Munkás, 1919 (22. évfolyam, 1-13. szám)
1919-01-04 / 1. szám
1919. január 4. MUNKÁS egerek felett.“ Igenis így van, mert a Dunántúl szóról-szóra így irta meg a mohácsi riportjában: Meghasadt a hajnal a nemzet egykori nagy temetőjének ege felett- Nem a múlt nagy emlékeinek sirja többé Mohács, hanem újjászülető eszmék . . . bölcsője.“ És ezt a merész megállapítást a keresztényszocialisták vasárnapi zászlóbontásának sikerére alapítja a Dunántúl. Mondja még ezután valaki, hogy mind igaz és komoly az, amit némely újság megír, pláne az, amit a Dunántúl és a Pécsi úrlap megírnak. Mi történt hát ,ott keresztény' széciálistáiknál ? Az összes helyi lapok foglalkoztak már ezzel a kérdéssel és mi is a magunk szempontjából- Nem is annyira érdekes a dolog maga, hogy érdemes volna róla annyit irkalfirkálni, mint amennyit a helyi Uj Pécsi Élet és hasonnevű, de „Uj“ nélküli lapocska firkáltak már róla. Mi most csak azért térünk rá ismét a dologra, mert a Pécsi Élet legutóbbi számában írt cikkben megírta, hogy a keresztényszocialisták minapi zászlóbontó gyűlésén Szikora elvtárs felszólalt és a többek között a magyar tanítóságot is vádolta háborús uszítással, hogy ők a gyermekeket nemzeti gyűlölködésre és a háborúért való lelkesedésre nevelték stb. A nevezett lap kikelt ez ellen az állítás ellen és azt a kérdést vetette fel, hogy a szociáldemokrata pártvezetőség azonosítja-e magát ezzel a felszólalással? Hát majd válaszolunk. Mi nem vádoljuk a tanítókat és ezt Szikora sem tette. Ők csak végrehajtói voltak az uralkodó rendszer parancsának, mint akár a rendőr, csendőr, katona vagy a bürokrácia. De hogy a magyar népoktatás szelleme tényleg olyan, hogy az iskolákból kikerülő gyermekek soviniszta és militarista szellemmel vannak telítve, azt mi is állítjuk és állítottuk mindig. Ez ellen a vád ellen ne is kapálódzanak Új Életék. Állítjuk azt is, hogy nagyon is rossz lábon álló intelligencia az, amit a magyar népiskolák eddig nyújtottak a nép gyermekeinek. Ezzel kevés dicsekedni valónk van. A papok feküdtek és fekszenek még ma is az iskolákon és bizony azokban mindennél fontosabb tantárgy a vallástan. Ez a rendszer pedig nem eredményezheti azt, hogy a nép fiai intelligencia dolgában magas színvonalra emelkedhettek volna a magyar népiskolai oktatás által. De mi ismételjük, a rendszerben és nem a személyekben látjuk a hiba fő okát. Ez a népellenes rendszer már a tanítóképzésnél is megrontotta az oktatás szellemét és a tankönyvek összeállításánál nemkülönben. Itt tehát gyökeres reformra lesz szükség, amely a kor szellemének megfelelő törvények alkotásával megtisztítja a régi korrupt rendszer bűneitől és annak következményeitől a népoktatást. Kisöpri a papot és a bigottizmus szellemét terjesztő könyveket az iskolából. Ezen kívül modern tanító-generációt nevel a jövő népoktatása számára, mely az eddigi rendszerrel ellentétben a gyermekek lelkébe nem neveli bele a sovinizmus, militarizmus és háborúk dicsőítésének szellemét, mint ahogy az eddigi FIMM; ezenkívül még azt is kijelenthetjük, hogy Magyarországon a halom elején egyedül a szociáldemokraták voltak azok, akik ellenzői voltak a háborús őrületnek s akik következésképpen így nem is voltak háborús uszítók és a bábomért való lelkesedők megkótyagosodott csoportjában ők nem is voltak föltalálhatók. Ott voltak azonban a „vesszen Szerbiánzó őrjöngök és kiabálók ”között a nem szociáldemokrata tanítók is nagy számban. Ezt most utólag hiába is próbálják letagadni. Mi tiszteljük az érdemes tanítóságot, de egyben nem mulaszthatjuk el hangoztatni azt sem, hogy igen sok csapnivaló alak akad őközöttük is a demokrácia szempontjából. Ez a válaszunk aPécsi Élet számára. — Az utcaelkeresztelés vitája már hetek óta folyik a Pécsi Napló hasábjain. Látszik ebből a vitából, hogy vannak nagy számban olyan ráérő urak, akik az ilyen jelentéktelenségeken rágódhatnak még a mai gondterhes időkben is, az mikor pedig sokkal fontosabb, életbevágóbb kérdései vannak a közéletnek, mint az, hogy Dulánszkyról, Váradi Antalról, Ridinger Istvánról legyenek-e elnevezve a város egyes utcái, avagy Poripócsi Gáborról. Annál bosszantóbb ez a vitatkozás, mivel abban csupa olyan alakok vesznek részt, akiket a jövőben a kutya sem fog megkérdezni, hogy így akarják-e ezt vagy amazt és akik még ma is azt hiszik, hogy számottevő tényezők lesznek ajövőben is a közügyek terén. Hagyják már abba az urak ezt a haszontalan szófecsérlést és nyomdafesték pazarolást. Bízzák csak az utcakeresztelés nem éppen kényes és nehézfeladatát is az új rendszer új embereire. Önök pedig húzódjanak minél mélyebbre vackaikban, pipázgassanak, elmélkedjenek a régi jó időkről, amelyben még önök is számítottak valamit a közügyek terén. — Az alkohol számlájára. A népkormány alkoholtilalmi rendeletét nem igen szeretik betű szerint venni sehol sem de különösen nem a falvakban. Innen van az, hogy az alkoholtilalom ellenére is gyakran láthatunk az utcákon részegen dülöngő embereket és hallhatunk gyakran véres verekedésekről, amik az alkoholgőzös agyak gyorsan hevülő indulatainak a kifolyásai. Ilyen verekedések voltak az elmúlt vasárnap a szomszédos Hosszúhetényben is. Az egyik összetűzés a Wéber-féle vendéglőben történt éjfélután 2 órakor. Bodó Lázló és Hegedűs József bányászok ittas állapotban összevesztek Bodó hazaszaladt és a magával hozott puskából Hegedűsre lőtt, aki lábán súlyosan megsebesült. A másik indcidens a Schneider-féle vendéglőben történt. Itt Havelka László bányamunkás a polgárőrökkel veszett össze és dulakodás közben az egyik polgárőr fegyvere elsült, melynek golyója Havelkátugyancsak a lábán megsebesítette. Mindez pedig teljes és szigorú alkoholtilalom mellett nem történhetne meg. A kormánynak szigorú rendeletet kellene kiadni újból a teljes alkoholtilalomról, amelyet néhány hónapig legalább még érvényben kellene tartani. A korcsmai murizásokat pedig egyáltalán be kellene tiltani a mai időben, mert az emberek nagy része ma annyira fegyelmezetlen és duhaj természet rabja, hogy csak a legnagyobb fokú óvóintézkedésekkel lehet a közrendet miattuk fentartani. — A szénárak emelése. Ilyen című közleményünkre a D. G. H. T. igazgatóságától az alábbi nyilatkozatot kaptuk : „Tekintetes Szerkesztőség“ Vonatkozással a „Munkás“ I. bő 21-én megjelent 50. számú lapjában, a szénárak felemelése címü hírére kérjük, becses lapjának legközelebbi számában a következő helyreigazítást felvenni. Téves, hogy a Dunagőzhajózási Társaság Bányaigazgatósága mindent összevéve a békebérhez viszonyítva csak 150—180% bérjavítást adott munkásainak. A Bányaigazgatóság által adott bérjavítás 1. év október havában a békeebérekkel szemben 243%-ra mg, eltekintve azon összegektől, melyeket a társaság élelmi cikkeknél ráfizet, mely ráfizetés októberben a békebéreknek további 97%-al egyenlő. Téves, hogy a legtöbb fejtésben a szénréteg annyira gyér, hogy ez óriási akadálya a termelésnek. A fejtési viszonyok a békebeli állapotokkal szemben tényleg nem változtak, amint ezt a szakhatóság bármikor megállapíthatja. Téves, hogy a legjobban kereső vájárok nem keresnek többet napi 20 koronánál. Tényleg novemberben a legjobban kereső vájárcsoport egy napra 8 órai munkaidőre 23 kor, 59 fillért keresett, élelmiszertári ráfizetés és állami leszerelési jutalék nélkül. Az összes vásárolt napi átlagbére (8 órai munkaidő) a fennebb említett élelmitári ráfizetéssel, mely egy műszakra jelenleg 3 koronát tesz ki és a 200% állami leszerelési pótlékkal, mely egy műszakra 13 korona 17 fillért tesz ki, novemberben 29 korona 22 fillérre rúgott. Ehhez a nyilatkozathoz csak annyi a megjegyzésünk, hogy az igazgatóság maga is csupán 243 %-os béremelést tud kimutatni a munkások részére, ami tehát még mindig igen messze van a szénárak emelésénél kimutatható 5 —60%-tól. Hogy a legjobban kereső vájárok mai napi keresete meghaladja a 29 koronát, ez lehetséges, de az csakis azzal a 200%-os leszerelési pótlékkal állhat elő, amit nem a Dunagőzös, hanem a kormány ad a munkásságnak. A szénárak emelését mi tehát továbbra is túlzottnak tartjuk. — A hadisegélyek kifizetése Megírtuk, hogy a hadisegélyeket még január és februárban is kifizetik. Illetékes helyről úgy értesülünk, hogy a hadisegélyek kifizetése január 8-án kezdődik a következő sorrendben: Az 1—300 sorszámig 8-án, a 301 -600-ig 9-én, 601 -900-ig 10-én, 901 -1201 ig 11-én, 1201- 1500-ig 13-án, 1501 — 1800-ig 14-én, 1801 — 2100-ig 15-én, 2101-2400-ig 16-án, 2401- 2700-ig 17-én, 2701-3000-ig 18-án, 3001 - 3300-ig 21 -én, 3301 -3600-ig 22-én, 3601- 3900-ig 23-án, 3901-4200-ig 24-én, 4201- 4525-ig 25-én és 4526—4900-ig 27-én A hadisegélykifizető hivatal ez után is felhívja az érdekelteket, hogy a kifizetés előtt 2 nappal aláírás céljából jelentkezzenek a városháza II. emelet 79. szám alatt. — Hadirokkantok figyelmébe! A pécsi hadirokkantok szervezetének vezetősége ezúton közli a tagokkal, valamint a még be nem lépett érdekeltekkel, hogy a szervezet hivatalos helyiségét a Munkás Otthonból az Ágota utca 1. szám alatt lévő volt rokkant-egyleti helyiségbe helyezték át, ahol a hivatalos órák minden héten kedden és pénteken este 6 — 3 óráig tartatnak meg. — Áruforgalom és az árak szabályozása. Szenge Ferenc, Baranya vármegye alispánja és Nendtvich Andor, Pécs város polgármestere a következő rendeletét adták ki: 1. A helyi szerb állomásparancsnokság arról értesít, hogy a közszükségleti cikkek új legmagasabb árainak megállapítása óta sok üzérkedő és nem hivatásos kereskedői árukat és élelmicikkeket kezdett szállítni Baranyából Szlavóniába, Bácskába, Magyarország ide meg nem szállotti részeibe és Ausztriába. Minthogy ezen eljárás a baranyai lakosságnak érdekeit károsítja, ennélfogva a nevezett parancsnokság elrendelte a következőket : 1. Baranyából senkinek sehová sem szokul árut kivinni. 2. Ha valaki valamely árut kivinni,szándékozik, erre engedélyt kell kérnie a Baranyául egyet megszálló szerb csapatok dárdai, parancsnokságától, a pécsi és a siklósi állomásparancsnokságoktól . 3. Azt, akiről megállapítják a csempészetet, az áru értékének tízszeres összegében fogják elmarasztalni s azonkívül, az árut tőle el fogják kobozni. II. A helyi szerb állomásparancsnokság azt is észlelte, hogy sok kereskedő elrejti árukészleteit abból a célból, hogy áruit ne kelljen maximális áron eladnia. A nevezett parancsnokságnak rendelkezése értelmében azokat a kereskedőket, akikről kiderül, hogy az árut elrejtik, vagy másként kivonják a forgalomból, a legszigorúbban fogják megbüntetni. -r: Az ármaximáláshoz lapunk más helyén mi is közöljük azt az árszabályt amelyet a szerb parancsnokság kötelező erővel megállapított azon tárgyalások eredményeképpen, amelyek egyrészt a munkásság, másrészt a kereskedők és iparosok képviselete, valamint a hatóságok között lefolytak az elmúlt hetekben. Az ármegállapításról már megírtuk, hogy az nem felel meg a mi kívánságainknak. Mi a saját kívánságunk szerint arra az álláspontra helyezkedtünk az ármegállapításnál, hogy az egyes közszükségleti cikkek ára ne legyen magasabb a munkabéreknél mutatkozó átlagos emelkedés mértékénél, ami kb. ma 300%-nak felel meg. A miáltalunk beterjesztett árszabály tehát szorosan ehhez igazodott. A kereskedők és iparosok azonban alacsonynak találták ezen árakat és a tárgyalások folyamán így azon lényeges változások eszközöltettek. Nem akarunk részletekbe bocsátkozni, csupán annyit jegyzünk meg, hogy a kihirdetett maximális árak némely téren még megfelelnek a mi óhajunknak, de a legtöbb tétel nagyon erős kifogás alá esik részünkről, amit hamarosan korrigálni kellene, hogy a végzett munka tényleg ne legyen .