MunkaerőPiac, 1998 (5. évfolyam, 21. szám)
1998-01-01 / 21. szám
A foglalkoztatás helyzete és várható alakulása A kilencvenes években, a gazdasági és politikai rendszerváltást követően rendkívüli mértékben átalakult a magyar munkaerőpiac. Ennek egyik legjellemzőbb vonása a foglalkoztatottak számának csökkenése és a munkanélküliség megjelenése volt. A nemzetgazdaság összevont munkaerőmérlegének adatai szerint 1992. és 1996. között folyamatosan csökkent a foglalkoztatottak száma, majd 1997-ben ez a tendencia megtört és kisebb mértékű növekedés figyelhető meg. Biztató előrejelzések A gazdálkodó szervezetek munkaerő-kereslete a foglalkoztatott létszám nagyságának és összetételének alakulásában követhető nyomon. A vállalatok munkaerő-gazdálkodását erősen befolyásolják az érvényes jogszabályok, a különféle járulékok. Feltételezhető, hogy a magas terhek miatt válnak egyre általánosabbá az olyan rugalmas alkalmazási formák, munkaerő-bevonási eszközök, amelyek költségkímélők és lehetőséget adnak a piaci hatásokra való gyors reagálásra. Ennek következtében, folyamatosan nő az állományon kívüli foglalkoztatottak száma. Ez nem csupán a szürke- és feketegazdaságban munkát vállalókat foglalja magában, hanem ide tartoznak a határozott időre szóló munkaszerződéssel munkaviszonyt létesítők, és a megbízási szerződéssel foglalkoztatottak is. A határozott idejű szerződéssel foglalkoztatottak száma ma már 600-650 ezer főre tehető. A lejárt munkaszerződések miatt munkahelyüket elhagyók aránya éves átlagban eléri a vállalati teljes létszámcsökkenésben érintettek egynegyedét, miközben az ilyen módon foglalkoztatottak száma jelentős szezonális ingadozást mutat. A foglalkoztatási szerkezet átalakulásának jelenlegi fő iránya a hagyományos ágazatokból a szolgáltatási szektorba történő munkaerő-áramlás. Ez a folyamat azonban ma még rendkívül lassú, mivel a mezőgazdaság és az ipar területéről elbocsátott munkavállalók csak rendkívül kis hányada tud a harmadik szektorban elhelyezkedni. A vállalati munkaerő-gazdálkodás egyik fontos jellemzője, hogy a gazdálkodó szervezetek több mint egyharmada növekvő foglalkoztatotti létszámmal számol. Ugyanakkor növekszik a munkaerő-forgalomban részt vevő cégek aránya is, ami az élénkülő gazdaság markáns velejárója. Különösen kedvező mutatókkal rendelkeznek a feldolgozó-ipari cégek, amelyeknek közel 50 százaléka bővülést jelzett 1998-ben. Biztató a jövőre nézve, hogy az előrejelzések további javulást ígérnek ebben az ágazatban. (Folytatás a 6. oldalon.) Nagyobb sebességre kapcsol az ország Interjú Kiss Péter munkaügyi miniszterrel • 1995 novemberében, a hivatalba lépése másnapján adott Ön egy interjút a lapunknak, amely Itthon és Európában címmel jelent meg. Azóta, ha jól számolom, két és fél év telt el. Sikerült a munka világában valamivel közelebb jutni Európához? - A közelmúltban nálunk tanácskozott az Európai Unió munkaügyi miniszteri értekezlete. Friss információk alapján gyakorlatilag azt mondhatom, hogy minden, ami a hazai munkaerőpiacra, foglalkoztatásra, munkaügyi eszközeinkre, intézményeinkre jellemző, az a gondjainkkal együtt is már európainak minősíthető. Ez rendkívül nagy siker Magyarország számára. A csatlakozási tárgyalások elkezdődtek. Nem is gondoltuk talán korábban, hogy ilyen sebességre kapcsol az ország. Visszatekintve 1995 végére, kellemes meglepetés, hogy Magyarország nemzetközi megítélése ma tulajdonképpen osztatlan, sokan úgy látják, hogy a csatlakozni szándékozó országok közül élenjárók vagyunk a felkészültség állapotát tekintve. Magyarország tőkevonzó képességének megtartásában óriási jelentősége van annak, hogy a csatlakozás immáron nemcsak diplomáciai szóvirág, szakmai vitasorozat, hanem egy valóban létező forgatókönyv megvalósítása. - Munkaügyi szempontból melyik arcát mutatja nekünk az öreg földrész? - Európában az a legnagyobb kihívás most, hogy miként lehet növelni a versenyképességet és egyidejűleg fenntartani a szociális dimenziót. Európa két lábon akar állni, ahogy a konferencián fogalmaztak, egyik lába a versenyképes gazdaság, másik a szociális vívmányok. Lényeges felismerés, hogy Európa akkor tudja megtartani és erősíteni pozícióját a világban, és polgárai számára is akkor lesz vonzó, ha a pénzügyi egyensúly kritériumai mellett, amelyeket egyébként a maastrichti egyezmény precízen rögzít, a szociális és foglalkoztatási vívmányokat is közösségi követelményeknek tekinti, s érvényesíti a tagállamokkal, és a taggá válni kívánókkal szemben. Az Európai Szociális Charta ennek a vívmányrendszernek gyűjteménye, amelyből Magyarország, mint aki belépőjegyet akarja váltani, 19 cikkelyéből 12-őt ratifikálni tud. Nem ismeri a közvélemény, vagy csak részben tudja, hogy a cikkelyek mögött lévő előírások legalább olyan konkrétsággal tartalmaznak követelményeket a szociális, egészségügyi, társadalombiztosítási és foglalkoztatási normákra, mint amelyeket megismertünk, teszem azt a pénzügyi rendszerrel kapcsolatban. Magyarán: tavaly a kontinens politikai tényezői lényegében lezárták azt a vitát, hogy meg kell-e megvalósítani a szociális Európa vízióját, vagy az Európai Unió csak a pénz, a monetáris követelmények uniója lesz. Magyarország rendkívüli munkát vállal magára, amikor a 12 cikkelyt ratifikálja, amire várhatóan a következő hónapokban kerül sor. Ez a lépés óriási kötelezettségeket jelent, hiszen nem irányelvekről van szó, hanem nagyon precízen megszabott követelményekről, előírásokról. A magyar fél részéről az előírások teljesítése a szociális normák, a munkaügyi ellátások és támogatások fokozatos emelését kívánja. Tulajdonképpen annak a törvénybe iktatását, hogy a fejlett Európa színvonalán vállaljuk a szociális vívmányokat. Ezt természetesen csak úgy lehetséges hosszú távon teljesíteni, ha Magyarország versenyképes marad, megtartja tőkevonzó képességét, és évi négy-öt százalékos gazdasági növekedést produkál. A vállalások teljesítése csak bővülő munkaerőpiacon lehetséges. Ezen a ponton hadd térjek vissza még egy kérdés erejéig a már hivatkozott cikkre. Azt mondta Ön 1995 végén, idézem: „akkor lesz több munkahely, ha a növekedés eléri a három és fél, négy százalékot”. Hát, pestiesen szólva, ez bejött. De a foglakoztatás területén változatlanul sok a tennivaló, így van. Az évtized közepén a magyarországi foglalkoztatás még éppen elviselhető, de alacsony szinten stabilizálódott, majd a gazdasági növekedésnek köszönhetően - ami 1997-ben valóban 4 százalék körüli volt - végre javulni kezdett. Tulajdonképpen úgy, ahogy 1995-ben a szakemberek mondták, és én is bizakodtam. De nem automatikusan indult el a kedvező változás, jelentős erőfeszítéseket tettünk, nem a segélyezést bővítettük. (Folytatás az 5. oldalon.) Európa versenyképessége a tét Munkaügyi miniszterek Budapesten Európa munkaerőpiacainak modernizálása címmel nemzetközi konferenciát rendeztek március végén Budapesten az Európai Unió tagországai és a társult országok munkaügyi minisztereinek részvételével. Közvetlenül a csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt a tanácskozás felhívta a figyelmet azokra a nagy kihívásokra, amelyek a foglalkoztatás, a munkanélküliség és az esélyegyenlőség területén jelentkeznek a kontinens minden táján. Magyar részről megtisztelő volt, hogy az EU munkaügyi miniszterei első ízben tartották összejövetelüket egy nem tagország fővárosában. A konferencia résztvevői kerülték az üres formalitásokat, tárgyszerűen szóltak Európa gazdasági versenyképességét és szociális helyzetét érintő kérdésekről. Az állástalanok foglalkoztathatóságáról, a kisvállalkozások támogatásáról, a munkaerőpiac rugalmasságáról és a különböző társadalmi csoportok esélyegyenlőségéről nagyon figyelemre méltó megállapítások hangoztak el a kétnapos ülésen, ahova meghívást kaptak a hazai munkaadók és munkavállalók képviselői is. Segély helyett esélyt A külföldi vendégeket Horn Gyula miniszterelnök köszöntötte és Kiss Péter munkaügyi miniszter tájékoztatta a hazai munkaerőpiac helyzetéről. A miniszterelnök nem hallgatta el azokat az aggodalmakat és félelmeket, amelyek az EU bővítésével járó esetleges munkaerő-vándorlással, a munkahelyek áthelyezésével kapcsolatban Európa mindkét részén kialakultak. Bejelentette, hogy Magyarország felké(Folytatás a 3. oldalon.) Erdősítés közmunkával Tizenkétezer főt foglalkoztatnak az idén közmunkán, túlnyomóan olyan munkavállalókat, akiknek tartósan - egy éven túl - már nem volt állásuk. Mint Baksai Zoltántól, a Közmunkatanács Hivatalának helyettes vezetőjétől megtudtuk, az ország szinte valamennyi megyéjében indulnak közmunkaprogramok, elsősorban a foglalkoztatási szempontból hátrányos településeken. A beérkezett anyagok alapján 59 sikeres pályázónak mintegy négymilliárd forint támogatást ítélt meg a Közmunkatanács az idei évre. A 30 általános közmunkaprogramra elosztott 2,52 milliárd forint 35 százalékát Szabolcs-Szatmár, 17 százalékát Borsod-Abaúj-Zemplén, közel 15 százalékát pedig Hajdú-Bihar megyei pályázók kapták. Célcsoportok szerint legtöbbet (44 százalék) ár- és belvízvédelemre, szociális feladatok ellátására (22 százalék) és környezetvédelemre (17 százalék) fordítnak, emellett a közúthálózat fejlesztésére, középületek felújítására és vállalkozói övezetek kialakítására biztosítanak forrást. A központi támogatás mellett a pályázók közel 600 millió forint saját erővel járulnak hozzá a programok megvalósításához. Márciusban elkezdték Berényi Gyula szakfőtanácsos elmondta: A kormányhatározattal elindított erdősítési közmunkaprogram keretében 29 pályázót támogat a Közmunkatanács. Március második felében a legtöbb helyen elkezdték a munkát. Az új közmunkáról kedvezőek az első visszajelzések, a munkaügyi kirendeltségek és az integrátorok is pozitívan értékelik a foglalkoztatottak jó hozzáállását. Bizonyos szakmai félelmeket is cáfolva, a korábban állástalan emberek jó munkát végeznek - jelezték Abádszalókról és Barcsról is. Pápán, az Agroprodukt Rt.-nél a vártnál jóval magasabb arányban vállaltak munkát roma munkanélküliek. A térség munkaerőpiaci kereseti lehetőségeihez igazított béreket helyenként viszont keveslik. Szolnokon többet szeretnének kapni a Közmunkatanács által jóváhagyott havi 24 ezer forintnál. Az erdősítési közmunkaprogram „terebélyesedését” mutatja, hogy méhészek is érdeklődnek, hogyan telepíthetnének „mézelő fákat” a program keretében. Berényi Gyula tapasztalatai szerint az erdészeti szakmai fórumok nagy érdeklődéssel kísérik a programot. Felhívja ugyanakkor a figyelmét mindazoknak, akik az elkövetkező években pályázni kívánnak, hogy időben kezdjék meg a talajvizsgálatokat, az előkészítést a kiszemelt területeken. A szakfőtanácsos szívesen szolgál további felvilágosítással a (36-1) 332-0906 telefonszámon. Horváth L.