Munkásőr, 1980 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
Elhunyt MIHAIL KAZAKOV hadseregtábornok Mihail Kazakov hadseregtábornok, a kimagasló szovjet katonai vezető 79 éves korában elhunyt. Kazakov elvtárs a párt hívó szavára tizenkilenc éves korában lépett a Vörös Hadsereg soraiba. Részt vett 1918 és 1922 között a polgárháborúban. A második világháború éveiben a voronyezsi, a brjanszki, a baltikumi és leningrádi frontokon harcoló seregek törzsfőnökeként, majd frontparancisosóként tevékenykedett. A Nagy Honvédő Háborút követő években Kazakov az uráli, majd a leningrádi katonai körzet parancsnoka. Ebből a beosztásából került a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet Déli Hadseregcsoport élére, ahol hazánk igaz barátjaként segítette azt a harcot, amelyet népünk pártunk vezetésével vívott a néphatalom megvédéséért. A nagy tapasztalatokkal rendelkező kommunista forradalmár nehéz parancsnoki feladatainak ellátása mellett nagy jelentőségű internacionalista segítséget nyújtott a munkásőrség megalakulásakor testületünknek. A Déli Hadseregcsoport parancsnoki tisztségét követően Mihail Kazakov a szovjet szárazföldi csapatok főparancsnokának helyettese, majd éveken keresztül a Varsói Szerződés tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek törzsfőnöke. Ebben a tisztségében eredményesen munkálkodott a testvéri szocialista országok fegyverbarátságának megszilárdításán. Az utóbbi esztendőkben felelős beosztásokban tevékenykedett a Szovjetunió Honvédelmi Minisztériuma központi apparátusában. A Kommunista Párt és a szovjet haza nagyra értékelte Mihail Kazakov kiemelkedő szolgálatait. Kitüntették a Szovjetunió Hőse címmel, három ízben a Lenin-renddel, az Októberi Forradalom Érdemrenddel és több más magas érdemrenddel. Szocialista hazánk fegyveres erejének szilárdításához nyújtott segítségéért a népeink és fegyveres erőink közötti barátság erősítéséért népköztársaságunk Elnöki Tanácsa a Vörös Zászló Érdemrend kitüntetést adományozta Kazakov hadseregtábornoknak. Kazakov elvtársban olyan igaz barátot vesztettünk el, aki őszinte segítőkészséget tanúsított a szocializmus építésén és védelmén dolgozó népünk iránt. Ezért érezzük olyan mélyen a veszteség fájdalmát, testületünk tagjai, s hazánk minden fia osztozik a szovjet emberek gyászában. A Ganz-MÁVAG báziskörletében díszszemlére készülő VIII. kerületi alegység tagjai az alaki mozzanatok nagy részét viszonylag jól begyakorolták, a foglalkozásvezetők elismeréssel méltatták, hogy a rendelkezésükre álló rövid idő alatt az elvtársak szép haladásról tettek tanúbizonyságot, s ez főként az akaratnak, az igyekezetnek köszönhető. De a fegyveres alaki mozzanatok jóval nehezebbnek tűntek az előbbieknél. A „Szíjra! Mellre! Hátra! Súlyba! Fegyvert le!” vezényszavak sokszori elhangzása után is szembetűnő hibák mutatkoztak a végrehajtásban. Volt aki egy ütemmel később hajtotta végre a feladatot, más a fegyvercsővel saját sapkáját verte le, s előfordult „egyszerűsítés”, ütemkihagyás is, a fegyverek és a szíjat tartó kezek sora pedig szaggatott görbe vonalban helyezkedett el. A sikertelenség rányomta bélyegét a gyakorlók hangulatára. Volt aki megkérdezte: „Szükség lesz erre egyáltalán a díszszemlén?” A „vete Az alaki „titkokat” megismerték rán díszelgők” azt mondták: „A kiválogatottaknak minden alaki mozzanatot kiválóan kell ismerniük.” — Elkeseredésre semmi ok — vigasztalta a csüggedőket Gogh Zoltán szakaszparancsnok-helyettes —, hiszen a jártasság megszerzésében, egyöntetűségében máris mutatkozik eredmény, ő ebben szakértőnek számít, mert a hadseregben kiképző volt, s a Díszszemle Kiváló Katonája címet viselte. Persze az alegység tagjai közül többen is rendelkeznek hasonló felkészültséggel. Kiss Tihamér munkásőr, az első raj gyakorló parancsnokaként lassú ütemben bemutatta a fogások mintaszerű végrehajtásának módját, s néhány alaki „titokra” is felhívta a figyelmet: hogyan emeljék át a fegyvert a fejen érintés nélkül, hol kell a szíjat markolni a „vállra!” első ütemében. A bemutatót követő ismételtetés során szemmel láthatóan javult, szabályosabb és egyöntetűbb lett a végrehajtás. Hasonlóan mintaszerű bemutatót tartott Rónaszéki Ferenc rajparancsnok és Skrivanek Róbert szakaszparancsnok-helyettes, a második raj parancsnokának szerepkörében. Károlyi Árpád törzsmunkatárs, a szemlealegység parancsnoka soronkívüli versenyt szervezett a rajok között azzal, hogy ide-oda járva ellenőrizte a végrehajtás módját, s tapasztalatait mindjárt közölte is a részvevőkkel. A foglalkozásbefejezéséhez közeledve kiderült: valamennyien megtanulták a fegyverfogásokat. 2