a szakszervezetek munkájától sem. Nekünk mindenek­előtt védenünk kell a munkáshatalom politikai, társa­dalmi, gazdasági pozícióit és azok tekintélyét. Más­részt — minthogy a proletárdiktatúra ereje a tömegek támogatásában rejlik — szüntelenül harcolnunk kell a tömegek megnyeréséért és az olyan gyakorlat ellen, amely elfordíthatja a tömegeket a párttól, az államtól. Kezdeményeznünk kell — a lehetőségek keretén belül — olyan intézkedéseket, amelyek javítják a dolgozók élet- és munkakörülményeit, emelik kulturális szín­vonalát. Az általános és politikai műveltség növelésé­ről külön is kell beszélni, mert csak művelt emberek képesek a szocializmus építésével kapcsolatos egyre nö­vekedő feladatokat megoldani. A tudatlanok könnyeb­ben az ellenség befolyása alá kerülnek, mert nem ké­pesek különbséget tenni a munkáshatalom és a maguk vélt és valóságos érdekei között. A kötelességek teljesí­tésére és a jogok helye­s gyakorlására való nevelést is a középpontba kell állítani. Mert a legjobb program sem ér sokat, ha nem teremtettük meg a végrehajtás feltételeit. Tűnnek az igazságiak teszünk eleget, amikor 1958-ban fokozottan részt vállalunk népgazdaságunk fejlesz­téséből. A kormány célul tűzte ki, hogy megvédi az 1957-ben elért életszínvonalat. Ez csak a dolgozók, a szakszervezetek közreműködésével lehetséges. Tíz- és százezrek okos javaslatára van szükség, hogy valóban a legésszerűbben használjuk fel a beruházásra szánt viszonylag kisebb összegeket, hogy megvalósuljanak a műszaki fejlesztés tervei, hogy többet és jobbat expor­táljunk. Százezrek becsületes, néha áldozatos munká­jával számolunk, amikor bizton reméljük, hogy ter­veink valóra válnak. A becsületes munkásemberekre számítunk a fegyelmezetlenség elleni harcunkban is. Szakszervezeteink 1958-ban is minden erejükkel munkálkodnak a népgazdaság fejlesztésén. Az elmúlt években sok hasznos tapasztalatot szereztünk és néhány fontos intézkedés a feltételeket is megjavította. 1957 jelentős gazdasági sikere nem utolsó sorban a helyes anyagi ösztönzés eredménye. A nyereségrésze­sedés, a bérek emelése és a bérarányok javítása, a he­lyesen alkalmazott jutalmazás mind az átgondoltabb vezetés és ösztönzés hasznos módszereinek bizonyultak. Ez év eredményeit természetesen csak kezdetnek lehet tekinteni és az 1958-ban rendelkezésre álló kevesebb anyagi eszközöket is úgy kell felhasználnunk, hogy célszerűen érvényesüljön az anyagi ösztönzés. H­asonló állhatatossággal munkálkodunk tovább аз 11 üzemi demokrácia elmélyítésén. Az üzemi taná­csok létrehozása új lehetőségeket teremtett. A szakszer­vezeteken múlik, hogy éljenek ezekkel, hogy általuk rendszeresen és hatékonyabban vonják be a munkások százezreit gazdasági feladataink megoldásába. Hangsú­lyozzuk azonban, hogy az üzemi demokráciának már rég bevált olyan formái, mint például a termelési ta­nácskozások, semmit sem vesztettek jelentőségükből. Valljuk be, az elmúlt esztendőben elhanyagoltuk ezt a fontos fórumot, amely a dolgozók számára lehetővé teszi, hogy kifejtsék gondolataikat a termelés minden kérdéséről. Hasonlóképpen még megoldandó feladatnak tekinthetjük a helyes szocialista verseny általános ki­­szélesítését is. Az általános műveltség emelésével együtt —­ amelynek fontosságáról fentebb szó esett — biztosíta­nunk kell a rendszeres és céltudatos szakmai oktatást. Az automatizálás, a műanyag, az atom, a világűr meg­hódításának korszakában csak úgy állhatunk helyt a nemzetközi versenyben, ha minden munkás állandóan bővíti tudását, szakmai ismereteit. A magyar dolgozók szociális ellátása igen fejlett, nincs semmi szégyelni valónk. Néhol azonban a helyi vezetők hanyagsága, vagy tehetetlensége miatt rossz a betegellátás, az étkezés, elhanyagolt a munkásszállás stb. Viszont igaz, hogy néhány központi intézkedésre szükség van. Mozgósítani kell a társadalmi erőket is, hogy létesítményeinket megvédjék, fejlesszék, igazsá­gosan megadják a juttatásokat és saját erőből minél többet tegyenek az élet- és munkakörülmények javítá­sáért. Úgy gondolom, hogy a nehezen megoldható, nagy pénzösszegeket igénylő tennivalókat (nyugdíj, családi pótlék) sem vehetjük le napirendről. 1958-ban helyes lenne egy alapos, több évre szóló tervet készíteni, ami megnyugtatná és lelkesítené is a dolgozókat és bizto­sítaná, hogy a rendelkezésre álló összegeket helyesen használjuk fel. Ezek a feladatok a szakszervezetekre várnak. jó­­éhány szót a szakszervezetek munkamódszereiről és ■L­­ szervezeti építéséről. Tennivalóinkat abban látom, hogy tovább javítsuk a vezető szervek és a tagság kap­csolatát. Kérjük ki minden fontos kérdésben a tagok véleményét, győzzük meg őket az intézkedések szüksé­gességéről. Persze ez — bár már eddig is sokat beszél­tünk róla — nem könnyű feladat. Tisztázzuk és ta­nítsuk a szakszervezeti mozgalom lényeges kérdéseit. Emeljük a vezetés színvonalát általában. Szükség van arra is, hogy az alapszerveket, főleg az üzemi szakszer­vezeti szerveket késedelem nélkül megerősítsük. Külö­nösen fontos a bizalmiak tájékoztatása, tekintélyük nö­velése. Ne szülessen döntés sehol a bizalmiak meghall­gatása nélkül! A választott vezetők egy percre se fe­ledkezzenek meg a választóik iránti felelősségről. Ez a kulcsa a tömegek közötti munka javításának. Csupán néhány gondolatot soroltam fel, amelyek jellemzőek az elmúlt esztendőre és talán segítenek ez­­évi munkánk körvonalainak kialakításához. Az egyes szakmák központi vezetőségének, a szakszervezeti bizottságoknak áldozatos, hasznos tevékenysége és a tagság aktív munkálkodása a feltétele annak, hogy cél­jaink valóra válhassanak. Hiszem, hogy az új esztendő­ben szakszervezeteink meg tudnak felelni annak a vá­rakozásnak és bizalomnak, amely népünk és pártunk részéről megnyilvánul irántuk.

Next