Munkásőr, 1988 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1988-01-01 / 1. szám

EGYSÉGGYŰLÉSEK A Munkásőrség sok emberi és közösségi érték hordozója A Babits Mihály Megyei Művelődési Központ adott otthont január 15-én a szekszárdi Cséby József munkásőregység évzáró-évnyitó gyűlé­sének, amelyen értékelték az elmúlt esztendő politikai, kiképzési és munkahelyi tevékenysé­gét. A gyűlésen részt vettek Tolna megye és Szekszárd politikai, állami és társadalmi vezetői, valamint a fegyveres testületek, az üzemek kép­viselői és a munkásőrök hozzátartozói. Az elmúlt évben végzett munkáról Nagy Fe­renc egységparancsnok számolt be. Többek kö­zött elmondta, hogy a munkásőrök a nehéz helyzetben jobban figyelnek egymásra, jobban összefognak az egyéni és közügyekben, bizako­dóak, nem siránkoznak, hanem fegyelmezetten és példamutatóan élnek, dolgoznak. Ezzel ma­gyarázhatók azok az eredmények, amelyek a sokszor emlegetett nehéz körülmények ellenére születtek a munkában, kiképzésben, szolgálat­ban és közéletben egyaránt. ★★★★★★ Az egységgyűlésen részt vett és felszólalt Lu­kács János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, aki bevezetőjében a Központi Bi­zottság nevében köszöntötte a résztvevőket, majd a következőket mondta:­­ A közvélemény ezekben a hetekben jobban figyel a Munkásőrségre. Az alkalom ilyenkor lehetővé teszi és megengedi, hogy a Munkásőr­ség rendeltetésének időszerűségéről is beszél­jünk, feltegyük magunknak is a kérdést, milyen a mi Munkásőrségünk, szükség van-e az általa elvégzett feladatokra és munkára? Amikor 1957 elején létrehoztuk, azt a felada­tot bíztuk rá, hogy a Magyar Népköztársaság fegyveres erőivel és testületeivel együtt vegyen részt a szocializmus vívmányainak megvédésé­ben, a rend helyreállításában, a termelés zavar­talan biztosításában, a dolgozó emberek nyu­galmának védelmében. Ezt a történelmi kül­detést a Munkásőrség jól teljesítette, s nagy része volt a gyors politikai konszolidációban. A testületre a társadalomnak ma is szüksége van. Létezése mindenki előtt egyértelművé teszi a párt és a nép közötti bizalmat. Ma sem nélkü­lözhetjük az olyan önzetlen, ellenszolgáltatás nélkül végzett munkát és szolgálatot, amelyet a munkásőrök végeznek. A Munkásőrség alapvető rendeltetése nem változott. Ma is azt valljuk: vegyen részt hazánk alkotmányos rendjének, a hatalom védelmének, a békés alkotó munka feltételeinek biztosításá­ban. A változást mutatja, hogy a hatalom védel­mét ma úgy is értik a munkásőrök, hogy napi értékteremtő munkájukkal gyarapítják az orszá­got, fellépnek, küzdenek a negatív jelenségek ellen. A reform, a szocialista megújulás mellett állnak, eredményes munkával, a tényleges ered­mények megbecsülésével, fejlesztésével dol­goznak a párt és a kormány kibontakozási prog­ramjáért. A Munkásőrség olyan közéleti, politi­kai intézmény, amelynek tagjai most, a nehe­zebb időben is - amikor sokan a társadalmi munka csökkenő szerepéről beszélnek, ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítják - még többet vállalnak a közügyekből. A munkásőrök napjainkban - és bizonyosak vagyunk abban, hogy a jövőben is így lesz - elkötelezetten szolgálják pártunk politikáját, fenntartás nélkül azonosulnak vele, kiállnak mellette, hirdetik, személyes példájukkal is ter­jesztik és cselekvően részt vesznek megvalósítá­sában. A Munkásőrség politikailag egységes, fegyel­mezett szocialista közösség, sok emberi és kö­zösségi érték hordozója és a társadalomnak nagy szüksége van az ilyen értékek erősítésére, gyarapítására. Lukács János ezután a Központi Bizottság gazdasági, társadalmi kibontakozási programjá­ból, a kormány munkaprogramjából, az idei népgazdasági tervből adódó feladatokról szólt. - Most az a legfontosabb - hangsúlyozta -, hogy a teendőkben, a fő irányokban és a helyi feladatokban egyaránt kialakuljon és megma­radjon a szemléleti, cselekvési egység, és asze­rint folyjék a munka az élet minden területén. A kormánynak a parlament által jóváhagyott programja csak akkor válik igazán nemzeti programmá, ha mind többen valljuk magunké­nak, következetesen és felelősen dolgozunk érte. Manapság gyakran kérdezik: mi a garanciája elhatározásunknak? Egyetemes garanciát előre senki sem adhat. Fejlődésünk garanciáját csak együttesen teremthetjük meg. Helyes politiká­val, átgondolt, s határozott irányítással, nemzeti összefogással és mindenekelőtt tettekkel. Ami­kor ezt hangsúlyozzuk, tudatában vagyunk an­nak - és erről őszintén és nyíltan szóltunk ko­rábban is -, ahogy a kialakult helyzetért, úgy a kibontakozásért sem azonos a vezetők - a fel­sőbb párt és állami irányítás - és a végrehajtók felelőssége. A politika, a döntések helyessége, végrehajthatósága ma a döntő láncszem. E nél­kül nem lehet tartós eredményeket elérni, de természetesen a döntések jó végrehajtása nélkül sem. A Központi Bizottság júliusi határozata fon­tos, hosszú távra szóló dokumentum. A meg­újulásért folytatott munkát azonban ezzel a Központi Bizottság nem tekinti befejezettnek. A Központi Bizottság a közelmúltban foglal­kozott ideológiai kérdésekkel, rövidesen átte­kinti a párt vezető szerepének érvényesülését a társadalomban, a politikai rendszer működési mechanizmusát és korszerűsítését. Még ebben a félévben országos pártértekez­letet tartunk. Az említett nagy horderejű esemé­nyek szorosan kapcsolódnak a stabilizációhoz, a kibontakozáshoz, a megújuláshoz, a párt által kezdeményezett és irányított reformfolyamat újabb jelentős állomásai. A dolgok alakulása rajtunk, cselekvő embere­ken múlik, jórészt tőlünk is függ. Ez volt eddigi eredményeink forrása, és ez a záloga alapvetően a jövőben is.

Next