Munka, 1979 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1. szám
szakmai szakszervezetek nem támogathatják a sirámokat, az aggályokat. A tavalyi tapasztalatok miatt az idén a tervezett keretek között tartják a felhalmozási eszközfelhasználást. 1978-ban a terven felül képzett beruházási vásárlóerő ellentmondást szült a kivitelező, az építőipari és ehhez kapcsolódó tervező, szerelőipari munkában. Az 1979-es terv ezért előírja, hogy a felhalmozás 1—2 százalékkal haladhatja csak meg az előző évi színvonalat, az 1978. évi 15—16 százalék helyett 12 százalékos növekedés valósulhat meg. Új állami beruházás nem kezdődhet. A vállalatok a kötelező tartalékalapokat az eddigi 15 százalékról 25 százalékra emelik, amely a beruházások tervezett keretek között tartását és nem a nyereség esetleges csökkenésének ellensúlyozását szolgálja. A vállalatok új beruházásokba csak akkor kezdhetnek, ha a folyamatban levő finanszírozásra fedezet van. Mindezek az intézkedések kifejezésre juttatják a törekvés és érdekeltség alapvető irányát, a már folyamatban levő beruházások gyorsabb befejezését. Emellett különösen nagy feladat lesz felére csökkenteni a készletfelhalmozást. Az indokolatlan készleteket a vállalatok fejlesztési alapjukból kötelesek finanszírozni, ez tehát az érdekelt vállalatoknál az elosztható nyereséget terheli. A felügyeleti szervek megvizsgálják azokat a vállalatokat, amelyek a készleteiket 1978-ban nagymértékben növelték. A partner szakszervezeti szervezetek kapcsolódjanak be e munkákba, segítsék az indokolatlan készletképződés megakadályozását szolgáló intézkedések meghozatalát és végrehajtását. Ésszerűbb munkaerő- és bérgazdálkodás A gazdálkodásban a minőségi változást elősegíti az ésszerűbb munkaerő- és bérgazdálkodás is. A szakszervezetek egyetértése szükséges ahhoz, hogy minden gazdálkodó szervezetben rendezzék a munkaerő, a létszám vállalaton belüli és vállalatok közötti átcsoportosítását, vagy adott munkahelyeken dolgozók munkakörének megváltozását. A szakszervezetek sürgessék a gazdasági vezetőktől a végrehajtást segítő szervezeti intézkedéseket. Az eddigi teljesítményhez kötött bérszabályozást alkalmazó vállalatoknál — néhány kivételtől eltekintve, például a kereskedelem — megszűnik a követelmény nélküli bérfejlesztés. A központi bérszabályozást alkalmazó vállalatoknál 4 százalékra csökken az adómentes béremelés mértéke. A vállalati bértartalékok csak akkor használhatók fel, ha a bérfejlesztési lehetőség a 3 százalékot nem éri el. A nagyobb teljesítmény ösztönzése érdekében mérséklődik a 6—8 százalék közötti bérfejlesztés adóterhe, amennyiben a vállalat az 1979. évi bérgazdálkodással megteremti annak bérfedezetét. Arra van most szükség, hogy az említett feladatokat a vállalatoknál aktív végrehajtó munka kövesse. Olyan vállalati terveket készítsenek és tárgyaljanak a vszt-bizalmi együttes üléseken, amelyekből kitűnik, hogy a vállalat a maga területén mit kíván tenni a végrehajtás érdekében. El kell érni, hogy a munkaverseny-mozgalom is e tennivalókat szolgálja. Nem fordulhat elő, hogy a tervek ismerete nélkül szervezzék a mozgalmat. Az 1979. évi célkitűzések és feladatok egész társadalmunktól fokozott erőfeszítéseket igényelnek. Céljaink reálisak, a kitűzött feladatok megvalósíthatók. Erre rendelkezésre állnak, illetve megteremthetők a szükséges feltételek, erőforrások. 1979. évi feladataink sikeres teljesítésével szolgálhatjuk országunk szocialista fejlődését. A célokért az egész szakszervezeti mozgalom erejét kívánjuk mozgósítani, amely egyben munkásosztályunk, alkotó értelmiségünk, szakembereink és vezetőink képességeiben, tudásában, tapasztalataiban rejlő jelentős erőforrások kiaknázását és kezdeményezéseik fokozott hasznosságát igénylik. Dr. Füzi István, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete főtitkára a plénum napirendjén. Az egészségügy jelene és holnapja ilyen átfogóan és elemzően első ízben szerepelt az egészségügy a SZOT plénuma előtt. Éreztük is a felelősséget. Az Egészségügyi Minisztérium előterjesztését megtárgyalta szakszervezetünk titkársága, elnöksége és központi vezetősége, megismertük több megyebizottságunk véleményét. Vitát folytattunk a megyék, a terület képviselőivel. Lehetőségünk nyílt kifejteni álláspontunkat a kormány ülésén, a parlamentben az egészségügyi és a tervbizottság közös tanácskozásán, a jelentés tervhivatali vitáján. Kettős érdekvédelmi feladatunknak tettünk eleget, amikor az összlakosság és az egészségügyi dolgozók érdekében elmondtuk véleményüket. A plénum elé került beszámoló visszatükrözte az elmúlt 33 évben elért nagyszerű eredményeket a lakosság egészségi állapotának alakulásában, a halálozás csökkentésében, az egészségügyi ellátás színvonalának, minőségének javításában. Ugyanakkor őszintén feltárta azt is, hogy a szükségletekkel nem emelkedett arányosan az egészségügyi ellátás színvonala, anyagi, személyi háttere, szervezettsége, vezetésének színvonala. Nagyrészt éppen ezen okok következtében a lakosság egészségi állapotát jelző egyes mutatók az utóbbi időben kevésbé javulnak, vagy éppen romlanak. Számottevő eredmények, égető gondok Az egészségügyi dolgozók áldozatvállalása sokszor nagyobb anyagiak nélkül is számottevő eredményeket hozott. A társadalombiztosítás általános bevezetése, az egészségügy államosítása, a népesedéspolitikai határozatból eredő feladatok, az egészségügyi ellátás állampolgári jogon kiemelkedő állomásai az egészségügy fejlődésének. Az elmúlt időszakban jelentősen nőtt az egészségügyi dolgozók anyagi-erkölcsi megbecsülése. Ezt bizonyítja az 1977—78-as bérrendezés, amely elősegíti elsősorban a munkaerőgondok csökkentését. Ma, amikor olyan újabb nagy feladatok vannak, mint a lelassult fejlődésű állapotmutatók további javítása, a megelőzés, gondozás széles körű elterjesztése, már kevesebb eredmény várható jelentősebb anyagi befektetés és nagyobb társadalmi összefogás nélkül. De tegyük mindjárt hozzá: gond az is, hogy a meglevő eszközökkel sem tudtunk mindig hatékonyan gazdálkodni. Az ellátás feltételeit illetően óriásiak az aránytalanságok egyes föld