Munka, 1969 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

A SZOT ÜLÉSE A Szakszervezetek Országos Tanácsa 1968. december 11-én ülést tartott. Napirenden volt: 1. Az 1969. évi népgazdasági terv és a szakszervezetek feladatai. E napirend keretében a Tanácsülés meghallgatta Párdi Imrének, az Országos Tervhivatal elnökének tájékoztatóját és Beckl Sándornak, a SZOT titkárának beszámolóját (A beszámolót lapunkban kivonatosan ismer­tetjük.) A tanácsülés a tájékozatót és beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette. 2. A SZOT Elnökségének jelentése az üzemi és szakszervezeti demokrácia helyzetéről, a vállalati, üzemi, intézményi szakszervezeti szervek tevékenységéről, a hatáskörök gyakorlásá­nak tapasztalatairól. Az Elnökség írásos beszámolóját Somoskői Gábor szóbeli beszámolója egészítette ki, majd beható vita után az előterjeszést a Tanácsülés elfogadta és úgy határozott, hogy a jelentést és a beszámolót kiegészítve a vitában elhangzottakkal, eljuttatja a szakszervezeti alapszerve­zetekhez. (Lapunkban Somoskői Gábor beszámolóját és a vitában elhangzott néhány felszó­lalást kivonatosan ismertetjük.) 3. Javaslat a magyar szakszervezetek 1969. évi főbb feladataira, a SZOT 1969/70. évi prog­ramjára, a SZOT Elnöksége 1969. I. félévi munkatervére. Az előterjesztést a Tanácsülés egyhangúlag elfogadta. 4. Beszámoló a két ülés között végzett munkáról, amelyet a Tanácsülés egyhangúlag tudo­másul vett. A NÉPGAZDASÁG FEJLŐDÉSE ÉS A SZAKSZERVEZETEK FELADATAI BECKL SÁNDOR SZOT-titkár beszámolójából Mozgalmunk tapasztalatai egyértelműen bizonyítják, hogy az elmúlt esztendőben fő célkitűzéseinket elértük. A fejlődés üteme és a népgazdaság egyensúlyi helyzete a tervezettnek megfelelően alakult. Elmondhatjuk azt is, hogy a gazdasági és mozgalmi vezetés az új szakis­mereteket megfelelően elsajátítva jól igazodott a terv­időszak követelményeihez. Megítélésünk szerint az új gazdaságirányítási rend­szer vállalati szinten egyre jobban funkcionál, azonban vállalaton belül még többnyire a régi irányítási elvek érvényesülnek. Ez figyelmeztető jel arra, hogy az elkö­vetkező időszakban nagy gondot kell fordítani gazda­sági és szakszervezeti vonatkozásban egyaránt a válla­laton belüli munkamegosztás, a hatáskörök és eszkö­zök kialakítására, mind a gazdasági vezetés, mind a szakszervezetek munkájának és munkamódszereinek továbbfejlesztésére. Mint ismeretes, a gazdasági feladatok végrehajtásá­nak szolgálatában a szocialista munkaverseny ez évben a párt megalakulásának fél évszázados jubileuma je­gyében folyik. A verseny egyik lényeges vonása, hogy a vállalati kollektívák versenykezdeményezéseiben, ha még nem is maradéktalanul, de felismerhető bizonyos összhang az új gazdasági mechanizmus célkitűzéseivel. A kol­lektívák törekvéseiben egyre inkább előtérbe kerül a munka hatékonysága, a jövedelmezőség, a nyereség­összeg növelésének előmozdítása. Életszínvonal és anyagi ösztönzés A lakosság ellátása az év folyamán az alapvető fo­gyasztási cikkek zöméből lényegében zavartalan volt, de nem problémamentes. Az áruellátásban mutatkozó problémák megszüntetését, illetőleg enyhítését erejük­höz és lehetőségükhöz képest a szakszervezetek is igye­keztek elősegíteni. A kereskedelmi társadalmi ellenőrök széles rétegére támaszkodva időről időre rendszeresen vizsgálták és feltárták az ország különböző területein az áruellátásban és a minőség vonatkozásában meglevő fogyatékosságokat. Azok megszüntetésére intézkedése­ket sürgettek az érintett vállalatok vezetőinél és az őket irányító gazdasági főhatóságoknál. Tapasztalataink szerint a vállalati szakszervezeti szervek az elmúlt időszakban testületi üléseiken fele­lősségteljesen foglalkoztak az anyagi érdekeltségi rend­szer különböző témáival. Hiányosság azonban, hogy az anyagi ösztönzéssel komplex módon csak kevés helyen foglalkoztak és a szakszervezeti bizottságok is csak késve figyeltek fel arra, hogy a vállalatoknál milyen lehetőségekkel és anyagi forrásokkal rendelkeznek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a dolgozók a nye­reséges gazdálkodás feltételeiről és az ezzel kapcsolatos vállalati intézkedésekről és azok végrehajtásáról tájé­kozottak. A részesedési alap számszerű alakulásáról és eddigi felhasználásáról azonban a dolgozók tájékoz­tatása meglátásunk szerint, hiányos. Az év elején, a közgazdasági szabályozók megismerése után, egyes vál­lalatok gazdasági és mozgalmi vezetői bizonyos fenn­tartással fogadták azokat, mert számításaik azt mutat­ták, hogy az idén az előző évinél alacsonyabb nyeresé­get realizálhatnak. Az azóta eltelt időszak az év elejinek a fordítottját igazolta, mert ma már megállapítható, hogy még ott is, ahol az egyes szabályozókat túl feszesnek ítélték, a ter­vezettnél lényegesen magasabb nyereséget értek el. A jó munka mellett közrejátszott itt az is, hogy a ter­vezésben meglevő lazaságok az év folyamán kerültek felszínre. Emiatt szükségessé vált az induláskor adott egyes kedvezmények felülvizsgálata, az indokolatlan állami dotációk és szubvenciók, árkiegészítések meg­szüntetése, illetőleg csökkentése, valamint a magasab­ban megállapított bérszorzók módosítása. A munkások és alkalmazottak átlagkeresete — bár szerényen —, de az idén is tovább emelkedett. Prob­léma, hogy számos vállalat a béremelés jelentős részét nem ösztönző bérformák bevezetésére, nem a kereseti arányok tervszerű javítására használta fel. A béreme­lések inkább a pillanatnyi munkaerőhelyzet hatását tükrözték, amit mutat az is, hogy főleg a keresettebb szakmákban dolgozók részesültek béremelésben. Az ilyen vállalati „bérpolitikát” helytelenítjük és az a dolgozók egy részéből is jogos elégedetlenséget vált ki, sok esetben erkölcstelen bérlicitáláshoz vezet. Arra is felhívjuk a vállalati szervek figyelmét, hogy jelenleg anyagi lehetőségeik birtokában több gondot fordítsanak a dolgozók szociális, kulturális ellátottsá­gának javítására, színvonalának növelésére. Államunk jelentős erőforrást biztosít a dolgozó nők, a gyermekes anyák életkörülményeinek fokozatos ja­vítására. Ilyen jelentős társadalmi juttatás volt a gyer­ 2

Next