Munkásélet, 1975 (19. évfolyam, 5-52. szám)
1975-03-07 / 10. szám
4 MUNKÁSÉLET HONPOLGÁROK! A Szocialista Egységfront jelöltjeire szavazva, a román oktatás, tudomány, művészet és kultúra magasabb fokra emelésére, a széles néptömegek kulturális színvonalának emelésére, a magasabb színvonalú hazai szellemi civilizáció megteremtésére szavaztok! (A SZOCIALISTA EGYSÉGFRONT KIÁLTVÁNYÁBÓL) MÁRCIUS 9 . 1945. március 6-ra emlékezünk Márciusi fényben, szélfúvásban Igen, emlékszünk és emlékezünk, mint minden indulásra, útkezdésre, korszakos időre, amilyen 1945. március hatodika is volt. A márciusi fényben, tavaszi szélfúvásban emlékezünk a harminc évvel előbbi márciusi fényre és szélfúvásra, micsoda harsány nap volt, tüzes-tüntetéses, és akkor is együtt meneteltünk, románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek a márciusi fény záporában, visszhangoztak a terek és az utcák, visszhangzott az ország, együtt, egyszerre kiáltottuk ki akaratunkat, népi kormányt akarunk. És győzött a nép akarata: létrejött a haza történetének első igazi demokratikus kormánya, a jeles államférfi, dr. Petru Groza vezetésével. Igen, emlékszünk a földosztásra is, ott voltunk a kezdeteknél, ősi jussot kanyarított az eke a nincsteleneknek, a legszegényebbeknek, lám, zsendül a vetés a végeláthatatlan földeken, s minden a miénk, igazunk volt, a föld azé, aki megműveli: a fenséges népé. „Az 1945. március 6-i győzelmet ünnepelve — mondotta Nicolae Ceauşescu elvtárs —, ma büszkén állíthatjuk, hogy e győzelem a parasztsággal, az értelmiséggel és a többi társadalmi réteggel szövetkezett munkásosztályunk hősi harcának gyümölcse, annak az egyesült harcnak az eredménye, amelyet a román, magyar, német és más nemzetiségű dolgozók a Román Kommunista Párt vezetésével vívtak.“ Emlékezünk. A márciusi fényben, tavaszi szélfúvásban járjuk a zsendülő határt, a közöst, a miénket. Az útkezdésről, az indulásról nem feledkezünk soha meg. MIKLÓS LÁSZLÓ APÁTHY GÉZA írókét válasszuk Választások Ezen a verssel, dallal, tánccal díszített napon, zászlóink alatt, ünneplő szívvel-gondolattal őket választjuk: a legjobbakat. Pártunk és népünk legjobbjait, mert nemesi címerük a munka, mert szavak és tettek összhangja gyújt fényt minden gondolatukba Őket választjuk: az igaz szót, a jövőt kutató tekintetet, a magasra emelt homlokot, a csak szerszámokkal egész kezelőket választjuk, legjobb társaink akik pártot és hazát és tervet, akik bennünket is a legjobban fejeznek ki, minket képviselnek. .Velük indulunk tovább, előre, magas csúcsokra szólít az út, velük építünk szebb jövőt-hazát, újabb és újabb Diadal-kaput. Ezen a verssel, dallal, tánccal díszített napon, zászlóink alatt, ünneplő szívvel-gondolattal, őket választjuk, a legjobbakat. FRANZ JOHANNES BUCHARDT £n azt a kísértetet választom, mely Európát bejárja, hogy a világnak minden táján virágozzék az élet, nem akarom, hogy a virágzó életet a halál kísértete fenyegesse. A valóságainkat választom, melyek lehetőek lettek, mert lehetőségeket teremtenek, melyek valósággá változtathatók, és mert nerre hiszek a csodákban. Úgy választok, mint ahogy az írógépet választom a lúdtoll helyett, mint ahogy repülőre szállok, ahelyett, hogy postakocsin mint ahogy téged választottalak, életem társa, az arcok sokasága közül döcögnék. Fordította: SZÁSZ JÁNOS mert „A nép kinyilvánította akaratatát: Távozzon a kormány! Az Országos Demokratikus Arcvonal kormányát akarjuk! Több mint 100 000 munkás, paraszt, értelmiségi gyűlt össze az ANEF stadionban, kinyilvánítani óhaját, majd tüntetett Bukarest utcáin.“ (Scínteia, 10/1944) „Az Országos Demokratikus Arcvonal Tanácsa új kormányt javasolt. A király tegnap 18—18.45 óra között fogadta Lucreţiu Pătrăşcanu és Const. Titel Petrescu elvtársakat. Lucreţiu Pătrăşcanu elvtárs előterjesztette és ellátta a szükséges magyarázatokkal az ODA Tanácsának új kormányjavaslatát". (Scânteia, 19/1944.) Dr. Petru Groza interjúja a Drum Nou című brassói lapban (1944): „A román nép állandó érdekei, a nemzeti méltóság és biztonság érdekei megkövetelik, hogy széleskörűen demokratikus kormány kerüljön az ország élére. Olyan kormány, amely az ODA programplatformja alapján cselekedjék, annak a platformnak az alapján, amelyet egyetlen jóérzésű demokrata sem utasíthat el.“ „Csak az ODA-kormány fogja tudni érvényre juttatni a nép kibékíthetetlen gyűlöletét az árulók ellen.“ (Scínteia, 2/1945.) „A Háromszéki Megyefőnökség 2177/1945.sz. rendelete a főbírók, polgármesterek, községi elöljáróságok számára előírja a földosztást. 1. A főszolgabíróság ellenőrzése mellett azonnal kezdjék meg a földosztást. 2. Kiosztandók az 50 hektárnál nagyobb földek, kaszálók. 3. Kiosztandók a fasiszta vagy németbarát egyének földjei. 4. Kiosztandók a föld megműveléséhez szükséges állatok és szerszámok. 5. A földosztásnál elsősorban a teljesen szegények jönnek figyelembe“. (Népi Egység, 4/1945.) Naţiunii-n, majd békésen tüntetett a város utcáin a Királyi Palota irányába, ahol Lotar Rădăceanu és Lucreţiu Pătrăşcanu miniszter uraknak beszédet kellet volna tartaniuk. Itt aljas módon gépfegyvertüzet nyitottak a tömegre a Belügyminisztérium, a Rendőrprefektúra épületeiből és a Királyi Palotából. A gyilkos Rădescu parancsára odatoborzott fasiszta elemek több honpolgárt megöltek és megsebesítettek (...) A Királyi Palota falai alatt a nép vére folyt.“ (Scânteia, 26/1945.) Dr. Petru Groza miniszterelnök nyilatkozata a sajtónak 1945. március 8-án: „ ...A feladatok, amelyek ebben a pillanatban előttünk állnak e renkívül nehezek, ezeket mihamarabb meg kell oldanunk, mert az ország jelenlegi állapota tragikus, tragikus, néhány késleltető intézkedés és viselkedés miatt, amelyek kiváltották ezt a helyzetet. Olyan helyzetet, amelyet nem lehet megoldani elvi kijelentésekkel. Először győzzük le az előttünk álló akadályokat.“ „Dolgozni fogunk, remélve, hogy reális segítséget nyújtunk a népnek és az országnak, amelyek előtt feladatot vállaltunk. Felhívjuk az ország összes demokratikus erőit, az összes tiszta gondolkodású embereket, hogy segítsenek. Mi szélesre tárjuk a kaput minden becsületes ember előtt. Megtisztítjuk az államapparátust mindazon elemektől, amelyek gátolták az államgépezet jó működését. Azonnal rátérünk az agrárreform végrehajtására.“ (Semnalul, 1945. március 8.) Részlet dr. Petru Groza miniszterelnök Magyar olvasóimhoz című leveléből: „Fogjuk erősen marokra a magyar és román népeink közötti megértő együttműködést, elnyomás nélküli szabadság és tesvériség zászlaját... Csak így haladhatunk egy közös jobb sors felé, mely után buzgón epedez minden dolgozó magyar és román.“ (Bukarest, 1945. szeptember 18) „...A főváros lakossága ma, 1945. február 24-én összegyűlt a Piaţa VERESS PÁL VÁLASZTÁS CSÍKBAN Több ez az írás az egyszerű emlékidézésnél. Veress Pál munkásírói státuszában, a párt régi harcosaként. A párt hű katonájaként munkásmozgalmunk forradalmi hagyományára emlékeztet egy régi választás okán, amit ismerni, szellemét ápolni és éltetni munkásnemzedékek szépséges kötelessége. A folytonosság, a párt vezette osztályharc következetessége világlik elénk, s elvonulnak előttünk a párt öreg harcosai, az idő katonái. Az új és szabad, szocialista holnapunkat büszkén igenlő választás küszöbén e forradalmi hagyomány jövendő munkánkhoz ad bíztató erőt. A Mironescu-kormány — amely terrorral igyekezett a gazdasági válság sújtotta tömegeket féken tartani — 1931. április elején megbukott. „Gazda“ kerestetett a kifosztott, eladósított államháztartás vezetésére. A pártok nem tudtak megegyezni. A király Titulescunak ajánlotta fel, alakítson koalíciós kormányt. Ez azonban Titulescunak sem sikerült. Az államgazdaság ijesztő képet nyújtott. A megelőző kormányok a kapott kölcsönökért bérbeadták az országot a külföldi monopóliumoknak. A kölcsönök egy részét a hadsereg szovjetellenes háborús felkészítésére fordították, más részét a pártvezérek szippantották föl. Maniuék 10 milliárdos hírhedt, Skoda-panamába fulladt kölcsöne fejében a telefon, a só, a gyufa, a vasút, a dohány stb. teljes hozama — sőt az intézmények irányítása is — az állam kezéből teljesen a külföldi tőkésekébe került. A többszöri sikertelen próbálkozás után a király Iorgát, a nagyhírű tudóst bízta meg kormányalakítással. Iorga, a kormányzásban járatlan tudós, maga mellé vette a gátlástalan reakciós politikust, Argetoianut. Az új kormány, hogy parlamenti alapot teremtsen magának, kiírta a választásokat. Az Argetoianu vezette 1931-es választások nyomán minden terror, hatalmi beavatkozás ellenére a balratolódott néptömegek — először az ország történetében — a Városi és Falusi Dolgozók Blokkja révén 5 kommunista képviselőt küldtek a parlamentbe. A Blokk központjától kaptam a megbízást, hogy szervezzem meg Csíkban a választást. Néhány epizóddal megpróbálom érzékeltetni azt a küzdelmet, amelyet a magyar párti urak és a katolikus klérus egykori fellegvárában, Csík megyében vívtunk az 1931-es választásokon. Csík baloldali központja az iparilag fejlettebb Gyergyószentmiklós volt. Itt ütöttem föl sátramat, innen indultam ki Ditróba, Alfaluba és Csíkszeredába a listaletétel előkészítésére. Csíkban addig még nem volt folyamatosan dolgozó Blokkszervezet. A párt és az illegális szakszervezet apparátusát kapcsoltam be a küzdelembe. Amikor Imre Aladár néhány nap múlva megérkezett Szentmiklósra — mint a Blokk központjának kiküldöttje és javasolt listavezető —, ott már jól szervezett választási gépezetet talált. A jelölést Gyergyószentmiklóson egy illegális ülésen végeztük el. Minthogy a gyergyóiak nem ismerték Imre Aladárt személyesen — a nevét is csak egyesek —, a gyűlés engem javasolt a megyében listavezetőnek. Hogy a hosszas magyarázkodásnak elejét vegyem és Imre Aladárt kimentsem kényelmetlen helyzetéből, megköszöntem a bizalmat, és megmagyaráztam, hogy én nem lehetek jelölt, mert még nem vagyok 24 éves. Végül is Imre Aladárt elfogadták listavezetőnek. A többi helyre Both Jánost és a párt hűséges régi harcosát, Szabó Ignác fűrésztelepi munkást jelöltük. Imre Aladár másnap Szatmárra utazott, ahol szintén jelölt volt, s én ott maradtam tele gonddal, bajjal. Nem lehet leírni néhány mondatban azt a leleményességet és lelkes tevékenységet, ami a gyergyóiak részéről megnyilvánult. Pénzünk nemigen volt kiutazásra. Imre Aladár csak annyit hozott, amennyi szükséges volt a lista letételéhez. Vásárhelyről kértem egy bőrönd magyar nyelvű röpcét, amit a Blokk központja adott ki, de amit kaptunk, kevés volt. Törtem a fejem, hogyan tudnánk minden községbe, gyárba néhányat juttatni. Albert Anti bácsi, aki fáradhatatlan volt az agitációban, megtalálta a módját. Éppen abban az időben búcsú volt a közelben, ahová ezrével özönlött a nép. Tarisznyával a vállukon idősebb munkások és fiatalok — székely harisnyát öltve az ünnepélyes alkalomra — a búcsúsokkal együtt vonulva faluról falura, a templomi zászlók alatt, szétosztogatták a röpiratokat az ismerősök között. Persze, egy ilyen röpce-akció nem történhetett meg, hogy a papok meg ne tudják... Rögtön ki is hirdették, hogy „megátalkodott emberek az ördög szavát terjesztették“, és fölszólítottak mindenkit, hogy azonnal tépjék szét a cédulákat. Igen ám, de „az asszony mindenre kíváncsi, nemcsak a kölgyó almájára vet“ — amint házigazdám, László Ferenc bá mondotta, s hazavitték a röpcéket, hogy az emberük otthon olvassa el az „ördög szavát“. Abban a politikai, gazdasági és kulturális követelések mellett a terror megszüntetését, a kommunista bebörtönzöttek szabadonbocsátását, a Kommunista Párt legalizálását követelte a Dolgozók Blokkja. A röpirat befejező része így hangzott: „Föl a küzdelemre, a proletariátus győzelméért, a reakció, a kapitalista kizsákmányolás és az imperialista háború ellen, az elnyomottak és kizsákmányoltak felszabadításáért.“ A hatóságiak azonban rájöttek, hogy egy „idegen" irányítja a Blokk választási kampányát, és tűvé tették a helyet, hogy megtaláljanak. Én elutaztam, de akkorra már mozgásba jött a mi választási szervezetünk. Gyergyó vidékét Albert Anti bácsi és Erős Pista, Szentsimon környékét Vargancsik Guszti irányította. Tarisznyásharisnyás agitátoraink bejárták a távoli községeket, és fáradhatatlan agitációt fejtettek ki a kettős vonal (!) érdekében. Erre a tömegakcióra Argetoianu csendőrei még fokozottabb terrorral válaszoltak. Először az ismert kommunistákat tartóztatták le és hurcolták gyalog csendőrőrsről csendőrörsre. Aztán letartóztatták a BENAFA fűrésztelep munkásainak gyermekeit, akik a reakciós pártok plakátjait letépdesték és a Dolgozók Blokkjának „nyalókáit“ ragasztották az összetépdesett plakátokra. A gyár munkásai a gyűléstilalom ellenére üzemi gyűlésen tiltakoztak a csendőrterror ellen. A hatóságok elképedve tapasztalták, hogy hiába fogták le az ismert kommunistákat, helyükbe ismeretlen újak léptek, s az agitáció nyíltan és titokban folyt tovább. Mert nemcsak egy család volt olyan, mint a Vargancsik, amelyben négy agitátora volt a Blokknak, ott voltak a Bandalovszkiak ketten, a csendes Szabó Ignác és a komoly legénysorba nőtt ifjak: Ernán József, Magyari Károly, Opra János, Darvas István s a fáradhatatlan gépész Kopasz Gyuri Vaslábról, akit a választások ideje alatt kétszer is letartóztat Ulfa