Munkás, 1904. június-december (7. évfolyam, 23-52. szám)

1904-06-05 / 23. szám

■íerkesztSség és kiadóhivatal: Mária-u. io. sz. Felelős szerkesztő: Végh József. Mindennemű pénzek e czimre küldendők: Szerkesztőségi órák: „ _ szerdán és pénteken este 8—9-ig, vasárnap délelőtt 9—11-ig. | Kiadótulajdonos: Varga Ferencz. | Domanek István, FelsS Malom-utcza 23. szám. pécsi szocziáldemokrata párt f. évi junius hó 19-én, vasárnap d. u. fél 3 órakor a városi tornacsarnokban INT nyilvános népgyülést rt a következő napirenddel: „A. keresztény szoczializmus és a szocziáldemokráczia-e, Mely népgvülésre ezennel meghívjuk Pécs város összes munkásait; nemcsak a szocziáldemokrata órzelmüeket, nem azokat is, akik magukat keresztény szoczialistáknak vallják. Nemkülönben a keresztény szoezialisták vezetőit, ztük Huszár Károly urat is. Mindenkinek — tekintet nélkül az elvi, faji ellentétekre — megadjuk a lehetőségét nak, hogy e népgyülésen kifejthesse szocziálpolitikai nézetét, meggyőződését. Mérjük össze fegyvereinket! Lássuk, kiké az igazság és a jövő! uéL párti? ezetÖSÓCf. A Népszava. Azokhoz akarjuk e néhány sort intézni, akik igazán velünk érez­nek. Azoknak a szivéhez akarunk szólni, akik szivben-lélekben, test­véries együttérzésben a mieink. Csak azokhoz. Megelégszünk vele, 1 u csak ezek értenek meg ben­nünket és szívlelik meg szavain­kat. Ekkor is nyert ügyünk van. Bizunk benne, hogy szavunk nem fog visszhang nélkül elhang­zani a pusztában. Nem kérünk semmit az elvtár­saktól, csupán az elvtársi köte- ísségteljesités egyik fontos ága­zatára óhajtunk rámutatni. Nem a magunk érdeke diktálja ezt, de mindannyiunké, akik az elnyomó rendszer és hatalom ostorcsapásai alatt a nap minden órájában fel- sziszszeniink; akik látnoki erővel jövendöljük egy jobb kor hajnal­hasadását. Nem csürjük-csavarjuk a dolgot, hanem kimondjuk egy szóval: a Népszóvá napilappá tételéről /an szó. A magyarországi munkásmoz­galom mögött rövid, alig néhány évtizedes múlt áll. De ha bele- antunk ennek a rövid múltnak eredményébe, mégis szinte :glepődünk és mindenesetre :g lehehetünk vele elégedve. A íczialis viszonyok talán sehol a ágon nem nehezítik úgy meg a mkásmozgalmakat, mint Ma- arországon. És mégis idáig ju­tottunk. Mégis elértük, hogy a pártsajtónak nagyobbá, hatalma­sabbá tételéről beszélhetünk. Ki ne örülne ennek, munkás­testvérek ?! Melyikünk szive ne dobbanna meg jólesően ennek hallatára?! És melyik velünk érző testvér ne sietne csekély tá­mogató erejét a többiekéhez csa­tolni, hogy igy összerakva, egy hatalmas erőt képezzünk, melyet a vihar meg nem téphet, a hata­lom meg nem semmisíthet. íme, pártunk rohamosan nö­vekvő erőssége megteremtette a Népszava-napilap megvalósításá­nak szükségességét; az elvtársa­kon a sor, hogy ők meg ebbe életet öntsenek; a Népszava-napi­lap kérdését mihamarabb a meg­valósulás stádiumába tereljék. Minél több hívet számlálunk táborunkban, minél intenzivebbé tesszük az osztályharcz tüzét, an­nál nagyobb számú és annál el- szántabb ellenséggel találjuk szem­ben magunkat. Ez mindenek fölött szükségessé teszi a napisajtót. Nagyobb, erősebb a csatározók száma, ereje; nagyobb a tér, melyen a fegyvereket összemér­jük, szükséges tehát, hogy a fegy­ver kérdése is a viszonyoknak megfelelőleg oldassák meg. Körül vagyunk véve nyilt és álczázott ellenséggel. A polgári társadalom legnagyobb erőssége a maga napisajtójában van le­fektetve. Abban a sajtóban, mely­ről Lassale Ferdinánd egykoron igy irt: Ezek a toll zsoldosai; a hazugság állandó hadserege, mely mélyebb sebet vág a népen, mint az igazi hadsereg. Hiszen a ka­tonaság csak külső erőszakkal tartja féken a népet, de ez a másik hadsereg belső rothadást okoz, vérét megmérgezi.* Ha ezt el lehetett mondani valaha, úgy ma igazán elmond­hatjuk. Az egész társadalom bűne, szennye a sajtójában tükröződik vissza. A sajtó, melyről azt tart­ják, hogy a közvélemény szó­csöve és a közérdek védelmezője, ma nem egyéb, mint alacsony anyagi vállalkozás, piszkos üzleti spekuláczióra alapított adás-vevés. Jldnak, hogy vehessenek is. Adnak kevés pénzért sokat, sok oldalokra terjedő szellemi (?) táplálékot, de hogy vehessenek is. Hogy elvehessék a nép tiszta gondolkozásmódját, a nemeseb és hasznosabb, egyben mélyebb be­látást igénylő dolgokról való fo­gékonyságát. Teszik pedig nem csupán közvetlen haszonért, nem tisztán azért, hogy a lapvállalatba fektetett tőke minél magasabb kamatot hozzon; nem minden czélirányos törekvés nélkül. Hi­szen maguk a polgári sajtóválla­latok irányitói, faktorai is tisztá­ban vannak azzal, hogy a nyom­tatott betű hatalma a legerősebb támasza, védelmezője annak a társadalomnak, vagy társadalmi in­Legyen minden munkás szakegyletnek tagja.

Next

/
Thumbnails
Contents