Munkás, 1902 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-05 / 1. szám
.Munkás a biztosításról, amely a munkásoknak megfelel és a biztosítást vegye az állam a kezébe. Elfogadásra ajánlja ezt a határozati javaslatot. (Folytatása a jövő számban.) általános titkos választási jog törvénybe iktatva nincs ! Társadalmi szemle. — Nincs munka! A kapitális termelési rendszernek ismét vannak áldozatai, ismét sok családfentartó fosztatott meg keresetétől, kenyerétől és ez napról-napra így megy. Deczember 28-án az aradi vagyongyárból 250 munkást bocsájtottak el a munkából, 250 család dobatott oda a tél, a nyomor martalékául, azon kijelentés mellett, hogy „nincs munka!“ S amint hírlik, e hó 4-én, azaz tegnap este ismét 250 munkást léptettek ki a gyárból, tehát 500 munkáscsalád néz elő a nyomornak. Az aradi vagyongyárban 1500 munkás volt foglalkoztatva, akik közül mindössze most ezeren maradtak munkában, s mint a jelek mutatják, február 15-ike után újra több száz munkást fognak elbocsájtani, mivel a gyár február 15-ig bevégzi a megrendelt munkát. De hát lehet-e ez másként az olyan rendszer mellett, mely magántermelésen, profit hajhászaton alapszik? — Nem. Hanem azért mégis azt mondják a könyökig dúskálódók, hogy a mai rendszer istenies, kifogástalan. Igen az, de csakis azok részéről, akik a népnyomorra alapítják meggazdagodtatásukat. És mi történik majd az elbocsájtott 500 munkással, azok családaival ? Vagy talán a kereskedelemügyi miniszter evégett is kérdést fog intézni a kereskedelmi és iparkamarákhoz, hogy a kivándorlásnak mik az okai és hogy azok felderítésében járjon kézre? . . — Jönnek a feketék. Mint valamely rémhír futotta be az országot most, amint tudomásra jutott, hogy a Belgiumból, Franczia- és Spanyolországból kiakolbólitott jezsuiták közül egyelőre nyolcvanan Zágrábba jönnek, ahol már a számukra építik is a sötétség fészkét és iskolát, melyben a butaságot akarják beleverni a tanuló ifjúság fejébe. Lévén arról szó, hogy a jezsuiták a zágrábi katholikus gimnáziumot átveszik és az iskolát a szellemi sötétség tanyájává avatják. Tehát egyelőre nyolcvanan jönnek, minek az a jele, hogy a zöm még hátra van, mely nemcsak Horvátországot, Slavoniát, de Magyarországot is el fogja árasztani. A fekete sereg azt kiabálja folytonosan, hogy a külföldről bevándorolni akarókat nem kell megengedni, miszerint Magyarországba jöjjenek és az országban levő külföldi munkásokat, akik a felvilágosultságot, a szocziáldemokrata eszméket magukénak vallják és azt nyilvánosan hangoztatják, toloncz-kocsiba kell ültetni és megtisztíttatni tőlük az országot, holott munkájukkal és az igazság vallásával a társadalomnak hasznos tagjai. Miért nem kiálltják ezt a jezsuitákra, ezekre a népen élősködő fekekete csuhásokra, akik amellett, hogy herék módjára élősködnek a népen, még butítják is? És a kormány? . . A hasznot hajtó, munkájával a társadalomnak javát előmozdító nép kénytelen az országból kivándorolni, mert a megélhetési tértől megfosztják, a jezsuitákat, ezt a here fajt pedig beengedik, hogy a nép elől azt is elszedjék, amit mások a népnek koldus-alamizsnára emlékeztető bér gyanánt meghagynak. Mi ez? . . Vagy talán minden áron meg akarják teremteni azokat az állapotokat, melyekben 1788 és 1789-ben Francziaország sínylett ? Nem jó az ébredő félben levő oroszlánt ingerelni, mert ha féket veszt — — — — — — — — Szentek életéből. Már megint Spanyolországból fujdogál a szél, hozván olyan hírt, mely a spanyolországi szentek életéről fütyörész. A villarói ferenczrendi kolostorból egy apáca szökött meg, nem akart a papi fundamentumon nyugvó kolostornak lakója lenni, azt hozván fel okul, hogy öt évi ott tartózkodása alatt a legkegyetlenebb bánásmódban részesítették. Ugyancsak czifra állapotoknak kell ott lenni, ahol már az apáczák sem bírják ki. Pedig a papok úgy állítják, hogy a kolostori élet — „szent élet“. „Hogyne“, mikor csupa „szentektől“ vannak körülvéve. — Hát a papok micsodák ? . . . — Megérdemli a kenyerét? Olyan vállalkozók, melyek csekély műveltség fölött rendelkeznek és ember iránti érzetükből kivetkőztek, minden ambícziójuk oda irányul, — ha mindjárt piszok és embervér árán is — hogy mennél nagyobb vagyonra tehessenek szert, ami nekik tekintélyt és befolyást biztosít a társadalomban. Ennélkül — az ő erkölcsi felfogásuk szerint — párja az ember. Csakhogy mielőtt ily társadalmi pozíczióra szert tehetnének, elsőbben is oly magafajtájú egyénekre van szükségük, akikneketnikai és lelkiismeret tekintete azonos a bárczásnőkével. Ily egyének pedig még arra is képesek, hogy gazdáik előtt „tekintélyüket“ fentarthassák és emeljék, miszerint embertársaikat letiporják. Minden országban, ahol a népek nem törődnek a közérdekkel, a közszabadsággal és az emberi jogokkal, ott erőszak, korrupczió és a lakájsereg uralkodik legjobban. Ennek hű képét bemutatta az 1901. deczember hó 25, 26 és 27. napján a Budapesten az új városház közgyűlési termében tartott országos szakszervezeti kongresszuson a megtörtént eset. Ha az ott levők közül bárki megfigyelést tett, oly lélektani momentumok birtokába juthatott, mely kellő világítást nyújt az állam szolgálatában levő közegeknek benső életéről. Míg a két előző napon a kirendelt hatósági tisztviselőkön meglátszott a közszabadság érzetének tudata, a harmadik napon jelenlevő hatósági közeg az ottani önkényes eljárásával bemutatta az állam képét. Hiába hivatkozott az előadó elvtárs: „ha kimondott szavában büntetendő cselekményt lát a hatóság kiküldöttje, tessék a bíróság elé állítani.“ Az mindegy volt előtte, nem tudta megállani, hogy kenyéradójának a saját eljárásával ne hízelegjen, pláne akkor mutatta be magát a legjobban, amikor Budapestről kiutasított olasz képviselő elvtársunk ügyét fel akarták az elvtársak említeni a kongresszuson. Csak egy karrikatúra rajzoló hibázott, hogy e lefolyt jelenetet valamely életlap és az utókor számára megörökítse. Hadd látná a jövő generáczió, hogy a közszabadság rovására mily dicső alakok szolgálják az államot. Talán az ily „erélyességnek“ és tudásnak köszönheti e hatósági közeg, hogy az uniformis gallérjára varrathatta az ezüstös parolint. No de találunk nálunk is ilyesmit. Nem egyszer történt meg, hogy népgyűlésen a kiküldött hatósági közeg a szónokok beszédjeit félbeszakította. Csak aztán négyszemközt mondotta, hogy ezt azért teszi, mert másként nem juthat „feljebb.“ Hja, ha másként nem, hát a közszabadság önkényes tiprásával érdemlik ki a kenyeret és az előmenetelt gazdájuktól. Bizony, az ily emberek arczárói a közérdek és emberi jogok 52.