Munkaügyi Közlöny, 1964 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1. szám

het elő a bérgazdálkodásban, ami viszont, a nagyobb összefüggéseket is eltorzíthatja és akadályozhatja a tervszerű fejlődést, az átgondolt, helyes kereseti ará­nyok kialakítását célzó törekvéseket. A munkaügyi kérdések, akármelyik részkérdést vizsgáljuk is, szoros összefüggésben vannak egymás­sal és természetesen más feladatokkal is. Fontos te­hát, hogy a különböző intézkedések között mindig biztosított legyen a szükséges összehangoltság, a vég­rehajtás során pedig a céltudatos együttműködés. Ezt­ azért szükséges kihangsúlyozni, mert az említett ten­nivalók a munkaügyi apparátusnak nem lehetnek egyedüli feladatai. Az egész gazdasági vezetésnek a korábbinál lényegesen nagyobb figyelmet kell fordí­tania a munkaügyi és az ezzel szorosan összefüggő kérdésekre. A belső tartalékok feltárása pl. a műszaki vezetés hatékony segítsége nélkül, nem járhat kellő eredménnyel. Éppen ezért komplex együttműködésre van szükség mindazon részlegek között, amelyek egy­­egy új szervezeti megoldás kidolgozásában, bevezeté­sében és alkalmazásában, gyakorlati végrehajtásában érdekeltek és illetékesek. A tanácsi ipar vezetőinek és munkaügyi szakem­bereinek bevonásával a Vas megyei Tanács Végre­hajtó Bizottságának Ipari és Munkaügyi Osztálya vi­tát rendezett a bér- és munkaerő-gazdálkodás idő­szerű problémáiról. A vita főbb tapasztalatait ezúton adjuk közre. Úgy véljük, hogy hasonló problémák nemcsak más megyék tanácsi iparában, hanem a mi­nisztériumi iparban is felvetődnek. A megyében egy­re jelentősebb a férfi munkaerő-hiány. A termelés nö­velési lehetőségeit nem egy esetben a gépi-technológiai korlátoknál nagyobb mértékben határozza meg a munkaerő-kapacitás. Hogyan lehet az adott mun­kaerő-helyzetből kiindulva megoldani a célszerűbb foglalkoz­tatást, hogyan lehet a normázás és anyagi ösztönzés eszközeivel jobban feltárni a belső munka­erő-tartalékokat? Ezek a kérdések foglalkoztatták a vita résztvevőit. Munkaszervezés, normázás A belső tartalékok feltárásnak legkézenfekvőbb és legkisebb költséggel megvalósítható módszere a kor­szerű munkaszervezés, a munka normázásának meg­javítása. Természetesen figyelembe kell venni a ta­nácsi ipar adottságait, a követelményeket ennek alap­ján lehet megszabni. A tanácsi ipar objektív adott­ságai nehezítik — de mint a példák majd igazolják, nem tű­zik lehetetlenné — a színvonalas szervezést és kol r­ázást. A tanácsi iparnak jelentős a szerepe a la­kosság részére teljesítendő szolgáltatásokban. A la­kosság igényei a tervezés időszakában azonban csak részben ismertek. Ugyancsak fontos feladata a tanácsi iparnak a minisztériumi iparvállalatok termelésében — egy-egy cikknél — mutatkozó lemaradás pótlása. Így a megrendelések, a konkrét gyártási program eléggé ötletszerű. A megrendelések a dolog természe­ténél fogva többnyire kis tételekre, egyedi gyártásra vonatkoznak, ami mind nehezíti a gyártás megfelelő Ahhoz, hogy a szükséges együttműködés kialakul­jon és a vezetés állandó gyakorlatává váljon, sok eset­ben szükség van a szemlélet megváltoztatására is. Vál­lalaton belül üzemrészenként, üzemrészeken belül műhelyenként le, egészen az egyes munkásokig, alá kell rendelni a vállalat és ezen keresztül a népgazda­ság érdekének a szűk körre korlátozott érdekeit, mert csak így alakítható ki minden szinten olyan együtt­működés, amely a leghatékonyabb előrehaladást biz­tosítja. Az 1964. évi népgazdasági tervből adódó feladatok reálisak, teljesítésük azonban csak akkor biztosítható, ha nagy energiát fordítunk a belső tartalékok feltárá­sára és működésbe hozására. A vállalatok vezetésének ebben kell keresnie a megoldást, mely munkában igen nagy szerep jut a munkaügyi apparátusnak is. A ta­pasztalatok azt mutatják, hogy ennek a szerepnek az ellátására a munkaügyi területen dolgozók felké­szültségüknél, lelkesedésüknél fogva alkalmasak. Bízni lehet és kell bennük: előkészítését és gazdaságos lebonyolítását. Más jellegű gyártáselőkészítést és termelésszervezést igényel pél­dául a lakosság részére teljesítendő szolgáltatás, ismét mást például a sorozatgyártás. Ezek a profilok azon­ban a tanácsi vállalatoknál keverednek, arányuk rendszertelenül változik, mindez megint csak nehezíti a szervező munkát. Ezen túlmenően, ha figyelembe vesszük a vállalatok anyagellátási problémáit (általá­nos tapasztalat, hogy az irányító szervek a tanácsi vállalatok termeléséhez szükséges anyagoknak csak 50—60 százalékát biztosítják szervezetten), valóban nem könnyű a szervező és a normál feladata. Szá­mottevő a vállalatok tevékenységétől független vesz­teségidők mértéke is. Tudomásunk szerint illetékes szervek foglalkoztak és jelenleg is foglalkoznak a ta­nácsi vállalatok profiltisztítási és anyagellátási prob­lémáival. Ezek fokozatos megoldása nagymértékben segítheti az üzemen belüli szervezést is. Hiba lenne azonban, ha a külső körülmények normalizálódásáig várnánk a belső szervezéssel. Ezt a vállalatok is így látják. Ennek köszönhető, hogy a nem éppen ked­vező körülmények mellett is fellendülőben van a munkaszervezés. Jó példa erre a sütőipari vállalatok munkájának át­szervezése. Megyei szinten komplex szervező brigádot hoztak létre a sütőipari vállalatok tevékenységének tanulmányozására és ésszerűsítésére. A brigád 23 üzemrészben több tucat munkanapfelvételt készített. Megállapították, hogy a veszteségidők mértéke kb. 10 százalék, ennek zöme a vezetéstől függ. Különféle intézkedésekkel a veszteségidők döntő többségét ki­küszöbölték. A szervező munka keretében elkészítet­ték az összes termelőegység pontos alaprajzát, meg­jelölték a technológiai utakat, felmérték a termelő­­berendezések állapotát, a sütőterület befogadó képes­ségét és használhatósági fokát, vizsgálták a liszt és a belőle készült termékek minőségét. Ezen felmérések, valamint a munkanapfényképek alapján kialakítot­ PÉTER JÁNOS — RÓZSA JÓZSEF Munkaügyi tapasztalatok a V­as megyei helyi iparban

Next