Munkásélet, 1971 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1971-02-26 / 8. szám

MUNKÁSÉLET AZ RSZASZ KONGRESSZUSÁRA A SZAKSZERVEZETEK szerepéről és feladatköréről NYILVÁNOS VITA Hazánk dolgozói — a szakszervezeti tagok — a legnagyobb megelége­déssel ismerkedtek meg Nicolae Ceauşescu elvtársnak az RKP KB február 10—11-i plénumán elhangzott beszédével, ezzel a kiemelkedő elméleti és gya­korlati jelentőségű programdokumentummal, amely meghatározza a szak­­szervezetek szerepét és feladatkörét a romániai szocialista építés jelenlegi szakaszában. Pártunk főtitkára mélyenszántóan és sokoldalúan elemezte a szakszervezeti munkát, kiemelte eredményeit és rámutatott hiányosságaira is. Értékes útmutatásai nyomán növekedni fog a szakszervezetek szerepe a gazdasági és a közéletben, demokratizálódik a szakszervezeti élet és munka, a szakszervezetek nagyobb mértékben hozzájárulhatnak pártunk és államunk általános politikai irányvonalának megvalósításához. A szakszervezetek szerepének tisztázása, feladatkörének pontos körül­határolása és bővítése, egész munkájuk javítása szervesen hozzátartozik ahhoz a széles körű és sokoldalú akcióhoz, amelyet a párt kezdeményezett és folytat a szocialista demokrácia további mélyítése, társadalmunk demokratikus mechanizmusának tökéletesítése érdekében, abból a célból, hogy biztosítsa a megfelelő kereteket a dolgozók, s elsősorban a munkásosztály egyre inten­zívebb és aktívabb részvételéhez a gazdasági és a társadalmi élet közvetlen vezetésében. "Az RKP KB plénuma és a Szakszervezetek Általános Szövetsége Központi Tanácsának plénuma annak a mélyen demokratikus gyakorlatnak meg­fele­lően, hogy a társadalmi élet legfontosabb problémáinak megoldási módoza­tait meg kell tanácskozni a tömegekkel, ajánlották a szakszervezeti munka tökéletesítési lehetőségeinek széles körű, nyilvános megvitatását. A Munkásélet ehhez rendelkezésre bocsátja hasábjait, s felhívja az összes szakszervezeti tagokat, szakszervezeti aktivistákat, régi munkásmozgalmi har­cosokat, a közvetlenül a termelésben dolgozó összes kádereket, hogy az RKP KB február 10—11-i plénumának dokumentumaiban, a Nicolae Ceauşescu elvtárs itt elhangzott beszédében foglalt útmutatások szellemében, valamint az RSZASZ Központi Tanácsa február 16-án lezajlott plénuma vitájának fényé­ben mondjanak véleményt a szakszervezetek szerepéről és feladatköréről, tegyenek javaslatokat szervezeti felépítésük, munkastílusuk és munkamód­szereik tökéletesítésére. A vállalások sarjadjanak saját javaslatainkból Éppen ezekben a napokban, amikor a sajtó útján hozzánk is eljutottak a párt február 10—11-i plénumának doku­mentumai, nálunk a részlegen a leggyakoribb beszédtémát a tavalyi szocialista munka­verseny eredményei képezték. Mindenkit érdekelt a részle­gek közötti verseny elbírálása, s hosszasan tárgyalták az é­­lenjárók névsorát is és a vál­lalások, valamint a verseny körül felmerülő problémákat. Miután elolvastam Nicolae Ceauşescu elvtársnak az em­lített plenárison elhangzott beszédét, s főleg abból a szakszervezetek szerepére és hatáskörére vonatkozó részt, a közben kialakult országos megvitatás keretei között el­mondanám, hogy a szocialis­ta munkaverseny az elmúlt évek alatt sokat veszített ered­ményességéből. Sok esetben a verseny szervezése nem a részleg, s az egész kombinát legaktuálisabb problémáinak figyelembe vételével történt, s az eredmények elbírálása sem mindig tükröz elég ob­jektivitást. Több munkatár­sam fordult hozzám ebben az ügyben az utóbbi időben, be­széltem munkásokkal és mér­nökökkel, a kialakult véle­mény nem csupán egy sze­mély egyéni meglátása. Javasolom, hogy a vállalá­sok meghatározása tartozzék végérvényesen a szakszer­vezetek hatáskörébe. Ne szól­jon bele mindenki, s főleg az üzemi összvállalások megálla­pításánál — mindenkor az e­­gyéni és csoportvállalásokat vegyék alapul, nem pedig a felülről jövő kijelöléseket. Mert mégiscsak mi tudjuk jobban mennyit vállalhatunk például a hengerelt áruk ön­költségének csökkentésére, s a minőségi mutatók javítására. Csak ilyen körülmények kö­zött lehet reális a vállalás s igazán mozgósító. TÓTH KÁROLY lakatos, Resicai Kohászati Kombinát A szakszervezetnek elsősor­ban akkor van tekintélye, ha jól dolgozik, így van ez ná­lunk is. Hozzá kell viszont tenni : szakszervezetünk te­kintélyének sokat ártott, a­­hogyan egyes adminisztratív vezetőszervek az együttműkö­dést elképzelték. Előfordult ugyanis — a többi között a mi részlegünkön is —, hogy a műszaki vezető a szakszerve­zeti szervek, a szakszervezeti osztálybizottság, a szakszerve­zeti csoportok megkérdezése nélkül döntött bizonyos kér­désekben. S nem mindig he­lyesen. Gyakran megtörtént, hogy munkaszervezési, bére­zési kérdésekben, az anyagi ösztönzés problémáit illetően, a fegyelem és a szakmai etika elleni vétségek esetében stb. nem tartották eléggé érdemle­gesnek, hogy minket is meg­kérdezzenek, olykor pedig szántszándékkal megkerül­ték a szakszervezetet. Véleményem szerint, minden ilyen kérdést előbb a munka­helyen kell alaposan megvi­tatni, s csak utána kerülhet sor az adminisztratív szervek intézkedésére. Javasolom te­hát : a műszaki-adminisztra­tív szervek döntését megelő­zően a váltások, a műhelyek, illetve az osztályok szakszer­vezeti csoportgyű­lései foglal­janak állást minden ilyen ügyben. A mester vagy az osztályvezető így ténylegesen tanácskozni fog a választott szakszervezeti orgánumokkal, tekintetbe veszi­, a munkakö­zösség véleményét és nem dönt egyedül. TAMÁS GYÖRGY hengerész, az aranyosgyé­­resi Sodronyipar Üzem szakszervezeti osztálybi­zottságának elnöke Reális együttműködést Harminckét esztendeje dol­gozom az üzemben. Itt tanul­tam a szakmát, itt értem­ em­berré. A szakszervezeti mun­káb­a már fiatalon bekapcso­lódtam. Voltak felemelő, kel­lemes emlékű eseményei en­nek a munkának, de voltak olyanok is, amelyek sikerte­lenség, tehetetlenség érzését keltették. Amikor mi, szak­szervezeti aktivisták nem mindig tudtuk munkatársaink dolgait igazságosan és méltá­nyosan elintézni, mert forma­litásokba, s a helyzet elégte­len ismeretéből fakadó bürok­ratikus megnyilvánulásokba ütköztünk. Munkaközösségünk lelkiismeretesen és teljes oda­adással tett eleget termelési feladatainak. Nem volt lema­radásunk, az­ emberek öntu­datosan végezték munkáju­kat. Jogosan elvárják, hogy jó munkájukért megfelelő el­bírálásban részesítsük szociá­lis igényeiket. Talán ezért ragadott meg úgy Nicolae Ceauşescu elvtárs beszédének az a része, ahol a szakszer­vezeti munkának ezt a terüle­tét érinti . „A szakszervezetek tevékenységében első helyen a munkásosztály, az összes al­kalmazottak munka- és élet­­körülményeivel kapcsolatos szociális kérdéseknek kell áll­niuk.“ A brassói Hidromecanica üzemben több ezer szakmun­kás dolgozik. De az elmúlt esztendőben csupán egy ál­lami lakáskiutalást kaptunk. Tudom, hogy a lakások nem pottyannak az égből, de a szakszervezeti bizottság har­colhatott volna méltányosabb megoldásért. Mert lehetetlen, hogy ekkora termelő egység­nek, mint a miénk, ne legyen lehetősége ilyen problémákat megoldani, mikor sokmilliós nyerességgel az ország leg­­rentábilisabb üzemei közé tar­tozik. Ilyen és hasonló visz­­szás helyzet nem fordulhat elő, ha a szakszervezet való­ban élhet a rendszerünk biz­tosította jogaival. Egészen ba­nális esetek is sok bosszúsá­got okoznak, ha azokat ismé­telt kéréseink ellenére nem orvosolják idejében. Egy esztendeje új, tágas, vi­lágos üzemcsarnokba költöz­tünk. Tusolónk, öltözőnk van, minden, ami szükséges. Igen­­ám, de az emeleti öltözőt ma­gas fal választja el a mosdó­tól, azaz 110 lépcsőfokot kell végigjárni míg megkerüljük, hogy az ember megmosakod­jon, felöltözzön, haza tudjon menni. Túlságosan kicsik a szekrényeink is, amelyekbe egy rendes ruhát nem lehet beakasztani. Ruháinkat gyű­rötten, utcai viseletre alkal­matlan állapotban szedjük elő. A jövőben szeretnénk, ha az ilyen, látszatra jelentékte­len dolgokban is meghallgat­nák a véleményünket, s nem­csak meghallgatnák, de hala­déktalanul intézkednének is. GYŐR MÁRTON, a szerszámrészleg osztály­bizottságának elnöke igazságosan és méltányosan Több munkásképviselőt az igazgató­bizottságba A szocialista demokrácia további elmélyülésének meg­nyilvánulásaként köszöntöttük annak idején pártunk arra vonatkozó határozatát, hogy az igazgatóbizottságban részt vegyenek az alkalmazottak képviselői is. Tágabb lehető­ségek nyíltak ilyenformán a dolgozók tényleges bevoná­sára a gazdasági tevékeny­ség szervezéséb­e és vezetésé­be, szorosabbra fűződött a kapcsolat az adminisztratív vezetőség és az alkalmazottak között. Csakhogy miden elő­nye mellett jelenlegi szerve­zési formájában mégsem ne­vezhetjük tökéletesnek az al­kalmazottak képviselőinek je­lenlétét és ténykedését az igazgatóbizottságban. Elsősor­ban azért nem, mert — válla­latunk esetében például — a munkaközösség létszámához és munkahelyeihez viszonyít­va túl kevés képviselőnk van az igazgató­bizottságban. Egy­szerűen lehetetlen azt várni ettől a néhány embertől, hogy alaposan ismerje a vál­lalat minden részlegét fog­lalkoztató problémákat, hogy szóvá tegye az igazgató-bizott­sági üléseken ezeket. Követ­kezésképpen — az eddigi ta­pasztalatok tükrében — fel­tétlenül növelni kell az alkal­mazottak képviselőinek szá­mát az igazgató­bizottságban, hogy lehetőleg minden fonto­sabb munkahely kollektívája képviselve legyen a kollektív vezetőszervben. Ugyancsak az eddigi ta­pasztalatok figyelmeztetnek : jobban meg kell nézzük kire bízzuk munkahelyünk fontos kérdéseinek tolmácsolását az igazgatóbizottságban. Gondo­lom, nemcsak nálunk for­dult elő, hogy az alkalmazot­tak egyes képviselői csupán a statiszta szerepét töltötték be a bizottság ülésein. Tavaly decemberben, amikor az igaz­gatóbizottság ülése után meg­kérdeztem egyik volt ,„képvi­selőnket“, miről folyt a vita. — csupán annyit tudott vála­szolni,­ hogy „sokmindenről“. Azt hiszem hasznos volna, ha a jövőben az alkalmazottak képviselőinek megválasztása a munkaközösség javaslatának alapján történne, azaz ne az igaz­gatóbizottság jelölje ki legközelebbi munkatársaik Abból az elegendehetetlen követelményből kiindulva hogy a dolgozók valóban ak­tív részeseivé váljanak a ter­melés szervezésének és veze­tésének, jól ismerjék a válla­lati szinten felmerülő összes problémákat, s hozzájárulja­nak azok megoldásához — meg kell találni a módját an­nak is, hogy az alkalmazottak képviselői rendszeresen és szervezett formában tájékoz­tassák a munkaközösségeket minden igazgatóbizottsági ü­­lés után : miről folyt a vita, milyen határozatok születtek, milyen álláspontra helyezke­dett az ülésen az illető al­kalmazotti képviselő ? Opera­tív, néhány perces megbeszé­lésekre gondolok, amelyek megszervezése a szakszerveze­ti bizottság, illetve a csoport­­bürók hatáskörébe tartozna. ANTOK mátyás, a nagyváradi közművek dolgozója

Next