Munkás, 1910 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-01 / 1. szám

, addig nem tetszik a félszázig sárban­­ gázoló sárjárda, tessék a kocsiúton járni, ahol a csatornaásás által még nagyobb sárt gázolhatnak a járókelők. Mert az osztálymérnök úr — amint látszik — csak azzal van elfoglalva, hogy a tervezett tisztviselői fizetésnek melyik rangfokozatába fog jutni. Előre látott pausál és üzletátvétel. Általánosan tudott dolog, hogy a min­denkori kormány szekerét tologató la­pok különféle címen abrakolva van­nak az uralmon levő kormányoktól. Erre szolgálnak a külön miniszteri alapok és a vasúti hirdetési átalányok. A „Pécsi Közlöny“ című újság eddigi kiadója is, amíg a lap főmunkatársa , Egri Béla országgyűlési képviselő a­ kormányon ülő Kossuth Franci párti elveit vallotta, — miután a lap is ezen­­ elvek szerint szerkesztődött, — addig­­ évi 3000 korona szubvenciót élvezett. ■ De hogy a bankmozgalom miatt a függetlenségi párt ketté szakadt s Egri Béla is a Justh párthoz csatlakozott, a „P. K.“ kiadója veszélyeztetve látta a szubvenciót azáltal, hogy lapja is a Justh-pártot támogatta. Mert a lap, a csekély olvasottságánál fogva, szub­venció nélkül nem állhat fenn. Az ed­digi kiadónak pedig nincs rizikóra való pénze. De hogy a lap meg ne szűn­jék, hát e héten gazdát cserélt, még­pedig a szerkesztője személyében: Dö­mer Anzelm­ban. Minthogy a szerkesztő úr is az anyagiakban nem bővelkedik, a lap átvételnél bizonyára az a cél ve­zérelte, hogy a beállott politikai for­dulatok kilátásba helyezik a Justh-párt kormányra jutását és ha ez megvalósul s amiért a lap a válságos időben Justh­­párt politikája mellett kitartott, Egri Béla révén a pausálé megtriplázódik. Ha Anzelm úrnak ezen számítása beüt, a lap nemcsak fentartható lesz, hanem ő is, meg a közbenjáró is zsíros jöve­delemre tesznek szert. Hogy aztán mi­féle független sajtó lesz a „P. K.“-ből, a viszonyokat ismerő emberek nem­csak kacagni fognak, de meg is un­dorodnak tőle. Sikeres vizsga. A klerikálisok és azok talpnyalói által elkövetett ármány­kodásaik és gyalázkodásaik dacára, melyet dr. Hajdú Gyula elvtársunk személye és tanulmányainak bevégzése ellen elkövettek, december 22-én Bu­dapesten az ügyvédi vizsgáló bizott­ság előtt sikeresen levizsgázott. A ko­moly és energikus tanulás, a tudás, még a sötét reakció ármánykodásán és gyalázkodásán is keresztül tört. Ha Hajdú elvtársunk az ügyvédi vizsga letételével irodát nyit, független állá­sában csak nagyobb tevékenységgel vesz részt pártunk mozgalmában. Kegyes érzelmek. A dunagőzhajó­­zási társaság pécsvidéki bányaigazga­tósága ismét atyai érzelmeit bizonyi­­nyitotta azon munkásai iránt, akik 15 évig egyfolytában becsületesen dol­goztak s most mint idős embereket, akik közel állnak a rokkantsághoz, 1909 október 15-én megfosztotta ke­nyerüktől anélkül, hogy arra bármi okot szolgáltattak volna. Egyedüli hibájuk az volt, hogy 40 éven felüli korukban léptek a társaság munkájába, amiért is a társládából nyugdíjat nem élvezhetnek. És mert a társaságnak fiatal és olcsó munkaerőre van szük­sége, a nyugdíjra nem jogosult öreg vájárokat 15 éves becsületes munka után — mint a kicsavart citromot — kidobja, így bántak el Hitzel János és Bozsa Ignác bányászokkal, akik a vasasi bányában dolgoztak. Idős ko­rukra való hivatkozással kérvényt nyúj­tottak be az igazgatósághoz, hogy 15 éves szorgalmas munkájuk után rendes havi segélyben részesíttessenek, ha már megfosztotta őket a további ke­resettől. December 26-án tartott társ­­ládai választmányi üléshez be is ter­jesztette az igazgatóság a kidobott munkások kérelmét s az igazgatóság volt szives a két öreg munkás részére 3 hónapra szóló 20—20 korona kegy­segélyt adományozni. Tehát 15 éves munka után havi 6 kor­ 66 fillért kap­tak, ami a megélhetéshez kevés, az éhenhaláshoz sok. Tüntetés az általános választójog­ért. A budapesti elvtársaink kedden­­ este 8 órakor a Gutenberg-Otthon dísz­termében népgyűlést tartottak. A nép­jogokért harcrakész és lelkes elvtársak oly nagy számban jelentek meg, hogy­­ az óriási terem zsúfolásig megtöltve, a­­ munkások nagy része az utcára szorul­­­­tak. Bent a teremben Kunfi Zsigmond dr. elvtárs, az utcán levőknek pedig az ablakból Tárcai Lajos elvtársak mondottak beszédet a jogsikkasztó és panamákban utazó koalíciós kormány­­ politikájáról és a demokratikus válasz­­t­­ójognak haladéktalanul való megvaló­­­­sításáról. A beszédek végeztével a gyű­lés határozati javaslatot fogadott el , amelyben az általános, egyenlő és tit­kos választójognak sürgős megvalósí­­­­tását követeli az újonnan alakuló kor­mánytól. A gyűlés után elvtársaink ezrei a József-körútra vonultak, ahol­­­­ Marsaillet énekelve az általános vá­lasztójog mellett tüntettek. A munká­­j sok szabadságát vérbe tipró Boda pri­békek ismét kivont karddal oromódor hátba támadta a békésen tüntető elv­társainkat a Népszínháznál, miáltal több munkás megsebesült. Azonban hasztalan provokálta s verte szét a rendőrpribékség elvtársainkat, ismét összeverődtek s a Terézkörúton tovább tüntettek a becsületes választójog sür­gős megvalósításáért. Még a szappan is drágább lesz. Az osztrák szappangyárosok körében mozgalom indult meg arra nézve, hogy a nyersanyagok jelentékeny áremelke­désére való tekintettel a szappan ára emeltessék. A mozgalom eredménye az volt, hogy Ausztriában a szappant métermázsánként máris 3­5 koronával drágábban árusítják. A Magyarországi Szappangyárosok Egyesülete szintén tervbe vette a mosószappan árának emelését. A köztisztaság és egészség szempontjából egyaránt ártalmas és veszedelmes lesz a szappan árának emelése, mert az áremelkedés még­­egyszer akkora lesz, mire a fogyasz­tóhoz jut. Mosakodás és fenyegetés. A „Mun­kás“ múlt évi 51. számában közölt „Atyai gondoskodás“ című hírben megírtuk, hogy a pécsbányatelepi bá­nyamunkásokkal miféle zenére vonat­kozó alapszabályt akart az igazgató­ság elfogadtatni. Hogy kellőleg meg­világítottuk az alapszabályokban fog­laltakat s rámutattunk arra, hogy a bányamunkások a saját pénzükért miért nem mentek bele az alapszabályokban előírt csapdába, az igazgatóság — bár bosszúságában — mosakodni próbál, hogy neki az említett zene-alapsza­bályokról nincs is tudomása, nem is tudja, hogy ki készítette, mikor és hol lett az előterjesztve. A pécsbánya­telepi bányagondnok Szikora azonban már másként beszél, mert a bánya­munkások közt keresi a hir írójá s nem akar mást, mint kenyérveszteség terhe alatt vissza­vonassák a hírben foglaltak. Egyben azt is kijelentette, hogy ha a bányamunkások nem fogad­nák el az eléjük terjesztett alapszabályt s önmaguk akarnák a zenét fentartani, akkor a bányába járó zenészeket úgy fogja a munkába beosztani, hogy soha­sem jöhetnek össze a tanulásra. íme a lóláb. Az igazgatóság nem akar az előterjesztett alapszabályról tudni, a bányagondnok azonban máris fenye­get. Hát ha a bányaigazgatóság nem tud az alapszabály készítéséről, mégis hogy történhet meg, hogy az alap­szabályok szerint 800 koronával szub­vencionálná a társaság a zenét éven­­ként, ha a bányamunkások elfogadnák az előterjesztett alapszabályt. Merne-e MUNKÁS 1910. január 1. Legyen minden munkás szakegyletének tagja.

Next