Munkás, 1903 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-04 / 1. szám

. Munkás ellenségként közeledni, a mely elnyomni és kizsákmá­nyolni akar; nem mint képviselője egy idegen hitnek, melyet a másikra ráerőszakolni akar, hanem mint jó­barát, aki embertársait kulturem­berekké akarja nevelni. Az uj társadalom kolonizácziói új országokban és földrészeken, pl. Afrikában, épen úgy különbözni fog­nak lényegükben és eszközeikben a jelen társada­loméitól, mint a­mennyire maga a két társadalom lényegében különbözik. Épp oly kevéssé fognak ehhez puskaport, mint ólomgolyókat, vagy pálinkát (Feier­­wasser) és bibliát használni, de békés eszközökkel kezdik majd a kulturmissziót, a­melyek a czivilizáczió apostolait nem ellenségeiknek, hanem jóakaróiknak fogják a vadak előtt feltüntetni. Értelmes kutatók tud­ják, mily eredményteljes ez az út. Ha majd a kulturnépek egy nagy föderáczióban egyesültek, akkor elérkezett már az idő, mikor a harcz kürtjei örökre elnémulnak. Az örök béke nem álom, mint azt a világ uniformisimádó emberei hiszik, vagy mással elhitetni akarják. Akkor jött meg ennek az ideje, mikor a népek igazi érdekeiket fölismerték és ezt nem a harcz és viszálykodás, országokat tönkre­tevő fegyverkezés által fogják elérni, hanem ellenkező­leg: barátságos érintkezéssel és egyetemes kulturmun­­kával. Így fognak az utolsó fegyverek, mint számos elődeik, a régiséggyű­jteményekbe vándorolni, hogy meg lehessen mutatni a jövő nemzedékeknek, mint harczoltak a múlt generácziói évezredekig, szétmar­­czangolván egymást mint vadállatok mig végül az ember legyőzte a állatot. Jövendő generácziók akkor fáradság nélkül fog­nak megvalósíthatni föladatokat, melyekről a múltban nagy szellemek sokáig gondolkoztak, azokat hosszú kutatásokkal megoldani igyekeztek, anélkül, hogy czélhoz értek volna. Egyik kultúr­eredmény a másikat fogja szülni, az emberiség mindig újabb feladatokat fog maga elé tűzni és ezek mindegyike a kultúra fejlődéséhez fog vezetni. Nem lesz addig nyugalom Magyarországon, míg az Kongresszusok. A karácsonyi ünnepek alatt két munkás-kon­gresszus tartatott Budapesten. Az egyiket a sütőmun­kások, a másikat pedig a famunkások tartották. A sütőmunkások kongresszusára, mely a József főherczeg szálloda földszinti termében tartatott meg, a fővárosi sütőmunkások küldöttein kívül 38 városból jelentek meg küldöttek. A szervező­bizottság nevében M­o­­­i­t­o­r­­­s­z Gyula üdvözölte a megjelenteket, kinek ajánlatára Tatár Dénes választatott meg a kongresszus elnökéül. Ezu­tán megválasztották a többi tisztviselőket, akik a két napon át tartó tárgyalásokon mint funkczionáriusok szerepeltek. Tatár Dénes felolvasta a kongresszusra beérkezett leveleket és sürgönyöket. A kongresszuson jelen volt Hegedűs Sándor, mint a parlamenti munkásügyi bizott­ság elnöke és dr. Diószeghy József miniszteri titkár. A szervező bizottság jelentését M­o­­­i­t­o­r­­­s­z Gyula terjesztette elő. Ismertette a szervező- és szak­lap-bizottság működését. A sütőmunkások helyzetének ecsetelésénél előadta, hogy az 1900. évben kibocsátott kérdő­ívek oly feleletekkel érkeztek vissza, melyek megdöbbentő adatokat tartalmaztak. A tanonczok 19—20 órát kénytelenek dolgozni naponta, melyet Abonyi Emil mint tanácsos is igazolt. A küldöttek jelentéseiből az tűnt ki, hogy általánosságban a sütőmunkások napi munkaideje 18 óra és mellette pihenő helyeik oly undorítók, miszerint egészségük folyton veszélyeztetve van, ami tarthatatlan állapot. A tanonczokat illetőleg pedig valósággal baromi a helyzetük. A délutáni ülésen, melyet Poór István vezetett, került sorra a napirend harmadik pontja, „az ipartör­­vény revíziója és a munkaidő reformálása“, Tatár Dénes adta elő. A következő határozati javaslatot aján­lotta elfogadásra: 1 A munkásoknak a munkaadókkal egyenlő jog biztosíttassék. 2. A munkásoknak kötele­zővé tétessék a szervezet felállítása és abba a belépés. 4 Minden három segéd után csak egy tanonczot sza­bad tartani. A munkások és munkaadók szervezete bizassék meg a munkaviszonyok megállapításával. 5. A je­len időben készülendő fővárosi sütőipari munkaadók és munkások közötti jogviszonyt szabályozó rendeletben foglalt munkásvédelmi és közegészségi intézkedések kiterjesztessenek az egész magyar korona területére. Egyhangúlag elfogadták. Molitorisz Gyula pótja­vaslatot nyújt be : mondja ki a kongresszus, hogy követeli a 8 órai munkaidő törvénybe iktatását, a 36 órai vasárnapi munkaszünetet és az állami rokkant és nyugdíjintézet sürgős felállítását. Másnap folytatták a kongresszust, melyen Tatár Dénes elnökölt. Molitorisz Gyula ismertette az or­szágos szövettség alapszabálytervezetét, melyet a kon­gresszus elfogadott és megalakítottnak jelentett ki. Sorra került a szaklap ügye. Kamka Péter ismer­tette a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényt és miniszteri rendeleteket s egyúttal határozati javaslatot nyújt be, hogy a minisztérium utasítsa alantos köze­geit és a hatóságokat a vasárnapi munkaszünetnek a törvény és rendeletek értelmében a munkaadók által való szigorú betartására. Tatár Dénes pedig a sztrájk­jogot ismertette és kimondatni kéri, hogy a sztrájkjog törvénybe iktattassék és kimondassák benne, ha a sztrájk kimondását valamely szakmához tartozó mun­kások többsége kívánja, a kisebbségnek büntetés terhe alatt követni kell a többség határozatát. Több kisebb jelentőségű indítvány letárgyalása után a sütőmunká­sok kongresszusa véget ért. A famunkások kongresszusán Pelczeder Ágos­­ton üdvözölte a megjelenteket. Korelnök lett Lay küldött Brassóból. A kongresszuson a budapesti küldötteken kí­vül 25 vidéki városból voltak jelen kiküldöttek, össze­sen 58 küldött. Elnökök lettek Klárik Ferencz és Kremmer Gyula, jegyző Stern Zoltán. A napirend első pontját Pelzéder Ágoston adta elő. Az országos szervező­­bizottság jelentése. Elmondta, hogy az országos érte­kezlet óta a famunkások helyzete semmit sem javult. A munkabérek átlaga 15 korona. 1897 óta 15 új vidéki szervezet alakult. A vidéki küldöttek jelentkeztek ezután, melyek tele vannak a legszomorubb adatokkal. Irtóztató a szervezetlen munkások száma, ami miatt jobb helyzet teremtése nehezen megy. Több helyen a mai munka­idő 16 óra. Különösen a vidéki kádároknál tűnik ki a legjobban, hogy a legnyomorultabbak az állapotok, mert a szervezkedés hatalmát nem akarják ismerni. A tanonczok szaporításával is súlyosbítják a munkások helyzetét.

Next