Munkás, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-01 / 1. szám

minden embernek tisztességes és biztos megélhetése legyen. Az összes iskolákat pedig mindazok számára meg kell nyitni és hozzáférhetővé tenni, kik annak lá­togatására képességgel bírnak. S biztosítunk mindenkit, hogy meg fog szűnni az elégedetlenség........ Rendőrség arczátlansága. A pécsi rendőrségnek több­­bőr van az arczán mint a­meny­nyit az ész és tapintat megkíván és e bőrökkel követi el azon törvénytelen ostobaságokat is, a­melyet e héten kedden este 6 - 7 óra közt a pék­szállóban elkövettek, jól tudjuk, hogy Pécs városá­nak a közbiztonsága épp nem a legjobb s e járványos időkben, midőn a tífusz dühöng egyébb tennivalója is volna, mint egyes ember sugallatára vagy 30 tisztességes polgárt elfogni s négy utczán végig a rendőrség dicsőségére kísérni. Nap­ról-napra hallunk híreket, hogy a rendőrség legényei razzia czim alatt összefogdos nyugvó helylyel nem biró szegény embereket s igazoláskép befogják 24 órára vagy 8 napra s akkor szélnek eresztik őket. De azon a brutális módszeren, a melylyel nálunk óhajtja a közbiztonságot biztosítani, mindenki megbotránko­­zik. A pékmunkások szállóját, a mely a Láncz-utczában van, naponta felkeresik a pékek szabad idejükben, hogy ott munkájok elvégezte után egy pohár bor mellett szórakozzanak, s ott nemcsak az átutazó péksegédeknek van otthonuk, hanem különbség nélkül a mesterek­nek és segédeknek is. A munka­adó oda megy a munkásért s a munkanélküli ott vár a munkaadóra. S­ ha szükség van rá, akár éjféltájban rendelkezésére áll a munkaadónak. A mi rendőrségünk ezt felfogni nem képes. Szerintük egy szállóban csakis munkake­rülők vannak, kiket tolonczkocsira kell tenni s illetőségi helyükre tolonczolni, s nem bírja a különbséget magának megalkotni a pék szálló, jó pásztor és három csillag között. Szerintük ez egy sab­lonon van. Dehogy is, óriási különbség van e három szálló közt. De ezt megbírálni a rendőrségünk nem képes, s így egy ütésre végez mindegyikkel. Szolgáljanak a tények a Láncz­ utczában levő pék­szállóban kedden este 6 — 7 óra közt Selényi rendőrbiztos 4 rendőrrel min­den alapos ok nélkül razziát tartott, mely alkalommal vagy 30 pol­gárt fosztott meg személyes szabadságától s úgy csoportosan kísér­ték őket végig Láncz, Országút, Haltér és Irgalmas­ utczán e 30 elfogott egyén közt több önálló pék­mester — de egytől-egyig olyan egyének, kik már ott a helyszínen igazolták, hogy önálló lakással birnak, munkában állnak egyes pék­mestereknél 4—5 év óta, s alig volt 3—4 olyan segéd, ki nem állott munkába, de ren­des lakással bírnak itt helyben. Most már nem tudjuk minek nevezzük Selényi úr tapintatlan eljárását, hacsak magasabb parancsra nem-e kellett nekik eljárni, szolgálatkészségből azon egyénnek, ki az egésznek a főrendezője volt. Vagy pedig nem ismeri azon eljárásokat, a­melyet ily esetek­ben tenni kell. Megálljunk csak, rájöttünk az igazra, miért kellett igy tenni. Hisz csak munkásokról van a szó, kikkel szemben az illedelmesség az, csoportba fogni őket s mint egy csordát hajtani a legelőre s ha egyik-másik munkás nem találja kellemesnek ezen sétát, nagy hősiességgel kardot rántani, mintha csak a bunkós bot volna s a csordába levő marhákat félelemlitenének, mellének a kardot sze­gezni. Ez a mi rendőrségünk észtapintata és erélye, ezek azon sza­bályok, a melylyel nálunk a munkásokkal szembe eljárnak — csak hogy itt Selényi úr nagyot botlott, mert nem csak munkásokkal ha­nem munkaadókkal szemben is követte el ezen túlkapást, a­melynek alkamasint folytatatása is lesz a Nepomuk­ utczai palotában. De nem Selényi úr a vétkes az egészben, hanem Götz pék­mester úr, kinek czimtáblája ott díszeleg az országúton az Engel gyár átellenében. Ezen Götz névre hallgató úri ember (legalább hasa után az) a pékmesterek tövise, ugyan ő sem szorgalma vagy­­ ügyessége által jutott ahhoz, hogy mester legyen, hanem a­mint a háza elől a verebek csiripelnek. . ... . után. Ennek a zománczo­­zott úri embernek különös fogalmai vannak az ipartörvényről, mert ő helyesnek találja azt, hogy este fölfogadja a segédet, reggel el­­bocsájtja, vagyis mindennap felfogad s úgyszintén elbocsájt mun­kást. Ezen eljárás mellett nem csodálhatjuk, hogy a segédek Götz urnái nem óhajtanak munkába állni, így történik meg számtalanszor hogy a pékmester ur segéd nélkül marad. így történt kedden is Götz urnak kellett volna munkás, el is küldött a szállóba, hogy jöjjön egy onnan. Csakhogy a szobá­ban levők egytől-egyik megjelölték már Götz ur kenyérsütödéjének izét, s nem mentek, vagyis szótlanul azt szenték vissza: Maradj te magadnak, mást ne tarts bolondnakt. De Götz úr ezt nem hagyta annyiban. Először felfújta magát mint egy pulyka, s haragjában elküldte szolgáját a rendőrségre azon parancscsal, hogy az egész pék­szállót kisérjék a rendőrségre, mert azok mind naplopók, nem akarnak dolgozni. És ez elég ok volt Selényi úrnak, hogy megfosszon 30 tiszteséges munkást és iparost szabadságától egy bosszúálló ember feljelentése folytán, kiket 4 utczán kisértek végig. Szast Gusztáv, Sail János, Kormos Ferencz, Kisárcz Milán. Ezen arczátlanságra megjegyzésünk az, hogy kérjük Selényi biztos urat, hogy kövessen el naponként 10-szer ilyen botlásokat, s mi hálából megválasztjuk disz-agitátornak. Mi eddig nem bírtuk szervezni a pékmunkásokat meg a kisiparosokat, de ő megtette a táborunkat 200 munkással szaporította. Bravo Selényi úr, ön meg­érdemli a tapsot. Munkások ! Lebegjen ezen eset szemeitek előtt. Egyelőre csak annyit teszünk Götz pékmesterrel, hogy sem üzletében, sem pedig oly helyen, hol tudjátok, hogy az ő süteményei vannak, ne vásároljatok ! Götz ezt megérdemli, s ezt tenni kötelesek vagyunk. A pékmunkások és kisiparosok érdekében tehát jelszavunk : Le a Götz sütödéjével!! Hogy hova szállít kenyeret és süteményt, az idő rövid­sége folytán még nem tudjuk. Jövő számunkban hozzuk. „M u n k­á s !” HÚS A hétről. — Boldog új évet! Itt az újév s a mint látszik, nem igen akar boldognak mutatkozni. A sok munkanélküli legfeljebb avval vigasztal­hatja magát, hogy egy évet ismét szerencsésen keresztül koplak­ s különben a munkában le­vők is teljes joggal énekelhetik : „Megbün­­hődte már e nép a múltat s jövendőt“. Vigasz­taljuk magunkat azzal, hogy tavaszszal meg­indulnak az építkezések s lesz bőven munka, így többek közt el­kezdik építeni a városhá­zát, a vasúti állomást s a villamos vasutat is. Csak az a bökkenő, hogy nem tudjuk, melyik tavaszszal. Mert például a színházat is már ezelőtt 30 évvel kezdték el építeni, s csak most fejezték be , a vasúti állomást is már építik vagy 10 éve­s papíron s mire valóban felépül, lesz belőle egy bakter­ház. Hátra van még a villamos vasút, ez is már a valósulás stádiu­mába lép, csak még azt a kérdést kell eldön­teni, hogy hová rakják a síneket: a házak ké­ményeire-e, avagy pedig a telefon­hálózatra. 5

Next