Munkaügyi Szemle, 1937 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1937-01-01 / 1. szám

illetve, hogy a megkezdett akciót tovább folytassuk, azonban véleményünk szerint a baleset­­biztosításban a törvény kényszere folytán résztvevő, illetve a biztosítás költségeit viselő munkaadói összesség ellen vétenénk és nem volnánk a munkaadói érdekeltség hű sáfárjai, ha csupán tudomásul vennék az évről évre fokozódó számos baleseteket anél­kül, hogy erőnkhöz képest és tapasztalatainkat értékesítve ne törekednénk arra, hogy a munkaadókat, ha lehet, jó tanáccsal ellássuk, ha pedig kell, kényszentsük a jónak­­látott intézkedések keresztülvitelére, bármennyire hiányzik is a törvényből az egyenes utasítás. Lehetetlennek tartjuk tehát, hogy a szerzett tapasztalatokat ne értékesítsük és a rendelkezésre álló rajzokat ne használjuk fel különösen akkor, amikor az ipar­­felügyelők évi jelentése már évek hosszú sora óta majdnem minden évben megállapítja, hogy az iparfelügyelet, egyéb adminisztratív elfoglaltsága folytán, szintén nincsen abban a helyzetben, hogy a munkásvédelem és balesetelhárítás terén mindazt megtegye, amit megtenni kellene«. Majd tovább : »Balesetelhárítási akciónkkal kapcsolatban egy balesetelhárítási tanács létesítését határoztuk el, a tanácsot meg is alakítottuk, egy ülést is tartotott, azonban e tanács létesítéséhez az Állami Munkásbiztosítási Hivatal szintén nem járult hozzá, kijelentette azonban, hogy egy esetleg alakítandó üzembesorozási tanács ellen nem volna kifogása. A tanács szervezésével az volt a célunk, hogy magából az érde­keltségből, felettes hatóságunkból és az ipar­felügy­elet köréből alakított szervezet legyen a fő irányítója annak az akciónak, amely az üzembesorozás folytán­­veszélyességi arány­­számok) rendelkezésre álló igen hathatós eszközzel a balesetek számának és súlyosságá­nak csökkentésére törekszik, és amely végeredményben szociális és humánus célján kívül azáltal, hogy az úgyis kevés számú képzett ipari munkaerők testi épségét biz­tosítja és iparunktól a balesetbiztosítási költségek címén elvont értékeket apasztja, nemzetgazdasági szempontból nagyon nagy jelentőséggel bírna, véleményünk szerint rövidlátás volna tehát az elnevezésen múló törvényes skrupulusok miatt ezt az akciót végleg abbahagyni és a háború után nem folytatni ott, ahol elhagytuk, különösen azért, mert a háború után a parancsoló szükség teszi majd kötelességünkké, hogy minden munkáskéz épségét az eddigieknél még sokkal nagyobb gondossággal óvjuk minden olyan veszélytől, melynek elhárítása csak a berendezésen vagy szervezésen múlik«. Csak ma és a kérdés nemzetközi kifejlődésének ismeretében tudjuk érdeme szerint méltatni a magyar munkaadó érdekeltségnek állásfoglalásában és az idézett sorokban megnyilvánuló bölcseségét. A német balesetbiztosítás nem élt az »üzletszerű balesetelhárítás« fegyverével. Helyette bírságokkal dolgozott. Teljesen hasonló eljárást csak az amerikai magánbiztosító társaságok kezdemé­nyeztek a háborús évek folyamán és fejlesztettek azután egészen aprólékosan kidol­gozott rendszerré. És ma ez a rendszer az egyik legerősebb pillére az amerikai balesetelhárítási mozgalomnak.­ Ez a mozgalom pedig a háború után példaképe lett az egész világ ilyirányú tevékenységének. Érdekes történeti tény, hogy amikor 1923-ban az ötödik nemzetközi munka­ügyi egyetemes értekezlet az állami gyár-, illetőleg iparfelügyelet hatékonyabbá tételének kérdését tárgyalta, mely tárgyalás során ennek az intézménynek éppen balesetelhárítási vonatkozásban, minden hiánya és hibája feltárult, a kanadai munkavállaló kiküldött a következő javaslatot tette : »Tanulmányozza a Hivatal az egyes államokban már érvényben álló rendelkezéseket arra nézve, hogy a biztosí­tási díjak mérséklésével mozdítják elő az iparegészségügyi viszonyok javulását és a bal­esetek számának csökkentését.« A Hivatal eleget is tett az elfogadott javaslatban foglalt kívánságnak és az 1928. évi egyetemes értekezlet elé terjesztett jelentés és javaslat-kötetben- leszögezi, hogy megállapítása szerint a kérdéses rendszer igen hatékony eszköznek bizonyult. Időközben nálunk egy sajnálatosan szomorú körülmény kényszere ütött újabb hatalmas rést azon a korláton, melynek fenntartásán a törvény betűszó- 2 Bővebben 1. Szerző : Munkásbiztosítás, iparegészségügy és balesetelhárítás az Amerikai Egyesült Államokban c. könyvében. 3 La Prévention des Accidents du Travail. Rapport et projet de Questionnaire. Génévé, 1028. 4

Next