Munka, 1969 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
A SZOT ÜLÉSE A Szakszervezetek Országos Tanácsa 1968. december 11-én ülést tartott. Napirenden volt: 1. Az 1969. évi népgazdasági terv és a szakszervezetek feladatai. E napirend keretében a Tanácsülés meghallgatta Párdi Imrének, az Országos Tervhivatal elnökének tájékoztatóját és Beckl Sándornak, a SZOT titkárának beszámolóját (A beszámolót lapunkban kivonatosan ismertetjük.) A tanácsülés a tájékozatót és beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette. 2. A SZOT Elnökségének jelentése az üzemi és szakszervezeti demokrácia helyzetéről, a vállalati, üzemi, intézményi szakszervezeti szervek tevékenységéről, a hatáskörök gyakorlásának tapasztalatairól. Az Elnökség írásos beszámolóját Somoskői Gábor szóbeli beszámolója egészítette ki, majd beható vita után az előterjeszést a Tanácsülés elfogadta és úgy határozott, hogy a jelentést és a beszámolót kiegészítve a vitában elhangzottakkal, eljuttatja a szakszervezeti alapszervezetekhez. (Lapunkban Somoskői Gábor beszámolóját és a vitában elhangzott néhány felszólalást kivonatosan ismertetjük.) 3. Javaslat a magyar szakszervezetek 1969. évi főbb feladataira, a SZOT 1969/70. évi programjára, a SZOT Elnöksége 1969. I. félévi munkatervére. Az előterjesztést a Tanácsülés egyhangúlag elfogadta. 4. Beszámoló a két ülés között végzett munkáról, amelyet a Tanácsülés egyhangúlag tudomásul vett. A NÉPGAZDASÁG FEJLŐDÉSE ÉS A SZAKSZERVEZETEK FELADATAI BECKL SÁNDOR SZOT-titkár beszámolójából Mozgalmunk tapasztalatai egyértelműen bizonyítják, hogy az elmúlt esztendőben fő célkitűzéseinket elértük. A fejlődés üteme és a népgazdaság egyensúlyi helyzete a tervezettnek megfelelően alakult. Elmondhatjuk azt is, hogy a gazdasági és mozgalmi vezetés az új szakismereteket megfelelően elsajátítva jól igazodott a tervidőszak követelményeihez. Megítélésünk szerint az új gazdaságirányítási rendszer vállalati szinten egyre jobban funkcionál, azonban vállalaton belül még többnyire a régi irányítási elvek érvényesülnek. Ez figyelmeztető jel arra, hogy az elkövetkező időszakban nagy gondot kell fordítani gazdasági és szakszervezeti vonatkozásban egyaránt a vállalaton belüli munkamegosztás, a hatáskörök és eszközök kialakítására, mind a gazdasági vezetés, mind a szakszervezetek munkájának és munkamódszereinek továbbfejlesztésére. Mint ismeretes, a gazdasági feladatok végrehajtásának szolgálatában a szocialista munkaverseny ez évben a párt megalakulásának fél évszázados jubileuma jegyében folyik. A verseny egyik lényeges vonása, hogy a vállalati kollektívák versenykezdeményezéseiben, ha még nem is maradéktalanul, de felismerhető bizonyos összhang az új gazdasági mechanizmus célkitűzéseivel. A kollektívák törekvéseiben egyre inkább előtérbe kerül a munka hatékonysága, a jövedelmezőség, a nyereségösszeg növelésének előmozdítása. Életszínvonal és anyagi ösztönzés A lakosság ellátása az év folyamán az alapvető fogyasztási cikkek zöméből lényegében zavartalan volt, de nem problémamentes. Az áruellátásban mutatkozó problémák megszüntetését, illetőleg enyhítését erejükhöz és lehetőségükhöz képest a szakszervezetek is igyekeztek elősegíteni. A kereskedelmi társadalmi ellenőrök széles rétegére támaszkodva időről időre rendszeresen vizsgálták és feltárták az ország különböző területein az áruellátásban és a minőség vonatkozásában meglevő fogyatékosságokat. Azok megszüntetésére intézkedéseket sürgettek az érintett vállalatok vezetőinél és az őket irányító gazdasági főhatóságoknál. Tapasztalataink szerint a vállalati szakszervezeti szervek az elmúlt időszakban testületi üléseiken felelősségteljesen foglalkoztak az anyagi érdekeltségi rendszer különböző témáival. Hiányosság azonban, hogy az anyagi ösztönzéssel komplex módon csak kevés helyen foglalkoztak és a szakszervezeti bizottságok is csak késve figyeltek fel arra, hogy a vállalatoknál milyen lehetőségekkel és anyagi forrásokkal rendelkeznek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a dolgozók a nyereséges gazdálkodás feltételeiről és az ezzel kapcsolatos vállalati intézkedésekről és azok végrehajtásáról tájékozottak. A részesedési alap számszerű alakulásáról és eddigi felhasználásáról azonban a dolgozók tájékoztatása meglátásunk szerint, hiányos. Az év elején, a közgazdasági szabályozók megismerése után, egyes vállalatok gazdasági és mozgalmi vezetői bizonyos fenntartással fogadták azokat, mert számításaik azt mutatták, hogy az idén az előző évinél alacsonyabb nyereséget realizálhatnak. Az azóta eltelt időszak az év elejinek a fordítottját igazolta, mert ma már megállapítható, hogy még ott is, ahol az egyes szabályozókat túl feszesnek ítélték, a tervezettnél lényegesen magasabb nyereséget értek el. A jó munka mellett közrejátszott itt az is, hogy a tervezésben meglevő lazaságok az év folyamán kerültek felszínre. Emiatt szükségessé vált az induláskor adott egyes kedvezmények felülvizsgálata, az indokolatlan állami dotációk és szubvenciók, árkiegészítések megszüntetése, illetőleg csökkentése, valamint a magasabban megállapított bérszorzók módosítása. A munkások és alkalmazottak átlagkeresete — bár szerényen —, de az idén is tovább emelkedett. Probléma, hogy számos vállalat a béremelés jelentős részét nem ösztönző bérformák bevezetésére, nem a kereseti arányok tervszerű javítására használta fel. A béremelések inkább a pillanatnyi munkaerőhelyzet hatását tükrözték, amit mutat az is, hogy főleg a keresettebb szakmákban dolgozók részesültek béremelésben. Az ilyen vállalati „bérpolitikát” helytelenítjük és az a dolgozók egy részéből is jogos elégedetlenséget vált ki, sok esetben erkölcstelen bérlicitáláshoz vezet. Arra is felhívjuk a vállalati szervek figyelmét, hogy jelenleg anyagi lehetőségeik birtokában több gondot fordítsanak a dolgozók szociális, kulturális ellátottságának javítására, színvonalának növelésére. Államunk jelentős erőforrást biztosít a dolgozó nők, a gyermekes anyák életkörülményeinek fokozatos javítására. Ilyen jelentős társadalmi juttatás volt a gyer 2