Munkásőr, 1987 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

beindítását. Rémhíreket terjesz­tettek, hirdették, hogy márciusban újra kezdik. Sok fegyver volt ille­téktelen kezekben. Akkor még jó­részt előttünk álló feladat volt a törvényes rend teljes helyreállítá­sa, a politikai és a gazdasági kon­szolidáció, a felfordulásból való kilábalás. Újjászervezendő pártunk veze­tése, élén Kádár János elvtárssal, ilyen helyzetben - 1957 januárjá­ban - kezdeményezte a munká­sok, a dolgozók felfegyverzését. A döntésnek fontos elvi jelentősé­ge volt. Kifejezte a párt és a kor­mány bizalmát a munkások, a dol­gozók iránt, hiszen fegyvert adott a kezükbe. Az elmúlt három évti­zed immár történelminek nevez­hető tapasztalata bizonyítja, hogy a Munkásőrség rászolgált erre a bizalomra. Ugyanakkor a munkás­­őrosztagok megjelenése bizonyí­totta azt is, hogy az öntudatos munkások és dolgozók készek ön­kéntes fegyveres szolgálatot is vállalni a szocialista vívmányok védelméért, bíznak a pártban és a kormányban. A munkásosztály, a parasztság és az értelmiség töme­gei nem a szocializmus ellen lép­tek fel, hanem a hibák, a törvény­­sértések, a politikai torzulások fel­számolását igényelték szocialista alapokon. Népköztársaságunk Elnöki Ta­nácsa már februárban rendeletet hozott a Munkásőrség felállításá­ról. A jelenlevők közül is bizonyá­ra sokan emlékeznek még rá: a szocializmus belső és külső ellen­ségei mindent elkövettek, hogy bemocskolják, hazug híresztelé­sekkel lejárassák a munkásőröket. A rágalmakra méltó választ adtak azok a kommunista és párton kí­vüli hazafiak, akik a munkásőr­­egységekben elsők között vállal­ták társadalmi megbízatásként a fegyveres szolgálatot, a néphata­lom védelmét, a szocializmus, a párt politikája melletti nyílt kiál­lást. A Munkásőrség példásan telje­sítette küldetését: más fegyveres erőkkel együtt elszántan védel­mezte a néphatalmat, segítette a rend, a nyugalom, az építő munka feltételeinek megteremtését, ered­ményesen hozzájárult az ellenfor­radalmi restaurációs kísérlet elhá­rításához. Tagjai, a kommunisták, a pártonkívüliek, munkások, pa­rasztok és értelmiségiek, férfiak és nők, igaz hazafiak módjára csele­kedtek. Őszinte örömünkre szolgál, hogy körünkben is sok olyan elv­társat üdvözölhetünk a több, mint négyezerből, aki a megalakulástól kezdve megszakítás nélkül, be­csülettel viseli a munkásőr­­egyenruhát. Övezze tisztelet min­den alapítónak, a néphatalom va­lamennyi hű katonájának a nevét, azokét, akik önzetlenségből és ha­zaszeretetből oly szemléletes tör­ténelmi leckét adtak a nehéz idők­ben. Jó érzést és tiszteletet vált ki mindannyiunkból, hogy a mai munkásőrök az idősebb nemzedé­kek által teremtett hagyományok­nak méltó őrzői és folytatói, az elődök példájához illő felelősség­gel teljesítik önként vállalt kötele­zettségüket. Sokat áldoznak sza­badidejükből, hogy felkészüljenek és mindig készen álljanak a szoci­alista vívmányok védelmére. Min­denütt ott vannak, ahol segíteni kell. Helytállnak a munkában, ak­tív részesei a közéletnek. Példá­jukkal, magatartásukkal pozitív hatást gyakorolnak környeze­tükre. Napjainkban különösen nagy szükség van rá, hogy társadal­munkban növekedjen a közössé­gért érzett felelősség. Annak az emberi, közéleti gondolkodásnak, politikai és erkölcsi magatartásnak a térhódítását kell elősegítenünk, amit a munkásőrök is tanúsítanak. Minél inkább teret hódít az a fel­fogás, hogy csakis embertársaink­kal együtt, és ne mások rovására boldoguljunk, annál inkább visz­­szaszorul a közömbösség, az ön­zés, minden olyan jelenség, ami összeférhetetlen a tisztességes emberi magatartással. A Munkásőrség nagy ereje poli­tikai egységében, erkölcsi szilárd­ságában rejlik, s ez nem hagy kí­vánnivalót maga után. A munkás­­őregységek olyan kollektívák, amelyekben a közérdeket szolgáló tetteknek a mozgatórugója a nép, a szocialista haza és az internacio­nalista eszmék iránti hűség. Az út, amelyet megalakulása óta a Munkásőrség a párttal, a néppel együtt bejárt, azt tanúsítja: volt és van értelme a harcnak, az odaadó, becsületes helytállásnak. Még, ha nem is sikerült minden, ahogyan terveztük és szerettük volna, a legutóbbi három évtized­ben nagy eredmények születtek. Fontos, hogy a felnövekvő nem­zedékekben is tudatosítsuk: szoci­alista vívmányainkban népünk ál­dozatos munkája testesül meg. Sok akadályt kellett legyőznünk, az eredményekért keményen meg kellett dolgoznunk, nagy felada­tokat oldottunk meg, de balsike­rek is értek bennünket: hibáinkkal, tévedéseinkkel is meg kellett és meg kell küzdenünk. A SZOCIALIZMUS NÉPÜNK FELEMELKEDÉSÉNEK ÚTJA A közelmúltban ország-világ nyil­vánossága előtt, újólag részlete­sen foglalkoztunk az 1956-os ma­gyarországi ellenforradalommal. 3

Next