Munkaügyi Szemle, 1937 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1937-01-01 / 1. szám
illetve, hogy a megkezdett akciót tovább folytassuk, azonban véleményünk szerint a balesetbiztosításban a törvény kényszere folytán résztvevő, illetve a biztosítás költségeit viselő munkaadói összesség ellen vétenénk és nem volnánk a munkaadói érdekeltség hű sáfárjai, ha csupán tudomásul vennék az évről évre fokozódó számos baleseteket anélkül, hogy erőnkhöz képest és tapasztalatainkat értékesítve ne törekednénk arra, hogy a munkaadókat, ha lehet, jó tanáccsal ellássuk, ha pedig kell, kényszentsük a jónaklátott intézkedések keresztülvitelére, bármennyire hiányzik is a törvényből az egyenes utasítás. Lehetetlennek tartjuk tehát, hogy a szerzett tapasztalatokat ne értékesítsük és a rendelkezésre álló rajzokat ne használjuk fel különösen akkor, amikor az iparfelügyelők évi jelentése már évek hosszú sora óta majdnem minden évben megállapítja, hogy az iparfelügyelet, egyéb adminisztratív elfoglaltsága folytán, szintén nincsen abban a helyzetben, hogy a munkásvédelem és balesetelhárítás terén mindazt megtegye, amit megtenni kellene«. Majd tovább : »Balesetelhárítási akciónkkal kapcsolatban egy balesetelhárítási tanács létesítését határoztuk el, a tanácsot meg is alakítottuk, egy ülést is tartotott, azonban e tanács létesítéséhez az Állami Munkásbiztosítási Hivatal szintén nem járult hozzá, kijelentette azonban, hogy egy esetleg alakítandó üzembesorozási tanács ellen nem volna kifogása. A tanács szervezésével az volt a célunk, hogy magából az érdekeltségből, felettes hatóságunkból és az iparfelügyelet köréből alakított szervezet legyen a fő irányítója annak az akciónak, amely az üzembesorozás folytánveszélyességi arányszámok) rendelkezésre álló igen hathatós eszközzel a balesetek számának és súlyosságának csökkentésére törekszik, és amely végeredményben szociális és humánus célján kívül azáltal, hogy az úgyis kevés számú képzett ipari munkaerők testi épségét biztosítja és iparunktól a balesetbiztosítási költségek címén elvont értékeket apasztja, nemzetgazdasági szempontból nagyon nagy jelentőséggel bírna, véleményünk szerint rövidlátás volna tehát az elnevezésen múló törvényes skrupulusok miatt ezt az akciót végleg abbahagyni és a háború után nem folytatni ott, ahol elhagytuk, különösen azért, mert a háború után a parancsoló szükség teszi majd kötelességünkké, hogy minden munkáskéz épségét az eddigieknél még sokkal nagyobb gondossággal óvjuk minden olyan veszélytől, melynek elhárítása csak a berendezésen vagy szervezésen múlik«. Csak ma és a kérdés nemzetközi kifejlődésének ismeretében tudjuk érdeme szerint méltatni a magyar munkaadó érdekeltségnek állásfoglalásában és az idézett sorokban megnyilvánuló bölcseségét. A német balesetbiztosítás nem élt az »üzletszerű balesetelhárítás« fegyverével. Helyette bírságokkal dolgozott. Teljesen hasonló eljárást csak az amerikai magánbiztosító társaságok kezdeményeztek a háborús évek folyamán és fejlesztettek azután egészen aprólékosan kidolgozott rendszerré. És ma ez a rendszer az egyik legerősebb pillére az amerikai balesetelhárítási mozgalomnak. Ez a mozgalom pedig a háború után példaképe lett az egész világ ilyirányú tevékenységének. Érdekes történeti tény, hogy amikor 1923-ban az ötödik nemzetközi munkaügyi egyetemes értekezlet az állami gyár-, illetőleg iparfelügyelet hatékonyabbá tételének kérdését tárgyalta, mely tárgyalás során ennek az intézménynek éppen balesetelhárítási vonatkozásban, minden hiánya és hibája feltárult, a kanadai munkavállaló kiküldött a következő javaslatot tette : »Tanulmányozza a Hivatal az egyes államokban már érvényben álló rendelkezéseket arra nézve, hogy a biztosítási díjak mérséklésével mozdítják elő az iparegészségügyi viszonyok javulását és a balesetek számának csökkentését.« A Hivatal eleget is tett az elfogadott javaslatban foglalt kívánságnak és az 1928. évi egyetemes értekezlet elé terjesztett jelentés és javaslat-kötetben- leszögezi, hogy megállapítása szerint a kérdéses rendszer igen hatékony eszköznek bizonyult. Időközben nálunk egy sajnálatosan szomorú körülmény kényszere ütött újabb hatalmas rést azon a korláton, melynek fenntartásán a törvény betűszó- 2 Bővebben 1. Szerző : Munkásbiztosítás, iparegészségügy és balesetelhárítás az Amerikai Egyesült Államokban c. könyvében. 3 La Prévention des Accidents du Travail. Rapport et projet de Questionnaire. Génévé, 1028. 4