Munkásélet, 1971 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1971-02-26 / 8. szám

Világ prolekrjd, egyesül­etei ! Munkásélet a ROMÁNIAI SZAKSZERVEZETEK ÁLTALÁNOS SZÖVETSÉGÉNEK HETILAPJA. Az új ötéves terv igényeinek színvonalán A TÖKÉLETESSÉG JEGYÉBEN Azt mondhatnánk, hogy manapság nincs olyan ember, akit ne érdekelne a minőség kérdése. Úgy is mint fo­gyasztók, úgy is mint termelők, napon­ta kapcsolatba kerülünk ezzel a foga­lommal. A napi sajtó is rendszeresen foglalkozik ezzel a témával, hiszen ma inkább, mint bármikor, az anyagi ter­melés ritmusa és eredményessége szo­ros összefüggésben áll a minőségi kö­vetelményekkel. A központi lapok szer­kesztői kedvezően fogadták hát annak a sajtóértekezletnek a hírét, amelyen Niculescu Dumitru mérnökkel, a Ter­­mékminőségi Ellenőrző Állami Felügye­lőség főfelügyelőjével volt alkalmuk ta­lálkozni, s a termékminőség s egyben az ellenőrzés legaktuálisabb problémái­ról tudakozódhattak. Az itt elhangzott kérdésekből és válaszokból válogattuk ki az alábbiakat olvasóink tájékoztatá­sára. — A most megkezdett 1971—1975-ös ötéves tervet nyugodtan nevezhetjük a minőség távlati tervének — jegyezte meg mindjárt a beszélgetés elején Ni­culescu Dumitru főfelügyelő. Emellett szól a tervelőirányzatok magas igé­nyessége s ugyanakkor mindaz a szi­gorú következetesség, amely a minőség­ellenőrző hálózat valamennyi pontján megnyilvánul. Az elmúlt évben e téren hozott párt- és kormányhatározatok bi­zonyítják, hogy a termékminőség kér­dése nálunk elismerten országos ügy és valóban elvárják tőlünk, a minőség őreitől, hogy minden szaktudásunkkal jól megszervezett mindennapi mun­kánkkal, magas igényességgel a legha­tékonyabban elősegítsük a termelés és a termékek minőségének javítását, to­vább folytatva az elmúlt hónapokban már felmutatott jelentősnek mondható eredményeket.­­ A minőségellenőri tevékenység eredményességével kapcsolatban több olvasó felvetette már, hogy nem len­­ne-e jobb, ha a minőség őrei a kettős irányítás helyett lekerülnének a válla­latok fizetési listáiról s a felügyelőség területi igazgatóságainak közvetlen be­osztottjaiként végeznék munkájukat a gyárakban, termelő egységeknél ? — Nem tartom helyesnek ezt a javas­latot. Ugyanis a vállalatoknak, azok ve­zetőinek nem szabad kibújniuk a mi­nőségellenőrzési felelősség alól. Nagyon jól meg lehet oldani a minőség javítá­sára vonatkozó feladatokat az ellenőrző hálózat jelenlegi formájával is, csak nagyobb felelősségérzet szükséges hoz­zá. Országunkban 35 ezer ember dolgo­zik a minőségellenőri munkakörökben, s ha hozzá számoljuk azokat is, akik közvetett úton szolgálják ezt az ügyet, a szám 65 ezerre kerekedik. A nagy igazság pedig az, hogy ennél sokkal ki­sebb számú gárda is elégséges lenne, ha valamennyien képességük legjavát nyújtanák e munkában, s ha mindany­­nyian fel lennének ruházva a legújabb szakmai ismeretekkel. — Hogyan szervezik meg a minőség­ellenőrök szakmai képzését, ismereteik bővítését ? — Országos tervet dolgoztunk ki e vonatkozásban, s indítottunk be éppen e hónappal kezdődően. S ha a beszél­getés elején azt mondottam, hogy az ötéves terv a minőség jegyében lezajló távlati tervidőszak lesz, akkor most hozzátenném, hogy ennek keretein be­lül, s ennek szolgálatában az 1971-es év a szakképzés, a műszaki felkészülés éve lesz. A mérnöki végzettségűekkel kezd­jük, de sor kerül mindenkire, aki a mi­nőségellenőrzés szolgálatában áll. Ez alkalommal lehetőség nyílik arra is, hogy alaposabban megismerjük kikkel dolgozunk, s képességeik, rátermettsé­gük diktálta döntést hozhassunk : meg­­maradhatnak-e valamennyien vagy sem a minőségellenőrző szolgálatban. — A minőséggel kapcsolatos ismeret­­terjesztésre az ellenőrző hálózaton kívül is sor kerül ? — Természetesen. Csak akkor érhe­tünk el valóban értékes eredményeket, ha mindannyian — azok is, akik irá­nyítják, megszervezik a termelést — tisztában vannak a minőség fogalmá­val kapcsolatos valamennyi szorosan összefüggő dologgal. Sajnos a mi mű­szaki felsőoktatásunkban nem tartják fontosnak a minőséggel kapcsolatos kü­lön tantárgy bevezetését, holott számos külföldi országban erre már sor került. Nálunk csupán a gazdasági tudomá­nyok fővárosi akadémiáján történt ilyen irányú kezdeményezés. Ezt szeret­nénk alapul felhasználni és kiterjeszte­ni a többi főiskolákra. Szükségesnek tartjuk például a statisztikai matemati­ka megismertetését, nagyobb figyelmet kívánunk szentelni a nálunk szép nem­zetközi sikereknek örvendő metrológiai tudománynak. — Hogyan látja lehetségesnek a kü­lönböző vállalatok között egyre felújuló viták megoldását a felelősség egymásra hárításának megszüntetését és főleg azt, hogy ebből ne a fogyasztó húzza a rö­­videbbet ? — Valóban nagyon elterjedt az olyan gyakorlat, amikor a selejtes termelés miatt a vállalatok egymást hibáztatják a rossz nyersanyagra s egyebekre hi­vatkozva. Az anyagnormák felülvizs­gálásával, a minőségi tényezők ponto­sabb számonkérésével mindez elkerül­hető. Ha pedig mégis előfordul, hogy egy termék nem üti meg a kívánt kivi­telezési szintet, nem erőszakolhatjuk rá azt a vevőre az előre meghatározott el­adási áron. Az elért minőségi színvo­nalnak megfelelő árban kell a fogyasz­tás rendelkezésére bocsátani. Remélhe­tőleg ilyesmire egyre ritkábban lesz azonban szükség, hiszen közös törekvés, hogy belföldön s külföldön egyaránt versenyképes termékeket állítsunk elő. Lejegyezte : ILLÉS FERENC 8 OLDAL ARA 30 BANI II. SOROZAT, 722. SZÁM 1971. február 26. Váltás közben a nagybányai színesfémipari kombinátban (Cozia felvétele) Mindkét félnek hasznos törvényeink értelmében anyagmegtakarításért pénz­beli jutalom jár a dolgozók­nak. Persze, csak akkor, ha a vállalat ügyviteli szervei pontos nyilvántartást vezet­nek arról, hogy ki mennyit, milyen értékű nyers- vagy se­gédanyagot takarított meg. Mit kell tehát tenniük a dol­gozóknak ? Ésszerűen, gazda­ságosan kezelniük és felhasz­nálniuk az anyagokat és kér­niük megtakarításaik nyilván­tartását. Mindkét félnek, a vállalatnak és saját maguknak is hasznára válik. Arra, hogy ezen a módon a dolgozók többletjövedelem­re tegyenek szert, bőven kí­nálkozik lehetőség a sepsi­szentgyörgyi Oltus textilüzem­ben is. És örvendetes, hogy a vállalat vezetősége és a szak­­szervezeti bizottság igyekez­nek gyakorlati érvényt szerez­ni a törvény előírásainak, anyagi ösztönzésbe részesíte­ni a dolgozókat megtakarítá­saikért. Ennek is köszönhető, hogy tavaly több mint 136 tonna gyapotot és jelentős mennyiségű fonalat takarítot­tak meg. Mintegy 2 százaléka az anyagmegtakarításnak a fonodában a hulladék össze­gyűjtéséből és újrafelhaszná­lásából származik. Ugyanis a szakszervezeti bizottság kez­deményezésére több dolgozó­ból itt külön csoportot szer­veztek a hulladék összegyűj­tésére és kiválogatására, illet­ve ismét a termelésbe való adására. Ezért az erre vonat­kozó minisztertanácsi határo­zat értelmében megfelelő pré­miumban is részesítették a csoport tagjait. Bács Máriától, a szakszer­ ? K­asz Ali viktor (Folytatása a 6. oldalon) 7 nap Zsúfolt tanácskozások napjait éljük, pezsgő folytatásait annak a friss munkaszellemnek, me­lyet a február 10—11-i központi bizottsági plénum elindított. S az országot átfogó, ezernyi kér­dést felvető vitának van egy közös vonása : senki sem azért lép emelvényre, hogy ünnepi beszédet mondjon, hanem hogy maga és munkatársai nevében kifejtse közös gondjainkra és sajátos helyi problémáinkra vo­natkozó gyakorlati elképzelé­seit. Pártunk főtitkárának sze­mélyes jelenléte az Augusztus 23 művek alkalmazottainak köz­gyűlésén, országszerte aktivi­zálta, s a jó gazdák igényessé­gének magas fokára emelte a gazdasági vezetés közösségi fó­rumait. Ezt a közösségi igényt tükrözte Nicolae Ceauşescu elv­­társnak a fővárosi élelmiszer­­ipari üzemekben tett látogatá­sa is, s ennek hatását közvetle­nül is érezhetjük majd élelmv­­szer-el­látásunkban. Február 18. és az ezt követő öt nap ifjúságunké volt. A KISZ IX. kongresszusát, Diák­­szövetségünk pedig VIII. orsz­á­gos konferenciáját tartotta. Hogy miről tárgyaltak, azt tévé­interjújában így fogalmazta meg tömören egyik delegátus : „Ha­zánk mai és holnapi gondjairól s ezzel kapcsolatban egész ifjú­ságunk felelősségéről“. Magas fokú felelősségérzetüket tükrö­zi a párt Központi Bizottságá­hoz, Nicolae Ceauşescu elvtárs­hoz intézett üzenetük is, mely­ben biztosítják, hogy fiatalsá­gunk mindig ott fog állni, s helytállni, ahová hazánk érde­kei szólítják. Február 19-én Ceauşescu elv­társ és más pártvezetők jelen­létében tartotta meg közgyűlé­sét a Német Nemzetiségű Dol­gozók Országos Tanácsa. A ter­mékeny, őszinte vita, majd a párt főtitkárának beszéde át­fogó képet nyújtott a nemzeti­ségi kérdés marxista-leninista megoldásában valóra váltott eredményeinkről, s jelentősen hozzájárul a román nép s a nemzeti kisebbségek barátságá­nak és testvériségének elmélyí­téséhez. 22—23-án ismét gazdasági kér­désekről folyt országos szín­­i­tű vita az ipari fővállalatok ve­zetőinek munkaülésén, 24-én pedig az állami mezőgazdasági vállalatok dolgozói gyűltek ösz­­sze országos tanácskozásra. Végezetül még egy örömteli hír, amely — bár nincs proto­­koll-jellege — valamennyiünket közvetlenül érint : szántóföld­jeinken beköszöntött a tavasz, Olténiában, a bánáti mezőkön megkezdték a vetést. Az RSZÁSZ­­ kongresszusára A SZAKSZERVEZETEK szerepéről és feladatköréről (3. oldalon) -----­------------__--------------— Az indulás gondjai Megújult közélet, meg­újult társadalmi felada­tok ... Új ipari egységek egész sora született ezekben az eszten­dőkben. A leper­gett ötéves terv tele van ipart­ gazdagító tények­kel, a most indult új ötéves terv pedig kiegé­szíti, gazdagítja tovább, viszi ezt az ügyet. Min­den egyes új egység a kezdet kezdetét jelenti — ha még oly magas szinten is. Mint ahogy minden egyes új indu­lás tele van gondolal­bajjal, sok apróbb-na­­gyobb akadállyal. Mindez abból az alka­lomból jutott eszembe, hogy a napokban meg­látogattam az ország leg­nagyobb üveggyárát, a bukaresti üvegkészítő DÁNOS MIKLÓS (Folytatása a 4—5. oldalon) műemlékmentés záróakkordjai Kairóban nemzetközi értekez­leten tanácskoznak az egyipto­mi műemlékmentés folytatá­sáról. A núbiai kampány utolsó szakaszában 18 állam közremű­­ködésével, nagybecsű műemlé­­­keket, ,, Ptolemaiosz korabeli ' Izisz templomot,' Traianusz em­lékművet és római oszlopsort mentettek át az asszuáni gát miatt végleg víz alá kerülő Philae szigetről biztonságos helyre, a szintén nílusi Agilkia szigetre. Philae sziget egyéb­ként már 1902, vagyis az első nílusi duzzasztógát megépítése óta az év kilenc hónapjában víz alatt volt, s az asszuáni ma­gas gát befejezése (január 15) még inkább megsürgette a mentőakciót. A 23 millió dollár­ba kerülő művelet 5 évig tart. A szigetet előbb szádfallal ve­szik körül, a vizet leszivattyúz­(Folytatása a 7. oldalon)

Next