Munka, 1959 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

százalékkal, a mezőgazdaságban 5,2 százalékkal kell növelni a termelést. Ez teszi lehetővé, hogy ebben az évben 4 százalékkal tovább emeljük a bérből és fize­tésből élők reáljövedelmét. Azonban, ha részleteiben vizsgáljuk a tervet, azt látjuk, hogy ezen belül az erős­áramú ipar termelését 14,4 százalékkal, a híradástech­nikáét 18,3 százalékkal kell növelni. A 600 lóerős diesel villamos mozdonyból 66,7 százalékkal gyártunk többet ebben az évben, mint tavaly. Ha hozzászámít­juk, hogy egy esztendő alatt 14,7 milliárd forintot ru­háztunk be, és 37-38 ezer lakást építünk, akkor lát­hatjuk: ez az év a termelésben nagy erőfeszítéseket követelő célt állít a dolgozó nép elé. A szakszervezetek a XIX. kongresszus útmutatá­sainak megfelelően a munkáshatalom helyzetéért ér­zett felelősségtől vezérelve vállalnak részt a gazdasági és politikai helyzet további szilárdítására irányuló harcból. Ebben a szellemben kezdjük el az 1059. esz­tendei munkát, és a legfőbb tennivalót abban látjuk, hogy a dolgozók aktivitását, tudatos részvételét a gaz­dasági célok megvalósításért folytatott harcban fejlesz­­szük. Az elmúlt esztendőben a dolgozók elsősorban a takarékossági mozgalom keretein belül az öntevékeny­ségnek és az alkotó erőnek olyan szép példáit adták, hogy joggal állíthatjuk: most már a mozgalmi szerve­ken és a gazdasági vezetőkön múlik, hogy a közel­jö­vőben még hatékonyabban bontakozzék ki a társada­lom ereje az ország építésében. Nagy figyelmet szentelünk a szocialista munkaver­seny továbbfejlesztésének, és mindenekelőtt olyan értelemben, ahogy azt 1958-ban tettük, mert ezek ered­ményeként formaságoktól mentes verseny van kiala­kulóban. Lényege a vezetők és a dolgozók tanácskozása, közös erőfeszítése minden jelentősebb feladat megol­dásáért. Megítélésünk szerint az elmúlt évben sikerült he­lyes mederbe terelni a munkaverseny szervezését, mert a látszatintézkedések helyét érdemi tevékenység fog­lalta el. Nem egy üzemben hangzanak el olyan bejelen­tések, még soha nem folyt olyan takarékosság nálunk, mint most, vagy a munkakedv még soha nem volt ilyen jó, mint most stb. Ma már egyre több fontos kérdés eldöntésében valóban részt vesznek a munkások. Jól tudjuk, még nem értünk célhoz, de helyes úton hala­dunk. Sajnos, egyesek türelmetlenségből vagy tájéko­zatlanságból a régi rossz módszerek — például felaján­lási lapok gyűjtögetése — felélesztésével próbálnak „produkálni”. Nem engedjük ezeknek a „kezdeménye­zéseknek” az elterjedését, mert meggyőződésünk, hogy sokkal többet ártanak vele, mint használnak. Természetesen, van mit tenni. Sok hasznos kezde­ményezést fel kell karolnunk, és általában fokoznunk kell a hibás politikai nézetek elleni harcot, a felvilágo­sító munkát. A tavalyinál sokkal többet kell tenni az eredmények elismeréséért és nyilvánosságra hozásáért. Elfogadhatatlan ugyanis, hogy amik­or nagyon figye­lemreméltó gazdasági eredményeket értünk el, sem a munkásosztály, a dolgozók nagy többségét kitevő derék­had, sem a kiváló eredményeket elérő egyes emberek nem részesülnek a társadalom méltó elismerésében. A szakszervezeteknek 1959-ben tudatosan és szerve­zettebben részt kell vállalniuk a politikai, ideoló­giai harcból általában is. Az imperializmus nem mon­dott le céljáról és szüntelenül támadja a szocialista társadalmi rendszert, s ez a harc elsősorban ideológiai síkon folyik. Az imperialisták aknamunkájának lehe­tőséget, teret ad, hogy a dolgozók egyes rétegei, nem tájékozottak eléggé a politikai eseményekről, nem eléggé felvilágosultak a tudomány, a technika mai ál­lásáról. A szakszervezetek sajátos szervezeti adottsá­gaiknál fogva képesek arra, hogy a dolgozók legszéle­sebb rétegeiben terjesszék a tudomány és a technika vívmányait, a mi igazságunkat. És ez kötelességünkké teszi, hogy minden eddiginél több figyelemmel fordul­junk a politikai és egyéb ismeretek terjesztése felé. Egyik feladatunk lesz az idén, közreműködni a mun­kásosztály, általában a dolgozók kulturális és az álta­lános nevelés nagy programjának kidolgozásában. Nem utolsó sorban ezért is állítjuk 1959-ben azt a célt ma­gunk elé, hogy megerősítsük az üzemi szerveket, ezen belül a bizalmiak munkáját, és ugyanakkor létreho­zunk olyan területi szerveket, amelyek képesek a szer­vezett dolgozók erejét, törekvéseit kifejezésre juttatni a lakóterületeken is. Ez a néhány gondolat úgy hiszem érzékelteti, hogy a szakszervezetek gazdag­ programmal indulnak az 1959-es esztendőben. Mindent elkövetnek azért, hogy a kivívott bizalmat tovább erősítsék és a kétmilliós szer­vezett munkásság hatalmas erejét a szocializmus építé­sének, a béke megvédésének szolgálatába állítsák, és sikereket érjenek el a dolgozók élet- és munkakörül­ményeinek javításában. A társadalmi aktivitás fejlesz­tését parancsolóan állítja elénk a szocialista országok hatalmas eredményei és célkitűzése. A Szovjetunió vi­lágraszóló tudományos, technikai vívmányai, a kínai nép csodálatos sikerei, és az a tény, hogy több népi de­mokratikus ország a szocialista építés befejezését állí­totta közvetlen célként maga elé, mutatja, hogy a szo­cialista táborban viharos gazdasági és társadalmi fellen­dülés vette kezdetét. Nincs messze az idő, amikor a Szovjetunió a termelés minden fontos ágában maga mögött hagyja a világ legnagyobb imperialista hatal­mát, az Egyesült Államokat. Ezért is nagy jelentőségű az SZKP XXI. kongresszusa, amely a Szovjetunió nép­gazdaságának nagyszerű jelenét és távlatait tárgyalja. Kína azzal ejti ámulatba a világot, hogy egy év alatt megduplázza mind az ipar, mind a mezőgazdaság ter­melését. Ezek a szocializmus, a béke erőinek minden eddigi elképzelést felülmúló ütemű erősödését jelentik. A magyar munkásosztály, a szervezett dolgozók, az egész nép internacionalista kötelessége és legközvetle­nebb érdeke, hogy ezért az ugrásszerű felemelkedésért vívott harcban maga is megállja a helyét, méltó tag­jává váljék a felszabadult dolgozók hatalmas hadse­regének. A szakszervezetek azon lesznek, hogy a ve­lük szemben támasztott követelményeknek eleget te­gyenek. Kívánjuk a magyar dolgozóknak, hogy sikerrel old­ják meg népünk történelmi feladatát, teljesítsék az új esztendő terveit. 2

Next