Munkásélet, 1971 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1971-02-26 / 8. szám
MUNKÁSÉLET AZ RSZASZ KONGRESSZUSÁRA A SZAKSZERVEZETEK szerepéről és feladatköréről NYILVÁNOS VITA Hazánk dolgozói — a szakszervezeti tagok — a legnagyobb megelégedéssel ismerkedtek meg Nicolae Ceauşescu elvtársnak az RKP KB február 10—11-i plénumán elhangzott beszédével, ezzel a kiemelkedő elméleti és gyakorlati jelentőségű programdokumentummal, amely meghatározza a szakszervezetek szerepét és feladatkörét a romániai szocialista építés jelenlegi szakaszában. Pártunk főtitkára mélyenszántóan és sokoldalúan elemezte a szakszervezeti munkát, kiemelte eredményeit és rámutatott hiányosságaira is. Értékes útmutatásai nyomán növekedni fog a szakszervezetek szerepe a gazdasági és a közéletben, demokratizálódik a szakszervezeti élet és munka, a szakszervezetek nagyobb mértékben hozzájárulhatnak pártunk és államunk általános politikai irányvonalának megvalósításához. A szakszervezetek szerepének tisztázása, feladatkörének pontos körülhatárolása és bővítése, egész munkájuk javítása szervesen hozzátartozik ahhoz a széles körű és sokoldalú akcióhoz, amelyet a párt kezdeményezett és folytat a szocialista demokrácia további mélyítése, társadalmunk demokratikus mechanizmusának tökéletesítése érdekében, abból a célból, hogy biztosítsa a megfelelő kereteket a dolgozók, s elsősorban a munkásosztály egyre intenzívebb és aktívabb részvételéhez a gazdasági és a társadalmi élet közvetlen vezetésében. "Az RKP KB plénuma és a Szakszervezetek Általános Szövetsége Központi Tanácsának plénuma annak a mélyen demokratikus gyakorlatnak megfelelően, hogy a társadalmi élet legfontosabb problémáinak megoldási módozatait meg kell tanácskozni a tömegekkel, ajánlották a szakszervezeti munka tökéletesítési lehetőségeinek széles körű, nyilvános megvitatását. A Munkásélet ehhez rendelkezésre bocsátja hasábjait, s felhívja az összes szakszervezeti tagokat, szakszervezeti aktivistákat, régi munkásmozgalmi harcosokat, a közvetlenül a termelésben dolgozó összes kádereket, hogy az RKP KB február 10—11-i plénumának dokumentumaiban, a Nicolae Ceauşescu elvtárs itt elhangzott beszédében foglalt útmutatások szellemében, valamint az RSZASZ Központi Tanácsa február 16-án lezajlott plénuma vitájának fényében mondjanak véleményt a szakszervezetek szerepéről és feladatköréről, tegyenek javaslatokat szervezeti felépítésük, munkastílusuk és munkamódszereik tökéletesítésére. A vállalások sarjadjanak saját javaslatainkból Éppen ezekben a napokban, amikor a sajtó útján hozzánk is eljutottak a párt február 10—11-i plénumának dokumentumai, nálunk a részlegen a leggyakoribb beszédtémát a tavalyi szocialista munkaverseny eredményei képezték. Mindenkit érdekelt a részlegek közötti verseny elbírálása, s hosszasan tárgyalták az élenjárók névsorát is és a vállalások, valamint a verseny körül felmerülő problémákat. Miután elolvastam Nicolae Ceauşescu elvtársnak az említett plenárison elhangzott beszédét, s főleg abból a szakszervezetek szerepére és hatáskörére vonatkozó részt, a közben kialakult országos megvitatás keretei között elmondanám, hogy a szocialista munkaverseny az elmúlt évek alatt sokat veszített eredményességéből. Sok esetben a verseny szervezése nem a részleg, s az egész kombinát legaktuálisabb problémáinak figyelembe vételével történt, s az eredmények elbírálása sem mindig tükröz elég objektivitást. Több munkatársam fordult hozzám ebben az ügyben az utóbbi időben, beszéltem munkásokkal és mérnökökkel, a kialakult vélemény nem csupán egy személy egyéni meglátása. Javasolom, hogy a vállalások meghatározása tartozzék végérvényesen a szakszervezetek hatáskörébe. Ne szóljon bele mindenki, s főleg az üzemi összvállalások megállapításánál — mindenkor az egyéni és csoportvállalásokat vegyék alapul, nem pedig a felülről jövő kijelöléseket. Mert mégiscsak mi tudjuk jobban mennyit vállalhatunk például a hengerelt áruk önköltségének csökkentésére, s a minőségi mutatók javítására. Csak ilyen körülmények között lehet reális a vállalás s igazán mozgósító. TÓTH KÁROLY lakatos, Resicai Kohászati Kombinát A szakszervezetnek elsősorban akkor van tekintélye, ha jól dolgozik, így van ez nálunk is. Hozzá kell viszont tenni : szakszervezetünk tekintélyének sokat ártott, ahogyan egyes adminisztratív vezetőszervek az együttműködést elképzelték. Előfordult ugyanis — a többi között a mi részlegünkön is —, hogy a műszaki vezető a szakszervezeti szervek, a szakszervezeti osztálybizottság, a szakszervezeti csoportok megkérdezése nélkül döntött bizonyos kérdésekben. S nem mindig helyesen. Gyakran megtörtént, hogy munkaszervezési, bérezési kérdésekben, az anyagi ösztönzés problémáit illetően, a fegyelem és a szakmai etika elleni vétségek esetében stb. nem tartották eléggé érdemlegesnek, hogy minket is megkérdezzenek, olykor pedig szántszándékkal megkerülték a szakszervezetet. Véleményem szerint, minden ilyen kérdést előbb a munkahelyen kell alaposan megvitatni, s csak utána kerülhet sor az adminisztratív szervek intézkedésére. Javasolom tehát : a műszaki-adminisztratív szervek döntését megelőzően a váltások, a műhelyek, illetve az osztályok szakszervezeti csoportgyűlései foglaljanak állást minden ilyen ügyben. A mester vagy az osztályvezető így ténylegesen tanácskozni fog a választott szakszervezeti orgánumokkal, tekintetbe veszi, a munkaközösség véleményét és nem dönt egyedül. TAMÁS GYÖRGY hengerész, az aranyosgyéresi Sodronyipar Üzem szakszervezeti osztálybizottságának elnöke Reális együttműködést Harminckét esztendeje dolgozom az üzemben. Itt tanultam a szakmát, itt értem emberré. A szakszervezeti munkába már fiatalon bekapcsolódtam. Voltak felemelő, kellemes emlékű eseményei ennek a munkának, de voltak olyanok is, amelyek sikertelenség, tehetetlenség érzését keltették. Amikor mi, szakszervezeti aktivisták nem mindig tudtuk munkatársaink dolgait igazságosan és méltányosan elintézni, mert formalitásokba, s a helyzet elégtelen ismeretéből fakadó bürokratikus megnyilvánulásokba ütköztünk. Munkaközösségünk lelkiismeretesen és teljes odaadással tett eleget termelési feladatainak. Nem volt lemaradásunk, az emberek öntudatosan végezték munkájukat. Jogosan elvárják, hogy jó munkájukért megfelelő elbírálásban részesítsük szociális igényeiket. Talán ezért ragadott meg úgy Nicolae Ceauşescu elvtárs beszédének az a része, ahol a szakszervezeti munkának ezt a területét érinti . „A szakszervezetek tevékenységében első helyen a munkásosztály, az összes alkalmazottak munka- és életkörülményeivel kapcsolatos szociális kérdéseknek kell állniuk.“ A brassói Hidromecanica üzemben több ezer szakmunkás dolgozik. De az elmúlt esztendőben csupán egy állami lakáskiutalást kaptunk. Tudom, hogy a lakások nem pottyannak az égből, de a szakszervezeti bizottság harcolhatott volna méltányosabb megoldásért. Mert lehetetlen, hogy ekkora termelő egységnek, mint a miénk, ne legyen lehetősége ilyen problémákat megoldani, mikor sokmilliós nyerességgel az ország legrentábilisabb üzemei közé tartozik. Ilyen és hasonló viszszás helyzet nem fordulhat elő, ha a szakszervezet valóban élhet a rendszerünk biztosította jogaival. Egészen banális esetek is sok bosszúságot okoznak, ha azokat ismételt kéréseink ellenére nem orvosolják idejében. Egy esztendeje új, tágas, világos üzemcsarnokba költöztünk. Tusolónk, öltözőnk van, minden, ami szükséges. Igenám, de az emeleti öltözőt magas fal választja el a mosdótól, azaz 110 lépcsőfokot kell végigjárni míg megkerüljük, hogy az ember megmosakodjon, felöltözzön, haza tudjon menni. Túlságosan kicsik a szekrényeink is, amelyekbe egy rendes ruhát nem lehet beakasztani. Ruháinkat gyűrötten, utcai viseletre alkalmatlan állapotban szedjük elő. A jövőben szeretnénk, ha az ilyen, látszatra jelentéktelen dolgokban is meghallgatnák a véleményünket, s nemcsak meghallgatnák, de haladéktalanul intézkednének is. GYŐR MÁRTON, a szerszámrészleg osztálybizottságának elnöke igazságosan és méltányosan Több munkásképviselőt az igazgatóbizottságba A szocialista demokrácia további elmélyülésének megnyilvánulásaként köszöntöttük annak idején pártunk arra vonatkozó határozatát, hogy az igazgatóbizottságban részt vegyenek az alkalmazottak képviselői is. Tágabb lehetőségek nyíltak ilyenformán a dolgozók tényleges bevonására a gazdasági tevékenység szervezésébe és vezetésébe, szorosabbra fűződött a kapcsolat az adminisztratív vezetőség és az alkalmazottak között. Csakhogy miden előnye mellett jelenlegi szervezési formájában mégsem nevezhetjük tökéletesnek az alkalmazottak képviselőinek jelenlétét és ténykedését az igazgatóbizottságban. Elsősorban azért nem, mert — vállalatunk esetében például — a munkaközösség létszámához és munkahelyeihez viszonyítva túl kevés képviselőnk van az igazgatóbizottságban. Egyszerűen lehetetlen azt várni ettől a néhány embertől, hogy alaposan ismerje a vállalat minden részlegét foglalkoztató problémákat, hogy szóvá tegye az igazgató-bizottsági üléseken ezeket. Következésképpen — az eddigi tapasztalatok tükrében — feltétlenül növelni kell az alkalmazottak képviselőinek számát az igazgatóbizottságban, hogy lehetőleg minden fontosabb munkahely kollektívája képviselve legyen a kollektív vezetőszervben. Ugyancsak az eddigi tapasztalatok figyelmeztetnek : jobban meg kell nézzük kire bízzuk munkahelyünk fontos kérdéseinek tolmácsolását az igazgatóbizottságban. Gondolom, nemcsak nálunk fordult elő, hogy az alkalmazottak egyes képviselői csupán a statiszta szerepét töltötték be a bizottság ülésein. Tavaly decemberben, amikor az igazgatóbizottság ülése után megkérdeztem egyik volt ,„képviselőnket“, miről folyt a vita. — csupán annyit tudott válaszolni, hogy „sokmindenről“. Azt hiszem hasznos volna, ha a jövőben az alkalmazottak képviselőinek megválasztása a munkaközösség javaslatának alapján történne, azaz ne az igazgatóbizottság jelölje ki legközelebbi munkatársaik Abból az elegendehetetlen követelményből kiindulva hogy a dolgozók valóban aktív részeseivé váljanak a termelés szervezésének és vezetésének, jól ismerjék a vállalati szinten felmerülő összes problémákat, s hozzájáruljanak azok megoldásához — meg kell találni a módját annak is, hogy az alkalmazottak képviselői rendszeresen és szervezett formában tájékoztassák a munkaközösségeket minden igazgatóbizottsági ülés után : miről folyt a vita, milyen határozatok születtek, milyen álláspontra helyezkedett az ülésen az illető alkalmazotti képviselő ? Operatív, néhány perces megbeszélésekre gondolok, amelyek megszervezése a szakszervezeti bizottság, illetve a csoportbürók hatáskörébe tartozna. ANTOK mátyás, a nagyváradi közművek dolgozója