Munkás, 1908 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-05 / 1. szám

1908 január 5. MUNKAS A pártszervezetek megalakítása céljából minden községben nyilvános népgyűlés (vagy a viszonyokhoz mérten értekezlet) tartandó a követ­kező napirenddel: 1. Mit akar a szociáldemokrácia. 2. A sajtó. 3. Csatlakozás a szociáldemokrata párt­hoz, hét tagú helyi vezetőség válasz­tása. A kerületi vezetőség a megalakított­­pártszervezetek vezetőségeinek tagjai­ról jegyzéket tartozik vezetni és azt valamint a megválasztott levelező pontos címét a párttitkárságnak meg­küldeni. A városokban működő pártszerve­zetek kötelesek a párt központi lapjait (Népszava, Volksstimme, Adeverul) terjeszteni, a „Népszava“ részére a heti előfizetés rendszerét megvalósítani és gondoskodik arról, hogy a pártkönyvkereskedés összes kiadványai az elvtársak között állan­dóan terjesztessenek. Olyan községek pártszervezetei, melyekben túlnyomóan földműves elvtársak laknak, elsősorban a „Világ­­szabadság“-ot kötelesek terjeszteni. Párttagnak csak az a földmunkás tekinthető, aki a „Világszabadság“­­nak olvasója és rendesen fizeti a heti 2 fillér egyéni pártadót. A helyi vezetőség a „Világszabadság“ című lapot csomagosan veszi és minden eladott példányért 3 fillért tartozik minden hó végén elszámolni a kiadó­­hivatalnak, mig a fenmaradt 1 fillér minden lap után a megyei pártszer­vezethez küldendő be, mint megyei pártadó a megyei agitáció költségei­nek fedezésére. A 2 filléres pártadó szigorúan a pártszervezeti szabály­zat rendelkezései szerint elszá­molandó. A megyei és kerületi vezetőség köteles minden megtartott népgyű­­­lésről a Népszavának tudósítást be­küldeni. Szabó József (Pécs) a pártszerveze­tek és szabadszervezetek hiányosságaira mutat, melyek azonban a tagokban keresendők, amennyiben nagy részük irtózik az olvasástól, tanulástól. Sokan vagyunk ma már szervezett munkások, de számarányunkhoz mérten nem sokan osztálytudatosak. Ezért találhatók több helyen a széthúzó szervezetek. A párt­sajtó megerősítése legyen egyik fő törekvés. Mert ha a pártsajtó erős lesz, akkor mi is erősek leszünk. Városok­ban, községekben azt kell nézni, hogy a szervezetek, illetve szakcsoportok egy fedél alá kerüljenek, magánhelyi­ségekbe. Baranya-, Somogy- és Tolna me­gyékre ajánlja a szervezett munkások részére a munkássajtó útján való mun­kaközvetítést. E megyékben ez pedig könnyen megtörténhet, ha az összes­ szervezetek járatják a „Munkás“-t. Gyura János (Csokonya) hozzájá­rul a sajtó útján való munkaközvetí­téshez, mert így könnyebb lesz a kis­­birtokosságot is szervezni, ha a kisbir­­tokosság által termelt áruk is közvetítést nyernek a „Munkájában. Kreska Antal (Pécs) a kádársegé­dekre hívja fel a figyelmet, hogy azok­­ szervezésére több gond fordíttassék. Kovács Miksa (Kaposvár) célszerűnek ■ tartja, ha az értekezlet munkaprogram-­­mot csinálna s erre első­sorban is bizottságot választana Baranya-, So­mogy- és Tolna megyékre kiterjedve a munkaviszonyok rendezése és a szer­­­­vezés egyöntetűsége céljából. Ennek keresztülvitele végett kerületi párttit­­kárság felállítását indítványozza, amiért a következő határozati javaslatot nyújtja be: Határozati javaslat. Mondja ki az 1907. december hó 25 és 26-ik napján Pécsett tartott kerületi értekezlet, hogy 1908 ápril­­­s­ére a három vármegyére kiterjedő­ kerületi titkárság állíttassék fel Ka­posvár székhelyivel. Mondja ki to­vábbá az értekezlet, hogy a kerületi titkárság fentartására 1908 január 1 -től kezdve a három vármegyében levő szervezett munkások hetenként külön 2 fillér pártadót tartoznak fi­zetni és ezt havonként a titkári szék­helyre, Kaposvárra beküldeni. Feueressen A. (Pécs) nem hagyhatja szó nélkül Szabó elvtárs szavait, hogy a nyomdászsegédek nem tennének ele­get elvtársi kötelességeiknek. Minek közbe szól, hogy nem engedi­­ meg a személyeskedést. Pelczéder A. (Budapest) Nem azért jöttünk össze, hogy személyeskedjünk, hanem hogy alkossunk, építsünk. Szabó József (Pécs) azt feleli Ko­vácsnak, hogy könnyű a kerületi tit­kárságot felállítani, de nehéz lesz fen­­tartani. Szervezni kell előbb a kerületet s aztán felállítani a kér. titkárságot. K­áss István (Pécs) ott óhajtja fel­állítani a kér. titkárságot, ahol erősebb­­ mozgalom van. Szőke Sándor (Pécs) nézete az, hogy amíg a vidéken nincsenek elegendő szervezeteink, addig ne állítsuk fel a titkárságot. Kovács Miksa (Kaposvár) eláll attól, hogy már április 1-re­ a­ kér. titkárság felállíttassék és hogy annak székhelye Kaposvár legyen. Azt azonban óhajtja, hogy az előkészítés erre a célra már most megkezdessék s ajánlja, hogy az előkészítő bizottság már ezen az értekezleten megválasztassék és mun­kálkodását meg is kezdje. Szőke Sándor (Pécs) által előter­jesztett határozati javaslat elfogadtatott teljes egészében, Kovács Miksáé pedig módosítva. Sor került most a napirend 4. pont­jára. Pelczéder Ágoston (Budapest) azon kezdi, hogy akik Magyarországot ku­tatás tárgyává teszik, azt fogják találni, hogy kulturális tekintetben bizony még nagyon hátra van. Mert amely ország társadalma osztályrendszeren alapszik, mint Magyarország, mely feudális uralom alatt nyög, nem lehet előre­haladott, miután a feudalizmus a kul­túrát mindig elnyomja. Szeretik tanítani, hogy Magyar­­országon alkotmány van. De vájjon milyen alkotmány az, mely a nép kezét megköti, megfosztja minden jogtól? Magyarország agrárius jellegét még mindig megtartotta és ez magában véve is mutatja, hogy a népre kiter­jedő alkotmány nincs, mert az agrá­rizmus tartja a hatalmat kezében, mely a maga alkotmányából nem enged, magának tart fenn minden szabadságot. A törvény kimondja, hogy a munkás szabadon egyezkedhet a munkaadóval. De milyen egyezkedés lehet ott, ahol jóllakott emberrel áll szemben a mun­kás? A feudális osztályuralmon alapult parlament csak olyan törvényeket alkot, mely jóllakottakat és kiéheztetett pro­letárokat terem. A koalíció pedig híven követi ezt a rendszert. És ez a koalíció azon dolgozott, hogy önálló vámterület ne legyen, ami aztán előidézte, hogy a fogyasztási adókat emeljék, a népből újabb milliókat préseljenek ki. Mivel pedig a feudálisoknak nem kell az önálló vámterület, hát karöltve dolgoz­nak, hogy Magyarorzágon az ipar ne fejlődhessen. S igy a munkabérek sem képesek emelődni. De drágulni, minden drágul. Az ország pénzét elköltik katonaságra, nagybirtokosok szubvencionálására, a népnek pedig nyomorogni kell. Az iskolákat meg átjátszottál­ a Francia­­országból kikergetett papoknak és apácáknak. A vasutasokkal is mit csináltak, azt, hogy a megalkotott pragmatikával el­vágták az útjukat helyzetük javításától. És erre még esküvel is kötelezték őket. És erre a 48-iki nagy forradal- Egyesülésben rejlik az erő. 3

Next