Munkás, 1900 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1900-01-07 / 1. szám
„Markas“ általános titkos választási jog törvénybe iktatva nincs ! Társadalmi szemle. — Itt a tél! Hogy itt van, azt nagyon jól érezzük, de ki tehet róla, ha már így van, nyugodjunk meg sorsunkban. A gazdagokra ilyenkor a szórakozások ezerféle faja vár, korcsolya, bál, színház stb., míg a szegény megdermedve didereg, vaczkában átkozva a pillanatot, melyben meglátta a napvilágot. Hogy mi a tél a szegény emberre nézve, azt úgy hiszszük, nem kell bővebben magyaráznunk, hisz érezzük súlyát mindannyian. A gazdagok azonban gondolnak az elhagyatottakra is! Lám nyakra-főre rendeznek jótékonyczélu tánczvigalmakat s ott agyontánczolják magukat a szegények miatt. Hát nem elég ez, kell még több is ennél?! De mi hálátlanok vagyunk szörnyen, alamizsnát nyújtanak s mi az egészet akarjuk egyszerre! ■ Elégedjünk meg a morzsával, amit nagy kegyesen odadobnak verejtékes munkánkért s keressünk vigasztalást a mennyországban. Ugyan a túlvilágot szívesen átengedjük azoknak, a kik azt oly szépen festik le előttünk s a helyett jobb szeretnénk, ha itt a földön boldogulnánk. Az ünnepek alatt a jámbor életű lelkiatyák egyre mennyországgal édesgették hallgatóikat, elmondták, hogy mily jó a szegényeknek, mert azok mind oda jutnak, de tudja a jó ég, mint lehet az, hogy egyetlen egy lelkiatya sem akar szegény lenni, nem akar pályázni a túlvilági boldogságra. — Rendőrök oktatása. Január 1-ével életbe lépett az új bűnvádi eljárás, melyben a rendőrségnek igen nagy szerepe van. Hogy tehát tudják magukat mihez tartani a derék Buczkók, előadást tartanak részükre, melyben kioktatják őket arra, hogy mit kellene tudniok. A múlt héten volt az első ilyen fajta oktatás a városházán, melyen azegész rendőrség megjelent kezdve a dobostól egész az őrmesterig. Az oktató magyarázta a rendőröknek, hogy milyen nagy feladat vár most reájuk, az ő kezükbe van letéve a czibilek élete és halála s hogy igyekezzenek oda hatni, hogy minél jobban megfelelhessenek feladatuknak stb. De mivel a példa a legjobb tanító, tehát az egyik Bernát urat megkérdezte az oktató, hogy mit tenne akkor, ha valakit betörésen érne. Az ész, erély és tapintat érdemkeresztes vitéze erre odabökte, hogy először megkérdezné tőle, vájjon van-e iparengedélye s ha ez nem volna, akkor megkérdezné a nacsságos főkapitány úrtól, hogy hát már most m mst csináljon, mert ő neki megáll az esze. — A rendőrség, hogy a nyomozásokat minél sikeresebben eszközölhesse, pályázatot hirdet azokra a bizonyos botokra, melyekkel majd a tettesek nyomát üti. — A munkás sorsa. Múlt pénteken szerencsétlenség történt a somogyi kőszénbányában. Két munkás, név szerint Helmli Boldizsár és Rumbach József robbantással voltak elfoglalva. Egész nap baj nélkül dolgoztak, minden fennakadás nélkül, délután 4—5 között azonban a lég meggyuladt és mindkettőjük ruháját lángba borította. Életveszélyes sérüléseket szenvedtek. Helmlinek neje és három gyermeke van, kik keservesen siratják kenyérkeresőjüket, ki ha meg is gyógyul, de azért nyomorék marad egész életén át. Ilyen a munkás sorsa. Küzd, fárad s végre koldusbot a jutalma. — A párisi világkiállításon kiállítják az összes egyletek alapszabályait s igy a pécsi egyletek is felkérettek rendőrfőkapitányunk által alapszabályaik beszolgáltatására. Reméljük főkapitányunk mindegyik alapszabály mellé fűz valami kisérő levelet, hogy mennyire és mi okból zaklatta őket Bánffy „dicsteljes” uralma alatt. Bérczes volt főpandúr lesz majd a kiállítás ezen osztályában a kalauz, ő legjobban tudja elmondani, hány egyletet oszlatott fel törvénytelenül csak úgy úri passzióból, mivel azok véletlenül munkásegyletek voltak s nem park-klubbok. — Ismét a csendőrök. Még a múlt nyáron történt, hogy a nagyváradi törvényszék Kohn és társait lopásért összesen 98 évi börtönre ítélte. A Curia azonban feloldta ezen ítéletet, mert beigazolást nyert a vádlottak azon állítása, hogy a csendőrök kínzásokkal kényszerítették őket a terhelő vallomásokra, ennek folytán a vádlottak szabad lábra helyeztettek s tűnődhetnek azon, vájjon mi lesz a kakastollas vitézekkel, kik őket igy megnyomorították. — A tüdővész. A berlini betegsegélyző pénztárak által kiadott statisztika szerint a tüdővész, mint halálok 150,000 biztosított tagnak 52-6 százalékát teszi és pedig: kőmives 35, ács 41, nyomdászok és nyereggyártók 47, aranymivesek, rézöntők és kereskedősegédek 50, esztergályosok 54, paszományos 60, könyvkötők 64, kárpitosok 65, és aranyosok 85 százaléka tüdővészben hal el. — Legyen világosság! A XX. század kezdetén azon figyelmeztetést intézzük a városi hatósághoz, hogy gondoskodjék arról, mikénta kálváriás lejárónál égjen a lámpa, mert még lámpavilágítás mellett is könnyen baj érheti az arra járókelőket, hát még sötétségben.Vagy talán, mert arra csak szegény emberek laknak, nem is érdemes ott lámpát gyújtani ? Vagy tessék a holdra ráparancsolni, hogy teljesítse szerződésbeli kötelességét. Száz szónak is egy a vége: Legyen világosság ! — Újévi üdvözlet. Hétfőn, január 1-én a városi tisztikar élén Czáger Mátyás sz. kir. fertőtlenítő intézeti felügyelővel, tisztelgett polgármesterünknél, ki meleg szavakkal köszönte meg a szerencsekivánatokat s biztosította jelenlevőket, hogy mindent megtesz szívesen érettük, ha ő nem, hát akkor a katonaság megteszi azt helyette. Ugyanakkor a szab. kir. erélyes rendőrség Kónyi József detaitiv-főnök vezetése alatt betoppant a főkapitány szobájába, ki a tőle kitölthető nyájassággal kezet szorított a bemutatott urakkal , s ezzel véget ért a legeslegfelsőbb audientia. s o