Munka, 1975 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 1. szám
Virizlay Gyula, a SZOT titkára Az egész nép programja AZ ELMÚLT HETEKBEN MILLIÓK ISMERKEDTEK MEG a Magyar Szocialista Munkáspárt kongreszszusi irányelveivel. Olvasták, vitatták és véleményezték a tervezetet Igen élénk az érdeklődés a program iránt városban és falun egyaránt. Különösen a munkások akarják alaposan megismerni a tervezetet A dolgozók már megszokták, hogy a párt döntés előtt a hazánk fejlődését, a dolgozók életét, jövőjét befolyásoló nagy terveit, elgondolásait mindig megvitatja az érdekeltekkel. Ezért tekinti mindenki természetesnek, hogy most is vitára bocsátja a párt az irányelv-tervezetet. Ennek a vitának a mélységét, elevenségét és tartalmát az adja, hogy a dolgozók világosan megértették: az irányelvekben a jelenről és a jövőről van szó. Érthető, hogy mindenkit érdekel milyen célokat kíván a párt az elkövetkező években az ország elé tűzni. Az irányelv-tervezet meghatározza a fejlődést annak legfontosabb csomópontjait, benne mindenki láthatja az egész társadalom és saját élete alakulásának programját. A párt Központi Bizottsága a magyar szakszervezeteket is felkérte, hogy véleményezze az irányelv-tervezetet. A szakszervezetek ezt a felkérést megtiszteltetésnek tartják és örömmel fogadják. A mindennapi életben a szakszervezet ezer szállal kötődik a dolgozók tömegeihez. Szinte naprakészen ismeri a dolgozók észrevételeit, véleményeit, igényeit saját életük alakulásával, üzemük és az ország fejlődésével kapcsolatban. A szakszervezetek ezekre a felhalmozódott tapasztalatokra támaszkodnak elsősorban, amikor véleményt mondanak. Az irányelvek tartalmazzák és meghatározzák a szakszervezetek feladatait, tevékenységének kereteit is. Ez érthető, hiszen ha a kongresszus határozat rangjára emeli a tervezetet, akkor az hazánk, népünk fejlődésének programjává válik és természetes, hogy a szakszervezeti mozgalom kiveszi a részét a megvalósításból. A SZAKSZERVEZETEK EGYETÉRTENEK a XI. kongresszus téziseivel. A szakszervezeti mozgalom reálisnak tartja a két kongresszus közötti időszak munkájáról szóló értékelést, a fejlett szocialista társadalom építését célzó politikai, gazdasági és ideológiai feladatok meghatározását. A Magyar Szocialista Munkáspárt politikai irányvonalának helyességét az élet igazolta. A munkások, a parasztok, értelmiségiek, egész népünk e politika alapján tömörül a párt köré, ennek szellemében kovácsolódik a szocialista nemzeti egység. A párt politikáját őszinte bizalom övezi, s ez tettekben, népünk alkotó munkájában jut kifejezésre. Ezt napjainkban éppen a kongresszusi munkaverseny lendülete, a szocialista brigádok erősödő termelési és kulturális aktivitása és az eleven politikai közélet egyaránt bizonyítja. A dolgozók saját életük fejlődésén mérik, hogy céljaink fokozatosan valóra válnak, s nem légvárakat építünk, hanem reális terveket készítünk és tudatosan törekszünk azok megvalósítására, az akadályozó tényezők elhárítására. Amíg a fejlett tőkés országokban sokasodnak és mélyülnek a tömegeket egyre erősebben sújtó válságjelenségek, addig hazánkban — a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal szoros szövetségben, egymást segítve — korlátok között tartjuk a tőkés világ e válságának hatását és az életünk minden területén szüntelen fejlődés tapasztalható. Gondjaink, megoldásra váró problémáink természetesen bőven akadnak. De ha visszatekintünk az elmúlt négy évre, megállapíthatjuk, hogy a X. pártkongresszus irányelveiben elfogadott célok sorra-rendre megvalósulnak. Eredményeink forrása, legdöntőbb biztosítéka a munkásosztály erősödő hatalma és vezető szerepe, pártunk következetes politikájának érvényesülése. A szakszervezetek — mint ahogy a dolgozók is — nagyra értékelik, hogy a párt Központi Bizottsága a két kongresszus közötti időben következetesen ellenőrizte a határozatainak végrehajtását, az elmaradásokat nyíltan feltárta és intézkedéseket tett azok felszámolására. A KONGRESSZUSI IRÁNYELVEK VILÁGOSAN BESZÉLNEK gondjainkról is. Ez is biztosíték és lehetőség arra, hogy szilárd elvi alapon keressük a válaszokat a megoldásra váró kérdésekben, s hogy a lehetséges megoldások közül a legkedvezőbbet válaszszuk. Aki a tervezetet tanulmányozza ismerős célokkal, gondokkal találkozik. Láthatja, hogy miként alakult az életszínvonal, hogyan fejlődnek a társadalmi viszonyok, mit tervezünk a szociális gondoskodás terén, a kulturális felemelkedés folytatása érdekében. Mindannyian megelégedéssel olvashatjuk azokat a pontokat az irányelv-tervezetben, amely a metró fejlődésével, az autóbusz-közlekedés fejlesztésével, a kereskedelem vagy éppen a kórházi ágyak szaporításával, az orvosok számának növekedésével foglalkoznak. A dolgozók értékelik, hogy erőnkhöz mérten ezeknek a gondoknak a megoldásában is előbbre lépünk. De naivitás volna azt gondolni, hogy a következő öt év alatt ezek a kérdések mind maradéktalanabbul megoldódnak. Ilyen igényről szó sincs és ha akad is egyegy ilyen realitástól elszakadt ember, számuk minden bizonnyal nagyon kevés. Mindannyiunk előtt világos az, hogy a következő öt év alatt sem tudunk minden jogos igényt kielégíteni, akár a bér, akár a szociális, lakás, óvoda, bölcsőde vagy nyugdíj kérdéséről legyen szó. Nyilvánvaló, hogy buldng és énei kínoin .Minden kedves a naidetknak eredményekben gazdag, a szerkeszínség.