Munka, 1977 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 1. szám
Év végi mérleg és feladataink 1977-ben Beszélgetés Herczeg Károllyal, a SZOT főtitkár helyettesével Ilyenkor, az év végén, az új év elején mindenütt mérleget készítenek az elmúlt esztendőről. Szerkesztőségünk arra kérte Herczeg Károly elvtársat, hogy a Munka olvasói számára értékelje az 1976-os esztendő szakszervezeti munkájának főbb tapasztalatait és vázolja, hogy milyen fontosabb feladatok állnak mozgalmunk előtt az új esztendőben. Kérdés: Hogyan értékeli az 1976-os esztendő gazdasági munkáját és benne a szakszervezetek gazdálkodást, termelést segítő tevékenységét? Válasz: Pártunk Központi Bizottsága decemberi ülésén áttekintette a gazdasági építőmunka időszerű kérdéseit, elemezte azt, hogy ötödik ötéves tervünk első esztendejében hogyan dolgoztunk terveink megvalósításán. Ez azt hiszem ismert a Munka olvasói előtt is, mégis nem árt néhány főbb megállapítást aláhúzni. A lényeg azt hiszem abban foglalható össze, hogy minden körülményt figyelembe véve eredményes évet zártunk, de vannak gondjaink is. A minden körülmény alatt értem azokat az ismert nehézségeket, amelyek egyrészt a kapitalista világgazdaságban végbemenő gazdasági, pénzügyi válság folytán, a cserearányok romlása folytán gazdaságunkra is hatással voltak, valamint azt, hogy a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk feltételei is nehezebbekké váltak. Ezekhez, a számunkra külső objektív nehézségekhez hozzátehetjük, hogy a gazdálkodás belső feltételei is bonyolultabbak, mint 5—10 évvel ezelőtt. A gazdasági hatékonyság növelése, a termelékenység emelése, a műszaki-technológiai színvonal korszerűsítése, a munka- és üzemszervezés tartalékainak feltárása, a gazdaságtalan, elavult termékek felváltása minden piacon jól értékesíthető, korszerű termékekkel, a munkaerőtartalékok kimerülésével számoló ésszerű munkaerőgazdálkodás, a nagyértékű gépek és berendezések jobb kihasználása —, hogy csak néhány főbb feladatot említsek — mindezek megoldása nagyobb hozzáértést, rendszeres és módszeres tevékenységet, gazdasági munkánkban és szemléletünkben minőségi változást követelő, hosszú távú feladat. Itt még a kezdetnél tartunk és sok a tennivalónk. A népgazdaság intenzív fejlesztésének útja tehát lényegesen nehezebb és bonyolultabb, mint a régebbi út, amikor a termelés mennyiségi fejlesztése, új üzemek létesítése, új munkaerő bevonása volt a fő feladat. Végül ide kell sorolni az időjárást, a fagyos, hideg tavaszt, aszályos nyárt, amely elsősorban a zöldség és gyümölcstermesztésre, valamint a kapásnövények terméshozamára hatott kedvezőtlenül. Ha ezeket a körülményeket és nehézségeket figyelembe vesszük, akkor az elmúlt évi mérleg kedvezőnek mondható. A nemzeti jövedelem, az ipari termelés növekedése megközelíti a tervezettet, a munkatermelékenység a tervezett mértékben nőtt. A népgazdaságilag legfontosabb és továbbfejlődésüket megalapozó nagyberuházások kivitelezése tervszerűen halad. Teljesítettük, sőt túlteljesítettük a lakásépítésre, az óvodai és bölcsődei férőhelyek növelésére vonatkozó terveinket. Ha a tervezettnél szerényebb mértékben is, de emelkedett a lakosság életszínvonala, javultak az élet- és munkakörülmények, az áruellátás választéka és színvonala — eltekintve a zöldség- és burgonyaellátástól — kielégítő volt. Eredményeink beszédesen bizonyítják a szocialista gazdaság erejét és életrevalóságát. Ezek az eredmények egyszersmind igazolják a szocialista országok gazdasági együttműködésének nagy jelentőségét, amelyre gondjaink, gazdasági nehézségeink csökkentésében mindig számíthattunk. Elért eredményeinkben benne foglaltatnak azok az erőfeszítések, amelyeket a szakszervezeti mozgalom gazdálkodást, termelést segítő munkájának fejlesztése érdekében tettünk. Szakszervezeti szerveink mind hozzáértőbben és sokoldalúan foglalkoztak a termelési feladatok megoldását szolgáló társadalmi mozgalmakkal, a szocialista brigádmozgalommal, a beruházások tervszerű megvalósítását szolgáló szocialista szerződésekkel, patronázs mozgalmakkal, a korszerű munka- és üzemszervezés megvalósítását elősegítő kezdeményezésekkel, a DH-munkarendszerrel, az újítómozgalom továbbfejlesztésével. A szakszervezetek felkarolták a dolgozók olyan nemes kezdeményezéseit, mint a kommunista műszakok szervezése a gyermekintézmények és más szociális, kulturális létesítmények fejlesztése érdekében. Ezek egyszersmind a vállalatok termelési feladatainak jobb teljesítését is szolgálták. A szakszervezetek gazdálkodást, termelést segítő munkájában a legjelentősebb az a változás, amely annak tartalmában ment végbe. Korábban ez a tevé .Minden kedvs öl óménak imidig és esztendőt klóén a szerkesztőség ! V______________________________________________________________________________________________/ 1