Munka, 1980 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 1. szám

Jakab Sándor, a SZOT főtitkár­helyettese A közösség ügyéért munkálkodó szervezetek, veze­tőik és aktivistáik mindig a dolgozók, társaik éle­tének jobbrafordulásáért fáradoztak, vállalták az ezzel járó gondokat, a nehézségeket. Az elmúlt eszten­dő is dolgos, munkás év volt, amelyben számos nehéz feladatot kellett megoldanunk. Az előttünk álló eszten­dőben is sok feladat vár ránk. A párt, a szakszervezeti kongresszusok előkészítése, az országgyűlési és tanács­választások megszervezése, a jövő évi népgazdasági terv növekvő követelményeinek teljesítése, a VI. öt­éves terv megalapozása és kimunkálása — hogy csak a legfontosabbakat említsem —, mindezek előttünk álló feladatok. E feladatok megoldása eddigi munkánk gondos elem­zését, felelősségteljes kritikai értékelését és hatékony szervezőmunkát követel szervezeteinktől. Munkánk ér­tékét az adja meg, hogy mennyire vagyunk képesek hatást gyakorolni az eseményekre, környezetünkre, az emberek gondolkodására, magatartásának alakítására. Egész munkánkat minden szinten és területen meg kell újítani, hatékonyabbá tenni. A mögöttünk álló öt esztendő tapasztalatai jelzik, hogy a különböző külső körülményekhez, a világgazdaságban végbement válto­záshoz való rugalmasabb alkalmazkodáshoz, a fejlett szocializmus építése növekvő követelményeinek teljesí­téséhez nem elegendő a régi módon dolgozni. A mun­kánkkal szembeni magasabb igények nem időlegesek, nem a pillanatnyi helyzet nehézségeiből fakadnak. Az igényesebb, hatékonyabb munka szocialista építőmun­kánk hosszú távra szóló követelménye. Csak ilyen mó­don tudjuk a szocialista társadalom előnyeit kiaknázni, magasabbrendűségét bizonyítani, egész további fejlődé­sünket megalapozni. Nem arról van tehát szó, hogy most egy kicsit jobban kell dolgoznunk, aztán majd la­zíthatunk. A szocializmus a fejlett technikára épülő magas színvonalban szervezett munka társadalma, amely építőitől hozzáértő, öntudatos, fegyelmezett munkát követel. A fejlett szocializmus építésének célja, feladatai is­mertek. Világosan meghatározza ezeket pártunknak a XI. kongresszuson elfogadott programja, amelynek valóraváltásán sikeresen munkálkodtunk eddig is. Az MSZMP Központi Bizottságának irányelvei a párt XII. kongresszusára a két kongresszus közötti időszak ta­pasztalatait figyelembe véve határozták meg szocialista építőmunkánk jelenlegi szakaszának feladatait. Ezek megoldásának szolgálatába kell állítanunk a szakszer­vezeti mozgalom erőit. Nem elégedhetünk meg az irányelvek általános elveinek megismertetésével, tartal­mának tudatosításával. Az általános elvek ismételgeté­seivel semmire sem megyünk. A konkrét feladatok meghatározása a döntő. Az adott szakmánál, vállalat­nál, üzemnél, intézménynél mit és hogyan kell tenni a megvalósítás érdekében — ezt kell előtérbe helyezni, mert ez az, ami előrevisz bennünket.­elyek azok a fő feladatok, amelyek konkretizálá­sát és megoldását szorgalmaznunk kell ebben az esztendőben ? A fő figyelmet az 1980-as terv megvalósítására kell fordítanunk. Az elmúlt esztendőben a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításában kedvező folyama­tok bontakoztak ki. Sok ígéretes kezdeményezés történt, a termelés hatékonyságának fokozása, az export növe­lése, a takarékosabb gazdálkodás, a munka- és üzem­­szervezés javítása érdekében. Azonban őszintén meg kell állapítanunk, hogy az egyensúlyi helyzet javításá­ban döntő szerepe a nemzeti jövedelem belső felhasz­nálása mérséklésének volt, s a vállalati intézkedések még kevésbé éreztették hatásukat. Ezért ebben az esztendőben az a feladat, hogy a gaz­dálkodás elmúlt évben megindult kedvező tendenciáit kibontakoztassuk és megszilárdítsuk és ezen az alapon megőrizzük a jelenlegi életszínvonalat. Ez nem lesz könnyű, hiszen a gazdálkodás feltételei ez évben sem lesznek könnyebbek; a világpiaci cserearányok szá­munkra továbbra is kedvezőtlen alakulása, a gazdasági szabályozó rendszer tökéletesítése, a termelői árak vál­tozásai, a beruházási alapok csökkenése és egyéb okok miatt is. E­gyes vállalatokat tehát nehezebb feltételek elé állítanak a változások. S lesznek olyanok, ame­lyek különböző központi támogatások és hitelek elérése és nem belső erőforrásaik és tartalékaik, a ha­tékonyság fokozása, a minőség javítása, a kedvezőbb gyártmányszerkezetek kialakítása, a takarékosság fo­kozása, az ésszerűbb létszámgazdálkodás, a munkaszer­vezés korszerűsítése útján kívánnak kijutni nehéz hely­zetükből. A szakszervezetek termelést, gazdálkodást segítő te­vékenységében támogassák a cselekvő­készség kibonta­koztatását, a tettrekészség útjába álló akadályok elhá­rítását és ne vállalkozzanak a kijárók szerepére. Ve­gyenek részt a vállalati tervek kidolgozásában, ügyel­ve arra, hogy azok a népgazdasági tervekkel és célok­kal összhangban legyenek. A magas mércét állító feladatok megoldása megköve­teli a vállalati gazdasági vezetőktől, hogy önállóan döntsenek a gazdálkodás kérdéseiben. A jó döntéseknek azonban fontos feltétele, hogy támaszkodjanak a hozzá­értő dolgozók támogatására, s a végrehajtásban pedig cselekvő részvételükre. Ebben pedig döntő szerepe van a szakszervezetek tevékenységének. Most a nehezebb gazdálkodási feltételek között különösen nagy jelentő­sége van a dolgozók millióit átfogó és mozgósító szocia­lista munkaversenynek, a szocialista brigádmozgalom­nak, a műszaki technikai fejlődés fontos tömegbázisát képező újítómozgalomnak, valamint a dolgozók kezde­ményezéseinek az energia és anyagtakarékosság terüle­tén. A szakszervezetek támogassák a gazdasági vezetőket a munka- és üzemszervezés magasabb színvonalra eme­lésében, a korszerű gyártmánystruktúra kialakítását, a veszteséges termelés felszámolását, az ésszerű munka­erő-gazdálkodást és munkaerő-átcsoportosítást célzó törekvéseik megvalósításában. Mint már annyiszor, most is bizonyítják, hogy osztoznak a népgazdaság, a gazdasági vezetés gondjaiban, nem közömbösek a gaz­dálkodás hatékonyságát szolgáló erőfeszítések iránt, ha­nem felelős gazdaként vesznek részt a munkában. A népgazdaság jelenlegi helyzete megkívánja a szak­­szervezetek érdekvédelmi szerepének tökéletesítését. tekintetben számos hibás nézetet és torz gyakor­latot tapasztalunk. Akadnak olyanok, akik — ha ilyen élesen megfogalmazva nem is, de gyakor­lati tevékenységükben annál inkább — úgy vélik, hogy a szakszervezet ne foglalkozzék a munkaverseny, az újító mozgalom termelést segítő munka gyakorlati kér­déseivel, avagy munka- és üzemszervezési kérdésekkel, mert az a gazdasági vezetők feladata. Elegendő, ha a szakszervezetek ezek munkavállalói érdeket érintő kér­déseire fordítanak figyelmet és legfeljebb a termelést . Hatékonyabban, igényesebben .

Next