Munka, 1977 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 1. szám

Év végi mérleg és feladataink 1977-ben Beszélgetés Herczeg Károllyal, a SZOT főtitkár helyettesével Ilyenkor, az év végén, az új év elején mindenütt mérleget készítenek az elmúlt esztendőről. Szerkesztő­ségünk arra kérte Herczeg Károly elvtársat, hogy a Munka olvasói számára értékelje az 1976-os esztendő szakszervezeti munkájának főbb tapasztalatait és vá­zolja, hogy milyen fontosabb feladatok állnak mozgal­munk előtt az új esztendőben. Kérdés: Hogyan értékeli az 1976-os esztendő gazda­sági munkáját és benne a szakszervezetek gazdálko­dást, termelést segítő tevékenységét? Válasz: Pártunk Központi Bizottsága decemberi ülé­sén áttekintette a gazdasági építőmunka időszerű kér­déseit, elemezte azt, hogy ötödik ötéves tervünk első esztendejében hogyan dolgoztunk terveink megvaló­sításán. Ez azt hiszem ismert a Munka olvasói előtt is, mégis nem árt néhány főbb megállapítást aláhúzni. A lényeg azt hiszem abban foglalható össze, hogy minden körülményt figyelembe véve eredményes évet zártunk, de vannak gondjaink is. A minden körülmény alatt értem azokat az ismert nehézségeket, amelyek egyrészt a kapitalista világgaz­daságban végbemenő gazdasági, pénzügyi válság foly­tán, a cserearányok romlása folytán gazdaságunkra is hatással voltak, valamint azt, hogy a nemzetközi mun­kamegosztásban való részvételünk feltételei is nehezeb­bekké váltak. Ezekhez, a számunkra külső objektív nehézségekhez hozzátehetjük, hogy a gazdálkodás belső feltételei is bonyolultabbak, mint 5—10 évvel ezelőtt. A gazda­sági hatékonyság növelése, a termelékenység emelése, a műszaki-technológiai színvonal korszerűsítése, a munka- és üzemszervezés tartalékainak feltárása, a gazdaságtalan, elavult termékek felváltása minden pia­con jól értékesíthető, korszerű termékekkel, a munka­erőtartalékok kimerülésével számoló ésszerű munka­erőgazdálkodás, a nagyértékű gépek és berendezések jobb kihasználása —, hogy csak néhány főbb feladatot említsek — mindezek megoldása nagyobb hozzáértést, rendszeres és módszeres tevékenységet, gazdasági mun­kánkban és szemléletünkben minőségi változást köve­telő, hosszú távú feladat. Itt még a kezdetnél tartunk és sok a tennivalónk. A népgazdaság intenzív fejlesztésének útja tehát lé­nyegesen nehezebb és bonyolultabb, mint a régebbi út, amikor a termelés mennyiségi fejlesztése, új üzemek létesítése, új munkaerő bevonása volt a fő feladat. Végül ide kell sorolni az időjárást, a fagyos, hideg ta­vaszt, aszályos nyárt, amely elsősorban a zöldség és gyümölcstermesztésre, valamint a kapásnövények ter­méshozamára hatott kedvezőtlenül. Ha ezeket a körülményeket és nehézségeket figye­lembe vesszük, akkor az elmúlt évi mérleg kedvező­nek mondható. A nemzeti jövedelem, az ipari termelés növekedése megközelíti a tervezettet, a munkatermelé­kenység a tervezett mértékben nőtt. A népgazdaságilag legfontosabb és továbbfejlődésüket megalapozó nagy­­beruházások kivitelezése tervszerűen halad. Teljesítet­tük, sőt túlteljesítettük a lakásépítésre, az óvodai és bölcsődei férőhelyek növelésére vonatkozó terveinket. Ha a tervezettnél szerényebb mértékben is, de emelke­dett a lakosság életszínvonala, javultak az élet- és munkakörülmények, az áruellátás választéka és szín­vonala — eltekintve a zöldség- és burgonyaellátástól — kielégítő volt. Eredményeink beszédesen bizonyítják a szocialista gazdaság erejét és életrevalóságát. Ezek az eredmé­nyek egyszersmind igazolják a szocialista országok gazdasági együttműködésének nagy jelentőségét, amely­re gondjaink, gazdasági nehézségeink csökkentésében mindig számíthattunk. Elért eredményeinkben benne foglaltatnak azok az erőfeszítések, amelyeket a szakszervezeti mozgalom gazdálkodást, termelést segítő munkájának fejleszté­se érdekében tettünk. Szakszervezeti szerveink mind hozzáértőbben és sokoldalúan foglalkoztak a termelési feladatok megoldását szolgáló társadalmi mozgalmak­kal, a szocialista brigádmozgalommal, a beruházások tervszerű megvalósítását szolgáló szocialista szerződé­sekkel, patronázs mozgalmakkal, a korszerű munka- és üzemszervezés megvalósítását elősegítő kezdeményezé­sekkel, a DH-munkarendszerrel, az újítómozgalom to­vábbfejlesztésével. A szakszervezetek felkarolták a dolgozók olyan nemes kezdeményezéseit, mint a kom­munista műszakok szervezése a gyermekintézmények és más szociális, kulturális létesítmények fejlesztése ér­dekében. Ezek egyszersmind a vállalatok termelési fel­adatainak jobb teljesítését is szolgálták. A szakszervezetek gazdálkodást, termelést segítő munkájában a legjelentősebb az a változás, amely an­nak tartalmában ment végbe. Korábban ez a tevé­ .Minden kedvs öl óménak imidig és esztendőt klóén a szerkesztőség ! V______________________________________________________________________________________________/ 1

Next