Munkásőr, 1978 (21. évfolyam, 2-12. szám)

1978-02-01 / 2. szám

OKTÓBER SZÜLÖTTE pszkovi földön emlékmű áll: messziről látható a magasba nyúló szögletes szurony, amely a fiatal Vörös Hadsereg 1918-as februári első nagy győzelmére emlékeztet. Hatvan év telt el: a történelem első szocialista állama fegyveres erőinek sokszor és sokféle ellenséggel kellett megküzdenie a haza és a szocialista vívmányok védelmében. A hadsereg, a flotta és valamennyi fegyvernem győ­zelmeit a párt szervezte és irányította. A fehérgárdák, tizennégy ország in­tervenciós hadseregei, a kínai milita­risták, a japán szamurájok, az ellenfor­radalmi finn generálisok és más ellen­séges erők veszélyeztették a szovjetek hatalmát a küzdelmekkel teli évtize­dekben, mígnem bekövetkezett 1941. június 22-én a hitleri fasiszta seregek támadása, amely mindennél nagyobb próbának vetette alá a győztes forra­dalom fegyveres erőit. A háború első időszakában a szovjet katonáknak gyakran az utolsó töltényig kellett harcolniuk a túlerőben lévő ellenséggel, olykor gránátkötegekkel együtt a harcosok testüket vetették a nácik harckocsijai elé. Egy gondolat vezérel­te őket: ha nem többre, legalább egy órára feltartani a betolakodók előrenyomulását, így bontakozott ki fokról fokra a katonai fölény, a német hadsereg erőinek meg­fékezése és a villámháború legendájának szétfoszlása. Különösen láthatóvá vált ez a Moszkva alatti csatá­ban, amelyet később Sztálingrád, Kurszk, a Dnyeper és a Don-kanyar követett. 1945 májusában a Reichstag fölé kitűzték katonáink a győzelem zászlaját: felszabadultak a tőkés földesúri elnyomás és a fasizmus igájából Kelet-Európa népei. Döntő szerep jutott a szovjet katonáknak abban is, hogy hamarosan a Távol-Keleten is kapitulációra kény­szerült a japán imperializmus.­anapság sokan vannak a világban, akik mindezeket az eseményeket szeretnék másképpen, a valóság­tól eltérően feltüntetni és magyarázni. De ahogy a na­pot nem lehet tenyérrel eltakarni, az igazságot sem le­het elleplezni a világ közvéleménye előtt. A Szovjet Hadsereg katonái a becsületes emberek szemében min­dig a szabadságot, a békét és a boldog, félelemmentes életet szimbolizálják. A második világháború ma már csak történelem, de azok az erők, amelyek kirobbantották, még élnek, s szá­molni kell azokkal, akik nem mondtak le arról, hogy visszaforgassák a történelmi haladás kerekét. Lenin azt tanította: Amíg van imperializmus, addig fennáll a há­ború veszélye is. Nem véletlen tehát, hogy a föld külön­böző részein időről időre fegyveres konfliktusok kelet­keznek, fiékés polgárok, védtelenek vére hull. A „szovjet veszély” álnok, megtévesztő jelszavával leplezve fokozzák az imperialista körök a fegyverkezési hajszát, duzzasztják az atomtöltetű rakétafegyverek ar­zenáljait, kifejlesztik a neutronbombát és gyors ütem­ben gyártják a szárnyasrakétákat. Ilyen körülmények között érthető, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet nép a fegyveres erők erkölcsi kötelességévé teszi, hogy állandóan ké­szenlétben álljon, képes legyen azonna­li megsemmisítő csapást mérni a táma­dóra. Hatvan éve leng diadalmasan hadse­regünk fölött a Nagy Október vörös zászlaja. Ez alatt az idő alatt éberen őrizték katonáink a haza határainak biztonságát. E történelmi időszakban alapvetően megváltozott a fegyverzet, a haditechnika, a tudomány, változtak az emberek is — életkörülményeik, gondolkodásmódjuk —, de nem válto­zott hűségük a lenini, forradalmi, in­ternacionalista elvek iránt, ragaszkodá­suk a párthoz: e tekintetben fiataljaink semmiben sem különböznek a roppant áldozatokat hősiesen vállaló elődöktől, akiktől átvették a harci dicsőség sta­fétáját. Ez a körülmény a magyarázata elsősorban a Szovjet Hadsereg legyőz­hetetlen erejének. Katonáink napjaink­ban is szüntelenül gyarapítják tudásukat a harci kikép­zés terén, éberen őrködnek, hogy népünk kommunista építőmunkáját imperialista agresszió ne zavarhassa meg. Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs, az SZKP főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke a párt XXV. kongresszusán azt mondta: a szovjet nép nyugodt lehet afelől, hogy alkotó munkájának gyümölcsét biztos kezek védelmezik. Hadseregünk születésének évfordulóját kiváló munká­val ünnepli a Déli Hadseregcsoport személyi állománya is. Egységeinknél magas színvonalú a politikai felké­szültség, amelyhez nagyban hozzájárult az SZKP XXV. kongresszusa határozatainak, az új szovjet alkotmánynak és Brezsnyev elvtárs beszédeinek, írásainak beható ta­nulmányozása. A párt Központi Bizottsága 1977-es decemberi plénu­mának és a Legfelsőbb Tanács nyolcadik ülésszakának határozatai tovább erősítették katonáink öntudatát, el­szántságát, hogy maradéktalanul teljesítsék a haza iránti kötelezettségeiket. Ö­römmel töltik el harcosainkat éppúgy, mint az egész szovjet népet a fejlett szocializmust építő Magyar­­ország eredményei, sikerei és a népeink között évről évre erősödő sokoldalú kapcsolatok. Büszkék katonáink a ma­gyar dolgozó nép, a munkásosztály fiainak barátsá­gára, amely a munkásőrséghez és a munkásőrökhöz fű­ződő szívélyes kapcsolatokban kifejezésre jut. A hatvanadik évfordulót együtt ünnepeljük a magyar fegyveres erők egész állományával. A Déli Hadsereg­csoport parancsnokai, pártszervezetei és Komszomol-szer­­vezetei nagy jelentőséget tulajdonítanak a katonák in­ternacionalista szellemű nevelésének, amelynek előmoz­dítója az a baráti együttműködés, amelyet a Néphad­sereg, a munkásőrség, a belügyi szervek és karhatalmi erők tagjaival tartunk fenn. örülünk, hogy az ünnepi felkészülés mindenütt tovább mélyítette a testvéri kap­csolatokat a Varsói Szerződés tagállamai, fegyveres erői között, amelyek együttesen védelmezik a szocialista kö­zösség országainak biztonságát, határaik sérthetetlensé­gét. Írta: F. Iscsenko altábornagy, a Katonai Tanács tagja, a Déli Hadseregcsoport politikai főcsoportfőnöke

Next