Munkaügyi Közlöny, 1964 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
het elő a bérgazdálkodásban, ami viszont, a nagyobb összefüggéseket is eltorzíthatja és akadályozhatja a tervszerű fejlődést, az átgondolt, helyes kereseti arányok kialakítását célzó törekvéseket. A munkaügyi kérdések, akármelyik részkérdést vizsgáljuk is, szoros összefüggésben vannak egymással és természetesen más feladatokkal is. Fontos tehát, hogy a különböző intézkedések között mindig biztosított legyen a szükséges összehangoltság, a végrehajtás során pedig a céltudatos együttműködés. Ezt azért szükséges kihangsúlyozni, mert az említett tennivalók a munkaügyi apparátusnak nem lehetnek egyedüli feladatai. Az egész gazdasági vezetésnek a korábbinál lényegesen nagyobb figyelmet kell fordítania a munkaügyi és az ezzel szorosan összefüggő kérdésekre. A belső tartalékok feltárása pl. a műszaki vezetés hatékony segítsége nélkül, nem járhat kellő eredménnyel. Éppen ezért komplex együttműködésre van szükség mindazon részlegek között, amelyek egyegy új szervezeti megoldás kidolgozásában, bevezetésében és alkalmazásában, gyakorlati végrehajtásában érdekeltek és illetékesek. A tanácsi ipar vezetőinek és munkaügyi szakembereinek bevonásával a Vas megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának Ipari és Munkaügyi Osztálya vitát rendezett a bér- és munkaerő-gazdálkodás időszerű problémáiról. A vita főbb tapasztalatait ezúton adjuk közre. Úgy véljük, hogy hasonló problémák nemcsak más megyék tanácsi iparában, hanem a minisztériumi iparban is felvetődnek. A megyében egyre jelentősebb a férfi munkaerő-hiány. A termelés növelési lehetőségeit nem egy esetben a gépi-technológiai korlátoknál nagyobb mértékben határozza meg a munkaerő-kapacitás. Hogyan lehet az adott munkaerő-helyzetből kiindulva megoldani a célszerűbb foglalkoztatást, hogyan lehet a normázás és anyagi ösztönzés eszközeivel jobban feltárni a belső munkaerő-tartalékokat? Ezek a kérdések foglalkoztatták a vita résztvevőit. Munkaszervezés, normázás A belső tartalékok feltárásnak legkézenfekvőbb és legkisebb költséggel megvalósítható módszere a korszerű munkaszervezés, a munka normázásának megjavítása. Természetesen figyelembe kell venni a tanácsi ipar adottságait, a követelményeket ennek alapján lehet megszabni. A tanácsi ipar objektív adottságai nehezítik — de mint a példák majd igazolják, nem tűzik lehetetlenné — a színvonalas szervezést és kol rázást. A tanácsi iparnak jelentős a szerepe a lakosság részére teljesítendő szolgáltatásokban. A lakosság igényei a tervezés időszakában azonban csak részben ismertek. Ugyancsak fontos feladata a tanácsi iparnak a minisztériumi iparvállalatok termelésében — egy-egy cikknél — mutatkozó lemaradás pótlása. Így a megrendelések, a konkrét gyártási program eléggé ötletszerű. A megrendelések a dolog természeténél fogva többnyire kis tételekre, egyedi gyártásra vonatkoznak, ami mind nehezíti a gyártás megfelelő Ahhoz, hogy a szükséges együttműködés kialakuljon és a vezetés állandó gyakorlatává váljon, sok esetben szükség van a szemlélet megváltoztatására is. Vállalaton belül üzemrészenként, üzemrészeken belül műhelyenként le, egészen az egyes munkásokig, alá kell rendelni a vállalat és ezen keresztül a népgazdaság érdekének a szűk körre korlátozott érdekeit, mert csak így alakítható ki minden szinten olyan együttműködés, amely a leghatékonyabb előrehaladást biztosítja. Az 1964. évi népgazdasági tervből adódó feladatok reálisak, teljesítésük azonban csak akkor biztosítható, ha nagy energiát fordítunk a belső tartalékok feltárására és működésbe hozására. A vállalatok vezetésének ebben kell keresnie a megoldást, mely munkában igen nagy szerep jut a munkaügyi apparátusnak is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ennek a szerepnek az ellátására a munkaügyi területen dolgozók felkészültségüknél, lelkesedésüknél fogva alkalmasak. Bízni lehet és kell bennük: előkészítését és gazdaságos lebonyolítását. Más jellegű gyártáselőkészítést és termelésszervezést igényel például a lakosság részére teljesítendő szolgáltatás, ismét mást például a sorozatgyártás. Ezek a profilok azonban a tanácsi vállalatoknál keverednek, arányuk rendszertelenül változik, mindez megint csak nehezíti a szervező munkát. Ezen túlmenően, ha figyelembe vesszük a vállalatok anyagellátási problémáit (általános tapasztalat, hogy az irányító szervek a tanácsi vállalatok termeléséhez szükséges anyagoknak csak 50—60 százalékát biztosítják szervezetten), valóban nem könnyű a szervező és a normál feladata. Számottevő a vállalatok tevékenységétől független veszteségidők mértéke is. Tudomásunk szerint illetékes szervek foglalkoztak és jelenleg is foglalkoznak a tanácsi vállalatok profiltisztítási és anyagellátási problémáival. Ezek fokozatos megoldása nagymértékben segítheti az üzemen belüli szervezést is. Hiba lenne azonban, ha a külső körülmények normalizálódásáig várnánk a belső szervezéssel. Ezt a vállalatok is így látják. Ennek köszönhető, hogy a nem éppen kedvező körülmények mellett is fellendülőben van a munkaszervezés. Jó példa erre a sütőipari vállalatok munkájának átszervezése. Megyei szinten komplex szervező brigádot hoztak létre a sütőipari vállalatok tevékenységének tanulmányozására és ésszerűsítésére. A brigád 23 üzemrészben több tucat munkanapfelvételt készített. Megállapították, hogy a veszteségidők mértéke kb. 10 százalék, ennek zöme a vezetéstől függ. Különféle intézkedésekkel a veszteségidők döntő többségét kiküszöbölték. A szervező munka keretében elkészítették az összes termelőegység pontos alaprajzát, megjelölték a technológiai utakat, felmérték a termelőberendezések állapotát, a sütőterület befogadó képességét és használhatósági fokát, vizsgálták a liszt és a belőle készült termékek minőségét. Ezen felmérések, valamint a munkanapfényképek alapján kialakítot PÉTER JÁNOS — RÓZSA JÓZSEF Munkaügyi tapasztalatok a Vas megyei helyi iparban