Munkásőr, 1987 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
beindítását. Rémhíreket terjesztettek, hirdették, hogy márciusban újra kezdik. Sok fegyver volt illetéktelen kezekben. Akkor még jórészt előttünk álló feladat volt a törvényes rend teljes helyreállítása, a politikai és a gazdasági konszolidáció, a felfordulásból való kilábalás. Újjászervezendő pártunk vezetése, élén Kádár János elvtárssal, ilyen helyzetben - 1957 januárjában - kezdeményezte a munkások, a dolgozók felfegyverzését. A döntésnek fontos elvi jelentősége volt. Kifejezte a párt és a kormány bizalmát a munkások, a dolgozók iránt, hiszen fegyvert adott a kezükbe. Az elmúlt három évtized immár történelminek nevezhető tapasztalata bizonyítja, hogy a Munkásőrség rászolgált erre a bizalomra. Ugyanakkor a munkásőrosztagok megjelenése bizonyította azt is, hogy az öntudatos munkások és dolgozók készek önkéntes fegyveres szolgálatot is vállalni a szocialista vívmányok védelméért, bíznak a pártban és a kormányban. A munkásosztály, a parasztság és az értelmiség tömegei nem a szocializmus ellen léptek fel, hanem a hibák, a törvénysértések, a politikai torzulások felszámolását igényelték szocialista alapokon. Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa már februárban rendeletet hozott a Munkásőrség felállításáról. A jelenlevők közül is bizonyára sokan emlékeznek még rá: a szocializmus belső és külső ellenségei mindent elkövettek, hogy bemocskolják, hazug híresztelésekkel lejárassák a munkásőröket. A rágalmakra méltó választ adtak azok a kommunista és párton kívüli hazafiak, akik a munkásőregységekben elsők között vállalták társadalmi megbízatásként a fegyveres szolgálatot, a néphatalom védelmét, a szocializmus, a párt politikája melletti nyílt kiállást. A Munkásőrség példásan teljesítette küldetését: más fegyveres erőkkel együtt elszántan védelmezte a néphatalmat, segítette a rend, a nyugalom, az építő munka feltételeinek megteremtését, eredményesen hozzájárult az ellenforradalmi restaurációs kísérlet elhárításához. Tagjai, a kommunisták, a pártonkívüliek, munkások, parasztok és értelmiségiek, férfiak és nők, igaz hazafiak módjára cselekedtek. Őszinte örömünkre szolgál, hogy körünkben is sok olyan elvtársat üdvözölhetünk a több, mint négyezerből, aki a megalakulástól kezdve megszakítás nélkül, becsülettel viseli a munkásőregyenruhát. Övezze tisztelet minden alapítónak, a néphatalom valamennyi hű katonájának a nevét, azokét, akik önzetlenségből és hazaszeretetből oly szemléletes történelmi leckét adtak a nehéz időkben. Jó érzést és tiszteletet vált ki mindannyiunkból, hogy a mai munkásőrök az idősebb nemzedékek által teremtett hagyományoknak méltó őrzői és folytatói, az elődök példájához illő felelősséggel teljesítik önként vállalt kötelezettségüket. Sokat áldoznak szabadidejükből, hogy felkészüljenek és mindig készen álljanak a szocialista vívmányok védelmére. Mindenütt ott vannak, ahol segíteni kell. Helytállnak a munkában, aktív részesei a közéletnek. Példájukkal, magatartásukkal pozitív hatást gyakorolnak környezetükre. Napjainkban különösen nagy szükség van rá, hogy társadalmunkban növekedjen a közösségért érzett felelősség. Annak az emberi, közéleti gondolkodásnak, politikai és erkölcsi magatartásnak a térhódítását kell elősegítenünk, amit a munkásőrök is tanúsítanak. Minél inkább teret hódít az a felfogás, hogy csakis embertársainkkal együtt, és ne mások rovására boldoguljunk, annál inkább viszszaszorul a közömbösség, az önzés, minden olyan jelenség, ami összeférhetetlen a tisztességes emberi magatartással. A Munkásőrség nagy ereje politikai egységében, erkölcsi szilárdságában rejlik, s ez nem hagy kívánnivalót maga után. A munkásőregységek olyan kollektívák, amelyekben a közérdeket szolgáló tetteknek a mozgatórugója a nép, a szocialista haza és az internacionalista eszmék iránti hűség. Az út, amelyet megalakulása óta a Munkásőrség a párttal, a néppel együtt bejárt, azt tanúsítja: volt és van értelme a harcnak, az odaadó, becsületes helytállásnak. Még, ha nem is sikerült minden, ahogyan terveztük és szerettük volna, a legutóbbi három évtizedben nagy eredmények születtek. Fontos, hogy a felnövekvő nemzedékekben is tudatosítsuk: szocialista vívmányainkban népünk áldozatos munkája testesül meg. Sok akadályt kellett legyőznünk, az eredményekért keményen meg kellett dolgoznunk, nagy feladatokat oldottunk meg, de balsikerek is értek bennünket: hibáinkkal, tévedéseinkkel is meg kellett és meg kell küzdenünk. A SZOCIALIZMUS NÉPÜNK FELEMELKEDÉSÉNEK ÚTJA A közelmúltban ország-világ nyilvánossága előtt, újólag részletesen foglalkoztunk az 1956-os magyarországi ellenforradalommal. 3