Munka, 1975 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 1. szám

Virizlay Gyula, a SZOT titkára Az egész nép programja AZ ELMÚLT HETEKBEN MILLIÓK ISMERKED­TEK MEG a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresz­­szusi irányelveivel. Olvasták, vitatták és véleményez­ték a tervezetet Igen élénk az érdeklődés a program iránt városban és falun egyaránt. Különösen a munkások akarják alaposan megismer­ni a tervezetet A dolgozók már megszokták, hogy a párt döntés előtt a hazánk fejlődését, a dolgozók éle­tét, jövőjét befolyásoló nagy terveit, elgondolásait min­dig megvitatja az érdekeltekkel. Ezért tekinti min­denki természetesnek, hogy most is vitára bocsátja a párt az irányelv-tervezetet. Ennek a vitának a mély­ségét, elevenségét és tartalmát az adja, hogy a dol­gozók világosan megértették: az irányelvekben a je­lenről és a jövőről van szó. Érthető, hogy mindenkit érdekel milyen célokat kíván a párt az elkövetkező években az ország elé tűzni. Az irányelv-tervezet meg­határozza a fejlődést annak legfontosabb csomópont­jait, benne mindenki láthatja az egész társadalom és saját élete alakulásának programját. A párt Központi Bizottsága a magyar szakszerveze­teket is felkérte, hogy véleményezze az irányelv-terve­zetet. A szakszervezetek ezt a felkérést megtisztelte­tésnek tartják és örömmel fogadják. A mindennapi életben a szakszervezet ezer szállal kötődik a dolgo­zók tömegeihez. Szinte naprakészen ismeri a dolgozók észrevételeit, véleményeit, igényeit saját életük alaku­lásával, üzemük és az ország fejlődésével kapcsolat­ban. A szakszervezetek ezekre a felhalmozódott tapaszta­latokra támaszkodnak elsősorban, amikor véleményt mondanak. Az irányelvek tartalmazzák és meghatároz­zák a szakszervezetek feladatait, tevékenységének ke­reteit is. Ez érthető, hiszen ha a kongresszus határozat rangjára emeli a tervezetet, akkor az hazánk, népünk fejlődésének programjává válik és természetes, hogy a szakszervezeti mozgalom kiveszi a részét a meg­valósításból. A SZAKSZERVEZETEK EGYETÉRTENEK a XI. kongresszus téziseivel. A szakszervezeti mozgalom reá­lisnak tartja a két kongresszus közötti időszak mun­kájáról szóló értékelést, a fejlett szocialista társadalom építését célzó politikai, gazdasági és ideológiai felada­tok meghatározását. A Magyar Szocialista Munkáspárt politikai irány­vonalának helyességét az élet igazolta. A munkások, a parasztok, értelmiségiek, egész népünk e politika alapján tömörül a párt köré, ennek szellemében ková­­csolódik a szocialista nemzeti egység. A párt politi­káját őszinte bizalom övezi, s ez tettekben, népünk al­kotó munkájában jut kifejezésre. Ezt napjainkban ép­pen a kongresszusi munkaverseny lendülete, a szo­cialista brigádok erősödő termelési és kulturális akti­vitása és az eleven politikai közélet egyaránt bizonyít­ja. A dolgozók saját életük fejlődésén mérik, hogy cél­jaink fokozatosan valóra válnak, s nem légvárakat építünk, hanem reális terveket készítünk és tudato­san törekszünk azok megvalósítására, az akadályozó tényezők elhárítására. Amíg a fejlett tőkés országokban sokasodnak és mé­lyülnek a tömegeket egyre erősebben sújtó válságje­lenségek, addig hazánkban — a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal szoros szövetségben, egy­mást segítve — korlátok között tartjuk a tőkés világ e válságának hatását és az életünk minden területén szüntelen fejlődés tapasztalható. Gondjaink, megol­dásra váró problémáink természetesen bőven akadnak. De ha visszatekintünk az elmúlt négy évre, megállapít­hatjuk, hogy a X. pártkongresszus irányelveiben elfo­gadott célok sorra-rendre megvalósulnak. Eredménye­ink forrása, legdöntőbb biztosítéka a munkásosztály erősödő hatalma és vezető szerepe, pártunk következe­tes politikájának érvényesülése. A szakszervezetek — mint ahogy a dolgozók is — nagyra értékelik, hogy a párt Központi Bizottsága a két kongresszus közötti időben következetesen ellen­őrizte a határozatainak végrehajtását, az elmaradáso­kat nyíltan feltárta és intézkedéseket tett azok fel­számolására. A KONGRESSZUSI IRÁNYELVEK VILÁGOSAN BESZÉLNEK gondjainkról is. Ez is biztosíték és le­hetőség arra, hogy szilárd elvi alapon keressük a vá­laszokat a megoldásra váró kérdésekben, s hogy a le­hetséges megoldások közül a legkedvezőbbet válasz­­szuk. Aki a tervezetet tanulmányozza ismerős célokkal, gondokkal találkozik. Láthatja, hogy miként alakult az életszínvonal, hogyan fejlő­dnek a társadalmi viszo­nyok, mit tervezünk a szociális gondoskodás terén, a kulturális felemelkedés folytatása érdekében. Mind­annyian megelégedéssel olvashatjuk azokat a pontokat az irányelv-tervezetben, amely a metró fejlődésével, az autóbusz-közlekedés fejlesztésével, a kereskedelem vagy éppen a kórházi ágyak szaporításával, az orvosok számának növekedésével foglalkoznak. A dolgozók értékelik, hogy erőnkhöz mérten ezeknek a gondoknak a megoldásában is előbbre lépünk. De naivitás volna azt gondolni, hogy a következő öt év alatt ezek a kérdések mind maradéktalanabbul megol­dódnak. Ilyen igényről szó sincs és ha akad is egy­­egy ilyen realitástól elszakadt ember, számuk min­den bizonnyal nagyon kevés. Mindannyiunk előtt világos az, hogy a következő öt év alatt sem tudunk minden jogos igényt kielégíteni, akár a bér, akár a szociális, lakás, óvoda, bölcsőde vagy nyugdíj kérdéséről legyen szó. Nyilvánvaló, hogy buldng és énei kínoin .Minden kedves a­ naidetknak eredményekben gazdag, a szerke­színség.

Next