Munkás Sakk, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-08-01 / 6-7. szám
Megjelenik évente tízszer. Közlemények, játszmák és feladványok a szerkesztőség címére küldendők. Előfizetési ár: egész évre 2— P. Egyesületek részére és külföldre 3.— P. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIT, Erzsébet körút 51. I. Postai akarékpénztári csekkszámla száma: 40755 1936. aug.-szept. V. évf. 6-7. szám TÁRSADALMI ÉS KULTURÁLIS FOLYÓIRAT A svájci versenyrendszer (System) A legutóbbi években nagyon elterjedt ez a versenyrendszer minthogy megadja a lehetőséget a győztes megállapítására nagyszámú résztvevő közül oly versenyeken is, ahol időhiány miatt körversenyek lehetetlenek, a csoportversenyeket pedig kerülni akarják. A játékosokat az első fordulóra sorsolás útján párosítják, egyúttal mindjárt a játszmakezdőt is megállapítják (az elsőnek kihúzott a kezdő). A következő fordulóknál a játékosokat mindig az elért eredmény szerint állítják egymással szembe. Tehát a nyertes nyertessel, a döntetlent elért döntetlennel, a vesztes vesztessel jászik. Mindig vigyázni kell azonban, hogy akik jászottak már egymás ellen, ne kerüljenek ismét össze. A kezdő mindig az, aki előzőleg sötét volt; abban az esetben, ha mindketten egyszínnel játszottak, aki kevesebbszer volt világos, ha ez is egyenlő, sorsolás útján történik a kezdő megállapítása. Hogy a függőben maradt játszmák ne akasszák meg a versenyt, minden játékos közli bizalmasan a tornavezetővel, hogy nyerni akar vagy döntetlennel éri be s eszerint történik a párosítás. A versenytáblázatba azonban utólag bejegyzik a függő játszma befejezésének az eredményét. A svájci system legtöbbször magával hozza, hogy több játékos egyenlő eredményt ér el. Minthogy egymás közti döntő lejátszásra nincs idő, nem marad más hátra, mint az egymásközti eredmény és ily módon a nyerők sorrendjének megállapítása. Ha ezt megnyugtatóan nem lehet, akkor a Sonneborn—Berger értékelési system szerint számítják ki. Ezt az utóbbi időben igen gyakran igénybe veszik, mert a kezelése, mely a következő, könnyű: minden játékosnak a tornán elért eredményéhez hozzátesszük az ellenfeleinek eredményét, nyerés esetén a kettő teljes összegét döntetlen esetén a félösszegét vesszük, ezeket összeadva, kapjuk a végeredményt. Lásd a szokásos tornatáblát! Sonneborn—Berger szerint Eszerint B kapja az első díjat, miután eredményesebb elenfélesen győzött, mint A. Legújabban a Buchholz-systemet is alkalmazzák, erről majd egy más alkalommal írunk.