Munka, 1959 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
százalékkal, a mezőgazdaságban 5,2 százalékkal kell növelni a termelést. Ez teszi lehetővé, hogy ebben az évben 4 százalékkal tovább emeljük a bérből és fizetésből élők reáljövedelmét. Azonban, ha részleteiben vizsgáljuk a tervet, azt látjuk, hogy ezen belül az erősáramú ipar termelését 14,4 százalékkal, a híradástechnikáét 18,3 százalékkal kell növelni. A 600 lóerős diesel villamos mozdonyból 66,7 százalékkal gyártunk többet ebben az évben, mint tavaly. Ha hozzászámítjuk, hogy egy esztendő alatt 14,7 milliárd forintot ruháztunk be, és 37-38 ezer lakást építünk, akkor láthatjuk: ez az év a termelésben nagy erőfeszítéseket követelő célt állít a dolgozó nép elé. A szakszervezetek a XIX. kongresszus útmutatásainak megfelelően a munkáshatalom helyzetéért érzett felelősségtől vezérelve vállalnak részt a gazdasági és politikai helyzet további szilárdítására irányuló harcból. Ebben a szellemben kezdjük el az 1059. esztendei munkát, és a legfőbb tennivalót abban látjuk, hogy a dolgozók aktivitását, tudatos részvételét a gazdasági célok megvalósításért folytatott harcban fejleszszük. Az elmúlt esztendőben a dolgozók elsősorban a takarékossági mozgalom keretein belül az öntevékenységnek és az alkotó erőnek olyan szép példáit adták, hogy joggal állíthatjuk: most már a mozgalmi szerveken és a gazdasági vezetőkön múlik, hogy a közeljövőben még hatékonyabban bontakozzék ki a társadalom ereje az ország építésében. Nagy figyelmet szentelünk a szocialista munkaverseny továbbfejlesztésének, és mindenekelőtt olyan értelemben, ahogy azt 1958-ban tettük, mert ezek eredményeként formaságoktól mentes verseny van kialakulóban. Lényege a vezetők és a dolgozók tanácskozása, közös erőfeszítése minden jelentősebb feladat megoldásáért. Megítélésünk szerint az elmúlt évben sikerült helyes mederbe terelni a munkaverseny szervezését, mert a látszatintézkedések helyét érdemi tevékenység foglalta el. Nem egy üzemben hangzanak el olyan bejelentések, még soha nem folyt olyan takarékosság nálunk, mint most, vagy a munkakedv még soha nem volt ilyen jó, mint most stb. Ma már egyre több fontos kérdés eldöntésében valóban részt vesznek a munkások. Jól tudjuk, még nem értünk célhoz, de helyes úton haladunk. Sajnos, egyesek türelmetlenségből vagy tájékozatlanságból a régi rossz módszerek — például felajánlási lapok gyűjtögetése — felélesztésével próbálnak „produkálni”. Nem engedjük ezeknek a „kezdeményezéseknek” az elterjedését, mert meggyőződésünk, hogy sokkal többet ártanak vele, mint használnak. Természetesen, van mit tenni. Sok hasznos kezdeményezést fel kell karolnunk, és általában fokoznunk kell a hibás politikai nézetek elleni harcot, a felvilágosító munkát. A tavalyinál sokkal többet kell tenni az eredmények elismeréséért és nyilvánosságra hozásáért. Elfogadhatatlan ugyanis, hogy amikor nagyon figyelemreméltó gazdasági eredményeket értünk el, sem a munkásosztály, a dolgozók nagy többségét kitevő derékhad, sem a kiváló eredményeket elérő egyes emberek nem részesülnek a társadalom méltó elismerésében. A szakszervezeteknek 1959-ben tudatosan és szervezettebben részt kell vállalniuk a politikai, ideológiai harcból általában is. Az imperializmus nem mondott le céljáról és szüntelenül támadja a szocialista társadalmi rendszert, s ez a harc elsősorban ideológiai síkon folyik. Az imperialisták aknamunkájának lehetőséget, teret ad, hogy a dolgozók egyes rétegei, nem tájékozottak eléggé a politikai eseményekről, nem eléggé felvilágosultak a tudomány, a technika mai állásáról. A szakszervezetek sajátos szervezeti adottságaiknál fogva képesek arra, hogy a dolgozók legszélesebb rétegeiben terjesszék a tudomány és a technika vívmányait, a mi igazságunkat. És ez kötelességünkké teszi, hogy minden eddiginél több figyelemmel forduljunk a politikai és egyéb ismeretek terjesztése felé. Egyik feladatunk lesz az idén, közreműködni a munkásosztály, általában a dolgozók kulturális és az általános nevelés nagy programjának kidolgozásában. Nem utolsó sorban ezért is állítjuk 1959-ben azt a célt magunk elé, hogy megerősítsük az üzemi szerveket, ezen belül a bizalmiak munkáját, és ugyanakkor létrehozunk olyan területi szerveket, amelyek képesek a szervezett dolgozók erejét, törekvéseit kifejezésre juttatni a lakóterületeken is. Ez a néhány gondolat úgy hiszem érzékelteti, hogy a szakszervezetek gazdag programmal indulnak az 1959-es esztendőben. Mindent elkövetnek azért, hogy a kivívott bizalmat tovább erősítsék és a kétmilliós szervezett munkásság hatalmas erejét a szocializmus építésének, a béke megvédésének szolgálatába állítsák, és sikereket érjenek el a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításában. A társadalmi aktivitás fejlesztését parancsolóan állítja elénk a szocialista országok hatalmas eredményei és célkitűzése. A Szovjetunió világraszóló tudományos, technikai vívmányai, a kínai nép csodálatos sikerei, és az a tény, hogy több népi demokratikus ország a szocialista építés befejezését állította közvetlen célként maga elé, mutatja, hogy a szocialista táborban viharos gazdasági és társadalmi fellendülés vette kezdetét. Nincs messze az idő, amikor a Szovjetunió a termelés minden fontos ágában maga mögött hagyja a világ legnagyobb imperialista hatalmát, az Egyesült Államokat. Ezért is nagy jelentőségű az SZKP XXI. kongresszusa, amely a Szovjetunió népgazdaságának nagyszerű jelenét és távlatait tárgyalja. Kína azzal ejti ámulatba a világot, hogy egy év alatt megduplázza mind az ipar, mind a mezőgazdaság termelését. Ezek a szocializmus, a béke erőinek minden eddigi elképzelést felülmúló ütemű erősödését jelentik. A magyar munkásosztály, a szervezett dolgozók, az egész nép internacionalista kötelessége és legközvetlenebb érdeke, hogy ezért az ugrásszerű felemelkedésért vívott harcban maga is megállja a helyét, méltó tagjává váljék a felszabadult dolgozók hatalmas hadseregének. A szakszervezetek azon lesznek, hogy a velük szemben támasztott követelményeknek eleget tegyenek. Kívánjuk a magyar dolgozóknak, hogy sikerrel oldják meg népünk történelmi feladatát, teljesítsék az új esztendő terveit. 2