Munkásélet, 1975 (19. évfolyam, 5-52. szám)

1975-03-07 / 10. szám

4 MUNKÁSÉLET HONPOLGÁROK! A Szocialista Egységfront jelöltjeire szavazva, a román oktatás, tudomány, művészet és kultúra maga­sabb fokra emelésére, a széles néptömegek kulturális színvonalának emelésére, a magasabb színvonalú­­ hazai szellemi civilizáció megteremtésére szavaztok! (A SZOCIALISTA EGYSÉGFRONT KIÁLTVÁNYÁBÓL) MÁRCIUS 9 . 1945. március 6-ra emlékezünk Márciusi fényben, szélfúvásban Igen, emlékszünk és emlékezünk, mint minden indulásra, útkezdésre, korszakos időre, amilyen 1945. már­cius hatodika is volt. A márciusi fényben, tavaszi szélfúvásban emlé­kezünk a harminc évvel előbbi már­ciusi fényre és szélfúvásra, micsoda harsány nap volt, tüzes-tüntetéses, és akkor is együtt meneteltünk, ro­mánok, magyarok, németek és más nemzetiségűek a márciusi fény záporában, visszhangoztak a terek és az utcák, visszhangzott az ország, együtt, egyszerre kiáltottuk ki aka­ratunkat, népi kormányt akarunk. És győzött a nép akarata: létre­jött a haza történetének első igazi demokratikus kormánya, a jeles ál­lamférfi, dr. Petru Groza vezetésé­vel. Igen, emlékszünk a földosztásra is, ott voltunk a kezdeteknél, ősi jus­­sot kanyarított az eke a nincstele­neknek, a legszegényebbeknek, lám, zsendül a vetés a végeláthatatlan földeken, s minden a miénk, igazunk volt, a föld azé, aki megműveli: a fenséges népé. „Az 1945. március 6-i győzelmet ünnepelve — mondotta Nicolae Ceauşescu elvtárs —, ma büszkén ál­líthatjuk, hogy e győzelem a paraszt­sággal, az értelmiséggel és a többi társadalmi réteggel szövetkezett munkásosztályunk hősi harcának gyümölcse, annak az egyesült harc­nak az eredménye, amelyet a román, magyar, német és más nemzetiségű dolgozók a Román Kommunista Párt vezetésével vívtak.“ Emlékezünk. A márciusi fényben, tavaszi szél­fúvásban járjuk a zsendülő határt, a közöst, a miénket. Az útkezdésről, az indulásról nem feledkezünk soha meg. MIKLÓS LÁSZLÓ APÁTHY GÉZA ír­ókét válasszuk Választások Ezen a verssel, dallal, tánccal díszített napon, zászlóink alatt, ünneplő szívvel-gondolattal őket választjuk: a legjobbakat. Pártunk és népünk legjobbjait, mert nemesi címerük a munka, mert szavak és tettek összhangja gyújt fényt minden gondolatukba Őket választjuk: az igaz szót, a jövőt kutató tekintetet, a magasra emelt homlokot, a csak szerszámokkal egész kezel­őket választjuk, legjobb társaink akik pártot és hazát és tervet, akik bennünket is a legjobban fejeznek ki, minket képviselnek. .Velük indulunk tovább, előre, magas csúcsokra szólít az út, velük építünk szebb jövőt-hazát, újabb és újabb Diadal-kaput. Ezen a verssel, dallal, tánccal díszített napon, zászlóink alatt, ünneplő szívvel-gondolattal, őket választjuk, a legjobbakat. FRANZ JOHANNES BUCHARDT £n azt a kísértetet választom, mely Európát bejárja, hogy a világnak minden táján virágozzék az élet, nem akarom, hogy a virágzó életet a halál kísértete fenyegesse. A valóságainkat választom, melyek lehetőek lettek, mert lehetőségeket teremtenek, melyek valósággá változtathatók, é­s mert nerre hiszek a csodákban. Úgy választok, mint ahogy az írógépet választom a lúdtoll helyett, mint ahogy repülőre szállok, ahelyett, hogy postakocsin mint ahogy téged választottalak, életem társa, az arcok sokasága közül­ döcögnék. Fordította: SZÁSZ JÁNOS mert „A nép kinyilvánította akaratatát: Távozzon a kormány! Az Országos Demokratikus Arcvonal kormányát akarjuk! Több mint 100 000 mun­kás, paraszt, értelmiségi gyűlt össze az ANEF stadionban, kinyilvánítani óhaját, majd tüntetett Bukarest ut­cáin.“ (Scínteia, 10/1944) „Az Országos Demokratikus Arc­­vonal Tanácsa új kormányt java­solt. A király tegnap 18—18.4­5 óra között fogadta Lucreţiu Pătrăşcanu és Const. Titel Petrescu elvtársakat. Lucreţiu Pătrăşcanu elvtárs előter­jesztette és ellátta a szükséges ma­gyarázatokkal az ODA Tanácsának új kormányjavaslatát". (Scânteia, 19/1944.) Dr. Petru Groza interjúja a Drum Nou című brassói lapban (1944): „A román nép állandó érdekei, a nem­zeti méltóság és biztonság érdekei megkövetelik, hogy széleskörűen de­mokratikus kormány kerüljön az ország élére. Olyan kormány, amely az ODA programplatformja alapján cselekedjék, annak a platformnak az alapján, amelyet egyetlen jóérzé­sű demokrata sem utasíthat el.“ „Csak az ODA-kormány fogja tud­ni érvényre juttatni a nép kibékít­hetetlen gyűlöletét az árulók ellen.“ (Scínteia, 2/1945.) „A Háromszéki Megyefőnökség 2177/1945.sz. rendelete a főbírók, polgármesterek, községi elöljárósá­gok számára előírja a földosztást. 1. A főszolgabíróság ellenőrzése mel­lett azonnal kezdjék meg a földosz­tást. 2. Kiosztandók az 50 hektárnál nagyobb földek, kaszálók. 3. Kiosz­tandók a fasiszta vagy németbarát egyének földjei. 4. Kiosztandók a föld megműveléséhez szükséges álla­tok és szerszámok. 5. A földosztás­nál elsősorban a teljesen szegények jönnek figyelembe“. (Népi Egység, 4/1945.) Naţiunii-n, majd békésen tüntetett a város utcáin a Királyi Palota irá­nyába, ahol Lotar Rădăceanu és Lu­creţiu Pătrăşcanu miniszter uraknak beszédet kellet volna tartaniuk. Itt aljas módon gépfegyvertüzet nyi­tottak a tömegre a Belügyminiszté­rium, a Rendőrprefektúra épületeiből és a Királyi Palotából. A gyilkos Rădescu parancsára odatoborzott fa­siszta elemek több honpolgárt meg­öltek és megsebesítettek (...) A Királyi Palota falai alatt a nép vére folyt.“ (Scânteia, 26/1945.) Dr. Petru Groza miniszterelnök nyilatkozata a sajtónak 1945. már­cius 8-án: „ ...A feladatok, amelyek ebben a pillanatban előttünk állnak e renkívül nehezek, ezeket mihamarabb meg kell oldanunk, mert az ország jelen­legi állapota tragikus, tragikus, né­hány késleltető intézkedés és visel­kedés miatt, amelyek kiváltották ezt a helyzetet. Olyan helyzetet, amelyet nem lehet megoldani elvi kijelenté­sekkel. Először győzzük le az előt­tünk álló akadályokat.“ „Dolgozni fogunk, remélve, hogy reális segítséget nyújtunk a népnek és az országnak, amelyek előtt fel­adatot vállaltunk. Felhívjuk az or­szág összes demokratikus erőit, az összes tiszta gondolkodású embere­ket, hogy segítsenek. Mi szélesre tár­juk a kaput minden becsületes em­ber előtt. Megtisztítjuk az államappa­rátust mindazon elemektől, amelyek­­ gátolták az államgépezet jó műkö­dését. Azonnal rátérünk az agrár­reform végrehajtására.“ (Semnalul, 1945. március 8.) Részlet dr. Petru Groza miniszter­­elnök Magyar olvasóimhoz című le­veléből: „Fogjuk erősen marokra a magyar és román népeink közötti megértő együttműködést, elnyomás nélküli szabadság és tesvériség zászlaját... Csak így haladhatunk egy közös jobb sors felé, mely után buzgón e­­pedez minden dolgozó magyar és ro­mán.“ (Bukarest, 1945. szeptember 18) „...A főváros lakossága ma, 1945. február 24-én összegyűlt a Piaţa VERESS PÁL VÁLASZTÁS CSÍKBAN Több ez az írás az egyszerű emlékidézésnél. Veress Pál munkásírói státuszában, a párt régi harcosaként. A párt hű katonájaként munkásmozgalmunk forradalmi hagyo­mányára emlékeztet egy régi választás okán, amit ismerni, szel­lemét ápolni és éltetni munkásnemzedékek szépséges köte­lessége. A folytonosság, a párt vezette osztályharc következetessége világlik elénk, s elvonulnak előttünk a párt öreg harcosai, az idő katonái. Az új és szabad, szocialista holnapunkat büszkén igenlő vá­lasztás küszöbén e forradalmi hagyomány jövendő munkánkhoz ad bíztató erőt. A Mironescu-kormány — a­­mely terrorral igyekezett a gaz­dasági válság sújtotta tömege­ket féken tartani — 1931. ápri­lis elején megbukott. „Gazda“ kerestetett a kifosztott, eladósí­­tott államháztartás vezetésére. A pártok nem tudtak megegyez­ni. A király Titulescunak aján­lotta fel, alakítson koalíciós kor­mányt. Ez azonban Titulescunak sem sikerült. Az államgazdaság ijesztő ké­pet nyújtott. A megelőző kor­mányok a kapott kölcsönökért bérbeadták az országot a külföl­di monopóliumoknak. A kölcsö­nök egy részét a hadsereg szov­jetellenes háborús felkészítésé­re fordították, más részét a pártvezérek szippantották föl. Maniuék 10 milliárdos hírhedt, Skoda-panamába fulladt kölcsö­ne fejében a telefon, a só, a gyu­fa, a vasút, a dohány stb. teljes hozama — sőt az intézmények irányítása is — az állam kezé­ből teljesen a külföldi tőkéseké­be került. A többszöri sikertelen próbál­kozás után a király Iorgát, a nagyhírű tudóst bízta meg kor­mányalakítással. Iorga, a kor­mányzásban járatlan tudós, ma­ga mellé vette a gátlástalan re­akciós politikust, Argetoianut. Az új kormány, hogy parlamen­ti alapot teremtsen magának, ki­írta a választásokat. Az Arge­­toianu vezette 1931-es választá­sok nyomán minden terror, ha­talmi beavatkozás ellenére a balratolódott néptömegek — elő­ször az ország történetében — a Városi és Falusi Dolgozók Blokkja révén 5 kommunista képviselőt küldtek a parlament­be. A Blokk központjától kaptam a megbízást, hogy szervezzem meg Csíkban a választást. Né­hány epizóddal megpróbálom érzékeltetni azt a küzdelmet, a­­melyet a magyar párti urak és a katolikus klérus egykori fel­legvárában, Csík megyében vív­tunk az 1931-es választásokon. Csík baloldali központja az ipa­rilag fejlettebb Gyergyószent­­miklós volt. Itt ütöttem föl sát­ramat, innen indultam ki Ditró­­ba, Alfaluba és Csíkszeredába a listaletétel előkészítésére. Csíkban addig még nem volt folyamatosan dolgozó Blokk­szervezet. A párt és az illegális szakszervezet apparátusát kap­csoltam be a küzdelembe. Ami­kor Imre Aladár néhány nap múlva megérkezett Szentmik­­lósra — mint a Blokk központ­jának kiküldöttje és javasolt lis­tavezető —, ott már jól szerve­zett választási gépezetet talált. A jelölést Gyergyószentmiklóson egy illegális ülésen végeztük el. Minthogy a gyergyóiak nem ismerték Imre Aladárt szemé­lyesen — a nevét is csak egye­sek —, a gyűlés engem javasolt a megyében listavezetőnek. Hogy a hosszas magyarázkodás­nak elejét vegyem és Imre Ala­dárt kimentsem kényelmetlen helyzetéből, megköszöntem a bi­zalmat, és megmagyaráztam, hogy én nem lehetek jelölt, mert még nem vagyok 24 éves. Vé­gül is Imre Aladárt elfogadták listavezetőnek. A többi helyre Both Jánost és a párt hűséges régi harcosát, Szabó Ignác fű­résztelepi munkást jelöltük. Imre Aladár másnap Szatmár­­ra utazott, ahol szintén jelölt volt, s én ott maradtam tele gonddal, bajjal. Nem lehet le­írni néhány mondatban azt a leleményességet és lelkes tevé­kenységet, ami a gyergyóiak ré­széről megnyilvánult. Pénzünk nemigen volt kiutazásra. Imre Aladár csak annyit hozott, a­­mennyi szükséges volt a lista letételéhez. Vásárhelyről kér­tem egy bőrönd magyar nyel­vű röpcét, amit­­ a Blokk köz­pontja adott ki, de amit kap­tunk, kevés volt. Törtem a fe­jem, hogyan tudnánk minden községbe, gyárba néhányat jut­tatni. Albert Anti bácsi, aki fá­radhatatlan volt az agitációban, megtalálta a módját. Éppen ab­ban az időben búcsú volt a kö­zelben, ahová ezrével özönlött a nép. Tarisznyával a vállukon idősebb munkások és fiatalok — székely harisnyát öltve az ün­nepélyes alkalomra — a búcsú­sokkal együtt vonulva faluról falura, a templomi zászlók alatt, szétosztogatták a röpiratokat az ismerősök között. Persze, egy ilyen röpce-akció nem történhe­tett meg, hogy a papok meg ne tudják... Rögtön ki is hirdették, hogy „megátalkodott emberek az ördög szavát terjesztették“, és fölszólítottak mindenkit, hogy azonnal tépjék szét a cé­dulákat. Igen ám, de „az asszony min­denre kíváncsi, nemcsak a köl­­gyó almájára vet“ — amint há­zigazdám, László Ferenc bá mondotta, s hazavitték a röpcé­­ket, hogy az emberük otthon ol­vassa el az „ördög szavát“. Ab­ban a politikai, gazdasági és kul­turális követelések mellett a terror megszüntetését, a kom­munista bebörtönzöttek szaba­­donbocsátását, a Kommunista Párt legalizálását követelte a Dolgozók Blokkja. A röpirat be­fejező része így hangzott: „Föl a küzdelemre, a proletariátus győzelméért, a reakció, a kapi­talista kizsákmányolás és az im­perialista háború ellen, az elnyo­mottak és kizsákmányoltak fel­szabadításáért.“ A hatóságiak azonban rájöt­tek, hogy egy „idegen" irányít­ja a Blokk választási kampá­nyát, és tűvé tették a helyet, hogy megtaláljanak. Én elutaz­tam, de akkorra már mozgásba jött a mi választási szerveze­tünk. Gyergyó vidékét Albert Anti bácsi és Erős Pista, Szent­­simon környékét Vargancsik Guszti irányította. Tarisznyás­­h­arisnyás agitátoraink bejárták a távoli községeket, és fáradha­tatlan agitációt fejtettek ki a kettős vonal (!) érdekében. Er­re a tömegakcióra Argetoianu csendőrei még fokozottabb ter­rorral válaszoltak. Először az is­mert kommunistákat tartóztat­ták le és hurcolták gyalog csendőrőrsről csendőrörsre. Az­tán letartóztatták a BENAFA fűrésztelep munkásainak gyer­mekeit, akik a reakciós pártok plakátjait letépdesték és a Dol­gozók Blokkjának „nyalókáit“ ragasztották az összetépdesett plakátokra. A gyár munkásai a gyűléstilalom ellenére üzemi gyűlésen tiltakoztak a csendőr­terror ellen. A hatóságok elképedve ta­pasztalták, hogy hiába fogták le az ismert kommunistákat, he­lyükbe ismeretlen újak léptek, s az agitáció nyíltan és titokban folyt tovább. Mert nemcsak egy család volt olyan, mint a Var­gancsik, amelyben négy agitáto­ra volt a Blokknak, ott voltak a Bandalovszkiak ketten, a csendes Szabó Ignác és a komoly legénysorba nőtt ifjak: Ernán József, Magyari Károly, Opra János, Darvas István s a fárad­hatatlan gépész Kopasz Gyuri Vaslábról, akit a választások ide­je alatt kétszer is letartóztat­ Ulfa

Next