MunkaerőPiac, 1997 (4. évfolyam, 19-20. szám)

1997-01-01 / 19. szám

Váltás több lépésben Ellensúlyozzák a versenyhátrányt A kilencvenes években rendkívül gyorsan nőtt a vállalko­zások száma. A megváltozott gazdasági struktúrában a kis és középvállalkozások növelték részesedésüket a fog­lalkoztatásban, az exportban és a GDP előállításában. Ugyanakkor ezek a kis cégek nem tudtak kellően meg­erősödni. Ezért a kormány április végén átfogó progra­mot dolgozott ki a „kicsik” megsegítésére. Egyes lépések­ről már a közvélemény is értesült, a tennivalók java azonban még hátravan. A pénzügyi tárcánál intenzíven dolgoznak a különféle gazdasági szabályozók, intézmé­nyek fejlesztésén - tudtuk meg dr. Székács Anna minisz­teri biztostól. A kormányhatározat alapján csökkenteni kell a kis- és kö­zépvállalkozások adminisztrá­ciós terheit. Erre vonatkozóan a pénzügyminisztérium javaslato­kat kapott az érdekvédelmi szervezetektől és a kamaráktól is. A miniszteri biztos felhívta a figyelmet, hogy nem csak a közismerten sok adminisztráci­óval járó adó- és társadalombiz­tosítási szabályok egyszerűsíté­séről van szó. Szembe kell néz­ni azzal az ellentmondással is, hogy az egész gazdasági tör­vénykezésünk a nagyobb vállal­kozásokra épül, miközben a gazdasági szervezetek 96 száza­léka mikrovállalkozás. A né­hány főt foglalkoztató társasá­gokban pedig nincs külön szak­készül­és várhatóan szep­temberben a parlament elé kerül a kockázatitőke-társaságokról szóló törvény, amely a vállalko­zások tőkeellátottságát, piaci le­hetőségeinek bővítését segíti elő. A kockázatitőke-befektetés egy speciális üzletág mindenhol a világon, de nálunk még nincs megfelelően szabályozva. (Ha valaki ma kockázati tőkealapot akar létrehozni, annak külföldre kell menni.) Egyébként mintegy száz milliárd forint kockázati tőke jött Magyarországra, fő­ként amerikai és holland befek­tetőktől. Ezek a társaságok kül­földön vannak bejegyezve és csak az alapkezelő van nálunk. A készülő törvény várhatóan kedvezőbb klímát biztosít a­z apparátus a törvényi előírások végrehajtására. Kétirányú feladatot kell megoldani az irányító szervek­nek. Egyfelől deregulációra van szükség, átláthatóvá kell tenni a szabályokat, másfelől pedig ki kell építeni azt az infrastruktú­­­rát, amely olcsó szolgáltatást nyújt a kisvállalkozásoknak. El­készült az a „forrástérkép”, amely a különféle állami támo­gatások kanyargós útjain segít eligazodni. Jelenleg mintegy hatvan féle címen lehet a költ­ségvetéstől támogatást kapni, de ezeket összegyűjteni is fá­radtságos munka volt, nemhogy „alulról” elérni. Ezért a közpon­ti és a helyi források összekap­csolása mellett olyan oktatási, képzési programokat is szervez­nek, ahol a vállalkozók segítsé­get kapnak az üzleti tervük el­készítéséhez, a hitelkérelem be­nyújtásához, a működési formá­juk kialakításához. Kiépítenek egy monitoring rendszert is, amely figyeli, hogy melyik vállalkozás mennyi tá­mogatást kap. Jelenleg ugyanis nincs senkinek áttekintése arról, hogy melyik vállalkozások kap­ják a támogatásokat. (Ma csak annyit lehet tudni, hogy a támo­gatások elfogynak, és - a köz­­vélekedéssel szemben - a ki­sebb szervezetekhez jutnak, csak nem tudni, hogy hova, és ott hogyan hasznosulnak­­ kockázati tőkének, elvégzi a szükséges számviteli és adózási szabályozást is. A közelmúltban létrehozott Corvinus Rt. magyar vállalko­zások külföldi befektetéseiben vesz részt, társtulajdonosként, kiegészítve a társaságok tőkéjét. A kis-és középvállalkozások belföldi és exportlehetőségei­nek bővítése érdekében un. be­szállítói célprogram készül. Ezáltal áttekinthetővé válik, hogy adott területen mely társa­ságok milyen lehetőségekkel rendelkeznek és a szükséges forrásokat honnét szerezhetik meg. A célprogram lényegében ösztönözni kívánja a nagyvál­lalkozásokat, hogy a beszállítói, alvállalkozói és szolgáltatói kapcsolataikba vonják be az előírt követelményeknek meg­felelő kisebb vállalkozásokat. A szerteágazó feladatok so­rában említést érdemel: módo­sítják a közbeszerzési törvényt, hogy ezen a téren is több lehető­séget biztosítsanak a kis- és kö­zépvállalkozásoknak. Dr. Székács Anna végezetül hangsúlyozta: a kis- és közép­­vállalkozások versenyhátrány­ban vannak az infomációhoz­, a tőkéhez­ és a hitelhez jutás te­rén, a kormányzat erőfeszítései ennek ellensúlyozására irányul­nak. Ezek a vállalkozások azon­ban csak akkor válhatnak a gaz­daság húzóerejűvé, ha a teljesít­ményük fokozatosan javul, ha több munkahelyet teremtenek. A méretkategóriák szerint (1996) Minkrovállalkozások 96.6 Kisvállalkozások 2.4 Közepes vállalkozások 0.7 Nagyvállalkozások 0.2 Összesen 100.0 Új munkahelyek teremthetők a kis- és középvállalkozások támogatásával Interjú Kiss Péter munkaügyi miniszterrel - Miniszter úr szerint hogyan ítélhető meg a kis- és középvállal­kozások helyzete, foglalkoztatás­ban betöltött szerepe Magyaror­szágon? Ez a szektor hogyan jele­nik meg a foglalkoztatáspolitika „ látómezejében” ?­­ Ismeretes, hogy a rendszervál­tás előtti „teljes foglalkoztatás” az állami nagyvállalatokra épült, amelyek az előállított GDP értéket tekintve, nemzetközi mércével mérve nem voltak ugyan túlságo­san nagy méretűek, de minden­esetre jelentős létszámot, eseten­ként több ezer embert is foglalkoz­tattak. A piacgazdasági átmenet éveiben a nagyvállalatokra épülő gazdasági szerkezet összeomlott, új foglalkoztatási struktúra alakult ki: a korábbi állami nagyvállalatok helyét többségében a kis- és kö­zépvállalkozások foglalták el. Ez­zel a struktúraváltással párhuza­mosan a rendszerváltást követő években a magyar gazdaságban mintegy 2,5 millió munkahely szűnt meg, ugyanakkor a tényleges munkahelyvesztés­t figyelembe véve a kisvállalkozói szektorban „létesült”, megközelítőleg 1 millió munkahelyet - körülbelül 1,5 mil­lióra volt tehető. Mindezen folya­matok eredményeként az utóbbi években olyan helyzet alakult ki, hogy a versenyszférában meglévő mintegy 2,7-2,8 millió munka­helyből hozzávetőleg 950 ezren dolgoznak a 10 főnél kisebb mik­­rovállalkozásokban, 350-400 ez­ren a 10-50 főt foglalkoztató kis­vállalkozásokban, 500-550 ezer fő tevékenykedik az 50-300 embert foglalkoztató középvállalkozások­ban, és mintegy 900 ezer a nagy­­vállalati szférában. A mikrovállal­­kozások körében igen nagy az „ön­foglalkoztatók”, vagy egyszemé­lyes vállalkozások száma. Megkö­zelítően 700 ezer emberrel van években megközelítette a nálunk fejlettebb országokét. Gondot okoz azonban, hogy nálunk a kis- és középvállalkozások többsége meglehetősen alultőkésített, tőke­hiányban szenved. Ezért, bár a szektor fejlődése összességében gyors volt, az induló vállalkozások szó. Ezt azért is érdemes kiemelni, mert az önfoglalkoztatók teljesít­ményének jelentős hányada nem a hagyományos munkaviszony kere­tében realizálódik, hanem a vállal­kozási jogviszony alapján, eseti megbízások formájában. - A hazai gazdaságban tehát végbement a szerkezetváltás. Ho­gyan tükröződik ez a foglalkozta­táspolitikában? - A magyar gazdaság foglal­koztatási szerkezete az utóbbi nehezen tudnak felnőni. Ugyan­csak gond, hogy a fejlettebb orszá­gokhoz képest alacsony a jól mű­ködő közepes méretű vállalkozá­sok száma és aránya, viszont az in­dokoltnál jóval nagyobb az egy­személyes, a meglévőnél több tő­két és szakismeretet igénylő kény­szervállalkozás. A piacgazdasági átmenet időszakának egyik sajá­tossága, hogy a kis- és középvál­lalkozások tevékenysége nálunk még nem integrálódik eléggé haté­konyan egy-egy nagyvállalat tevé­kenységébe, mint ahogyan az a legtöbb fejlett országban tapasztal­ható. A kis- és középvállalkozások számának és arányának növekedé­se a foglalkoztatáspolitikát illetően két szempontból is nagy jelentősé­gű. Egyfelől állítható, hogy az utóbbi években a gazdaságnak - néhány multinacionális vállalat „zöldmezős” beruházásától elte­kintve - szinte csak ebben a szeg­mensében teremtődtek új munka­helyek. Éppen ezért alapvető je­lentőségű, hogy a kis- és középvál­lalkozói szektor munkaerő-felvevő képességének alakulását folyama­tosan figyelemmel kísérjük és se­gítsük. Másfelől teljesen nyilván­való, hogy a különböző kis- és kö­zépvállalkozások a nagyvállala­toktól merőben eltérően viselked­nek a munkaerőpiacon. Erre a vi­selkedésre egyre inkább jellemző a nagyfokú költségérzékenység, a munkavállalási formák változatos­sága és sokszínűsége, a változó gazdasági körülményekhez való rugalmas alkalmazkodás, a mun­kaerő minőségével és konvertálha­tóságával kapcsolatos igények nö­vekedése és így tovább. Ezek a je­lenségek alapos elemzést igényel­nek, amelyből minél előbb le kell vonni a szükséges következtetése­ket. A munkaügyi szabályozás egyébként már eddig is reagált a munkaerő-piaci feltételek említett változásaira. Ilyen a többi között az alkalmi munkavállalói könyv (Folytatás a &. oldalon.) Törvény szabályozza a jövő­ben a kis- és középvállalkozá­sok támogatását. A kormány által elfogadott koncepció alapján a parlament várható­an még az ősszel megalkotja az új jogszabályt és 1998. ja­nuár 1-jétől már egy kiszá­mítható, átlátható és a nem­zetközi gyakorlatnak is meg­felelő támogatási rendszer épülhet ki - tudtuk meg T. Asztalos Ildikótól, az Ipari, Kereskedelmi és Idegenfor­galmi Minisztérium politikai államtitkárától. A gazdasági növekedésben, a valós piaci verseny kialakulá­sában és a munkahelyteremtés­ben elvitathatatlan a kis- és kö­zépvállalkozások szerepe. En­nek felismerése nyomán az Eu­rópai Unióban és a világ szá­mos országában a kormányok nagy figyelmet fordítanak erre a vállalkozói körre. Több or­szágban törvény határozza meg a támogatás célját, eszközeit és formáit. Ha a parlament elfo­gadja a készülő tervezetet, Ma­gyarország ebben a tekintetben is felzárkózik a fejlett régiók gyakorlatához. - A törvény meghatározza majd a kis- és középvállalko­zások definícióját, a támogatá­sok rendszerét és a kormány­zati szervek feladatait, de - hangsúlyozta T. Asztalos Ildi­kó - a legfontosabb talán az, hogy kiszámítható lesz a támo­ Törvényi szabályozás A kis- és középvállalkozások hazai meghatározása során az Európai Unió ajánlása szerinti foglalkoztatási adatok, il­letve tulajdonlásra vonatkozó kritériumok változatlan átvé­telét javasolja a szaktárca. Az értékmutatót pedig a hazai reális teljesítőképesség alapján határozza meg. Eszerint: Középvállalkozás - 250 főnél kevesebbet foglalkoztat, - 5.000 millió forint legfeljebb az árbevétele, vagy 3.500 millió forint a mérlegfőösszege. Kisvállalkozás - 50 főnél kevesebbet foglalkoztat - 1.(XK) millió forint legfeljebb az árbevétele, vagy 700 millió forintot nem haladja meg a mérlegfő­összege. Mikrovállalkozás­­ 10 főnél kevesebb főt foglalkoztat A kis- és középvállalkozásoknál egyaránt követelmény a függetlenség, vagyis hogy az e kategórián kívül eső, illetve állami tulajdonú szervezet tulajdonosi részaránya nem ha­ladhatja meg a 25 százalékot. (Megjegyzés: a fenti adatokból ítélve a „külföldi méret” alapján szabott ruha egyenlőre egy kicsit bő a hazai vállal­kozásoknak, de vélhetően gyorsan belenőnek.) hatás és belátható a hozzáférés útja. A törvény hatályba lépése - s bizonyos türelmi idő eltelte után - a kis- és középvállalko­zások definícióját kötelezően alkalmazzák minden olyan in­tézkedés (adózás, közbeszer­zés, külkereskedelmi szabályo­zás, stb.) kidolgozása során, ahol ez a vállalkozói kör „érin­tett” valamilyen kötelezettség vagy támogatás formájában. De szerepet kap a definíció a statisztikai adatgyűjtéseknél, az állami alapok elosztásánál, vagy a különféle kedvezmé­nyes hitelkeretek odaítélésénél is. Az államtitkár asszony el­mondta: olyan állami támoga­tási rendszert kívánnak kialakí­tani, amely csökkenti a kis- és középvállalkozások verseny­­hátrányát, javítja pénzügyi kör­nyezetüket és elősegíti önálló egzisztenciák létrejöttét és ki­bontakozását. A támogatás főbb területei: vissza nem térí­tendő támogatás, kamatmentes támogatás és kamattámogatás. Formáját tekintve sokféle lehe­tőségről van szó: ismeretbőví­tés, tanácsadás, vásárokon és kiállításokon való közös meg­jelenés, technikai és technoló­giai fejlesztés, kapcsolatépítés a hazai és külföldi nagyvállala­tokkal, nagyobb részesedés a közbeszerzésből, adókedvez­mények, garanciák, stb. A törvény figyelmet szentel majd a „forráskoordinációra”, kapcsolatot teremt a különféle állami pénzalapokból adható támogatások között. A vállal­kozás­fejlesztés országos rend­szerében kell gondolkodnunk, hogy a vállalkozók tudják, mi­re számíthatnak. Lehetőséget kell teremteni arra is, hogy az Európai Unióhoz való integrá­lódás során a vállalkozók meg­tanulják az EU alapjainak a fel­­használását is - emelte ki a jö­vőbeni törekvéseket a szaktár­ca politikai vezetője, aki nem titkolta, hogy a törvény norma­szövegének kidolgozása során lehetnek még viták. Hiszen so­kakat érintő, érdekütközéseket kiváltó kérdéseket kell szabá­lyozni.

Next