Munkás, 1920 (23. évfolyam, 51-297. szám)

1920-08-01 / 173. szám

2. oldal mullott, hogy nem lett vádbiztos, ez az Acél főügyész képviseli a közvádat a népbiztosok ellen, ő, Acél főügyészhelyettes ar, aki a Budapesti Hírlap egyik januári számába cikket írt, melyben az összes népbiztosok halálraítélését követelte. Sürgős volt a venzélet a fehér főügyésznek, aki meg akart fizetni a népbiztosoknak, mert mellőzték őt, a „régi, becsületes tisztviselőt“ és nem nevezték ki méretlen, haszontalan fiatalembernek. A Pécsi Famunkások és Asztalosok Termelő Szövetkezetének sikerei. Pécs, július 31. Öt hónappal ezelőtt 12 famunkás altruisztikus alapon egy termelő szövetkezetet alakított, amely 30.000 korona alaptőkével indult meg ez év március elején az Ágoston utca 64 sz. házban. Az üzem azóta folyton bővül, a legjobb famunkásokat foglalkoztatja, a legkifogástalanabb árut szállítja és áraiban állandóan leszorító tendenciát mutat. A famunkások termelő szövetkezete ma már 50 munkásig foglalkoztat, négy műhelyet áll üzemben, amelyek a legmodernebb famegmunkáló gépekkel vannak felszerelve, külön utazókat tart és bútorterveit Nikelszky Géza, a jónevű iparművész készíti, akinek remek tervei után készült bútorokból a Rákóci-út 50. sz. alatti bútorraktárban a közeljövőben bútorkiállítást rendez. A régi kereteiből kinőtt üzembe most beleolvadt a Rosenberg és Társa bútor kereskedés, amelynek közel három milliós vagyonával a szövetkezet olyan tempóban halad, amely számára hosszú időre első helyet biztosít. A szövetkezet ügyeit a munkásság intézi. Az órabérek ma 14 — 15 koronán állanak. A munkások havi részesedése 3000 korona. Az alapszabályok értelmében az üzleti év jövedelmének 75%-a nyugdíjalapra fordíttatik. Az üzem agilis adminisztrátora, Schweitzer Rezső, jövő terveiknek nagyszerű perspektíváit nyitotta fel előttünk. A modern higiéniával és a munkásvédelem minden szükséges kellékével felszerelt gyárat készülnek építtetni, amely munkáslakásokkal, beszerző csoporttal stb.-vel fogja munkásainak életstandardját biztosítani és állandóan fokozni A munkások általános megelégedettsége, az óriási üzleti forgalom (ma már a szövetkezet milliós rendeléseket szállít) a legszebb jövő reményeit keltik. A termelő szövetkezet fennállása óta a munka és munkás megbecsülésének iskolapéldáit adja és erkölcsi ereje az, amely minden időkben verni fogja az ellenük szövetkező pécsi, burzsoá munkáltatókat. Oroszország Anglia ellen, Moszkva, július 30. Az angol kormány Ruorteva finn szocialistát, aki a szovjet kormány útlevelével Amerikából Oroszországba utazott, letartóztatta és kiszolgáltatta a finn kormánynak, mely őt halálra ítélte. Amennyiben ezt az ítéletet végrehajtanák, a szovjet kormány megtorlásul az összes angol tiszteket, akik ezidőszerint hatalma alatt állnak, agyonlöveti és minden bántalmazást, amit Ruorteva a finn kormány részéről szenvedne, százszorosan fog a szovjet kormány a finneknek visszafizetni. Az oroszok célja India, Amsterdam, júl. 30. Montagu, India államtitkára az angol alsóházban kijelentette, hogy az afgán határon a bolsevikiek erős propagandát fejtenek ki,melynek célja India fellázítása. Azt nem hiszi, hogy a bolsevikiek fegyveres támadást terveznének India ellen. Műnyés Miért kell demokratizálni a városi igazgatást. Pécs, július 31. A pártbizalmi testület és összválasztmány 146 szavazattal egyhangúlag kimondotta, hogy Pécs város közigazgatását demokratikus alapokra kívánja fektetni. Kimondotta, hogy a város eddigi vezetőségével szemben a legnagyobb fokban bizalmatlan, mert munkásellenes magatartást folytat. Az éhező tömegek érdekei ott meghallgatásra nem találnak és a város vezetősége a minden téren való irányítást már évek óta kisajátítva merev elzárkózottsággal kezében tartja. Nem hallgat meg senkit azok közül, kik a munkások ezreit képviselik, de meghallgat mindenkit, aki vagyon, vagy rang, befolyás vagy összekötetés címén a közügyek irányadó korifeusának tolja fel magát. Ha a városi tanács nem akar látni maga körül olyanokat, kikben a nép és a józan polgárság megbízik, úgy viszont ez a tömeg nem akarja továbbra is eltűrni, hogy róla nélküle és érdekei ellenére gazdálkodjanak. Nem elégszünk meg annak hangoztatásával, hogy a város tanácsa felel mindenért és mindenkinek Mi a felelősséget már évek óta hiába hangoztatjuk. Feleletet a sok panaszra soha sem kaptunk és most mikor cselekvésre készen állunk, tovább már nem kérdezünk, hanem alkotni, teremteni fogunk. Jól tudjuk, hogy kinek akarna a város tanácsa valamikor megfelelni. Azoknak, kik a demokratikus eszméket, a szabadságjogokat napi nap után irtják és elfojtják. Ilyen alkuba bele nem megyünk.Amint nem fogunk soha szóba állani a reakció sötét bajnokaival, így nem fogjuk továbbra eltűrni azt, hogy a tanács felelősségre vonása kitolassék olyan időkre, mikor talán már módunkban sem állna rámutatni azokra a hiányosságokra, melyek a város eddigi igazgatását a tömegek előtt oly gyűlöletessé tették. Mi most akarunk mindent megtudni és nem fogunk tovább várni. Azt kívánjuk, hogy e város minden lakója tisztán lásson, hogy kit mivel terhel a felelősség Miért kellett ennek a városnak pénzügyileg összerokkanni, mikor a háború alatti közélelmezésnek sejtelmeink szerint milliókat kellett volna eredményeznie. Nem osztjuk bár azt a felfogást, hogy a közellátásnak milliós haszon elérésére szabadna törekednie de ha már ilyen elvek alapján intézték valamikor az ellátatlanok dolgát, akkor igenis tudni akarjuk, hogy a munkások filléreiből, az éhezők nyomorából szedett milliók hova kerültek. Milyen jóléti intézményekre fordíttattak ezek a jelentős összegek? A lakáskérdés, az egészségügyi intézmények vagy milyen kulturális és népjóléti feladatok oldattak meg a rengeteg jövedelmek terhére. Vagy talán a közelmúltban keresztül vitt „sikeres“ lisztspekuláció deficitje emésztette fel ezt a különben elítélendőnek tartható „hadi" nyereséget? Nem hisszük, hogy így lenne. Miért kellett akkor a 13 milliós ínség időt kivetni ? Olyan adót és olyan félelmetesen nagynak hangzó összeget, mely minden adófizetőből a legnagyobb elkeseredést váltja ki. Mi nem sajnáljuk a nagy tőkét. A háborús vagyonoknak a közcélokra leendő sürgős és fokozott igénybevételét mindenkor követelni fogjuk. De nem tűrhetjük, hogy oktalan rövidlátással az adófizetők teherviselési képességét csökkentsék. A lakásnyomor óriási. Mi csak egy millió költség előteremtését, kértük, hogy a hónapok óta gazdátlanul és üresen álló kaszárnyákkal ezt az ínséget megoldják. Erre nem volt pénz soha. Ilyenre az inségadó jogosságát nem akarták elismerni Mikor azonban a felelős tényezők hozzá nem értő és a viszonyokat felismerni nem tudó cselekvései által teremtett súlyos anyagi válságot kell rendezni, akkor eszébe jut ennek a balkezes tanácsnak, hogy van ám szóf, amit csak szorítani kell. Nem félnek attól, hogy a polgárság felzúdul és észbe kap. Nem félnek attól, hogy ez a polgárság az adásról kulcsát kiveszi az illetéktélen kontárok kezéből és ugyanezzel a kulccsal örökre bezárja előttük azt a kaput, amely a városnak házába nekik oly zavartalan bemenetelt már évek óta biztosít. Nem félnek semmitől. Tudják azt, hogy ma a polgárság fél valamitől. Mitől ? Attól amit fehér terrornak neveznek és melynek közeledését oly titkos kéjjel sehogy sem várják, mint a torony alatt. Mi pedig megnyugtatjuk ezt a remegő polgárságot- A fehér terrortól egy percig sem szabad félniök, mert mi tudjuk legjobbni, hogy a fehér terrort az ő rettenthetetlen hőseivel együtt már vonaglik. A világ proletárjai biztos kézzel irányítják már a magyarországi demokrácia feltámadását és mi összetartozandóságunkkal azokat is védelmünkbe fogjuk venni, kikről tudjuk azt, hogy velünk együtt gyűlölnek mindent, amit Magyarországon a hazugságok fertőjében konszolidációnak rikoltanak. A polgárságnak nincs mitől félnie. Mi csak az igazságot keressük. Ezért harcolunk és nem tűrjük azt, hogy a város tanácsa hatalmi tébolyában, minden meghallgatás nélkül ezreket, tízezreket vegyen el olyan helyekről ahonnan közcélokra elveendő pénznek szükségesebb, életbevágóbb hivatást szánunk. Nem sajnáljuk azokat, kik az adó megfizetésére vagyoni helyzetüknél fogva arra kiszemelhetők, de megkívánjuk, hogy ez az adókivetés nyíltan történjék. Minden érdekeltnek joga van megtudni miért kell neki ezt a súlyos összeget leadni. De meg kell tudni azt is, hogy az adókivető tanács önkényes eljárásának mik a titkos adatai. Nap-nap után halljuk a panaszokat, hogy a város inségadó fejében ezreket követel. Nyomban végrehajtat. Felebbezni is szabad. De hová, ki bírálja el ezt a felebbezést? Ugyanazok, akik okai ennek a kíméletlen adóhajszának, vagy legjobb esetben a velük egyetértő tekintélyek Hol van a munkásság, a polgárság elfogulatlan ellenőrzése? Meg mondjuk hol. A szükséglakások bűzében. A hajléktalanok, eltoloncolás alatt állók soraiban. Eddig együtt éheztünk a jjjgatokkal. Együtt könyörögtünk és kértünk a nyomorgókkal. Eszméket adtunk, mert segíteni akartunk. Terveket tártunk fel, mert testvéreinknek a bajok orvoslását ígértük. Minden hiába volt. Ha esetleg szóba is álltak velünk, üres fecsegéssel intézték el a legsúlosabb dolgokat. Nem egy közérdekű indítványunkat célzatos belállítás és nagyképű mérlegeléssel, mint kivihetetlent, asztalfiókban hevertetik. Hosszú hónapokig vártunk arra, hogy a tömeg zúgása a posztóval bélelt szobák csendjét mégis csak képes lesz megzavarni. De hiába a türelem, hiába a közös megértés hangoztatása. Ott a mi kívánságunk soha sem fog visszhangra találni. Ezzel most már tisztában vagyünk különösen azóta, hogy a hatalmi tényezőknél egy ünnepély alkalmával még attól sem rettentek vissza, hogy a munkás sajtó hangját elfojtani, elnémítani megkísérelték. . . A hatalmi körök demokratikus felfogása nem volt hajlandó sáfárkodás tárgyává tenni a sajtószabadságot. Ünnepi tiszteletadásnak ellenértéket, közszabadságot vagy jogot ott nem hajlandók a fény oltárának tüze mellett elhamvasztani. Mindezekből tanulságot tudunk leszűrni. A munkáspolitika hivatását nem a hatalmi erők megnyerésében, hanem eszméknek, törekvéseknek mocsoktalanságában keresi és találja fel. És ha a városi tanács bennünket most már nyílt ellenfélként kezel, hát erre is készen állunk. Nem a harcot hirdetjük, de kijelentjük nyíltan, hogy a cselekvés terére léptünk Nemcsak a munkásságot hívjuk akcióra, mert nem akarunk az egyoldalúság, a mostani városi igazgatás bűneibe esni. Mi a polgársággal együtt fogjuk a tisztítás és megújhodás munkáját megkezdeni. Azzal a polgársággal, mely velünk érez s velünk egyetért. Nem akarunk hivatalokat, állásokat kisajátítani, de követeljük, hogy hozzáértő és felelős egyének legyenek azokon a helyeken, ahol sorsunkról intézkednek s ahol vagyonunkról eddig számot adni vonakodtak. Magunkkal akarjuk vinni az akcióba azt a polgárságot, amelynek ugyan félreismmerhetetlenül az a szándéka, hogy tenni kell valamit a közigazgatás körül, azonban a kezdeményező lépést másoktól várja. Azokat is, akik ma még talán félnek tőlünk vagy esetleg más valamitől, de akiket a mi határozott fellépésünk fel fog bátorítani, különösen ha meggyőződnek róla, hogy mi sem akarunk egyelőre ebben a kérdésben mást, mint ők. Ezeknek a félénkeknek mi meg fogjuk mutatni, be fogjuk nekik tettekkel bizonyítani, hogy semmi ok sincs a félelemre, a habozásra.Nem pusztítani, hanem alkotni akarunk, többet és a közjó érdekében jobbat, mint az eddigi rendszer emberei, akik most a hazaárulás vádjának ránk kenésével akarják, de nem fogják sorainkat megbontani. 1920. augusztus 1. Békeállapot az S. H. S. állam és Ausztria között. Beográd, júl. 31. A st.-germaini békeszerződést ratifikálták. A békeállapot így Jugoszlávia és Ausztria között helyreállt. Megkezdték Lemberg kiürítését. Bécs, júl. 30. Lembergbe az utóbbi napokban igen sok csapatot koncentráltak. A városban a házkutatások és letartóztatások napirenden vannak. Lemberg kiürítését már megkezdték, bár hivatalosan még tagadják azt. Az államkincstárt már elszállították és a lakosság tömegesen menekül. Varsó, júl. 30. Lengyelország egész területére kihirdették és életbe léptették a haditörvényszéket. A breszt-litovszki és bianstoki vonaltól keletre beszüntették a személyforgalmat. Néhány nap múlva a Varsó felé való utazást is be fogják szüntetni. A magyar is osztrák ügyek likvidálása a jóvátétel! bizottságban. Bécs, július 30. A Neue Freie Presse jelenti: A Jóvátétel! bizottság, mint rendi civiks forrásból értesülünk, teljes ülést tartott ma, amelyen három óra hosszat tanácskozott a magyar békefeltételekkel összefüggő kérdésekből. Ezeknek a kérdéseknek a megoldása szükségessé tette az Ausztriát és Magyarországot közösen érdeklő ügyekben az újabb irányítást. A szövetséges hatalmak képviselőiből alakított bizottság, mely a szükséges adatokat megszerezte és összeállította, Budapestről ideérkezett. A mai ülésen megkezdték ennek a bizottságnak az adatgyűjtése alapján a kérdések részletes megvitását.