Munkásőr, 1986 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
„Nemcsak politikai iskola, de politikai tettek szervezetei és Várhelyi György szobrászművész „Harcos út" című kisplasztikáját. ★★★★★ Az ünnepi díszparancs megkülönböztetett tisztelettel szólt Anczmann József, Boros István, Császár József, Csejtei Lajos, Forintos József, Forintos Lajos.I., Forintos Lajos II., Janó Imre, Juhász Árpád, Kovács József, Krebsz György, Kunos József, Lakatos József, Mayer József, Mihály Gyula, Nagy József, Nagy Károly, Nagy Sándor, Nagy Vendel, Németh Imre, Oltai Miklós, Papp Mihály, Rosta Sándor, Samu István, Takács Imre, Takács Sándor, Tatai Béla, Tétényi Dezső, Tóth András, dr. Tóth Sándor, Varga Sándor alapító munkásőrökről, akiknek nagy részük van az egység eredményeinek elérésében. Az országos parancsnok személyesen üdvözölte azokat a munkásőrfeleségeket, akik az ünnepségen az első sorban foglaltak helyet, s akik férjei húsz éve teljesítenek szolgálatot. Köszönőlevelet és virágot nyújtott át Berzsenyi Józsefnének, Cserép Zoltánnénak, Dömötör Ferencnének, Horváth Józsefnének, Illés Istvánnénak, Muzsi Ferencnének, Nyári Lajosnénak, Palvek Józsefnének, Tóth Mihálynénak, Ughy Bélánénak, és a 11 gyermekét nevelő Zsarnai Tamásnénak. Ezek után került sor 32 új munkásőr eskütételére, akik közül Bola János vette át a fegyvert a leszerelő Papp Vilmostól ★ ★★★★ Az ünnepélyes egységgyűlésen beszédet mondott Gyuricza László, a Veszprém megyei pártbizottság első titkára. - Immár hosszú évek óta minden év elején - januárban - szerte az országban, így megyénkben is - nagy politikai jelentőségű rendezvények a munkásőr egységgyűlések - mondotta. - Ezek az egységgyűlések nemcsak a szóhasználatban, hanem a valóságban is hagyományossá váltak, hagyományt hordoznak, beszámolnak, elszámolnak az éves munkáról, odaítélésre kerülnek a közösségi és személyi elismerések, ilyenkor van a munkásőrjelöltek ünnepélyes eskütétele, a leszerelők búcsúztatása. Kialakult, folyamatosan gazdagodott a munkásőr egységgyűlések formája, rendje, mondhatnám úgy is, rituáléja. Helyes törekvés alapján hosszú ideje nyitottak ezek a rendezvények az érdeklődők, elsősorban a családtagok számára. A forma, az egységgyűlés formája gazdagodott, de jellegében, alapvető tartalmában munkás maradt, és az is kell, hogy maradjon a jövőben is. A munkásőrség egységeinek, alegységeinek állományát üzemi munkások, szocialista mezőgazdasági nagyüzemeinkben dolgozók, értelmiségiek adják. A társadalom minden rétege képviselve van ebben a szervezetben, de megnevezésében a munkás jelzőt hordja, mert a munkásállam védelmezésére alakult és ebből a célból működik a jelenben is. Még akkor is, ha tevékenysége a szocialista társadalom szolgálatában egyre kiterjedtebb és sokrétűbb. A munkásőrség szervezete az elmúlt évtizedekben megszilárdult, megerősödött, beépült a társadalom intézményei közé, széles körben elfogadott lett, a munkásőr egyenruhát jó érzéssel viselik a munkásőrök, a társadalom tagjai pedig tisztelik és megbecsülik a munkásőröket. Mindez azért alakulhatott így, mert a munkásőrség a legjobb munkáshagyományok folytatója. Az eredményes munkához szükséges az elfogadott és felismert fegyelem, a kölcsönös segítségnyújtás és támogatás, az elismerések örömében való osztozkodás. Ezekre gondoltam a legjobb munkáshagyományok említésekor. - Az ember akkor él teljesebb életet, mondotta Gyuricza László elvtárs - ha a társadalom széles körű célt és törekvést kifejező közösségrendszerében erejéhez, képességeihez és lehetőségeihez mérten szerepeket vállal. - A szerepek nagyon is különbözőek lehetnek, a családban családfő vagy családtag, a munkahelyen vájár, aknász, reaktorkezelő, vasutas, mezőgazdasági erőgépkezelő vagy állattenyésztő, a közéletben párttag, párttitkár, szakszervezeti bizalmi, tanácstag, munkásőr. Mindez azt is jelzi, az embernek sok irányban kell tevékenykednie, a maga és mások boldogulásáért, ahogy ma mondani szokták, önmegvalósításáért. Ebben a folyamatban a munkásőrség tagjának lenni önkéntesen felvállalt kötelezettség - egyben, kár volna tagadni - nehéz szolgálat is. Ez esetenként próbára teszi az állóképességet, elveszi a szabadidőt és itt-ott, a főleg napjainkban általánosan kihasznált többletkereseti lehetőséget. Mégsem váltak a munkásőregységek átjáróházakká, nehezen együtt tartható szervezetekké, mert kifejlődött bennük egy hatalmas, valóban emberi összetartó erő, amely vonz és megtart, amelytől nehéz megválni. Kevés olyan önkéntes szervezetünk van, legyen az bármi, ahol olyan segítőkészen készítik Ezt követően az országos parancsnok emlékszalagot kötött a vándorzászlóra.