Munkásélet, 1979 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1979-01-05 / 1. szám
MUNKÁSMŰVELŐDÉS 4 Politikai-ideológiai tömegoktatás A következő lapszámtól kezdve folytatjuk a politikai-ideológiai tömegoktatás propagandistái és hallgatói számára a konzultáció-tételek rendszeres közlését. A széles, aktuális témakört felölelő konzultációkat neves szakemberek írják. Az anyagok megfelelő kereteket kínálnak pártunk és államunk politikájának alapos tanulmányozásához és megértéséhez. Az első konzultáció témája: a szocialista termelési viszonyok fejlesztése és tökéletesítése, a gazdasági demokrácia elmélyítése objektív követelményének megfelelően milyen intézkedéseket jelölt ki a párt Országos Konferenciája a gazdasági-pénzügyi vezetés és tervezés tökéletesítésére, a munkás önigazgatás, az önálló eszköz- és pénzgazdálkodás erősítésére. Rövidesen megkezdődik a vállalatok és intézmények szakszervezeteinek szervezésében a politikai-ideológiai tömegoktatás új tanéve. A szocialista tudat fejlesztésének, az ismeretszint emelésének komplex programjához szervesen hozzá tartozó politikai tömegoktatás megnyitása kétségtelenül kiemelkedő esemény. A szakszervezeti politikai oktatás több mint 2 millió dolgozót ölel fel, gyakorlatilag mindazokat, akik nem vesznek részt a pártvagy KISZ-oktatás valamilyen formájában. A szakszervezetek, a pártszervezetek közvetlen vezetése és irányítása alatt, biztosítják pártunk és államunk bel- és külpolitikájának rendszeres szervezeti tanulmányozását, elmélyítését természetesen közvetlen kapcsolatban a gyakorlattal, a mindennapi élettel. A szakszervezeti oktatásban részt vevő dolgozók az említett módon magukévá teszik társadalmunk sokoldalú fejlesztésének alapvető elveit és tételeit. Pártunk koncepciójában a szervezett politikai oktatás, az egész nép forradalmi-ideológiai nevelésének, annak a programnak a szerves részeként, melynek célja felfegyverezni az összes dolgozókat a szocialista építés mai és távlati irányainak és célkitűzéseinek világos ismeretével, újabb távlatokat tár fel a dolgozók tudatos, aktív részvétele előtt munkaközösségük ügyeinek intézésében, egyben pedig mozgósítja őket, alkotó erőfeszítéseiket a gazdasági feladatok példás teljesítése szolgálatában. Érthető tehát, hogy a szakszervezeti szervek és szervezetek az új politikaiideológiai tömegoktatási év megnyitását megelőzően intenzíven és alaposan előkészítették ezt a jelentős politikai akciót. A vállalatok és intézmények szakszervezetei, a területi szakszervezeti szervek egyaránt elemezték az előbbi tanulmányi év tanulságait, és konkrét intézkedési programokat állítottak össze. Elkészítették a megvitatásra kerülő témaköröket, különleges súlyt helyezve az új gazdasági-pénzügyi mechanizmus alapos ismertetésére, a központi párt- és állami aktíva előtt elhangzott pártfőtitkári beszéd fényében a jelenkor jelenségeinek és folyamatainak, pártunk tudományos politikai koncepciójának a megmagyarázására. Megszervezték a tanulmányi csoportokat, kijelölték a propagandistákat a magas politikai színvonallal, gazdag tapasztalattal, feddhetetlen erkölcsi magatartással rendelkező legjobb kommunisták, munkások, mesterek és mérnökök soraiból. Gondoskodtak a társadalompolitikai könyvek állományának kiegészítéséről és gyarapításáról, elsősorban a felbecsülhetetlen elméleti és gyakorlati értéket képviselő Nicolae Ceauşescu elvtárs műveinek biztosításáról. Gondoskodtak továbbá pannók, grafikonok, diapozitívek elkészítéséről. Valamennyi a párt XI. kongresszusa és Országos Konferenciája szellemében hazánk fejlesztési irányvonalait, a jelenlegi és a távlati gazdasági-társadalmi célkitűzéseket, az alapvető tervmutatók megvalósításának fő útjait, pártunk és államunk külpolitikájának tartalmát és vezérelveit ismerteti. Ilyen összefüggésben említésre méltó, hogy jó néhány szakszervezeti bizottság a politikai tömegoktatás témakörét és szemléltető anyagát (képestáblák, grafikonok, diapozitívek stb.) a munkaközösség konkrét célkitűzéseivel és feladataival, azok megvalósítási módozataival és lehetőségeivel szoros összhangban állította össze. Ilyen előkészületek után biztosra vehetjük, hogy a rövidesen megnyíló tanévben lényegesen emelkedni fog a politikai-ideológiai tömegoktatás minőségi színvonala, az oktatás még közelebb kerül a vállalatok és intézmények konkrét kérdéseihez, ami pártunk és államunk bel- és külpolitikája megvalósításának egyik lényeges tényezője. Ebben az irányban kell munkálkodni a jövőben is. Minthogy a szóban forgó oktatási forma a legszélesebb dolgozó tömegeket öleli fel, elsősorban a gazdasági tevékenységet, az azzal kapcsolatos kérdéseket kell megvitatni, hogy a mennyiséget minden téren új, magasabb minőséggé avassuk A cselekvés irányát világosan megszabták a párt Központi Bizottsága ez év márciusi plénumának határozatai arról, hogy tökéletesíteni kell a gazdasági-pénzügyi vezetést és tervezést, az egész munkát a munkás önigazgatás és az önálló gazdálkodás elvére kell építeni, érvényesíteni kell a dolgozók haszonrészesedését — a gazdasági munkásdemokrácia szüntelen elmélyítése jegyében. A követelmény az, hogy az említett kérdéseket nem általánosan érvényes kitételek, nem felesleges teoretizálás formájában ismertessük, hanem az új gazdasági-pénzügyi mechanizmust az adott munkahely konkrét feladataival és lehetőségeivel szoros kapcsolatban magyarázzuk és értessük meg az egész tevékenység tökéletesítése érdekben. A termékek műszaki és minőségi színvonalának emelése, a gyártmányok felújítása és korszerűsítése, a munkatermelékenység hangsúlyozottabb növelése, az állóalapok hatékonyságának gyors ütemű gyarapítása, a nyers- és segédanyagok kihasználásának javítása, a termelési költségek hangsúlyozottabb csökkentése, a nettó termelés maradéktalan megvalósításának módozatai széles körű vitatémát kínálnak, s egyben ösztönözhetik a munkáskezdeményezést, az alkotószellemet, a munka iránti felelősséget és odaadást Persze azzal a feltétellel, hogy az elmondottak ne maradjanak papíron. A legjobb és a legmeggyőzőbb érv ugyanis mindig a közvetlen valóság. A szakszervezeti bizottságok közvetlen támogatásával tevékenykedő propagandisták tehát ne kerüljék meg a következőkhöz kapcsolódó kérdéseket: a munkafegyelem erősítése, az igazolatlan hiányzások és fegyelmezetlenségek felszámolása, a technológiai folyamatok szigorú betartása, ami a termékminőség javításának, a selejtarány csökkentésének elengedhetetlen feltétele, a műszaki tömegalkotás ösztönzése és hasznosítása, ami jelenleg importált termékek és alkatrészek helyi előállítását teszi lehetővé, a gépek és berendezések kihasználási mutatóinak javítása, amit a munkáskezdeményezések és a legjobb tapasztalat általánosítása útján lehet elérni. Ilyen körülmények között a vita is konkrét tartalmat kap, erősíteni fogja a felelősségtudatot és a kölcsönös segítségnyújtás szellemét, alakítani fogja a magatartást, a tudatot, erősíteni az új ember erkölcsi-politikai és szakmai-tudományos vonásait. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani arra is, hogy a hallgatók részt vegyenek a vitában. Ez elsősorban a propagandisták felkészültségétől és szakavatottságától, az eleven, nyílt vélemény- és eszmecsere serkentésének készségétől függ. A tapasztalat azt mutatja, hogy a sajtóban közzétett konzultációk egyszerű felolvasása távolról sem felel meg a követelményeknek, hiszen távol áll a sajátos problémáktól, a konkrét vonatkozásoktól, a konzultációs anyagok, közöttük a lapunk hasábjain közöltek is csak az alapvető orientációkat tartalmazzák, tehát ki kell őket egészíteni a vállalatok és intézmények konkrét helyzetéből és körülményeiből adódó dolgokkal. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy a szakszervezeti bizottságok rendszeresen a propagandisták rendelkezésére bocsássák a gazdasági adatokat, gondoskodjanak gazdag szemléltető anyagról. Az eleven, építő jellegű vitához elengedhetetlen továbbá az összes felmerülő belpolitikai és nemzetközi problémák Nicolae Ceauşescu elvtársnak, a párt főtitkárának a központi párt- és állami aktíva előtt elhangzott előadói beszéde ilyen szempontból is az eszmék kiapadhatatlan tárháza, s egyben ragyogó példája a jelenkor folyamatai és jelenségei dialektikus és történelmi materialista tárgyalásának. Az új politikai-ideológiai év kezdetét veszi. A dolgozók milliói lépnek be ismét a közös tanulás óriási amfiteátrumába, hogy a szocialista tudat fejlesztése és érvényesítése, az ismeretszint emelése, a kommunista etika és méltányosság elvei általános érvényesítése szerves részeként elmélyülten tanulmányozzák pártunk politikáját, még lendületesebben vállaljanak részt a szocialista építőmunka nagy feladatainak teljesítéséből. A 2050. évforduló jegyében A közelgő nagy történelmi évforduló köszöntésére beindított Dákkori kincsleletek című cikksorozatból mai lapszámunkban újabb részletet közlünk. KARKÖTŐK Az ujjakon viselt gyűrűk az alkar díszítését szolgálták. Nagyon gyakoriak a kincsleletekben, de egyedi leletként is előfordulnak. Az ezüstből készült karkötők is többféle típusúak, s vastagságuk elérheti a 10—13 millimétert is. Súlyuk pár grammtól több száz grammig terjedhet, egy vagy több spirálmenettel alakítottak. Díszítésük viszonylag egyszerű. Stilizált állatfejben — kígyó vagy kutya — végződnek, közben palmetto vagy más motívumot préseltek egyetlen veretővel, de geometriai eredetű motívumokat is vésett a dák kézműves. 1878-ban Szénaverés faluban (Maros megye) egy fibulából, egy láncból, egy nyakperecből és karkötőből álló kincslelet került elő. A hét ezüst tárgy összsúlya 616,27 gr, legszebb darabja a 390,49 grammos, 217 cm hosszú huzalból készült spirál alakú karperec. ZEPECZANER JENŐ múzeográfus Amit egyik ember nem lát meg Molnár Pál 1951-ben született Sárfalun. Tíz éves kora óta Szatmáron él, jelenleg minőségellenőr egy árulerakatban. A líceum utolsó osztályában kezdett írni verset, paródiát, kajánabb kedvében karikatúrát is rajzol. Néhány verse jelent meg az Ifjúmunkásban, Igaz Szóban és a fiatal költők Hangrobbanás című antológiájában. — Verseid líraiak, érzelemdúsak, mondjuk így: komolyak. Hogy fér ez össze a paródiával? — Szeretek játszani. Rímekkel, szavakkal, helyzetekkel. Életünk egyik legkülönösebb jellemvonása éppen az, hogy a tragikus dolgoknak is megvan a humoros oldala. Tudod például, mit mi,s az olvasóval megkerestetni az öszszefüggéseket. — Milyen kritériumok alapján döntheti el a különösebb irodalmi felkészültséggel nem rendelkező ember, hogy mit olvasson, mi a jó irodalom? — Ez olvasottság, akarat és megszokás dolga. Az ízlést lehet és kell is fejleszteni. Én nem végeztem főiskolai tanulmányokat, de sokat olvasok, havi 300—400 lejt költök könyvre, s úgy vélem, bepótolható az, amit a főiskola adhat. Ráadásul megengedhetem magamnak, hogy csak azzal foglalkozzam, ami valóban érdekel, örvendek annak, hogy munkatársaim is olvasgató emberek. Bár munkahelyünkön inkább meccsekről, filmekről esik szó, de amikor egy évvel ezelőtt megtudták, hogy írok, sokan elkérték verseimet, kérdezték, hogy ezzel vagy azzal mit akarok mondani. Közben az is kiderült, hogy iskoláskoruk elmúlta után is járt a kezükben ilyesmi. Egyik kollégám egyenesen megbírált, mondván, hogy ezt már olvasta valahol. — Ezek szerint nem érzed magad különcnek, elszigeteltnek? — Időnként, rossz hangulataimban. Ilyen szempontból szerencse, hogy két évvel ezelőtt beindult a városi irodalmi kör, a mások észrevételei értékes segítséget jelentenek. Sokszor érzem, hogy tanácsra, útmutatásra lenne szükségem. Vannak pillanatok, amikor kételkedem magamban, amikor valóban mellékfog- MUNKÁSALKOTÓK jelent az én szófejtésem szerint a fájdalom? Panaszos ének. Analfabéta? Buta betű. Melankólia? Műanyagbetegség. A legnagyobb gyönyörűség számomra, ha elkoptatott szavakban valami újat, másat fedezek fel. S ez így van a versek esetében is: közönséges szavakból a legcsodálatosabb költeményeket lehet felépíteni. — Váratlanok, a versolvasásban kevéssé jártas olvasó számára talán nehezen követhetők a szókapcsolásaid. Hogy érted például ezt a sorodat: „Könyöklésed polcai az emlékektől meghajolnak“ ? — Szerintem minden tevékenységnek megvan a maga jellegzetes mozdulata, testtartása. Én az emlékező embert könyökölve, magába révedve képzelem el, ennyi a magyarázata. De hogy ez a mindennapos kép telítettebb legyen, szigorú logikai rendszerbe kell beépítőjátéknak látszom Hűséges lennék, mint kéreg a fához, élni akarok, kötözz a mához. Fázom, didergek, illan a kedvem, adj erőt, hogy magam feledjem. Játssz velem, ha játéknak látszom, törj össze, most még megbocsátom. BÁR JÁTSZHATNÉK Bár játszhatnék most is földbevert vasakkal madzagra kötött vasakkal mint régen mikor harangként ütöttük ha fejünk fölé nagymamák keszkenőjeként terült a nagyidő és szaladtunk végig a falun ebben a lovatlan mitológiában hogy íme tenyérrevaló hősötök mit tett de mint mindig — mivel nem volt kivel — az ünneplés elmaradt csak később jelölték ki vigasztalásul az ismeretlen látogatókat vagy alkalmanként a barátokat kik leltárba vehették a gyermekkor kellékeit és jóváhagyták a szülőföld első szerelem s a többi emlék áthelyezését az idő halhatatlan üvege alá... MOLNÁR PÁL lalkozásnak tűnik az írás. Gyakran segített át egy-egy biztató szó az ilyen válságokon. Verseim megjelenése is jó hatással van rám. És nemcsak a megjelenésük. Minden írásomat tudom kívülről is, és ha elmondom valakinek, már annyit jelent számomra, mintha megjelent volna. A szakszervezetek városi tanácsa rendszeresen szervez kiszállásokat falvakra, tavaly egy ilyen felolvasó körút alkalmából a szovjetunióbeli Uzsgorodba, testvérvárosunkba is eljutottam. Ezek mindig csodálatos hatással vannak rám. Néha virágot kapunk, és én hiszem, hogy az ilyen virág nem fog elhervadni. — A végére hagytam a legkézenfekvőbb kérdést: miért írsz? — Vannak olyan gondolatok, érzések, amelyeket nem lehet másképp megfogalmazni. A dolgok, történések hangulata és a miénk között mindig van némi eltérés, ezt kell lemérnie, a kettő közötti egyensúlyt megkeresnie az irodalomnak. Meg aztán... álmodunk is néha. — Hasznos-e ez az álmodozás? , — Feltétlenül.Főleg akkor, ha a szavak által már a gondolatban is fölöslegessé tesz olyan eszközöket, mint fegyver, és minden olyan eszmét, amely gátolja a civilizációt, az értelmes fejlődést. Másrészt a költészet hivatása, hogy amit egyik ember nem lát meg, azt megmutassa a másik. Mindig nagyszerű érzés olyasmit felfedezni, ami mellett naponta elmegyünk, amit naponta érzünk, de még senki sem fogalmazta meg, senki sem látta bele azt, amit a költő lát. — Van-e valami „legfőbb vágyad“ ? — Több is. Szeretnék minél több és jobb verset írni, és persze azt is, hogy megjelenjenek. 1973 óta készen áll egy kötetre való, szeretném, ha elfogadná a kiadó. Most az Albatros tett is efféle ígéretet. — Mi is örülnénk, ha beváltaná. ADONYI NAGY MÁRIA