Munkás, 1900 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1900-01-07 / 1. szám

„M­a­r­kas“ ál­talános titkos választási jog törvénybe iktatva nincs ! Társadalmi szemle. — Itt a tél! Hogy itt van, azt nagyon jól érez­zük, de ki tehet róla, ha már így van, nyugodjunk meg sorsunkban. A gazdagokra ilyenkor a szórakozá­sok ezerféle faja vár, korcsolya, bál, színház stb., míg a szegény megdermedve didereg, vaczkában átkozva a pillanatot, melyben meglátta a napvilágot. Hogy mi a tél a szegény emberre nézve, azt úgy hiszszük, nem kell bővebben magyaráznunk, hisz érezzük súlyát mindannyian. A gazdagok azonban gondolnak az­­ elhagyatottakra is! Lám nyakra-főre rendeznek jótékony­­czélu tánczvigalmakat s ott agyontánczolják magukat a szegények miatt. Hát nem elég ez, kell még több is­­ ennél?! De mi hálátlanok vagyunk szörnyen, alamizs­­­­nát nyújtanak s mi az egészet akarjuk egyszerre! ■ Elégedjünk­ meg a morzsával, amit nagy kegyesen odadobnak verejtékes munkánkért s keressünk vigasz­talást a mennyországban. Ugyan a túlvilágot szívesen átengedjük azoknak, a kik azt oly­­ szépen festik le előttünk s a helyett jobb szeretnénk, ha itt a földön boldogulnánk. Az ünnepek alatt a jámbor életű lelki­atyák egyre mennyországgal édesgették hallgatóikat, elmondták, hogy mily jó a szegényeknek, mert azok mind oda jutnak, de tudja a jó ég, mint lehet az, hogy egyetlen egy lelkiatya sem akar szegény lenni, nem­­ akar pályázni a túl­világi boldogságra. — Rendőrök oktatása. Január 1-ével életbe lé­pett az új bűnvádi eljárás, melyben a rendőrségnek igen nagy szerepe van. Hogy tehát tudják magukat mihez tartani a derék Buczkók, előadást tartanak ré­szükre, melyben kioktatják őket arra, hogy mit kellene tudniok. A múlt héten volt az első ilyen fajta oktatás a városházán, melyen az­­egész rendőrség megjelent kezdve a dobostól egész az őrmesterig. Az oktató magyarázta a rendőröknek, hogy milyen nagy feladat vár most reájuk, az ő kezükbe van letéve a czibilek élete és halála s hogy igyekezzenek oda hatni, hogy minél jobban megfelelhessenek feladatuknak stb. De mivel a példa a legjobb tanító, tehát az egyik Bernát urat megkérdezte az oktató, hogy mit tenne akkor, ha valakit betörésen érne. Az ész, erély és tapintat érdem­keresztes vitéze erre oda­bökte, hogy először megkér­dezné tőle, vájjon van-e iparengedélye s ha ez nem volna, akkor megkérdezné a nacsságos főkapitány úr­tól, hogy hát már most m mst csináljon, mert ő neki megáll az esze. — A rendőrség, hogy a nyomozáso­kat minél sikeresebben eszközölhesse, pályázatot hir­det azokra a bizonyos botokra, melyekkel majd a tettesek nyomát üti. — A munkás sorsa. Múlt pénteken szerencsét­­­­lenség történt a somogyi kőszénbányában. Két mun­kás, név szerint Helmli Boldizsár és Rumbach József robbantással voltak elfoglalva. Egész nap baj nélkül dolgoztak, minden fennakadás nélkül, délután 4—5 között azonban a lég meggyuladt és mindkettőjük ruháját lángba borította. Életveszélyes sérüléseket szenvedtek. Helmlinek neje és három gyermeke van, kik keservesen siratják kenyérkeresőjüket, ki ha meg is gyógyul, de azért nyomorék marad egész életén át. Ilyen a munkás sorsa. Küzd, fárad s végre koldusbot a jutalma. — A párisi világkiállításon kiállítják az összes egyletek alapszabályait s igy a pécsi egyletek is fel­kérettek rendőrfőkapitányunk által­ alapszabályaik be­szolgáltatására. Reméljük főkapitányunk mindegyik alapszabály mellé fűz valami kisérő levelet, hogy mennyire és mi okból zaklatta őket Bánffy „dicsteljes” uralma alatt. Bérczes volt főpandúr lesz majd a kiállí­tás ezen osztályában a kalauz, ő legjobban tudja el­mondani, hány egyletet oszlatott fel törvénytelenül csak úgy úri passzióból, mivel azok véletlenül munkás­­egyletek voltak s nem park-klubbok. — Ismét a csendőrök. Még a múlt nyáron tör­tént, hogy a nagyváradi törvényszék Kohn és társait lopásért összesen 98 évi börtönre ítélte. A Curia azonban feloldta ezen ítéletet, mert beigazolást nyert a vádlottak azon állítása, hogy a csendőrök kínzások­kal kényszerítették őket a terhelő vallomásokra, ennek folytán a vádlottak szabad lábra helyeztettek s tűnőd­hetnek azon, vájjon mi lesz a kakastollas vitézekkel, kik őket igy megnyomorították. — A tüdővész. A berlini betegsegélyző pénztárak által kiadott statisztika szerint a tüdővész, mint halál­ok 150,000 biztosított tagnak 52-6 százalékát teszi és pedig: kőmives 35, ács 41, nyomdászok és nyereg­­gyártók 47, aranymivesek­, rézöntők és kereskedősegédek 50, esztergályosok 54, paszományos 60, könyvkötők 64, kárpitosok 65, és aranyosok 85 százaléka tüdő­vészben hal el. — Legyen világosság! A XX. század kezdetén­­ azon figyelmeztetést intézzük a városi hatósághoz,­­ hogy gondoskodjék arról, miként­­a kálváriás lejárónál égjen a lámpa, mert még lámpavilágítás mellett is könnyen baj érheti az arra járó­kelőket, hát még sötétségben.Vagy talán, mert arra csak szegény emberek laknak, nem is érdemes ott lámpát gyújtani ? Vagy tessék a holdra ráparancsolni, hogy teljesítse szerző­désbeli kötelességét. Száz szónak is egy a vége: Legyen világosság ! — Újévi üdvözlet. Hétfőn, január 1-én a városi tisztikar élén Czáger Mátyás sz. kir. fertőtlenítő in­tézeti felügyelővel, tisztelgett polgármesterünknél, ki meleg szavakkal köszönte meg a szerencsekivánatokat s biztosította jelenlevőket, hogy mindent megtesz szívesen érettük, ha ő nem, hát akkor a katonaság megteszi azt helyette. Ugyanakkor a szab. kir. erélyes rendőrség Kónyi József detaitiv-főnök vezetése alatt betoppant a főkapitány szobájába, ki a tőle kitöl­t­hető nyájassággal kezet szorított a bemutatott urakkal , s ezzel véget ért a leges­legfelsőbb audientia. s­ o

Next