Munkásélet, 1971 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1971-02-26 / 8. szám
Világ prolekrjd, egyesületei ! Munkásélet a ROMÁNIAI SZAKSZERVEZETEK ÁLTALÁNOS SZÖVETSÉGÉNEK HETILAPJA. Az új ötéves terv igényeinek színvonalán A TÖKÉLETESSÉG JEGYÉBEN Azt mondhatnánk, hogy manapság nincs olyan ember, akit ne érdekelne a minőség kérdése. Úgy is mint fogyasztók, úgy is mint termelők, naponta kapcsolatba kerülünk ezzel a fogalommal. A napi sajtó is rendszeresen foglalkozik ezzel a témával, hiszen ma inkább, mint bármikor, az anyagi termelés ritmusa és eredményessége szoros összefüggésben áll a minőségi követelményekkel. A központi lapok szerkesztői kedvezően fogadták hát annak a sajtóértekezletnek a hírét, amelyen Niculescu Dumitru mérnökkel, a Termékminőségi Ellenőrző Állami Felügyelőség főfelügyelőjével volt alkalmuk találkozni, s a termékminőség s egyben az ellenőrzés legaktuálisabb problémáiról tudakozódhattak. Az itt elhangzott kérdésekből és válaszokból válogattuk ki az alábbiakat olvasóink tájékoztatására. — A most megkezdett 1971—1975-ös ötéves tervet nyugodtan nevezhetjük a minőség távlati tervének — jegyezte meg mindjárt a beszélgetés elején Niculescu Dumitru főfelügyelő. Emellett szól a tervelőirányzatok magas igényessége s ugyanakkor mindaz a szigorú következetesség, amely a minőségellenőrző hálózat valamennyi pontján megnyilvánul. Az elmúlt évben e téren hozott párt- és kormányhatározatok bizonyítják, hogy a termékminőség kérdése nálunk elismerten országos ügy és valóban elvárják tőlünk, a minőség őreitől, hogy minden szaktudásunkkal jól megszervezett mindennapi munkánkkal, magas igényességgel a leghatékonyabban elősegítsük a termelés és a termékek minőségének javítását, tovább folytatva az elmúlt hónapokban már felmutatott jelentősnek mondható eredményeket. A minőségellenőri tevékenység eredményességével kapcsolatban több olvasó felvetette már, hogy nem lenne-e jobb, ha a minőség őrei a kettős irányítás helyett lekerülnének a vállalatok fizetési listáiról s a felügyelőség területi igazgatóságainak közvetlen beosztottjaiként végeznék munkájukat a gyárakban, termelő egységeknél ? — Nem tartom helyesnek ezt a javaslatot. Ugyanis a vállalatoknak, azok vezetőinek nem szabad kibújniuk a minőségellenőrzési felelősség alól. Nagyon jól meg lehet oldani a minőség javítására vonatkozó feladatokat az ellenőrző hálózat jelenlegi formájával is, csak nagyobb felelősségérzet szükséges hozzá. Országunkban 35 ezer ember dolgozik a minőségellenőri munkakörökben, s ha hozzá számoljuk azokat is, akik közvetett úton szolgálják ezt az ügyet, a szám 65 ezerre kerekedik. A nagy igazság pedig az, hogy ennél sokkal kisebb számú gárda is elégséges lenne, ha valamennyien képességük legjavát nyújtanák e munkában, s ha mindanynyian fel lennének ruházva a legújabb szakmai ismeretekkel. — Hogyan szervezik meg a minőségellenőrök szakmai képzését, ismereteik bővítését ? — Országos tervet dolgoztunk ki e vonatkozásban, s indítottunk be éppen e hónappal kezdődően. S ha a beszélgetés elején azt mondottam, hogy az ötéves terv a minőség jegyében lezajló távlati tervidőszak lesz, akkor most hozzátenném, hogy ennek keretein belül, s ennek szolgálatában az 1971-es év a szakképzés, a műszaki felkészülés éve lesz. A mérnöki végzettségűekkel kezdjük, de sor kerül mindenkire, aki a minőségellenőrzés szolgálatában áll. Ez alkalommal lehetőség nyílik arra is, hogy alaposabban megismerjük kikkel dolgozunk, s képességeik, rátermettségük diktálta döntést hozhassunk : megmaradhatnak-e valamennyien vagy sem a minőségellenőrző szolgálatban. — A minőséggel kapcsolatos ismeretterjesztésre az ellenőrző hálózaton kívül is sor kerül ? — Természetesen. Csak akkor érhetünk el valóban értékes eredményeket, ha mindannyian — azok is, akik irányítják, megszervezik a termelést — tisztában vannak a minőség fogalmával kapcsolatos valamennyi szorosan összefüggő dologgal. Sajnos a mi műszaki felsőoktatásunkban nem tartják fontosnak a minőséggel kapcsolatos külön tantárgy bevezetését, holott számos külföldi országban erre már sor került. Nálunk csupán a gazdasági tudományok fővárosi akadémiáján történt ilyen irányú kezdeményezés. Ezt szeretnénk alapul felhasználni és kiterjeszteni a többi főiskolákra. Szükségesnek tartjuk például a statisztikai matematika megismertetését, nagyobb figyelmet kívánunk szentelni a nálunk szép nemzetközi sikereknek örvendő metrológiai tudománynak. — Hogyan látja lehetségesnek a különböző vállalatok között egyre felújuló viták megoldását a felelősség egymásra hárításának megszüntetését és főleg azt, hogy ebből ne a fogyasztó húzza a rövidebbet ? — Valóban nagyon elterjedt az olyan gyakorlat, amikor a selejtes termelés miatt a vállalatok egymást hibáztatják a rossz nyersanyagra s egyebekre hivatkozva. Az anyagnormák felülvizsgálásával, a minőségi tényezők pontosabb számonkérésével mindez elkerülhető. Ha pedig mégis előfordul, hogy egy termék nem üti meg a kívánt kivitelezési szintet, nem erőszakolhatjuk rá azt a vevőre az előre meghatározott eladási áron. Az elért minőségi színvonalnak megfelelő árban kell a fogyasztás rendelkezésére bocsátani. Remélhetőleg ilyesmire egyre ritkábban lesz azonban szükség, hiszen közös törekvés, hogy belföldön s külföldön egyaránt versenyképes termékeket állítsunk elő. Lejegyezte : ILLÉS FERENC 8 OLDAL ARA 30 BANI II. SOROZAT, 722. SZÁM 1971. február 26. Váltás közben a nagybányai színesfémipari kombinátban (Cozia felvétele) Mindkét félnek hasznos törvényeink értelmében anyagmegtakarításért pénzbeli jutalom jár a dolgozóknak. Persze, csak akkor, ha a vállalat ügyviteli szervei pontos nyilvántartást vezetnek arról, hogy ki mennyit, milyen értékű nyers- vagy segédanyagot takarított meg. Mit kell tehát tenniük a dolgozóknak ? Ésszerűen, gazdaságosan kezelniük és felhasználniuk az anyagokat és kérniük megtakarításaik nyilvántartását. Mindkét félnek, a vállalatnak és saját maguknak is hasznára válik. Arra, hogy ezen a módon a dolgozók többletjövedelemre tegyenek szert, bőven kínálkozik lehetőség a sepsiszentgyörgyi Oltus textilüzemben is. És örvendetes, hogy a vállalat vezetősége és a szakszervezeti bizottság igyekeznek gyakorlati érvényt szerezni a törvény előírásainak, anyagi ösztönzésbe részesíteni a dolgozókat megtakarításaikért. Ennek is köszönhető, hogy tavaly több mint 136 tonna gyapotot és jelentős mennyiségű fonalat takarítottak meg. Mintegy 2 százaléka az anyagmegtakarításnak a fonodában a hulladék összegyűjtéséből és újrafelhasználásából származik. Ugyanis a szakszervezeti bizottság kezdeményezésére több dolgozóból itt külön csoportot szerveztek a hulladék összegyűjtésére és kiválogatására, illetve ismét a termelésbe való adására. Ezért az erre vonatkozó minisztertanácsi határozat értelmében megfelelő prémiumban is részesítették a csoport tagjait. Bács Máriától, a szakszer ? Kasz Ali viktor (Folytatása a 6. oldalon) 7 nap Zsúfolt tanácskozások napjait éljük, pezsgő folytatásait annak a friss munkaszellemnek, melyet a február 10—11-i központi bizottsági plénum elindított. S az országot átfogó, ezernyi kérdést felvető vitának van egy közös vonása : senki sem azért lép emelvényre, hogy ünnepi beszédet mondjon, hanem hogy maga és munkatársai nevében kifejtse közös gondjainkra és sajátos helyi problémáinkra vonatkozó gyakorlati elképzeléseit. Pártunk főtitkárának személyes jelenléte az Augusztus 23 művek alkalmazottainak közgyűlésén, országszerte aktivizálta, s a jó gazdák igényességének magas fokára emelte a gazdasági vezetés közösségi fórumait. Ezt a közösségi igényt tükrözte Nicolae Ceauşescu elvtársnak a fővárosi élelmiszeripari üzemekben tett látogatása is, s ennek hatását közvetlenül is érezhetjük majd élelmvszer-ellátásunkban. Február 18. és az ezt követő öt nap ifjúságunké volt. A KISZ IX. kongresszusát, Diákszövetségünk pedig VIII. országos konferenciáját tartotta. Hogy miről tárgyaltak, azt tévéinterjújában így fogalmazta meg tömören egyik delegátus : „Hazánk mai és holnapi gondjairól s ezzel kapcsolatban egész ifjúságunk felelősségéről“. Magas fokú felelősségérzetüket tükrözi a párt Központi Bizottságához, Nicolae Ceauşescu elvtárshoz intézett üzenetük is, melyben biztosítják, hogy fiatalságunk mindig ott fog állni, s helytállni, ahová hazánk érdekei szólítják. Február 19-én Ceauşescu elvtárs és más pártvezetők jelenlétében tartotta meg közgyűlését a Német Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsa. A termékeny, őszinte vita, majd a párt főtitkárának beszéde átfogó képet nyújtott a nemzetiségi kérdés marxista-leninista megoldásában valóra váltott eredményeinkről, s jelentősen hozzájárul a román nép s a nemzeti kisebbségek barátságának és testvériségének elmélyítéséhez. 22—23-án ismét gazdasági kérdésekről folyt országos színitű vita az ipari fővállalatok vezetőinek munkaülésén, 24-én pedig az állami mezőgazdasági vállalatok dolgozói gyűltek öszsze országos tanácskozásra. Végezetül még egy örömteli hír, amely — bár nincs protokoll-jellege — valamennyiünket közvetlenül érint : szántóföldjeinken beköszöntött a tavasz, Olténiában, a bánáti mezőkön megkezdték a vetést. Az RSZÁSZ kongresszusára A SZAKSZERVEZETEK szerepéről és feladatköréről (3. oldalon) -----------------__--------------— Az indulás gondjai Megújult közélet, megújult társadalmi feladatok ... Új ipari egységek egész sora született ezekben az esztendőkben. A lepergett ötéves terv tele van ipart gazdagító tényekkel, a most indult új ötéves terv pedig kiegészíti, gazdagítja tovább, viszi ezt az ügyet. Minden egyes új egység a kezdet kezdetét jelenti — ha még oly magas szinten is. Mint ahogy minden egyes új indulás tele van gondolalbajjal, sok apróbb-nagyobb akadállyal. Mindez abból az alkalomból jutott eszembe, hogy a napokban meglátogattam az ország legnagyobb üveggyárát, a bukaresti üvegkészítő DÁNOS MIKLÓS (Folytatása a 4—5. oldalon) műemlékmentés záróakkordjai Kairóban nemzetközi értekezleten tanácskoznak az egyiptomi műemlékmentés folytatásáról. A núbiai kampány utolsó szakaszában 18 állam közreműködésével, nagybecsű műemlékeket, ,, Ptolemaiosz korabeli ' Izisz templomot,' Traianusz emlékművet és római oszlopsort mentettek át az asszuáni gát miatt végleg víz alá kerülő Philae szigetről biztonságos helyre, a szintén nílusi Agilkia szigetre. Philae sziget egyébként már 1902, vagyis az első nílusi duzzasztógát megépítése óta az év kilenc hónapjában víz alatt volt, s az asszuáni magas gát befejezése (január 15) még inkább megsürgette a mentőakciót. A 23 millió dollárba kerülő művelet 5 évig tart. A szigetet előbb szádfallal veszik körül, a vizet leszivattyúz(Folytatása a 7. oldalon)