Munkás, 1898 (1. évfolyam, 1-31. szám)
1898-09-11 / 16. szám
I. évfolyam. Pécs, 1898. szeptember hó 11-én. Világ összes proletárjai egyesüljetek! Marx. A munkásság azon szikla, melyen a jövő temploma épül! Lassale. Sajoczi áldemokrata társadalmi és köasír labdasági hetilap* 16. szám. Megjelenik minden vasárnapon, s ipari, munkások küzlfilljl. Szerkesztőség és kiadóhivatal: lé 1 Stixentea5jai.S .« : __—— Puturlantcza 66. szám. Egész évre 4 korona, félévre 2 kor., 1 Felelős szerkesztő: Schmira Károly. A szerkesztővel értekezni lehet mindennap negyedévre 1 kor., egy hóra 34 fillér. _T, _ este 8 órától 10 óráig, vasárnap délelőtt Egyes számára 8 fillér. Kiadótulajdonos: Vég József. 16 órakor. Jó minden munkás tehetsége szerint támogassa a pártot ! Béke! Korunk fejlődése gondolkozóvá tette a népet, amely beláthatatlan sorokban vonul fel a harczra, hogy egy egészséges, igaz társadalmat alapítson. Nem hallatszik a dob és kürtjei, mely sorakozásra hívja fel a tömeget; nem toborzanak hamis jeligék alatt s mégis a csapat, mely eddig kicsiny volt, nagy sereggé vált s éles, de nem gyilkoló fegyverével már a győzelem kapuját éri el. A kiváltságos osztály balhiedelme, hogy a szocziáldemokráczia nem harczképes, nem bizonyult igaznak, és ez rettenti meg őket, mert hova lesznek ők, ha hatalmukat elveszítik. — Egyszerű s hasznos polgárai a társadalomnak nem akarnak lenni, mert csak a parancsoláshoz vannak szokva és a henyélésben érzik magukat jól. De ép korunk nagy kérdése oda tereli őket, hogy ha hatalmukat, amelylyel az emberiség millióit folytonos kínzásban, éhségben és jogtalanságban tartják,fenn akarják továbbra is tartani, gyógyítani kell azon kérdéseket, amelyet e társadalom halálos nyögése eléje állít. Mert bármint takargatják e társadalom gaz-növéseit, oda lyukad ki a dolog, hogy a szociális kérdést holmi badarsággal el nem lehet némitani s meg népi fékezhetik. Szembetűnő az, hogy a felső tízezrek s azok csatlósaiban alig találunk egy egyént, ki férfiasan odaállana s nyíltan kimondaná a hatalmi osztálynak, hogy elég volt már abból a sok kicsépelt szószátyárkodásból, lépjetek már egyszer a cselekvés terére, mert vagy előbb vagy utóbb a társadalmi átmenetnek szabad utat kel engedni. És ez a gondolatszabadság, a szólásszabadság és a cselekvés szabadság, mert ezek ma messze száguldó fogalmak, mert a gondolatszabadság megszűnt ma, megszűnt akkor, midőn egy jobb társadalomért küzdő férfiú gondolatait erőszakos hatalmukkal meglopják s elitélik. A szólásszabadság megszűnt, mert a gyűlési szónok mögé a hatalom bérenczei állanak utmutatáskép, hogy azt szabad csak mondani, mi nekik tetszik. A cselekvésszabadság meg annyira meg van nyirbálva, hogy egyes küzdő férfiak minden léptétnyomát, kézmozdulatát szemmel kisérik s legnemesebb cselekedet börtönbüntetéssel sújtják. Pedig minden erőlködésük hiába, mert a legnagyobb üldöztetések daczára a szocziáldemokráczia tábora rohamosan növekszik, amely elsöpréssel fenyegeti a jelenlegi kizsákmányoló rendszert. De a gondolkodás a hatalmasok részéről így marad legalább egy időre; összerettennek, fűhozóhoz kapkodnak s várják a Messiást, aki őket a sülyedéstől megmenti. S az ég megnyílik és olajfaággal kezében megjelen a megminta, előad egy nagy kérdést, mely számításuk szerint egy időre a rendes kerékvágásba tereli a társadalmat. Csakhogy azonban jó megfigyelés után arra jövünk rá, hogy ezen új előállított kérdésnek az a csodálatos jelentősége van, hogy a végén kezdik s igy az egész nem más, mint egy nagy hűhó, hogy tenni kell valamit, de azért semmi JV munkások ! Elvtársak! Olvassátok és terjesszétek a pártlapokat!