Munkaügyi Szemle, 1930 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1930-01-01 / 1. szám

sem volt képes megvalósítani a Központi Statisztikai Hivatal, de egyes önbiz­tosító vállalatok bejelentési adatainak belekeverésével a társadalombiztosítási érdekeltség számára értéktelenekké tette feldolgozásait. A Statisztikai Hivatal feldolgozásaiból vett egyes adatoknál a forrást külön is megjelölöm. Baleseti statisztikánk két fő részre oszlik : a bejelentett és a kártalaní­tott balesetek statisztikájára. Itt kell megjegyeznem, hogy a bejelentett balesetek statisztikájának statisztikai hivatali és társadalombiztosító intézeti feldolgozásaiban egy lénye­ges eltérés is van. Amíg ugyanis az Országos Társadalombiztosító Intézet helyesen a valamely naptári évben bejelentett balesetek adatait dolgozza fel, addig a Központi Statisztikai Hivatal valamely évben történt balesetek statisztikájának nevezi feldolgozásait. Utóbbi nyilvánvalóan helytelen, mert még ha az év elején érkező és az elmúlt évben történt balesetekre vonatkozó bejelentéseket tényleg az elmúlt évi adatokhoz lehet is venni, a gyakorlatból jól tudjuk, hogy sok eset csak hosszabb idő múlva jut tudomásra, amikor az illető évi statisztikai feldolgozás már megtörtént, a sérültek a törvény szerint egy éven belül jelenthetik be kártalanítási igényüket. Az ilyen esetek aztán az utóbbi rendszerű feldolgozásnál ki kell hogy maradjanak. Mindkét résznek megvan a maga fontossága, célja és sajátosságai. A bejelentett balesetek statisztikája — a baleseti gyakorisági statisztika­­— nagyobb számokat tüntetvén fel, szélesebb megfigyelési alapot nyújt, jobban rávilágít a veszélyforrások terjedelmére és mértékére, az adataival képzett viszonyszámok jellemzik tulajdonképpen a baleseti helyzetet , ezzel szemben számszerűségük a munkaadók bejelentési készségétől függ, egyes adataik nem egészen világosak és megbízhatóak, egyes megállapítások eszköz­lésére egyáltalában nem is alkalmasak. A kártalanított balesetek statisztikája viszont a részleteiben pontosabb és megbízhatóbb, mert szabatos hivatalos megállapítások eredményeit tün­teti fel. Ez a statisztika ad lehetőséget pénzügyi vonatkozású összeállításokra is, melyeknek a kérdés gazdasági vonatkozásainak megítélése szempontjából van különös jelentősége. Abszolút számok a baleseti statisztikákban keveset mondanak, gyakran — ami még rosszabb — a fordítottját jelzik a tényleges helyzetnek. Ezért alábbiakban, ahol csak lehetséges, viszonyszámokat fogok feltüntetni. A baleseti helyzet legátfogóbb jellemzője, a baleseti gyakoriság fok­mérője : az 1000 teljes munkásra (a teljes munkás, a statisztikában használt alapegység : a 300 munkanapot dolgozó munkás, valamely üzem vagy iparág teljes munkásainak számát úgy kapjuk, ha a dolgozott összes munkanapok számát 300-al osztják) elő balesetek száma. Ez a viszonyszám az utolsó öt évben, a balesetbiztosító járulékot fizető üzemekre nézve, a következőképpen alakult: 1924- ben ................................................................. 318 1925- ben ................................................................. 37-6 1926- ban .................................................................. 40-9 1927- ben .................................................................. 46-6 1928- ban .................................................................. 48­3 Állandó fokozatos emelkedés. Az utolsó év arányszáma 52%-kal való emel­kedést jelent az elsőéhez képest. Ha ennek magyarázatát keressük, mindenek­előtt két körülményt kell figyelembe vennünk. Az első az, hogy a számoknak alakulására lényeges befolyással van a bejelentési készség fokozatos javulása.

Next