Munkás, 1910 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-01 / 1. szám
, addig nem tetszik a félszázig sárban gázoló sárjárda, tessék a kocsiúton járni, ahol a csatornaásás által még nagyobb sárt gázolhatnak a járókelők. Mert az osztálymérnök úr — amint látszik — csak azzal van elfoglalva, hogy a tervezett tisztviselői fizetésnek melyik rangfokozatába fog jutni. Előre látott pausál és üzletátvétel. Általánosan tudott dolog, hogy a mindenkori kormány szekerét tologató lapok különféle címen abrakolva vannak az uralmon levő kormányoktól. Erre szolgálnak a külön miniszteri alapok és a vasúti hirdetési átalányok. A „Pécsi Közlöny“ című újság eddigi kiadója is, amíg a lap főmunkatársa , Egri Béla országgyűlési képviselő a kormányon ülő Kossuth Franci párti elveit vallotta, — miután a lap is ezen elvek szerint szerkesztődött, — addig évi 3000 korona szubvenciót élvezett. ■ De hogy a bankmozgalom miatt a függetlenségi párt ketté szakadt s Egri Béla is a Justh párthoz csatlakozott, a „P. K.“ kiadója veszélyeztetve látta a szubvenciót azáltal, hogy lapja is a Justh-pártot támogatta. Mert a lap, a csekély olvasottságánál fogva, szubvenció nélkül nem állhat fenn. Az eddigi kiadónak pedig nincs rizikóra való pénze. De hogy a lap meg ne szűnjék, hát e héten gazdát cserélt, mégpedig a szerkesztője személyében: Dömer Anzelmban. Minthogy a szerkesztő úr is az anyagiakban nem bővelkedik, a lap átvételnél bizonyára az a cél vezérelte, hogy a beállott politikai fordulatok kilátásba helyezik a Justh-párt kormányra jutását és ha ez megvalósul s amiért a lap a válságos időben Justhpárt politikája mellett kitartott, Egri Béla révén a pausálé megtriplázódik. Ha Anzelm úrnak ezen számítása beüt, a lap nemcsak fentartható lesz, hanem ő is, meg a közbenjáró is zsíros jövedelemre tesznek szert. Hogy aztán miféle független sajtó lesz a „P. K.“-ből, a viszonyokat ismerő emberek nemcsak kacagni fognak, de meg is undorodnak tőle. Sikeres vizsga. A klerikálisok és azok talpnyalói által elkövetett ármánykodásaik és gyalázkodásaik dacára, melyet dr. Hajdú Gyula elvtársunk személye és tanulmányainak bevégzése ellen elkövettek, december 22-én Budapesten az ügyvédi vizsgáló bizottság előtt sikeresen levizsgázott. A komoly és energikus tanulás, a tudás, még a sötét reakció ármánykodásán és gyalázkodásán is keresztül tört. Ha Hajdú elvtársunk az ügyvédi vizsga letételével irodát nyit, független állásában csak nagyobb tevékenységgel vesz részt pártunk mozgalmában. Kegyes érzelmek. A dunagőzhajózási társaság pécsvidéki bányaigazgatósága ismét atyai érzelmeit bizonyinyitotta azon munkásai iránt, akik 15 évig egyfolytában becsületesen dolgoztak s most mint idős embereket, akik közel állnak a rokkantsághoz, 1909 október 15-én megfosztotta kenyerüktől anélkül, hogy arra bármi okot szolgáltattak volna. Egyedüli hibájuk az volt, hogy 40 éven felüli korukban léptek a társaság munkájába, amiért is a társládából nyugdíjat nem élvezhetnek. És mert a társaságnak fiatal és olcsó munkaerőre van szüksége, a nyugdíjra nem jogosult öreg vájárokat 15 éves becsületes munka után — mint a kicsavart citromot — kidobja, így bántak el Hitzel János és Bozsa Ignác bányászokkal, akik a vasasi bányában dolgoztak. Idős korukra való hivatkozással kérvényt nyújtottak be az igazgatósághoz, hogy 15 éves szorgalmas munkájuk után rendes havi segélyben részesíttessenek, ha már megfosztotta őket a további keresettől. December 26-án tartott társládai választmányi üléshez be is terjesztette az igazgatóság a kidobott munkások kérelmét s az igazgatóság volt szives a két öreg munkás részére 3 hónapra szóló 20—20 korona kegysegélyt adományozni. Tehát 15 éves munka után havi 6 kor 66 fillért kaptak, ami a megélhetéshez kevés, az éhenhaláshoz sok. Tüntetés az általános választójogért. A budapesti elvtársaink kedden este 8 órakor a Gutenberg-Otthon dísztermében népgyűlést tartottak. A népjogokért harcrakész és lelkes elvtársak oly nagy számban jelentek meg, hogy az óriási terem zsúfolásig megtöltve, a munkások nagy része az utcára szorultak. Bent a teremben Kunfi Zsigmond dr. elvtárs, az utcán levőknek pedig az ablakból Tárcai Lajos elvtársak mondottak beszédet a jogsikkasztó és panamákban utazó koalíciós kormány politikájáról és a demokratikus választójognak haladéktalanul való megvalósításáról. A beszédek végeztével a gyűlés határozati javaslatot fogadott el , amelyben az általános, egyenlő és titkos választójognak sürgős megvalósítását követeli az újonnan alakuló kormánytól. A gyűlés után elvtársaink ezrei a József-körútra vonultak, ahol Marsaillet énekelve az általános választójog mellett tüntettek. A munkáj sok szabadságát vérbe tipró Boda pribékek ismét kivont karddal oromódor hátba támadta a békésen tüntető elvtársainkat a Népszínháznál, miáltal több munkás megsebesült. Azonban hasztalan provokálta s verte szét a rendőrpribékség elvtársainkat, ismét összeverődtek s a Terézkörúton tovább tüntettek a becsületes választójog sürgős megvalósításáért. Még a szappan is drágább lesz. Az osztrák szappangyárosok körében mozgalom indult meg arra nézve, hogy a nyersanyagok jelentékeny áremelkedésére való tekintettel a szappan ára emeltessék. A mozgalom eredménye az volt, hogy Ausztriában a szappant métermázsánként máris 35 koronával drágábban árusítják. A Magyarországi Szappangyárosok Egyesülete szintén tervbe vette a mosószappan árának emelését. A köztisztaság és egészség szempontjából egyaránt ártalmas és veszedelmes lesz a szappan árának emelése, mert az áremelkedés mégegyszer akkora lesz, mire a fogyasztóhoz jut. Mosakodás és fenyegetés. A „Munkás“ múlt évi 51. számában közölt „Atyai gondoskodás“ című hírben megírtuk, hogy a pécsbányatelepi bányamunkásokkal miféle zenére vonatkozó alapszabályt akart az igazgatóság elfogadtatni. Hogy kellőleg megvilágítottuk az alapszabályokban foglaltakat s rámutattunk arra, hogy a bányamunkások a saját pénzükért miért nem mentek bele az alapszabályokban előírt csapdába, az igazgatóság — bár bosszúságában — mosakodni próbál, hogy neki az említett zene-alapszabályokról nincs is tudomása, nem is tudja, hogy ki készítette, mikor és hol lett az előterjesztve. A pécsbányatelepi bányagondnok Szikora azonban már másként beszél, mert a bányamunkások közt keresi a hir írójá s nem akar mást, mint kenyérveszteség terhe alatt visszavonassák a hírben foglaltak. Egyben azt is kijelentette, hogy ha a bányamunkások nem fogadnák el az eléjük terjesztett alapszabályt s önmaguk akarnák a zenét fentartani, akkor a bányába járó zenészeket úgy fogja a munkába beosztani, hogy sohasem jöhetnek össze a tanulásra. íme a lóláb. Az igazgatóság nem akar az előterjesztett alapszabályról tudni, a bányagondnok azonban máris fenyeget. Hát ha a bányaigazgatóság nem tud az alapszabály készítéséről, mégis hogy történhet meg, hogy az alapszabályok szerint 800 koronával szubvencionálná a társaság a zenét évenként, ha a bányamunkások elfogadnák az előterjesztett alapszabályt. Merne-e MUNKÁS 1910. január 1. Legyen minden munkás szakegyletének tagja.